2012. augusztus 30., csütörtök

Árnyék világok, árnyék emberek, árnyék fények



Miért is élünk árnyékvilágban? Mert valami van, amiből ez az egész árnyék keletkezett. Van valami, ami útját állja a fénynek. Valamilyen optikai jelenség áldozatai, azaz eredményei vagyunk. Ezért is lehet saját magunknak is árnyoldalunk, ezért hisszük azt, hogy egy árnyékhatalom áll felettünk, ezért uralkodik rajtunk, vagy képes rajtunk élősködni az árnyékkormány.

Ha létezik az árnyék, léteznie kell az igazi formának is, amiből az keletkezett. Ez a két dolog persze csak az okozat. Az ok az, hogy létezik az a jelenség, ami a kettőt megkülönbözteti, és ez rajtunk kívül álló dolog. Úgy hívják tudat, a semmi maga, amelybe mégis minden benne van. Mert a tudat alkotja meg az árnyékokat és ugyanúgy semmisé is teszi azt. Egy megfelelően éber ember, ezért átlát a másik árnyékán..

Sokszor szeretem az emberek vérét szívni, persze csak képletes értelemben, mert nem vagyok vámpír. Szeretem feszegetni a határaikat és kíváncsi vagyok a reakcióikra. Legfőképpen arra a formára, melyből az árnyéka keletkezik. Az árnyék természetéből még messze menő következtetéseket nem lehet levonni, mert mindenképpen egy torzult formája a valós képnek. Sőt, legtöbbször a formán megjelenő árnyhatások, csak összezavarják a látót.
http://a3.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/378728_456558281044313_646303832_n.jpg

Sok mindenkiben csalódtam amúgy. De aztán mindenképpen rá kellett jönnöm, csakis magam tehettem róla. Egy árnyéknak sosem szabad hinni, sosem szabad igazi dolgot elvárni. Az a dolga, hogy rejtőzködjön és élje életét a többi árnyékpajtásával, míg fel nem oldódnak a fényben. Nem gondolkoznak el saját természetükön, mert csupán kivetülések, alvó tudattal, mögöttes fénnyel.

Bár felesleges erről szólnom, a legtöbb ismerősömmel nem szoktam ilyen témákról beszélni. Egyrészt felesleges számukra, másrészt nem értenék vagy nem érdekli őket, mert a kézzel fogható dolgokban hisznek. Nem az árnyékokban. Ami nagyon jó dolog, ha csak kész emberek lennének a Földön, akkor nem tudnának mitől elrugaszkodni. Így, hogy létezik a realista hozzáállás, lehetőségem van ettől elvonatkoztatni. Na és persze halvány mosollyal az arcomon tudatosítva magamban, hogy a legtöbb embernek könnyen emészthető dologra van szüksége. Olyan világképre, amibe nem szerepelnek tűzokádó sárkányok, angyalok, keleti jógik vagy közönséges házi koboldok, se filozófiai eszmefuttatások.

Különös dolog az ember. Bárhogyan ki lehet akasztani. Van, akit egy gúnyos beszólással és van olyat, akit kósza elméletekkel.

Mindenesetre, azt sose mondd nagyon okos egyetemistának, hogy a Hold egy hatalmas gömb űrállomás és Armstrongék csak a felgyűlt, porral teli részen szálltak le.  

2012. augusztus 15., szerda

Bardo Thodol - Élet és halál között lebegve a köztes térben


A buddhista és más keleti tanok szerint a halál után és az újraszületés között, egy olyan állapotban leledzünk, melyet mennybéli, avagy pokolbéli illúziónk töltenek be, attól függően milyen gondolatok és cselekedetek határozták meg földi életünket. Sőt, mindenkinek hite szerint jelennek meg ezen képzetek, a keresztények valószínűleg angyalokat és démonokat látnak, míg vallásokat ellenzők, reális-irreális képeket alkotnak tudatukkal. A köztes tér illúzió világából fel kell tehát ébredni, különben a szexuális képzetek és a vágy újra testet öltésre készteti a lelket és beleszületik valamely minőségű világnak anyaölébe.

A nagy kérdés az, hogy hogyan tud az egyszeri ember felébredni ebből az állapotból, honnan tudhatom, hogy most jelenleg nem egy olyan helyen tartózkodok-e, mely saját képzeleteimből épül fel, mint amilyen az ember álomvilága? A válasz egyszerű, szerencse és nem tudni.

Ezt a köztes világot amúgy bardonak nevezik. A tibeti hagyományokban ezért gyakori, hogy az elhunyt mellett egy láma kíséri annak szellemét, hogy felismerje saját illúzióit, ugyanis a halott még jó pár napig kötve van a testéhez, minőségben úgy „él” mintha meg se halt volna, hallja és érzékeli a földi dolgokat is.
http://kjksm.com/works/itself/img/printing/photo01.jpg

A tanítások szerves lényege, hogy az illúzió felismerése minden világban lehetséges, sok-sok világon vezet keresztül az út, egészen a Nirvanáig, az Ürességig, amely nem üresség, hanem szabadság. Addig sok-sok világot be tud járni a lélek, fokozatosan felismerve a látszatot. Vannak világok, ahol a látszatok keverednek, ilyen a mi világunk is a megszámlálhatatlanul sok lélekkel és van a köztes állapot, ahol egyedül van az ember, illúzióinak köszönhetően isteni teremtő és képzelőerővel.

De nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy minden csak jelenség, ami mulandó, elképzelt, irreális és tudat nélkül ezek nem is létezhetnek. Úgy tudnám a legkönnyebben elmagyarázni, hogy míg az ember nem lép be egy üres szobába, ahol csak egy asztal van és egy váza, addig az az asztal és az a váza nem is létezik, mert addig még nem érzékelte és látta azokat senki.

Tehát a lényeg a nem-valóság felismerése (mint a Mátrix című filmben is, amelyben a világ nem valós). Ezért fontos a gondolatok milyensége, és azok kordában tartása, ami sokszor teljesen lehetetlen feladat, főleg az állatias tulajdonsággal rendelkező embereknek, köztük nekem is. Ne érezze persze magát senki kirekesztve, nagy százalékunk ilyen. Földhöz ragadtan vágyakozunk. Ami nem baj, mert a bűn is csak egy illúzió.

Ám amit most gondolsz, a következő életedet formálja, a holnapot.

2012. augusztus 6., hétfő

Az Antikrisztus és a média, avagy a virtuális illúzió


Egy világkorszak lezárása több összetevőből áll. A leglényegesebb azok az alkotóelemei, ami által betetőzik a folyamat. Ezt általában a két korszak közti harc jelképezi, azon belül is annak szereplői. Jelen cikkemben az Antikrisztus kerül bemutatásra, melyet eddigi olvasmányaimból és elképzeléseimből vetettem betűnként sápatag fényű monitorom mezejére.

Az Antikrisztus a Káli Júga megtestesült formája, a földre született gonosz, az elmúlt ezer évek minden iszonyának hatalmával felruházott személye, a jó ellentéte, minden világi uralkodó uralkodója. Számtalan jelzővel illették már őt, amit beavatottak és látók az elmúlt korszakok alatt tapasztaltak. Nagyon sok nép vallásában megfigyelhető ennek az Ellenségnek a motívuma, nem csupán a zsidó-keresztény, gnosztikus hagyomány részét képezi, hanem felelhető pl. a buddhista filozófiában is, aki mint az idők végén eljön és háborúra hívja a népeket. Tehát ergó, egy Diktátor, egy teljes hatalommal felruházott lény, akinek a kezében koncentrálódik a világ hatalma. De a legfontosabb szerepe mégis a megtévesztés. Ő a nagy bűvész, a nagy illúziókeltő.
http://socialbarrel.com/wp-content/uploads/2012/07/Microsoft-Engineer-Exposes-Android-Spam-Botnet.jpg

Igen, nos a blogom kezdeti témájától eltértem, a médiától már teljesen távol esik, az az írásos műfaj, az a tartalmi dolog, ami miatt ez az egész született. De, ha úgy vesszük mégse. Jól látható és tapasztalható, hogy az az illúzió és mértéktelen embertelenség, amitől őseink próbáltak óvni, szennyként folyik a jelenlegi emberiség szemébe, torzítva és butaságba kényszerítve a tömegeket. Mindezt azért, hogy az ember jól ellenőrizhető legyen és könnyen irányítható a gazdáink legnagyobb örömére. Mindez egy új bálvány imádatot hozott el, amely egyrészt tudatlanságig szórakoztatja és ejti ámulatba modern csodáival a tömegeket, ahogy az Antikrisztus is teszi. Ha eljön ez a Lény és igazak a jövendölések, mindenképpen nagy segítségére fog válni a modern kor nyújtotta technológiai és információs eszközök léte. Minden a szeme előtt lesz, mindent látni és mindent hallani fog, az emberek a technológiai forradalom helyett, csupán egy gépezet fogaskerekei lesznek, öntudat nélkül, a média és csodatévő közösségi oldalak rabságába vetve. Mint most.

Igen, elgondolkoztató, hogy mi van, ha már tart. Ha már rég ebbe a korba élünk. Sőt, mi van, ha én is agymosott vagyok, és szerepem csupán annyi, hogy az amúgy is végtelenül összezavart emberekre még én is rátegyek egy lapáttal a gondolataimmal megrakott talicskából.

Ám eközben folyik a mobilkommunikációs eszközök drasztikus fejlesztése és kiadása is, ami új világokat teremt mindenki számára. Az álomvilágból még nagyobb álomvilág lesz. Személyiségünk ezeken a helyeken megtöbbszöröződve létezik, avagy létezhet, megteremthetve a saját kis illúziónkat. Lehetünk mi is Antikrisztusok, akik elfedik a lényeget és csapdába ejtik a lelket, az áhított szabadság helyett egy gép börtönfalaiba zárva, hol a bitek keresztül kasul átszövik életünk és változtatják meg isteni sorsunk, belebetonozva magunkat a carpe diembe.
http://www.cyberpunkreview.com/images/matrix26.jpg

A virtuális világ elkezdődött menthetetlenül. Beláthatatlan helyekre vezethet minket ez az út, a kérdés csupán az, hogy emberek maradunk-e, vagy pecsétekkel megjelölt lények egy olyan világban, ahol aki nincs megjelölve menthetetlenül elpusztul. De nem kell nagyon messzire menni, ez zajlik most is, már a harmadik világ is be van hálózva. Ma bankkártya és internet hozzáférés nélkül nem lehet létezni. Nyugaton már megbüntetik azt, aki indokolatlanul nagy készpénzt tart magánál. A világ tehát folyamatosan változik és új trendeket teremt, kérdés, hogy milyen vonalat fog erőltetni.
Elnyom-e majd minket, vagy kipótol és teljesebbé tesz ?
Nem mindegy.

2012. augusztus 1., szerda

A Teremtés válsága


Manapság egyre jobban erőltetik a válságot, magát mint szót, belemantrázták az emberek agyába az elmúlt évek során. Amúgy pusztán logikai alapon szeretném felvázolni, hogy nagyjából mit is jelenthet a válság, ezen belül a teremtés válsága.

Minden megy valamilyen fajta irányba. Mikor elég tér, mennyiség és információ éri a folyamatot nyilvánvalóan az adott dolog minősége is megváltozik. Vál valamivé. Válság alatt van. Peremvidéken, ami jellemzi a jelenét, nem tud kitörni a múlt csapdájából és idegesíti a jövője, mert még nem létezik, csak nyilvánvalóan lesz. Olyan ez, mint egy szakítás. Kapaszkodik egy olyan dologba a világ, aminek értelme már nincsen és a múlt csalóka szeretete elhomályosítja a jövőbe vetett hitet, és tagadja azt az állapotot, hogy a változás folyamatos és jó. Minden változik. Ez a lényeg. Az életünk kicsiben és nagyban hasonlatos ahhoz a folyóhoz, amelyben mi vagyunk a halak. A változás irányít minket, s döntéseink teszik ezt elviselhetővé és könnyebbé, hogy végül eljuthassunk az öbölbe.
http://farm3.staticflickr.com/2492/4189341073_edc135dde9_z.jpg

A kérdés az, hogy akkor a teremtés miért van válságban. Úgy érzem rajtunk keresztül a Teremtő erő munkálkodik és ez egy oda-vissza játék. Mi egy tőn teremtünk, mint egy szőlőfürt, amin mi vagyunk a szőlőszemek. Ez a tő is változik, lényege a változás, a változás állandósága. Igen, teológusok azt szokták mondani, Isten nem mosolyog, mert akkor változna, neki állandónak kell lennie. Nos, állandósága pont a folyamatos változásban rejlik, azon keresztül a mi emberi lényegünk is. A folyton bekövetkező személyes és globális válságok, csak egy újfajta útra terelnek minket, amely teljesebb, nagyobb szőlőszemekké neveli és alakítja lényünket.

Ebbe semmilyen háttérhatalom és rossz szándékú erő nem tehet kárt, maximum felgyorsíthatja. Ha részletekben mégis tragédiaként éljük meg, egy tágabb nézőpontból színtiszta haszon, melynél jobb dolgot ember nem is kívánhat magának.