2011. december 21., szerda

Az Uralkodó

Egy uralkodó mindig és mindenkor felel a népéért, a reá ruházott hatalmánál fogva a nemzet nagyságáért, stabilitásáért és felemelkedésért tesz, bízva saját erejében.

Erkölcsileg és szellemileg is kormányzott országával kölcsönhatásban uralkodik, magába foglalva ezáltal a nép, és nemzet egységének teljes erejét és ősi eszmeiségét. Az átlag polgár felsőbb szellemi kivetüléseként felelősséggel és biztonsággal tartozik országának akármilyen veszedelem is éri azt.
http://plainjanestudio.com/Mexico/Tree-of-Life-Guadalupe2.jpg

Akármilyen változás is lépjen fel tágabb, vagy szűkebb környezetében az uralkodónak változásra való hajlama által, kreativitásával és nagyfokú éberségével fel kell ismernie az adott helyzetre való leginkább megfelelő választ, mely nem sérti sem az ősi eszmeiséget, nem csorbítva népe tekintélyén, sem annak szabadságán.

Biztosítani kell a népe számára az alapvető emberi jogokat, mely által a társadalom tagjai hozzá tudnak járulni országuk és saját egzisztenciájuk  építéséhez. Pozitív jövőképet formálva ezáltal, mely ösztönöz a családalapításra, a tanulásra, munkavállalásra és minden egyéb olyan dologra, mely szükséges a mindennapokban.

Egy uralkodónak józanul kell gondolkoznia és felelősségteljesen, mely például szolgál minden fajta rangú polgártársának.

Egy Uralkodónak kerülnie kell a túlzásokat és a hatalomvágyat, zsarnokságot, mert mindennek a nemzet érdekét, és a nép fennmaradását kell szolgálnia. Ezért, az emberek is, mint az uralkodó felelősséggel tartozik országa számára  az egymás közti kölcsönhatás érdekeit szem előtt tartva. Ha bármely fél megszegi az ősi élethez való, alapvető emberi jogokat, az már nem tekinthető a társadalom tagjának. Zűrzavar, illetve viszály során elsődleges szempont mindig az emberek érdekét figyelembe venni, elkerülve az erőszakot, építve a jövőt, biztonságot teremtve a jelenben.

Ezért soraimat egy idézettel zárnám:

Nem a nemzet van a királyért, hanem a király a nemzetért.
Gárdonyi Géza

2011. december 15., csütörtök

A jóslásról, sorsról

A jövendölés a történelem előtti koroktól kezdve foglalkoztatta az emberek fantáziáját.
A jelen és a múlt események összekapcsolása és annak tanúságainak leszűrése adta az alapot, hogy az emberiség megkísérelje a lehetetlent, betekintést szerezzen a jövőbe.

Legfontosabb kérdés persze a nagy vallások szerint, mi határozza meg az egyén fejlődését. A szabad akarat által létrejött véletlenekre reagáló éberség, vagy az elkerülhetetlen végzet, a sors hálóinak tökéletesen rendezett láncolata.
Valószínűleg ezen elméletek keveredésében rejlik az igazság, talán azért is, mert minden igaznak hat, ha hisznek benne.
http://www.bestofalltopics.com/wp-content/uploads/2010/04/stru04.jpg

Az események általában sose véletlenszerűen történnek, ahogy mondani szokás, mindennek megvan a rendelt ideje és annak rendelt helye. Sosem szalasztunk el semmit, mert nincs mit elszalasztani, a sors öntudatosan vonzza egymáshoz a darabokat.

A látás maga, ezekbe a szálakba való betekintés tudománya, és az ott nyert információk leszűrése, ami által kirajzolódhat egy vagy több fajta lehetőség. A látónak nagy érzelmi és mentális intelligenciára van szüksége ahhoz, hogy megfelelően következtessen, mert ez hatással van a kérdező további állapotára is. Befolyásolja döntéseiben és cselekedeteiben egyaránt. Ezért tiltott a jóslás sok helyen, mert manipulálva teremti meg a világokat.
Bár, ha nagy vonalakban nézzük, akkor akár ez is lehet sorsszerű, mert egy egyszerű kölcsönhatás lépett fel, mint egy átlag információcsere során, mely hatással van mindkét félre, tudva vagy tudattalanul.

Ezen dolgok csupán a felszínt kapargatják, mert, ahogy az ember a világban kiismeri a kiismerhetőt, addig a kiismerhetetlen mindig meglepetést fog okozni, mert az istenek mindig nagyban gondolkoznak, és aki bepillantást nyer terveikbe, azt nem jósoknak, hanem küldetéssel rendelkező prófétáknak nevezik.

2011. december 2., péntek

Technológiai kinyilatkoztatás

Nincs új a nap alatt. Pár korszakkal ezelőtt, az egyház tiltotta a tudományos kísérletezéseket és minden fajta újdonságot elutasított, addig mára a technológia vette át a vezető szerepet az emberi szellem és az emberi természet rovására. 

A kíváncsiság és a tudomány összhangba kerülésének legnyilvánvalóbb manifesztációját éljük. Míg korábban a nagy technológiai termelők az emberek szükségletének felderítése után árasztották el a piacot termékeikkel (a rengeteg közvélemény-, és piackutatásnak köszönhetően), manapság egyértelműen az a trend (köszönhetően az évtizedek során finomított direkt marketingnek), hogy olyan eszközöket dobnak piacra, amelyre igazán nem lenne nagy szüksége az embernek, de az információ éhség annyira elhatalmasodott, hogy az új dolgok könnyen utat törnek maguknak.

Mára olyan irányban fejlődött az emberiség, olyan távlatok nyíltak előttünk, ami hatalmas technológiai és információ robbanáshoz vezethet. A televíziózás, az internet és a mobil technológia megjelenése hatalmas társadalmi változásokat idézett elő. De ez csupán az elmúlt század elképzeléseit vette alapul, egyfajta evolúció ez, amely mostanra felgyorsult és elképzelhetetlen nagy ipari forradalmat jelenít meg lelki szemeink előtt, mely kezdete teljesen új alapokra fogja helyezni az általunk ismert világot.

A robotika és orvos tudomány fúziója már napjainkban is számottevő szerepet játszik, létrehozva ezáltal a tökéletességre törekvő ember, tökéletes műanyag vázát.
http://www.wurzeltod.ch/blog_11/debbieharry_giger.jpg

A nemrégiben megjelenő gesztus és érzelem vezérelt konzolok és számítógépek elterjedése a jövőben újfajta kihívások elé fogják állítani az emberiséget. Elmosódhat a határvonal virtuális személy és élő között. Hála a most kialakulóan lévő Felhő szolgáltatásnak, teret is fog nyújtani az újfajta virtuális társadalomnak, mely már most párhuzamosan növekszik a valódi világ városaival és szolgáltatásaival. Az ember és gép fúziója lassan természetessé fog válni, a gép lesz a testünk, az információ a vérünk. Ez a technológia már most észrevehető, elég ha az ember végignéz a tudomány rovatokon, vagy bekapcsolja a tévét.

Persze mást is választhat majd az ember a jövőben, kérdés, hogy megéri-e. Az DNS kutatásnak hála, újfajta embertípusokat is létrehozhat a "Cég", mely már ideális hosszabb űrutazásokra és bolygó kolonizációs feladatokra. A felgyorsult kommunikációnak és a genetikának köszönhetően rajzásszerűen megindulhat az általunk ismert világegyetem benépesítése.

Ezek alapján leszűrhető, hogy a kasztosodás elkerülhetetlenné válik az alsóbb rétegekben, míg a felső világok még élvezhetik tökéletesebb fizikai emberi minőségüket.

Isaac Asimov fantáziája kezd reálissá válni. Fő tétele a pszichohistória, mely egy kitalált matematikai tudományág, képes szimulálni az emberi viselkedést, a tömeges reakciókat, mely által kifürkészhető a jövő. Az Alapítvány sorozatában se sikerült teljes mértékben ezt megvalósítani, mert túl nagy tömegeket érintett volna és nem lett volna elég idő mindenkiről elég adatot gyűjteni. De ez megváltozott, hála a közösségi oldalaknak és a mobilinternet gyors terjedésének. Mostanra mindenhol, mindenfajta kütyüt képesek bemérni a félintelligens kereső programok, az emberi társadalmakat szimuláló játékok és minden más egyéb, ami kapcsolatba hozható a világhálóval.
Nem véletlen tehát, hogy a mai kutatók egy újfajta pszichohistóriát dolgoznak ki, mely a kor mai vívmányaival könnyen alkalmazhatóvá válik.

De a jövő nincs megírva. Bízom tehát az emberi természet kiszámíthatatlanságában.

2011. november 5., szombat

Az árnyakról, a házakról, a dolgokról, és az emberekről

Az árnyak kísértenek a kietlen holdas oldalakon. Mindig más képekben jelennek meg.
De egy a közös bennük, taszítanak és vonzanak egyaránt.

Mindennek van árnyéka. Dolgoknak, embereknek, házaknak, sőt, a gondolatoknak is.
Legtöbbször titkokból alakul ki, valami elrejti őt az emberek szeme elől, a dolgok szeme elől, a házak szeme elöl. Valami mindig az útját állja, valami, amin nem hatol át a fény.
Születéséhez és halálához tehát egyaránt közre játszik a világosság. A sötétségnek viszont semmi köze hozzá. A sötétben is vannak árnyékok. Mozognak, sziszegnek és figyelnek. Őrzik a gondolataid, miközben kíváncsian szemlélik a benned lejátszódó végkifejletet. Igen, ők mindig melletted vannak, hűségesebbek az angyaloknál is.

http://1.bp.blogspot.com/-Oa0s2drXKRQ/TVvxuy2MnJI/AAAAAAAABSE/dmYOVjdvd8A/s1600/Shadow%2BCatchers.jpg

Egy árny lehet jó és rossz is, de semmiképpen nem közömbös. Gondodat viseli a maga módján, ahogyan te is gondját viseled fantáziáddal. Megbízhatsz benne, ha megbízol magadban. A tanácsát is kérheted, ha a tekintettedet a dolgok mögé helyezed.

Nehéz dolgok mögé látni, de nem lehetetlen. Mikor belenézel az ember szemébe, nem csupán önmagadat látod, hanem őt is, az árnyát is. Ha megfogod az árnyát, ha látásoddal megkerülöd, rájöhetsz arra, miért olyan ő, és miért olyan a normális szemekkel láthatatlan területe.

Ám ez sokszor nehéz, mert sok esetben a Nap elé bújunk és nem tekintünk hátra, csak előre, és a mérhetetlen fény, ami meleg és sugárzó teljesen elvakít.

De míg vannak dolgok, házak és emberek, addig lesz hozzájuk ajtó is, ablak is, kíváncsiság is, és szem is.

2011. október 28., péntek

A halál Karma

Manapság oly divatos ezoterikus körökben a karmáról beszélni. Emelkedett hangnemben folyik a diskurzus választott sorsunkról és arról, hogy mindaz, ami történik velünk éppen, az előző vagy jelen életünkben elkövetett tetteink miatt alakult úgy, ahogy.

De mi is az a karma?

Szanszkrit nyelven az ok és okozat viszonyát jelöli. Egy olyasfajta kölcsönhatás törvénye ez, ami alól senki és semmi nem tudja magát kivonni, csak az út végén.  Legalábbis hívei szerint.

A karma előfordul a hindu, buddhista és taoista vallási irányzatoknál egyaránt. Mint a vallásokban lenni szokott, ezen világvallások is több alkasztra bomlanak, mely részek mindegyike másképp tekint a karmára, mint dogmatikus törvényre.
Az interneten és a világirodalomban, számtalan helyen utána lehet olvasni a történetének, kialakulásának, mitológiájának és a számtalan irányzatnak, mely gyakorolja ezt.
Épp ezért én nem megyek bele ilyen mélyen. Csak említés szintjén..

Egy a biztos, a karmától megszabadulni megvilágosodás árán lehet, mikor a lélek mentesül az okoktól-okozatoktól és választott életét-életeit maradéktalanul teljesíti, annak minden örömével és bajával, okulva az eddigiekből, majd elengedve mindezt.
Ez mind szép és jó. De vannak ezért ennek árnyoldalai is.
http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/kuroszava_akira_veres_tron_throne_of_blood.jpg

Nem foglalkozik az emberi érzelmekkel, a részvéttel, a segítőkészséggel. Egyfajta küldetésnek veszi az életet, amely vad spirituális versenyre ösztönöz.  

Kalkuttai Szent Teréz nem véletlen vállalta az indiai misszióját. Egy olyan világba ment, ahol nincs egyenlőség. A nyomorgókat, haldoklókat az önmaguk által választott sorsuk miatt, a köznép az utcán kallódva hagyta és hagyja a mai napig szenvedni. Ez aztán az igazi lelkiség.
Nem kívánok egy olyasfajta vallásban részt venni, mely a kölcsönhatások érve alatt csak a saját boldogulását nézi, könnyen lemondva a másikról, annak választott küldetése miatt.

Lényegében a mai ezoteristák, ezt a gyakorlatot kívánják átültetni a nyugati-kaukázusi hagyományokba, kisebb-nagyobb sikerrel.
Ahol az áldozat bevonzza a gyilkost, ahol nyugdíjasokat vernek össze pár száz forintért, az mind azért van, hogy a szent karmikus küldetés teljesüljön, és a rengeteg tapasztalás által elhagyják egójukat és belépjenek a Nirvanába.

Nincs bűnbocsánat, nincs kegyelem. Csupán tapasztalás létezik, majd mint egy fátyol, ez is lehullik és elég a Tűzben. Kérdés, hogy melyik Tűzben…

2011. október 17., hétfő

Révülés


Az álom bohózat hártyáját átszakította hirtelen egy fényes hang. Felébredtem egy pillanatra. Csodálkoztam, hogy kiragadtak meghitt hajlékomból, de a valóságtól megszédülve újra álomba szenderedtem.

Szerencsére a biztonság illúzióját rég lerombolta az embervilág válsága és a sivár várakozás, mely áthat minden élőt, még engem is. Ennyivel is előrébb vagyunk, hála a mértéktelen fogyasztásnak és az idő gyors, sodródó pörgésének, mely nem hogy megállíthatatlan, hanem egyre gyorsabban telik.

De még mindig azt hisszük, hogy ez idővel jobb lesz, vagy sokkalta rosszabb. Nos, egyik sem. Az a biztos, hogy másabb. Amit mi elképzelünk emberi ésszel, azt mások is elképzelik közel hasonló értelemmel és ez egy zagyva összhatást eredményez, ahol a változók kiszámíthatatlanná teszik a végleges eredményt.

Hiszem, hogy a gondolat hat a másikra. Egymás gondolatai élénk csevejt folytatnak, míg mi alszunk, eszünk, iszunk és dolgozunk. Nem véletlen tehát az sem, hogy akinek önuralma van, aki vigyázz gondolatai tisztaságára, valamelyest elégedettebb és sikeresebb azon társánál, aki cseppet kaotikusabban fogja fel a világát.
http://4.bp.blogspot.com/_K-Eq4nPZ2TU/TPTxgRwNsxI/AAAAAAAAABc/NqvV-dk0Iv8/s1600/Sleep+painting.jpg

Minél többen kezdik el megismerni önmaguk, és helyre tenni, avagy beazonosítani saját énképüket, annál tisztábban lehet uralni az ártó, kaotikus külvilágot, míg az meg nem szűnik létezni.

Ki kell építeni az egymás iránti bizalmat. Kicsiben és nagyban.

Aztán már nem fog zavarni, ha felriaszt egy fényes hang az álmunkból.

2011. szeptember 18., vasárnap

Noobi és a Fogmanók

http://www.peppermillrecords.com/storage/comesit/candlesmall.jpg?__SQUARESPACE_CACHEVERSION=1220925035198
Sűrűn s nehezen vette a levegőt a kis Noobi. Az éjszaka bágyadt hullámzása nem tudott erőt venni rajta, állandósult fogfájása miatt nem jött álom a szemére. Hétéves létére nagyon okos fiúcska volt, barna szemeiben értelem sugárzott, állán már megjelentek az aznapi borosták.
Á, nem tudok aludni - merengett magába Noobert s lehuppant a földre, majd kis rovás mintás ingét megigazítva belebújt a pézsmaszínű papucsába.
-Iszok egy kis tejecskét - mondta csak úgy bele a sötétbe, s halkan kopogó papucskájában kiszaladt a konyhába..

A konyha elé érve különös zaj ütötte meg a fülét. Halk neszt s furcsa motoszkálást hallott a hűtő irányából. Noobi emiatt halkan visszalopózott a szobájába s elővette a nagypapától kapott svájci bicskáját. Visszafele menet összeszedve minden bátorságát hirtelen bekukkantott a konyhába, s a látványtól szóhoz sem tudott jutni.......ahány muslinca van egy borosüveg mellett annyi fele állt a kicsi fiú haja a meglepetéstől.
A hűtőszekrény tárva nyitva volt...s apró manók létrával fosztották ki azt, megszabadítva tartalmától, amit Noobi anyukája olyan lelkesen vásárolt még délelőtt a piacon..
Apró manók vezényszóra, lelkes munkájukba belefelejtkezve észre sem vették hogy Noobert hirtelen ott termett s rájuk zárta a súlyos fagyasztóláda ajtaját.

Jaj szegény kis manók..siránkoztak a hűtő mélyén..kérlelték a gomba hajú fiúcskát ugyan engedje őket el..s akkor megszabadítják Noobit a fogfájástól..ugyanis ezek az apró lények gondolatolvasók is voltak ám....fura is volt hogy nem vették észre Noobertet időben.

Na jó,egye fene elengedlek benneteket-majd kinyitva az ajtót, az összes manó ráugrott a kisfiúra s apró késükkel össze vissza döfködték... és ahogy Noobi próbált védekezni kis svájci bicskájával, figyelmetlenségére beütötte a fejét az asztal lábába..nyomban elvesztetve az eszméletét..

Másnap Noobert felébredve kocsi formájú ágyában, aminek még kerekei is voltak, meglepve tapasztalta hogy csupán rosszat álmodott s a fogfájása ellenére sikeresen elaludt...

2011. szeptember 15., csütörtök

Szem próba


A szem, minden misztérium szerint a lélek teljes tükre, mely sugároz, és figyel, kinyilvánít és befogad. Átjáró, mely összeköti a lelki világot, a testivel.

Különböző szempont kiáradások, melyek függetlenek tértől és időtől már a gondolat megszületése óta léteztek. Nem mindegy tehát, mit lát, illetve mit mutat a tekintetünk.
A száj után, mely a szavakat formálja, a szem második legfőbb mágikus szervünk.

A szem próba nem más, mint a látás tudománya. Felismerjük-e a nyilvánvalót, meg tudjuk a különböztetni a formát, az érzéstől, a színeket az ízektől. Az agyunk alkotta fogalmaknak tehát a szem a szűrője. Nem a fizikaié, hanem a lelkié. Minőségbeli különbségek vannak, az állapot érzékelések között. Aki rosszul lát, az rossz következtetéseket fog levonni, a téves gondolatok, téves szavakhoz majd téves cselekvésekhez vezetnek.

A szemet sok kultúra veszélyes fegyvernek tartotta, mivel a szem közöl, hat és alkot is, ezért sokszor gonosz erőket szolgált ki. Átkok és áldások egyaránt gyúlhatnak minden tekintetben, nem mindegy tehát, hogyan nézünk egymásra.

Mivel egyben kapu is, egészen a szellemig, a koponyáig, ezért sok kultúrkörben szokás volt a halott szemet valamivel letakarni, vagy kendővel, vagy pénzzel, vagy kaviccsal. Ez azt a célt szolgálta, hogy a halott szelleme ne térhessen vissza a testbe, illetve más se szállhassa meg az üres testet.
http://fineartamerica.com/images-medium/el-brujo-joe-michelli.jpg

Egyes tibeti varázslók számoltak be azon képességükről, hogy egy másik ember testét bármikor képesek megszállni a szemen keresztül, bizonyos rituáléknak köszönhetően.

De ezek csak mítoszok, illetve elvétet próbálkozások a látás tudományának vizsgálatára.

Hogy, miért írtam ezt a bejegyzést? Fogalmam sincs. Csak gondoltam, szemmel tartom kedves olvasóim. Már olyan rég voltam.

2011. augusztus 4., csütörtök

Jégvilág

Az örök jég birodalma volt ez.

Számomra ez maga volt a gyönyör. A messzi végtelenben minden csodaszép fehér köntösbe öltözött, amerre a szem ellátott sem ember, sem állat nem zavarta a Jégvilág nyugalmát. Nehezemre esett a légzés, az orromban éreztem a fagyott szőrszálak csiklandozó kedélyű próbálkozását. Szakállamra sűrű jég dermedt, melegítve arcomat.
Már lassan egy hónapja voltam itt. Elevenen égette a hó az emlékezetembe a mindennapi rutint, mely a túlélést segítette ezen a különös s elhagyatott helyen. Emlékszem mindenre, az életemre a családdal, a helyekre melyekben megfordultam, a mindennapi gondok s boldogságok váltakozására, csak arra nem, hogy kerültem ide.

Nem múlt el nap, hogy ne próbáltam volna megmagyarázni ide kerülésem okát. Vajon meghaltam s a pokolba vagyok ? Netalán titkos kísérlet részese lettem? Fogalmam se volt miképp jutottam ide. A napok múlását se igazán tudtam számolni, örök vakító világosság vett körül, s örök éhség. Az éhérzetem alapján tudtam csak megbecsülni mennyi idő is telhetett el. Hol fellángolt a vágy, hol eltűnt. Néha azt gondoltam itt még az idő se telik, az állandó csillapíthatatlan vágy csupán összezavart. Nyugtatom magam, talán csak egy rossz álom az egész, vagy egy újabb részeges látomás melyet el kell viselnem, majd valahol magamhoz térve, újból szembe kell néznem terjedő önpusztításom eredményével.


Folytattam utam. A szomjúságomat a hó csillapította, az éhségemet..nos...semmi.
Szerencsémre mikor idekerültem rendesen fel voltam öltözve, hisz nálunk is tél kezdette volt. Persze nálunk nem volt ilyen hideg mint itt és még hó se esett. Az utóbbi években nem sok havat láttam, az időjárás változás-az okosok szerint- a környezetszennyezés miatt szeszélyesedett meg.
Nem értettem a szituációm, minden olyan átlagosan s szürkén indult. A reggeli felkelést követő szösszenetek, az unalmas buszozás, majd megérkezés az iskolába-mindennapos dolgok ezek. Aztán kaptam egy hívást, nem tudtam ki keres.....csak sejtettem...de ő nem lehetett az.
Szóval a telefont letéve egy mosolygó munkásra lettem figyelmes, amint int a kezével, s én hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, itt térve magamhoz. A hóban térdelve, eszelősen sikítva. Azóta összeszedtem magam, akárhol legyek is, nem szabad feladnom, ezt megtanultam.
Mi van ha tényleg meghaltam? Ilyen lehet a halál? Egy kibaszott nagy hómező. Hol van Isten?Hol vannak az angyalok. Jelenlegi helyzetembe egy aprócska ördög is nagy vigaszt jelentett volna nekem.


Talán a munkás arcán még se mosoly volt, talán aggodalom..


Vége

http://static.panoramio.com/photos/original/5780785.jpg


2011. július 22., péntek

Kiegyenlítődtünk a mértékletesség örömére


Az alkímia, az aranycsinálás tudománya, az anyagok egymásba ötvözésének gyakorlata, mely során új matériát állíthatunk elő szenvedélyünk és az alkotási kedv kielégítése céljából. De ezek csupán külsőségek a valóság elrejtésére. Az elv az alkímiában a belső emberi tűznek felhasználásával való kísérletezés, melynek nem titkolt célja összekötni a lelket és a testet, mely során megszülethet a tökéletes lény, mely képes érzékelni az illúziót és kényére, kedvére alakíthatja azt.

A mindehhez szükséges kreatív erő belső átalakuláshoz vezethet, mely kibékíti a bennünk található ellentéteket, nemesítve a szenvedélyt, összekapcsolva a duális világképet.

Nem véletlen, hogy az Egyház üldözte az alkimistákat, számukra az aranycsinálók csupán a sötét oldalt kívánták uralmuk alá hajlítani, holott az igazi cél  az egyensúly elérése volt. Már akkoriban se lehetett senki sem pártatlan, valamelyik szélsőség közül feltétlen kellett választania a kallódó halandónak.
http://www.noondarkly.com/wp-content/uploads/2007/01/edvardmunch_ashes.jpg

A 14-es tarot lap, a Kiegyenlítődés lapja világosan szemlélteti a szenvedélyek folyását egyik vederből a másikba, melyet egy angyal tart.

Az angyal itt jelképes, ő felette áll a térnek és időnek és minden emberi fogalomnak. Ő a belső fény, mely uralja az elemeket, egy görög Héphaisztosz mely kovácsolja a világot.

Nem véletlen, hogy a mértékletesség az erények közé tartozik.

Nem szabad tehát mértéktelennek lennünk, hiszen az hátráltat. Zavart és frusztrációt okoz, állandó hiányérzetet, mely megkeseríti az ember mindennapjait. Mindig csak annyit kell akarni, ami éppen van, mert a Fortuna kereke mindig pörög, aki a rosszban elégedetlen, az a jóban is találhat rá okot.

Ezért van tehát szükség a belső egyensúlyra, és a legfőképpen a reményre.

2011. július 21., csütörtök

Mihály arkangyal tarot lapja

Mindenki ismeri a mitológiát, mely során Mihály arkangyal a jó angyalok vezéreként a a Földre, aztán a Pokolba taszította az ős gonoszt, Lucifert, ki nem tudott megküzdeni ősi állati szenvedélyével  és szellemi tisztasága helyett, az archaikus kéjt választotta.


Mihálynak, más néven Sadaynak sem volt könnyű a helyzet. Választhatott volna másként is,  hiszen az angyali karon végbement döbbenet és új lehetőségek, a szabad választás furcsa íze felfokozottan hatott minden szférára. De ő egyszerű angyalként, felismerte az önmagában lakó jót, isteni lényének teremtő esszenciájával újra megszólította, az akkor csendben szemlélődő Istent. Felismerte őt, és ezzel a tudással állította maga mellé a megzavarodott seregeket. Hiszen ki lehetne olyan, mint az Úr? Az, aki a mindenek forrását választja.
http://www.fredmartin.net/Exhibitions/2011_art-foundry/1995-04-11-ph2-Tarot-Devil-V-dpi72.jpg


Nem tett mást, elfogadta a lehetőségként benne is rejlő rosszat de nem vetette magát bele az új érzésbe. Először magában szállt szembe a mélységgel, aztán a külső ingereket is legyőzte.

Ezt a harcot jelképezi az Erő kártyája, a mágikus 11-es teljes. Mikor el lett választva a jó, a rossztól, a hideg, a melegtől, az éj, a nappaltól.

 Mihály azonos lehet a nagy Hermésszel , az ősi Thottal, aki elvégezte az Egy Szétválasztásának hatalmas varázslatát. Neki köszönhetően, megmaradt az egyensúly, a világ nem fordult át végérvényesen a sötétség oldalára.

A Tabula Smaragdina ezt ékesen szemlélteti:

„Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
Az, ami lenn van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból  úgy elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
Apja a Nap, anyja a Hold.
A szél hordozta méhében.
Dajkája a Föld.
Ez a világ első anyagának forrása.
Ereje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.
Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden
Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz, és minden szilárdat áthat.
Így teremtették a világot.
Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem. „


2011. július 7., csütörtök

Raven: Raven meséi 3. Óriás Bendegúzról

http://ih0.redbubble.net/work.6725069.1.flat,550x550,075,f.devon-rex-kittens-cat-painting-svetlana-novikova.jpg
Egy Szent,
minden bájjal megkent....

A tigris meg úgyis csak bugris...
...a kép ezen oldaláról.
A fantáziám azért játszik, ahogy a tigrist egyszerű bájjal, természetem édes mosolyával leveszem puha mancsú lábáról és óriás pofáját két tenyérrel arcomhoz emelve, bajsza csiklandó szúrásával mit sem törődve, lehunyt szemmel homlokon puszilom és mikor szemem kinyitom, szelíd óriásom összeráncolt fintorát csodálom. Ez a csíkos nem Sir Kán, de sír, hogy eresszem már, mert ha nem, cicóból lesz karra csavarodó piton és biztos, hogy egészben lenyom.. a torkán. Táguló éj-mély pupillából huncutkodó csücsörítő szám visszatükröződik, de ősi ösztönű sikító morgás nem csak fenyeget. Utolsó kép lelohadó cuppanásommal, riadt tekintetem, ahogy a fekete pupilla elnyel, és csak húsig ható maró fájdalom, ahogy cincogtat tíz macska-misztériummal edzett karom. Nyálasságból nem kér, csak az istenítő bálványozásból, szerelmemet adjam csodáló távolságból, hadd szabja meg Ő az alkalmat, mikor bújik, dorombol és akkor majd nem fenyít azzal, hogy cirmosabb leszek fenségénél és arcomra indiánmaszkot fest saját véremből.

Amúgy az indiai tigris szereti az édes, emberi vért, arrafelé sósak a nyalánkságok, ezért igencsak rászokott a humán cupákokra, hát vigyázz magadra! Persze Kárpát-medence spirituális képzelet sztrádáin, egy csendes estén, még a bengáli is megszelídíthető.

Nos, nekem "csak" egy 8 kilós P-öcsi Királyom van, Bendegúz, megsodrom olykor kettős ágú, fehér szakállát, bevizezem a "séróját" vagányos-punkosra és egy kalózós karika jól mutatna fülében, de nem harapom ki. Pedig guszta...Na, jó csak lövött vagyok ma.

Szikrázó zöld szemekben a fekete csík haláli nyugodt, dimenziókon, világokon áthízeleg simulékony lényével, minden bájjal megkent, boszorkányos mauzással, ám de főpapi méltósággal tűnik elő, szekrényem tetején tanyázó árnyékból a "nagy"macska szfinxes sziluett és a csábító, mindent elnyelő mélységből csak két égető villám, jeges élű smaragd fény villan rám. És valóban beéget, oly magasztosan lenéző, hogy az már gyönyörű.
Az ember, kis, elmélkedős könyvével agyalgat életen-halálon, felnéz kedvencére, emberi gőgjével, mint aki az utolsó mondatban szokásos mindennapi kis "megvilágosodásaival" megértette az Istent, és ez a minitigris állandóan figyelő, élő meditációiban addig, belakja az egész univerzum összes szféráját. Kiválasztottuk egymást, de inkább igaz az, hogy Szentemnek az én sistergő és olykor csonkig kiégő ideghálózatú, röghöz kötött lelkem a kiskedvenc az Űrben és Ő az én Gazdám.

Szerencsés vagyok.

2011. június 23., csütörtök

Dogmatikus sötétség

Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.

A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.

Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.
http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg


Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.

A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.

Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.


A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.

Raven : Örökségünk élén táncolunk 3.

Magas ember látásáról


Nem látom a testet csak „rucinak”. Oly sokan mondják, csak egy ruha, egy kabát, amit magadról ledobsz… ha itt az idő… Ez a romantikus. Nem az, amikor azt mondom, hogy a Szerelem a Mi létezésünk Értelme. A Szerelem egy magas tudatállapot. Persze ez is romantikusnak és bájosnak hangzik, mégis ha azt mondom magfúzió, és ez oly okos kifejezés, akkor is azt mondom: Szerelem.
A szellem és az anyag nem két különböző létezés.
A szellem nem anyagtalan és az anyag SOHA nincs szellem nélkül.
Még akkor sem, mikor élettelennek látszik, az ott, a holttest él!
Él a bomlásban.
És a tudat, a szellem, ami a testet életében hajtotta, mozgatta, lélegzést generált benne, lelket lehelt bele, tudatos a bomlásban is.
A szellem nem hagyja el az anyagot, amikor a szív megáll. Tudatosan lebontja azt, a körforgásba szórja és tudatosan tervezi az újraépítést. A testből az utolsó léleg(k)zettel a lélek jár be egy utat, látszólag kilép, kiszáll, elhagyja a testet… De a lélek a szellem álma, a lélek a tudat képzelgéseiből összegyúrt energiaforma. Az isteni szellem a lélekben ad egyéni ízt a megélhető történethez és a szellem koncentrálja Maga erőit és VÁLIK TESTTÉ. Nem beleköltözik, nem felveszi. AZZÁ VÁLIK, amikor lelket önt bele. A lélek egy szerv. A test és a szellem egy Lény, és ennek a Lénynek a szerve a lélek. De ez egy igen különleges szerv és igen különleges anyagból van, (már amennyire különleges lehet a földi anyagokhoz viszonyítva, de anyagból van a lélek is).
Halál pillanatában a lélegzet szakad el a földi síktól és rezeg át a lélek „birodalmába”. De valójában a lélegzet elszakad a testi látszattól és a szellem lelki szerve egy új formában lélegzik tovább. Ez egy tudatos választás és egy gyönyörű pillanat. Mindannyian erre a pillanatra készülünk egész testi erő megnyilvánulásunkban, mint ahogyan a megfogantatásra is vágyunk körbe és körbe. Embernek ez lélekvándorlás, de szellemi lényének ez egy lélegzet szakasz: be és ki.
Miért különleges a szellemi lélegzet, a lélek útja emberi szemmel… Mert varázslatos álomképek játszódnak le a tudatban, a szellemben, amikor a lélek ezt a kört bejárja. Belélegzéskor testté válik, kilélegzéskor szellemmé. A test az, amikor a szellem belélegzi az erejét. A szellem az, amikor a testből kifújja az erejét. De állandóan és mindörökké egy Lényről van szó.
És amikor a testből kifújja a lelket a Lény, épp olyan ösztönösen teszi, mint itt, élőlényben a test lélegzik. A testi lélegzet is ki-be jár a lélekben és a szellemet tudatosítja. Ezért igen nagy tisztító erejűek a lélegzésre alapozott testgyakorlatok. Mágikus képzésnek az alapjai, hogy lélegzet tudatossá váljon. E nélkül kóklerkedünk!:P A figyelmetlen lélegzet észrevétlenül csúszik át egyre szaporább vagy lassúbb ütembe és lükteti a vért a szívbe…, pánikot kelt vagy lassan álomba folyik a tudat, a szellem az öntudatlanságba merül és maga egészséges körforgása pokoli örvénnyé torzul a lélek képzeletében. Álom, álom, édes álom.
Mert a lélek különleges anyag, energiaszálai olyan szövevényes képi világot tartalmaznak, amit mi múltnak és jövőnek nevezünk, amikor a szálak és az összefonódások, energiasejtek közötti, képlékeny résekben olvassuk emberi sorsunk. De ez épp olyan, mint egy tudósnak mikroszkóp alá helyezni két lapka közé cseppentett mintát és annak világában vizsgálódva elmerülni. A lélek is pozitív és negatív töltésű rezgéseket tartalmazó élményekből és emlékezetből felépülő szerv, amely belélegzi a szellemi erőt, mint tapasztalatot a testbe és szellemi akaratból kifújja magából azt… a test bomlik, az élőlény meghal, de a tudat jelen van a lélegzetben. Ettől válik Mágussá, ettől válik Istenné, a Mi képzeletünkben.:)
Az ember öntudatlan, de egyre inkább emeli tudatát, álmodó lélegzetében Lényének magas tudatába. Meghal és újjászületik. Lelke útján álmodik és ébred.
A test bomlásában is tudatosan jelen van. És a lélek-zetre való tudatos ráébredésnek elkerülhetetlen képe az, hogy a halálban tudatosak maradunk.
Sokan hiszik, hogy ez, a halál, a „ruci” levetése, eldobása és esetleg van annyi alázat Maga iránt, hogy rábízza egy magasabb istenségre, hogy az anyagi körforgásba bocsátja testét, amikor ő megszentségesül, de mindezt olyan gőggel teszi, ami a makacs, megüdvözülésre vágyó álma a léleknek. Mindent átfogó isteni figyelemmel, igen bájos és gyermeki naivság ez…- és ez a határtalan Lény, a Mi Jóistenünk megálmodja lelkének a mennyországot és megálmodja a lelki nemesség és tartás rapszódiáját (RABszódiáját), hogy azt az öntudatlanság örvénylő poklától megtartsa. Megálmodja a földi tanítóközpontot és hétpróbás küzdelmek útján, magába emeli az eszméletlen lelket. De nem kell, hogy így legyen. Ezért az ígéretért vágytuk meg, mi emberek azt, hogy magasabb szellemmé, istenné váljunk. Mi azok vagyunk, emberként Lényünk testté vált lélek álma vagyunk. És minden élőlény egyaránt szellemi anyag és van egy közös Forrásunk, Istenünk…, akit álmodik egy még magosabb Isten lelke.:D Maradjunk csak galaxisunk méreteinél és csöppenjünk vissza emberi gyermeki lelkünkbe! Aki, közülünk, Magába szívta lelke álmát, melyből megsejti, hogy óriási ő maga, mind megvágyja, hogy beletudatosuljon. Hogy lélegzetét uralni tudja, vagyis hogy lelkének örvénylő álmait megfékezze, és mennybe menjen – ménbe mennyen - m-én-be térjen, magas énjébe térjen… magyarul, vagy még magyarabbul: tudata hatókörét emelje.

Csak látszat a test elhagyása.

Amikor egy lény ő-szinte szeretettel elmorzsolja kiléleg(k)zésében a testet és szétszórja anyaföld ölében, minden porszemében tudatosan jelen van. Amikor a lélek tudatos, a bomló test illatos és szép. Mert az egészség az, ami él, él, él, AZUTÁN is… Azután, ami egy ragyogó élmény a léleknek. Meghalni.
Óhh és ez is csak egy kis szösszenet volt, amit forró nyári szellő fújt szemembe egy pitypangról.
Készítette Vass Lajos, azaz én: Lény-madár-istenség

2011. június 22., szerda

Vágy, szerencse, halál

Mindenki vágyik valamire, mely általában egy testet öltött valóság iránti igényt hivatott jelképezni. Manifesztál és átalakít álmokat, gondolatokat, cselekedeteket, minél erősebben vágyva, annál erősebb elhatározásra jutva a lényben. Kérdés, hogy sikerül-e?

Általában idő függvénye az egész. Észrevettem. A kártyákat kihúzva a láthatatlan kalapból, számtalan kombinációkat hozhatnak a lapok, főleg az időrendiségben és a tartalomban mutatkozva meg. 
http://blogol.hu/pikz/tunderbogi/pino2006b-suite-desire.jpg

Talán, még minden olyan távoli, ezért a váratlan eseményt gyakran szerencsével azonosítjuk. Fortuna kereke forgandó, hiszen női istenség, mely teljesen kiismerhetetlen szándékait illetően. Nem tudhatjuk, mikor ad, és mikor veszi vissza jogos ajándékát. Reménytelennek tűnő álmokat valósíthat meg, de el is veheti a biztonságba vetett hitünket, kihúzhatja a lábunk alól a talajt. Minden istennő így viselkedik. Kacérkodva hatalmával, mely által Halálra ítélhet sok-sok eredményt. De a halál nem csupán végleges befejezés. Nem kimondott soha, hanem egy fejezet lezárása, hogy az új élet, egy új halálba torkolljon, melyet a vágy formál, és a szerencse kovácsol.

2011. június 20., hétfő

Raven: Raven meséi 2. Kalan-Dorka


Ismerem ezt. :)
Kalózkodni az Én tenger-én, felfedezni új partokat, és magányosan bolyongani lakatlan földeken, akkor is ha élnek ott millióan, nekem azért lakatlan, mert nem érzem magamat otthon és épp ezért hagyni, hogy visszahúzza a szívet a végtelen és újra a kormányhoz álljak, új élményekkel gazdagodni, mint egy hódító. Kergetni a víztükrön cikázó naplemente fény-szilánkjait és ha érte is hajolok, kezem vízbe merítem, hogy kifogjam a napfény egy kis cseppjét a hullámokból, hogy a szürkülő színekből magamba mentsem, az egyetlen napfény is kiúszik tenyeremből. A Nap alászáll és menthetetlenül végigkúszik gerincemen a didergő alkony, kényszeredett átok bújik elő idegeimből, hogy a közelgő sötétség elveszi majd minden tartásomat. Sietve gyertyát gyújtok a lámpásba és a távoli horizonton partot keresek. Talán a béke szigetét lelem meg, biztos talaján, talán örökre megpihenhetek, hogy sose vonzzon vissza az átok, a végtelen szerelme.
És mert mindig minden partot elhagytam, Magamra maradtam.
Rám borul az éj, és amíg rémeket álmodok a vakság félelmében, ez a sötétség egyszerűen csak szelíden átölel, mint Magot az Anyaföld.

Akkor most talán szellő vagyok. És ha életben hagyom a gyertyafényt a lámpásodban, élőhalottként bolyonghatsz békeföldjét kutatva. Amikor a szellő nem kacérkodik tovább a lángocskával, inkább kérlelhetetlenül kioltja azt, akkor se ijedj meg. Felejtsd el a sötétség félelmét.

Mindegy milyen sötét az éj feletted, mindegy hogyan kavarog a mélységes fekete élet-örvény alattad, mindegy hogy remeg a lángocska a lámpásban, mindegy jár-e arra szellőcske menteni a fényét, vagy elalszik és végül elillan füstjének kis fantomja is, mint utolsó társ. Mindegy merre jár a hajó, mindegy, hogy fel kel a Nap. Mindegy, hogy végtelen a tengerhullám, mindegy, hogy békét hoz-e majd az új part. Mindegy, hogy erős lábakon állsz, vagy a padlóra zuhansz. Mindegy, hogy nem értél még meg rá, vagy felnőttél a feladathoz. Mindegy... csak érezd a ringatást... hangolódj a ringatásra, ahogy ellazul a tested, megadod magad az érzésnek, véred átveszi a ritmust. Akkor megérzed, hogy táncol benned az Ég, az az Egy, élő láng. Ennek fényében akármire képes vagy. Mert mind-Egy.:)

Nem az a lényeg milyen part van előtted, az a lényeg, hogy amikor két lábbal a szilárdra lépsz, ne hidd azt, hogy most értél a biztonságba. A föld veled ringatózik tovább...és akkor kikötünk egy új parton, látszólag szilárd és biztonságos, mégis feszes ez a nyugalom... De az első pillanatban máris körbetáncol az ősi érzék, és én csak Szerelmemre tudok újra gondolni, duruzsol a lelkemben egy hang, egy dallam: vágyom Rád, bárcsak velem lennél, megszállja agyamat a rítus ritmusa és húz-húz vissza minden a hullámzó örvény közepébe. Én vagyok a tűz, a vágy, én vagyok a szellő, a suttogó sejtelem, én vagyok a víz örvénylő tengere, én vagyok a föld, a gömbben a sík, a görbületben az egyenes, a szétszórtságban a szimmetria. Körülöttem hullámzik a nyugalom feszültsége, testet ölt a révületben. Új történetet ír a hiú képzelet, mert mindig az Én tüzemet táncolják körbe a szeánszon fantáziám kény-szerével beoltott lelkek, ők vágynak hullámomban lebegni, megsemmisülve égni Szerelmem ölében.

A kihívás édes a hiúságnak. És én annyira szeretem kóstolgatni. Mint kisgyerek a sütis pult előtt  Ugyan most milyen mesével fényezzem Magam?Szóval fel kell nőni a feladathoz? 
Huss... - valahogy így járjon át a szellő,
ami ezt súgja-búgja szívedbe:
Legyél Kincsem, Égig érő!
http://world-mythos.com/wp-content/uploads/2008/09/385px-leighton-the_fisherman_and_the_syren-c__1856-1858-opt.jpg

A mellettünk élő lényről


 A mellettünk élő lény alkotó, tevékeny, odafigyelő és megérző. Olyan, mint mi, csak nagyban gondolkozik, ez a feladata.  Az élet minden pillanatában velünk van, az apró-cseprő, privát ügyektől kezdve, egészen a sorsdöntő helyzetet átszövő valóságig bezárolva.


Ha megszólítjuk sosem nevezhetjük a nevén. A neve az titkos, senki sem hallhatja, de mégis a saját nevünkkel rezonál. Hierarchiát alkot társaival együtt, szervezetten hatnak, a mindennapi életre. Ha kell, arrébb löknek, ha kell fellöknek. Mindez csupán jelzésértékkel bír. A mellettünk élő lény szava nem döntő, de elég befolyásoló.

Veszélyes is lehet ám, mert olyan, mint egy meghasonlott elme, igazodik gazdájához. Néhol, olyan, mint egy angyal, máskor felveszi a legördögibb gúnyát, hogy útitársa kedvében járjon attól függően, mikor mit erősít a gazda. Belső vágyakból szült e teremtmény, a gondolat által, ezért ő is, a gondolatot védelmezi és őrzi.

Ki őrzi tehát az őrizőket? Önmagunk. Önmagam. Önmagad.
Vass Lajos készítette, azaz én: Ikarus

Nem zavarhatjuk el, de ő se zavarhat meg minket, mert amit, mi adunk, azt kapjuk vissza, amire titkon vágyunk, még, ha sötét is, a mellettünk élő lény felülbírálja az eddigi valóságot és változtat, mert így a jó. Gondolatra, csak teremtés lehet a válasz.

2011. június 9., csütörtök

A váratlan fordulatokról



Van idő, amikor minden dolog váratlan fordulatot vesz. Robbanásszerűen kitör a mozgó addigi helyzetéből, és elfelejti eddigi életét, lezárva jót és rosszat egyaránt, hogy aztán új forrásokat leljen meg.

Nehezen megy, de megy. A változás folyamatos.
Az emberi élet leképezi az egész világot. Hatással vannak rá a környezet illúziói és annak teljes valóságossága is. Törvényeket hoz, stabilitást szül, de képes a forrongásra is, a régi elvek drasztikus feladására, mert úgy gondolja, ettől jobb lesz az élete. De nem lesz jobb, csupán másabb. A boldogság és elégedettsége minősége nem változik meg. A kérdés csupán az, meddig tartható meg, mert idővel minden kifolyik a marokból, akár szorosan tartja azt a valamit, akár könnyedén és itt nem létezik arany középút. Az csupán egy eszme, ami torz, egy változással teli világban, nincs arany középút. Lehetetlen.
http://media02.hongkiat.com/colorfulwp/The-Wack-Twister.jpg

Vagy magadba olvasztod mindent, és feldolgozod azt, vagy a végletek közt ragadsz. Ilyen a nagy élet. A nagybetűs.

A kisbetűs élet az más. Az kommersz. Színes szürkeség, érzékekre ható, jellemtelen, mint a Barátok közt.

De tény, hogy mindezekben lehet valami torz örömet találni, különben nem maradnának fenn.

2011. június 1., szerda

Protézis enyhítette hiányok, a mozgás motivációja

Nagyon sok végtaghiányos nincs tudatában annak, milyen protéziseket igényelhetne magának, hol tart ezek technológiája és mi módon lehetne ezeket megszerezni, vagy csupán csak érdeklődni a lehetőségek után.
 Sok vele végtaghiány létezik és sok fajta megoldás létezik a probléma, vagy nevezzük más szóval, a hiányos fizikai adottság pótlására. A számtalan lehetőség közül, csak nagyon kevés jut el Magyarországra és a nagyon kevésből, csak töredéknyi része megfizethető a fogyatékos átlag embernek.

Mivel tőlünk nyugatabbra már korábban megjelent a társadalomban a mozgásszervi fogyatékosság, (köszönhetően a különböző vegyi anyagoknak, mely súlyos mutációkat idézett elő), ezért a segédeszközök evolúciója is hamarabb elkezdődött. Ma már számtalan helyen bio-, illetve cyber technológiával próbálják pótolni a végtagot, mely már szinte teljesen jól szimulálja az egészséges, élő karokat és lábakat. De ez még kinn is kuriózum és az ottani átlagembernek is megfizethetetlen.

http://news.bbcimg.co.uk/media/images/52542000/jpg/_52542971_twohandsstill.jpg


A legtöbb információt, a jelenleg elérhető segédeszközökről, a http://www.ottobock.hu/ weboldalon találhat az érdeklődő. Nagyon sok területre gyártanak segédeszközöket, a kerekes székektől, egészen a művégtagokig. Bemutatja azt is, hogy milyen típusú eszköz, mire való, milyen akadályokat lehet azokkal áthidalni, sőt, nem csak áthidalni, hanem akár túlteljesíteni is egészségesebb társadalmat.

Sajnos, ezeket az eszközöket, átlag fizetésből nagyon nehezen lehet kifizetni. Hiába a nagy támogatási összeg, nagyon sokan nem juthatnak jó minőségű végtagokhoz, mert a fennálló részt is lehetetlen egyben kifizetni.

Így aki sportolni akar, illetve szimplán a jelenben élni és tevékenykedni, annak az Országos Egészségügyi Pénztár kedvező elbírálása ellenére is mélyen a zsebébe kell nyúlnia.

Az én műlábam is sport műlábnak számít, körülbelül két millió forintos áron lehet hozzájutni, ám ezt nem engedhetném meg magamnak, de mivel nagyon aktív életet élek, mely állandó fizikai erőnléttel jár, ezért megkaphattam egyedi elbírálásra a kívánt segédeszközt, de így is 300 ezer forintot kellett kifizetnem, amit hála a bankomnak, sikerült is.
Számomra ez egy olyan befektetés volt, mint másoknak a gépjármű, én is közlekedni kívánok, illetve engem is hajt egyfajta üzemanyag. Gondolom sokan mások is szeretnék ezt a fajta lehetőséget igénybe venni, főként fiatalok, akik rádöbbenhetnek a segédeszközökkel való könnyedebb, magabiztosabb élet reményében.

Akit érdekelnek speciálisabb igényre szánt művégtagok, illetve egyéb eszközök, az érdeklődhet az Ortoprofil kft. bármely kirendeltségén, illetve honlapukon is, a megadott elérhetőségeken (http://www.ortoprofil.hu).

Remélem a jövőben méltányosabban fog bánni az ország a mozgássérültek speciálisabb igényeit illetően és a szegényebb, kevesebb pénzből élő családok mozgássérült gyermekei is hozzájuthatnak az életüket sokallta elfogadhatóvá tévő protézisekhez.