2010. december 8., szerda

A buszsofőr

Alkalmam volt elbeszélgetni ma egy buszsofőrrel. Egy presszóban találkoztunk, kíváncsiságom okán megkérdeztem tőle, hogy tudnék egy kutyát felvinni a buszra, engedik-e és ha igen , mi szükséges hozzá.

Oltási bizonyítvány, szájkosár, és egy kis pénz a jegyre-válaszolta, és megnyugtatott, ha ez meg van , akkor nem érhet semmi baj, és nem köthet belém senki.
Nagyon rendes fickó volt. Most jött nyugdíjba, negyven valahány év után, ebből 18 évig volt buszsofőr. Nem mondom el melyik vonalon, és a nevét se árulom el. Megígértem neki.
Mesélte nagyon sok öröm és keserűség érte a munkája során. Meglepődtem, mikor említette, hogy a legtöbb gondja az ellenőrökkel volt.  Egy konkrét esetet is említett. Egy kisgyereket ismeretlenül jegy nélkül felengedett a buszra, aztán megjelentek a kedves kalauzok, és a kisfiút rögtön megbüntették, majd le akarták szállítani a járműről. Végül is nem történt meg, a kalauzokat meggyőzte , hogy ne dobják csak úgy ki a buszból a kis potyautast, hanem érjen inkább biztonságban haza. Ez meg is történt, de a kedves kollegák még aznap feljelentették őt a szabályok be nem tartása miatt.

Igen, gondolhatjuk. Nincs emberség az emberekben. A kalauzokban pláne. Még kalauzság se.

Sok mindent mesélt még, állítása szerint egy hónap alatt volt, hogy levezetett 12 ezer kilométert. Számára mindig is fontosak voltak az utasok, hiszen velük utazott jóban és rosszban egyaránt.  Manapság már nagyon fáj a dereka. Erre a beszélgetésünk közben is sokat panaszkodott.

Mindent összevetve sok mindenre kitért. Sok mindent elmesélt. De az inkább maradjon a sofőr és az én titkom. Alkalomadtán talán leírom a többi részét is. Csak is az ő beleegyezésével.




2 megjegyzés:

  1. Remélem, hogy beleegyezik. Engem érdekelne, várom az alkalomadtánt :)

    VálaszTörlés
  2. Szia. Hamarosan új írások lesznek a témában.:)

    VálaszTörlés