2010. december 4., szombat

A gyűlöletbeszéd törvényi szabályozása és a szólásszabadság ideájának konfliktusa



Szeretném, ha ez a cikkem megjelenne két olyan felületen, mely eléggé szélsőséges, vagy pont az ellentéte, nevetségesen liberális. Lapokat nem említek, de úgy gondolom, mindkét oldal olvasói teljesen máshogy értelmeznék gondolatmenetemet. 

Először is egy definícióval kezdeném, a gyűlöletbeszéd olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése vagy a csoport tagjai elleni erőszak vagy előítéletes fellépés kiváltása. A gyűlöletbeszéd legtöbbször a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási, vagy szexualitás szerinti csoportok ellen irányul. A szólás szabadság viszont minden embert megillet, melyet az államnak kell biztosítania. Kivétel ha személyes adatokra, katonai és államtitkokra, bűncselekményre való buzdításra, vagy sértő a nemzeti szimbólumokra és a közerkölcsre. 


Ezen a ponton elgondolkoztam, a két definíció ki is zárhatná akár egymást, mert egymás kölcsönös kiegészítésük nem lehet. Mert mind más nézőpontot képviselünk, fajra, nemre, vallási, szexuális és más egyéb hovatartozásra tekintettel. Ki dönti el, hogy mi számít gyűlöletbeszédnek? Senki nem pártatlan, mindenki beilleszthető egy adott csoportba, és ha már benne van, hogy tudna semlegesen gondolkodni? Ugyanezt a kérdést máshogy is megismételhetném, ki dönti el a szólásom szabadságát? Ha már valamilyen döntésről van szó, amit egy ember ad a másiknak, az már önmagában csorbítja az ön és más szabadságát. Mindkét fél sérül, mert mindkét félnek fel kell adnia valamit, például nézetet, vallási és faji hovatartozást, szexuális irányultságot és sok más egyebet. 


Befejezésül csak annyit tennék hozzá, a gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése