2010. december 20., hétfő

Lidércnyomás

Rolf Winter Lidércnyomás című kötete került a kezembe, melyben 17 riport található az Egyesült Államokról. 1976-ban adta ki a művet a Stern számára készült cikksorozatokból.

A Magánélet című riportban sok érdekes dolgot megtudtam. Rögtön ezt lapoztam fel, hajtott a vágy, bár nem úgy mint 1850-es évekbeli San Francisco-i férfiakat, akik nőhiánnyal küszködtek. Ennek kezelésére, európai bordélyházak agg korú, leharcolt vénlányokat küldtek, kik megvigasztalták az éhségtől megfáradt amerikai lelkeket. Ám a lányok akármilyen kiszuperáltak voltak, pár hét múlva hátat fordítottak az üzletnek, és férjhez mentek a legimpozánsabb udvarlókhoz, és női mivoltukkal uralkodtak azokon.
Ez az uralkodni vágyás az 1970-es évekbeli amerikai asszonyokat is erősen jellemezte, hiszen ők rendelkeztek addigra a nemzeti vagyon 70 százalékával, az életbiztosítások 70 százalékával, a takarékban lévő pénzek 60 százalékával, a részvények és összes házak felével, emellett értettek és gondolom értenek is a kezelésükhöz. Nem csodálkozom, hogy az akkori Államokban a nők várható élettartalma 74 év volt, szemben a férfiak 66, 7 évével.
Geoffey Gorer szociológus szerint: „Kevés társadalomban van az apának olyan szánalmas szerepe, mint az Egyesült Államokban.”
http://www.shmoop.com/images/teachers_editions/american_imperialism.jpg

A cikk hátralévő részében Rolf beszámol az amerikai férfiakat ért állandó stresszhelyzetről és létbizonytalanságról, színes példákkal bemutatva. Ezek tartalmát valahogy át tudom élni, ez van ma Magyarországon is. Az állásokért versenyszerűen kell küzdeni, és ha meg is kap valamit az ember, bármikor kidobhatják, független attól, hogy jól vagy rosszul végzi munkáját. A  béreket nem, vagy késve fizetik. A pályakezdőknek a munkahelyhiány miatt semmi esélye elhelyezkedni, hiába kapja az államtól a támogatásokat és juttatásokat a munkáltató. Nálunk is tele van a pszichiátria, azaz tele lenne, ha lenne. Nálunk is nagyon sok a kimerült férfi és nő, mert nálunk nem elég csupán az erősebb nemnek dolgozni, szükség van a gyengébbik, azaz szebbik nemre is, hogy ne ürüljön ki a családi kassza. Albérletbe lehetetlen úgy elmenni, hogy egy fizetésből jusson bérre, rezsire és ételre, az egyéb költségekről nem is beszélve.
http://www.loc.gov/exhibits/goldstein/25.jpg

Az apa szerepe nálunk is csorbát szenvedett. Nincs elég idő és türelem a gyereknevelésre, a pénzről nem is beszélve. Ez azért meglátszik rajtunk fiatalokon is, a nevelés és törődés hiánya. Cseppet szét vagyunk csúszva. Olyan ez, mint a lidércnyomás. Harminc év alatt átszivárgott a Nyugat összes java, a hibáival egyetemben, amit észre sem vettünk.
Hiszen nem törekedünk stabilitásra, nem elégszünk meg kicsivel, azt lessük másnak mi van és rögtön olyan kell nekünk is. A párkapcsolatok bizonytalanok lettek, nagy a családokon belüli széthúzás, testvér testvér ellen, apa fia ellen fordul. Az egzisztencia hiánya erkölcsi hiányhoz vezet, a tudatosságot már csak a tudattalan éli meg. 


Ajánlom ezt a riport kötetet mindenkinek, aki meg kívánja ismerni a 70-es évek Amerikáját, egy nyugat-német újságíró szemén keresztül, de azoknak is, akiknek a magyar valóságból nem elég és még tovább akarják kínozni maguk, az okokat keresve.

2 megjegyzés:

  1. Szomorú, hogy így van, de így van. Azt hiszem, kicsiben kell elkezdeni a változtatást. Családonként be kéne mutatni, hogy lehet másképp is élni. Szebben, jobban, nagyobb megelégedéssel. Ha pedig működik, jöhet a remény, hogy a jó példa ragadós - hátha :)

    VálaszTörlés