2013. május 31., péntek

Tarot analógiák: A Hold vére


Mindezen dolgok nagyon rég kezdődtek, az emberiség hajnalán. Őseink észrevették a sötét éjjelek napját az égen, mely ragyogott ugyan, de nem árasztott el fénnyel semmit. Ha így is tette éj kék-kéj fény volt az, mely megváltoztatta a színeket. Nem melegítette, és nem perzselte a bőrt, nem hevítette a lelket, de mélyre hatolt abban. A kapun áthaladva a láthatatlanul kavargó fekete lények, titkos tudással látták el a nappali világból jött látogatóikat, megmerítve őket a rémálmok és az élénken romantikus világok hívogató állapotába. Megtanítva az embereket a Félelem erejére.

A mai világban a Hold beavatása gyerekkorban elkezdődik rémálmok formájában, ami idővel átalakul kéjjé és élvezetben végződik. Folyamatosan új tapasztalatokra tanít, ismeretlen dolgokra, amik eleinte borzasztják az embert, de a Hajnal ígérete átalakítja a megfoghatatlan dolgok iránti iszonyatos gyanakvást és kíváncsiságot ébreszt még az egyszerű lelkekben is.

A tarot kártyában a Hold, a Nagy Arkánum lapja, a tizennyolcadik. Ám száma mégis a mágikus kilences. Mélyre látást jelöl és a tudatalattiba kalauzol. Egyfajta küszöb állapot is, amin mindenképp átlép az ember, ahogy minden este elalszik mindenki, ahogy a Nap erejét veszti. Nem felfele halad az utazó, hanem lefele és befele. Ha az elalvásra, mint kis halálra tekintünk, akkor a Hold, az alvilágba való alászállást jelöli. Továbbá segíti a fantáziát, táplálja az álmokat és erőt ad az okkult dolgoknak.

Vigyázni kell vele, mert ösztönlénnyé is teheti az embert az állandó mélybe szállás, ezáltal megszűnhet a tudatosság. Ebbe persze sokan belefutnak életük során, vannak, akik maradnak ebben az állapotban és vannak, akik nem. A maradék réteg tudatosan teszi magát ösztönössé, engedve a Hold hívásának, mert az fokozatosan csábít. Innen is sejthető, hogy nőnemű isten, a holdunk, Luna. Ha úgy tetszik, ő az őr, aki inkább kapcsolatot teremt, mintsem távol tart.
http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/28029_437392569657328_978872282_n.jpg

Nem véletlen tehát, akiben benne van a Hold vére, az maga a titok. S akinek titkai vannak, annak hatalma van. Mágiája metamorfózist idéz elő hordozójában és környezetében lévő társára egyaránt, főleg ha ez huzamos idejű s tudatos. Mert ahogy kísérő égitestünk is hatással van bolygónkra, így a vérrel rendelkező ember is hatással van arra, aki körül kering.  

2013. május 27., hétfő

Tarot analógiák: Csillagfény


Mai elmélkedő bejegyzésemben, a tizenhetes tarot kártyalapról fogok írni. Véletlen az egész, nem szándékos húzás eredménye. Az ihlet ennek az egésznek a forrása, illetve egy jó barátom figyelmeztetett, folytatnom kellene a Tarot sorozatot. Na és persze a sötétség is kedvez egy csillag fényének, nappal nehezebben megy a megfigyelés. Éjnek évadján jobban láthatóvá válik az irány, a földről nézve, felfelé tekintve az alagút vége.

Mikor időm engedi és hangulatomnál vagyok, gyakran felnézek az égre tiszta időben és nézem a csillagokat. Jelet várok, vagy csak nosztalgiázok, vagy éppen nem gondolok semmire, csak átfut rajtam egy érzés. Az érzés többnyire az, hogy emberként hidat alkotok ég s föld között. Úgy érzem a csillagok felé árad a szellemem. Nem zavarhatja meg semmi, mert minden határon túl haladok és annál is tovább. Nem véletlen, hogy a Nagy Arkánum Csillag, a Vízöntő alá tartozik.

A kiáradás végső oka, a Csillaggal való összeolvadás. A vágy arra, hogy megérintse az ember a „napot”. Ez a hétköznapi életre vonatkozóan azt jelenti, hogy a hétköznapiság magasabb szintre emelkedik. Elkezdünk nagyon erősen a jövő felé indulni, és az égbolton lévő fénylő pont, mint világítótorony vezeti életünk hajóját. A távolságot a kiáradás győzi le, önmagunkat pedig a csillaggal való összeolvadás. De mondhatom azt is, a tisztán látás tudománya a megoldás, amelynek eléréséhez homály kell és sötétség, amint a bevezetőben is írtam.
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn2/971084_423605357738847_262051323_n.jpg

Tudatosság és fantázia. Alázat és áhítat. Messze látás képessége. Ezek mindig kelleni fognak egy cél eléréséhez, míg világ a világ. Ezek nélkül nem megy.

Persze, az égen sok millió csillag létezik, és minden emberhez tartozik egy, melynek fénye kíséri őt egészen addig a jászolig, mígnem újra meg nem születik...önmagából. Ez által esik át az ember a belső metamorfózison, a csillag elérése jelképezi tehát az újjászületést.

A Crowley -féle lapon egy karcsú, meztelen nő található, aki vizet önt. Ezt azt hiszem nem kell túl magyarázni. A kapcsolatot jelöli, a kisugárzást, kiáramlást, energiát. Ezért is választottam ezt a képet a bejegyzésemhez, mert a nő meztelen, vagyis majdnem meztelen. S bár nem önt vizet, de tetszik a haja.

Zárásként, csillagos éjjeleket!


"én egy veled vándorló csillag vagyok , és a mélységekből ragyogok fel" (Dietericht)

2013. május 23., csütörtök

Ha éjjelente zaklatna egy mumus...


Nemre, korra és vallási hovatartozásra tekintet nélkül előfordulhat, hogy zaklatottak lehetünk, főleg éjjelente ágyban fekve, vagy egy kies sikátorban, utcácskában haladva, amit nem világít meg a lámpa.

Az esetek kevés százalékában van szó mumusról, mert sok minden más is okozhatja a hirtelen ránk törő félelmet.

Tegyük fel, hogy egy maszkos ballonkabátos, vagy nylon ruhába csomagolt emberszerű alak áll a szobánkban késsel, vagy valamilyen szúró-vágó szerszámmal a kezében. Az igen ritkán mumus, az általában sorozatgyilkos. Kivételt képez, ha állítható villáskulcs van nála, mert akkor valószínűleg vízvezeték szerelő. Bár elgondolkoztató, mit keres a hálószobánkban hajnali fél háromkor egy vizes. A víznek strapa palackban van a helye, ilyen korai, vagy kései órán.
Na de mindegy is, ezek ellen könnyen lehet védekezni, megfelelő biztonság technikai felszerelésekkel és önvédelmi, avagy támadó fegyverekkel.

Na de mi is akkor a mumus? Több fajtáját ismerjük: vannak manók, szellemek, démonok, egyéb testetlen, gerinc nélküli lények (pl. politikusok, asztrál sík lakók), földönkívüli szürkék és sok egyéb más ijesztő intelligenciák, amelyek benépesítették univerzumunkat az évmilliók során.

Itt a védekezés már sokkal specifikusabb, mert ugyebár bármin áthatolnak, nem gátolhatja meg őket az anyagi világ, jelen lehetnek hétköznapi életünkben és az álomvilágunkban egyaránt.
http://cukikepek.hu/wp-content/uploads/2013/03/m%C3%B3kus21.jpg

De azért nézzük meg, mit lehet tenni, ha bármelyikkel is szembekerülünk:

Manók ellen a legjobb módszer, ha tartunk egy mókust. Ezek évezredek óta egymás ellen harcolnak, az erdők, mezők fennhatóságáért. Ha nincs a birtokunkban mókus, olykor elég egy tengerimalac is, a manók elég buta népség, nem veszik észre hirtelen a különbséget, így időt nyerhetünk.

Ha szellem éri a házat, az általában helyhez kötött dolog. Tehát, mint a filmekben is láthatjuk, a főszereplő család végig azon a helyen marad és próbálja felvenni a harcot velük. A legegyszerűbb megoldás pedig az, ha elköltözik az ember, vagy ha hív egy sámánt. Mondjuk engem. Elérhetőségem megtalálható a blogon.

A démonnal más a helyzet. Ha valami ilyennel találkozna az ember, az megszívta. Magyarosan kifejezve megszopta. Persze, olykor elég lehet egy pap is, vagy rabbi, de megfelelő hit hiányában ők is elég hamar kihullanak a sorból. Ám egy jó lélek mindig fel tudja venni velük a harcot, de elég ritka ilyet találni, ebben a sötét korszakban.

Az egyéb, testetlen, gerinc nélküli lények ellen még nincs ellenszer. Inkább az idő segít, míg egy másik testetlen, gerinc nélküli lény le nem váltja az előzőt.

A földönkívüli szürkék azok, akik eltérítenek minket, hogy aztán vizsgálatokat végezzenek el rajtunk. Ilyen esetekben Kirk kapitány, a USS. Enterprise kapitánya segítségünkre lehet.

Szóval, ilyenek ezek a mumusok. Remélem tudtam segíteni ezzel a szösszenetnyi blogbejegyzéssel. Minden egyéb problémát érdeklődve várok kedves olvasómtól, megpróbálok tanácsot adni a nyugodt nappalok és éjjelek reményében.

2013. május 17., péntek

Szegregáció – Azaz, hogyan szekálj jól


Talán, hiánypótló ez az írás, mert nem mindenki tud jól szegregálni. Manapság egyre ijesztőbb a trend. Az emberek toleránsabbak lettek, nem szemetelnek, óvják a jegesmedvéket, nem háborúznak, nem eszik meg egymás szívét és ami a legiszonyatosabb, kezd az emberiség befogadóvá válni.

Idővel, mindenki mindenkit elfogad. Kihal az elkülönítés, s ami a legfontosabb.....eltűnnek azok az emberek is, akiket valamilyen módon szekálni lehetne.

Egyen kormány, egyen vallás, egyen sokszínűség. Szabadság, egyenlőség, testvériesség ( ami ebben az esetben azt jelenti: szab-egy-egyen-testet).

Lassan elmúlnak azok az idők, amikor valakit is meglehetne bántani azért, amiben hisz, amiben dolgozik, vagy amilyen a kinézete. Lassan már nem tudok senkit se csúfolni a hatalmas fülei miatt, elvész a dagi gyerekek elleni hasipacsi az iskolákból és folytathatnám. Vannak bizonyos értékek, amit meg kell mentenünk.
http://imagestore1.blogger.hu/25_141549_530980_61ce232925da3a3978b7320a41ed88ff_1a1185_301.jpg

Mert most mi is zajlik tulajdonképpen? A szegregálókat elkezdték szegregálni. Vegzálják azon tisztességes és becsületes embereket, akik egóból és vagy hatalomvágyból fölé emelik magukat más csoportosulások felett, legyen az bármilyen okból is.

Hogy is kezdődött az egész? Talán a buszozással, tömegközlekedéssel. Az igazi szegregáció nem faji alapon történik. Az igazi szegregáció az, amikor nem szállhatok fel a buszra görkorival, a hátamon egy benzineskannával, miközben fagyit tartok a jobb kezemben, a bal segítségével meg épp slukkolom mélyen a cigimet.

De hogyan is tudnánk ezt a folyamatot visszafordítani? Sokat gondolkoztam ezen.

Talán a ma divatos, látványos flashmoboknak köszönhetően, lehetne tüntetni a Greenpeace ellen és a rengeteg olyan szegregáló szegregált szervezet ellen, ami szegregál engem, szegregálót.

Az óvodákban lehetne diavetítős előadásokat tartani, hogy mi a szép és mi a csúnya, s hogyha Pistikének hatalmas nagy krumpliorra van, azt szóvá kell tenni, mert így születnek a klikkek.

Így visszatekintve jó volt csúfoltnak és csúfolónak lenni egyaránt. Ezt nem szabad elfelejtenünk, ez a mi örökségünk. A szegregációnak fenn kell maradnia, még ha ezt sokan próbálják is elszegregálni.

2013. május 14., kedd

A fekete mágia napjainkban


Már korábban is írtam is írtam fekete mágusokról, akik személyes céljaik érdekében vetnek be okkult erőket a kívánt hatás elérése érdekében. Ezen túlmenően, ismerve az emberi alaptermészetet, minden mágikus aktus sötét és gonosz, mert nem a hálaadást és az isteni sorsba való beletörődést fejezi ki. Természetesen az ember célja a fejlődés, és ez alatt a folyamat alatt sokszor a cél szentesíti az eszközt.
http://www.flixist.com/ul/214620-rob-zombie-lords-of-salem.jpg

De mi is a mágia alapja? Az indikátor mindig a vágy. A vágy elérése a rituálé: ami egy jól megfogalmazott vágy, mely gondolatként csírázik ki és kifejeződik valamilyen szinten és cselekedeté alakul és megszületik az okból az okozat. Ahogy mondani szokás, valamit tenned kell, hogy elérj valamit. Szerződést, paktumot kötni magaddal, a tudatalattiddal, az isteni energiáddal vagy más síkok lakóival, akik képesek befolyást gyakorolni életed alakulására. Ez mindig erővel történik, akarattal, szellemmel, egóval. Ahogy manapság az ember formálja a természet erőit és környezetét, úgy formálja a mágus erőszakosan a szellemi rendet.
http://cdn.bloody-disgusting.com/wp-content/uploads/2012/06/1-the-lords-of-salem-060712.jpeg

Már több ezer éve a sötétség korát éljük. Kivetve a Paradicsomból, az ember próbál mindig visszatérni, semmitől se visszariadva. Mert mindenki ezt csinálja, kezdve a napi horoszkóp olvasóktól, az álbuddhista-taoista ismerd meg önmagad önképzőkön át, a pénz-divat imádókig, egészen a legtitkosabb körökben mozgó irányítókig, a hatalom csúcsán lévő embert áldozó fekete mágusokig.

Manapság képesek tömegeket feláldozni egy rituálé sikeres kivitelezése érdekében. Ezt nap, mint nap látjuk. Álterrorcselekményeken át, mesterségesen gerjesztett háborúk kirobbantásán keresztül egészen a gazdasági kiéheztetésig.

A varázslat most folyamatosan stresszben tartja az embert, hogy ösztönlényként tengesse mindennapjait, hogy legfontosabb célja ne legyen más, mint a munka, a karrier, és a biztonságérzetet biztosító pénz megszerzése, akár emberi társaskapcsolatokon keresztül, önző módon taktikázva. Csak az állatok küzdenek a túlélésért, egy halhatatlan emberi léleknek erre nem lenne szüksége.
http://2.bp.blogspot.com/-lSHx4ZbK5Y4/UXRl8w7yZAI/AAAAAAAAC1I/-DLQDypY5iQ/s1600/foto-the-lords-of-salem-22-987.jpg

De egyszer lejár Szaturnusz ideje is....

Addig is:

A vér cinkossága ősi bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele. (Gavalda)

2013. május 8., szerda

Parallel világok novella sorozat: Jégmezők, kilátók...


Újra a Jégvilágba kerültem, de már nem voltam egyedül. Olyan volt az egész, mint egy hatalmas játszótér. Tele emberrel a hatalmas hideg, fémkorlátokból álló, kilátókkal tarkított tájon.

Hirtelen sodródtam oda, az ezüst folyóson át. Az előző világra nem nagyon emlékszem, csak foszlányokban. Lényegében ez a hely is csak azért rémlik, mert sokkolt a története és közelebb volt ébredésemhez, az evilági létemhez.

Folytatva a sztorit, mindenki beszélt, nevetgélt. Én fel alá mászkáltam, figyelgettem a tájat, az embereket. Egyik kilátóról mentem a másikra. A terület sík és egyhangú volt, talán untam is magam egészen addig a pillanatig, mígnem valami fura zajra lettem figyelmes. Nem láttam kik kiáltoznak, csak az irányát sejtettem. De a visszhang képes megzavarni az embert a tájékozódásban. Valami hatalmas bakról fecsegtek, figyelmeztetve egymást ne menjenek hozzá közelebb. Láttam a zavart, ami ahogy lenni szokott ráragad a tömegre és terjed vírusszerűen egészen addig, ameddig azt teljesen kitölti.
http://4.bp.blogspot.com/_C97NrIblNPQ/TVCQi3ImTCI/AAAAAAAAB_I/i9sF0mkMyY4/s1600/Arctic_Ice_2.JPG

Nem vártam meg ezt, ezért elindultam a partszakasz felé, az utolsó vonalban lévő kilátók egyikéhez és felmásztam a korlátokon. Akkor már az emberek sikoltozva rohantak és kiabáltak, hogy jön a bak, jön a bak.

Nagyon gyorsan történt az egész. Én körülbelül 50 méterre voltam a teljesen egyenes vonalú part szélétől, amely magasan emelkedett ki tengerből. Már csak arra lettem figyelmes, hogy az az élőlény, ami a riadalmat okozza, nekimegy egy nyakig bebugyolált fiatal lánynak. Pontosabban nem is neki ment, hanem elvesztve teljes irányítását, nekicsúszott és továbbvitte őt 20 méteren át egészen a szakadék széléig, ahonnan a sebes, jeges vízbe zuhantak.

Lekászálódtam a korlátról és elindultam megnézni. Riadt voltam, mert ismerősöm volt a lány. Ezt onnan tudom, mert a körülöttem lévők skandálták a nevét. A többi ember már ott figyelte az alattuk tátongó vizet. Én is csatlakoztam hozzájuk, de úszó jégtáblákon kívül semmit nem lehetett látni. Páran csónakokat is hoztak, hogy a mentést elkezdjék, de ekkor az ezüst folyosó újra elragadott és ebbe a világba kerültem, ahol is éppen ezeket a sorokat írom.

A lényeg, a lényegben....a lány ebben a világban jól van.

2013. május 6., hétfő

Pillanatnyi feleszmélés


Különösebben semmiről se fog szólni a mostani blogbejegyzésem, régi ismeretségünkből adódóan tehát előre figyelmeztetem kedves olvasómat. De mi is az a semmi? Lényegében a pillanat.

A pillanatok eltelnek, folynak, mint a folyó és áradnak, növekednek az idő múlásával mint a tengerek, óceánok. Ha életutam végéről tekintek vissza előre, akkor persze azt látom, a pillanatok csökkenek. Egyre kevesebb pillanat van és a legfájóbb, hogy minden momentum elhomályosul.

Élünk aktívan, passzívan. Befolyásolnak minket érzelmeink és az ebből keletkező döntéseink, amik újabb érzelmeket csatolnak vissza. Ahogy Buddha is mondotta volt, lét mókuskerekünket a vágy hajtja, amelynek motorja, mi mókusok vagyunk. Hmm, talán nem pont így fogalmazott, de a lényeg benne van.

Káosz van, érzem. Ebben élünk. Gondolataink ütköznek, hol torlaszokat emelve, hol hidakat építve. Pusztítás és építkezés. Ahol semmi sem állandó, ahol a pillanat mulandó. Nem is igazán ez a része érdekel már. Ezek alap dolgok. Valami, valaki mindig kell.
http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/321390_564129160274097_1088642837_n.jpg

Vannak ám olyan ritka esetek, amikor feleszmélünk. Mikor a teraszon a csillagokat bámulva, egyszerre észrevesz mindent az ember....például, ahogy a szél mozgatja a fák leveleit. S rácsodálkozik. Ez pillanatnyi feleszmélés, mikor nem kell semmi, mert minden adott, mert én vagyok a szél, én vagyok a fa, és az égből csillagok formájában magamra ragyogok.

Bevallom, ezt a cikket is ihlete valami. Fura álmom volt, amibe nem megyek bele, de az álom vége fele beszálltam egy liftbe. Ez már önmagában felvett egy kérdést, felfele avagy lefele visz-e. Volt a liftben egy nő is, akit valamilyen oknál fogva megragadtam és mikor belenéztem az arcába, rájöttem megint álmodok. A szemei, a haja, a bőrének a pórusai pillanatnyi feleszmélést okozott. Olyan sokáig nem tudtam rögzíteni a képet. S a vágy is megjelent....elmosódott a kép...és ahogy ébredtem a szép arcból, torz démoni ábrázat vigyorgott felém. Újra belevesztem a létforgatagba, és újra beleébredtem.

Szóval. Jó néha észrevenni a dolgokat. Azok sose rosszak, azok igazi élmények. Nem a döntéseink, nem a vágyaink okozzák.