2012. március 26., hétfő

Unalom

Unatkozás. Ásítás. Jobbra és majd balra figyelés, zavarodott mozdulatokkal megtörve a néma, üres idillt.
Hétfő van. 

Minden hétfő unalmas. Mindig ugyanaz a klisé. Kezdődik a hét. De sajnos a heteknek mindig a vége jó. Mire szerdához ér az ember, teljesen megszokja az egészet, hirtelen tudatosítva önmagában, hogy lassan ennek is vége és kezdődik minden elölről, miután a péntek, szombat esti katarzis megmámorosítja az érzékeket, feldolgozva a sok feszültséget.

Kevés hétfőnek örülök. De vannak olykor alkalmak, mikor megcsap a boldogság, eloszlatva minden közönyömet. Ez nap természetesen nem az a nap, csak gondoltam megemlítem, hogy a bizonyos mondás, miszerint „kivétel erősíti a szabályt” itt is működik.
http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/m_menu/munch/05melankolia.jpg 

De persze nem stimmelhet mindig minden. Az elég unalmas lenne a folyamatos elégedettség, ezt már az ősemberek is tudták, illetve a görög filozófusok. Többnyire ezért is estek egymásnak. Még ma is ezen ősi ösztönök vezetik az agresszióra éhes, elégedetlenségének hangot adó egyént, ki minden előadáson, téren, kocsmában és a rendelkezésre álló kitöltött helyen előfordul. Az én legnagyobb örömömre. Kiváló helyzettanulmány ez számomra, mely egyrészt örömet ad, másrészt levonhatom a megfelelő következtetéseket. 

Sokkal többen ragaszkodnak ideájukhoz, világuk sérthetetlenségéhez, egójuk nagyságához. Sok ember növekvő fa, amely megmarad a gyökérzetben. Szirmukat nem bontják ki, leveleiket nem viszi messzire az őszi szellő. Gyökerekre viszont szükség van. Ezt minden kertész tudja. Isten is valami kertész lehet, a türelmesebb fajtából.

Legvégső soron tehát, az unalom, közönyt, vagy elégedetlenséget szül....ezért legyünk hát óvatosak, hogy kezdjük a hetet.

2012. március 21., szerda

Maci vs. Nintendo-mivel játszon a gyerek?


A korszak, amelyben élünk számtalan fajta szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Szabadságérzetünket és információátadási képességünket megnövelte ugyan, de teljesen máshogy néz ki ez az egész folyamat a valóságban. Technikailag felgyorsult világunk ellenére nagyon sok gyermek és fiatal röghöz kötötten tölti mindennapjait. 

Korábban a gyermeki kíváncsiságot teljesen kitöltötte, a hagyományos, nem elektronikus, digitális játékok adta örömök. Csapatostól szelték a tereket, a fáradtságot nem ismerő ifjak lekötve magukat focival, fiúk-lányok hajkurászásával és a környezet adta lehetőségek teljes beleélésével. Magam is játszottam macival, egy idő után a tűrőképességének határát is feszegettem, szabadesési gyakorlatok alkalmazásával, mely a hatodik emeletről kiválóan működött. Ezzel persze nem akarok biztatni senkit, a maci azóta is virul, az idők próbáját túlélte. Ez persze nem lenne elmondható a mostanság kapható Nintendo, Playstation és Xbox termékcsalád elektronikus játékairól , a legtöbb tesztelgetések nélkül is alig bírja 5 évig. Hiába a látványos grafika, a játékszoftverekben felelhető logikai rész és a gyártók által sugallt közösségi élet lehetősége, az egésznek virtuális íze és műanyag szaga van. A szabadban is lehet mozogni és a világ is van olyan színes, mint egy lcd képernyő. 
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht-IfJqDIcdfm_SIXY3a22bEsGQnBl53Uzc8Rf5dTdASP5e7clTN-tmMGSdI3IbkxDvclVdBc-uj3Q4VJb7eQdAa8AGvy4WsY05LdLkbQm0ueR7oTUoOe7y8y20ezeV93cG7K1qQT721s/s1600/playstation+addict.jpg 

A bejegyzésem elején utaltam a röghöz kötöttségre. A gyors virtuális információ áramlás miatt, gyakran tapasztaltam a fiataloknál, hogy a kreatív szint megreked, és az erősebb virt személyek által diktált eszmeiséghez csatlakoznak. Így nem maradnak le semmiről és nem nézik ki őket, hamis biztonságérzetet teremtve önmagukban. A mai srácok iskola után rögtön hazafele veszik az irányt, hogy felcsatlakozva a közösségi hálóra kiélhessék mindennapjaik virtuális életét. Gyakran egymás társaságukban is előkerül az okostelefon, hogy minél gyorsabban, minél több hírt adjanak magukról, avagy megunva a szeparáltságot kézi konzolokkal vesznek elégtételt társaik oda nem figyelésére, ahelyett, hogy tenne valamit a valóságos emberi kapcsolatokért. 

A konzolok, kézi konzol (psp) és internetes játékok hatalmas közösségei órákra leköti a fiatalok mindennapjait, de ez lassan minden negyven év alatti személyről elmondható . 
Ezt persze magamról is elmondhatnám, de nem mondom. Magamnak mondanék ellent bloggerként és aktív közösségi felhasználóként. Most postolgatok és online játszok, ahelyett, hogy újra elővenném porosodó macimat és kéz a kézbe elindulnék vele a közeli erdőbe láthatatlan mókusokra vadászni. A láthatatlan mókusok legnagyobb örömére. 

Zárszóként azért megemlíteném, hogy a digitális játékok használata se káros, ha megvan az egyensúly a realitással. Mint mindenben fő a mértékletesség és az arany középút. 


Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul:
Jelentkezz Te is!