2013. július 29., hétfő

Egyperces novella sorozat 1.: Eltűnő világ


„Először a frissen leülepedő por fog eltűnni. Alig észrevehetetlenül. Nem is szentelnek neki igazán nagy figyelmet, a takarítók észreveszik ugyan, de senkinek nem szólnak. Miért is szólnának? Kevesebb munkáért, kevesebb fizetség jár. Kevesebb házimunkáért, kevesebb ki nem mondott elismerés jár. S dolgok mindig is tűnnek el. Sose kerülve elő.”

-ismeretlen eltűnt szerző-

Egy szép napon, ami fikció volt, megtörtént a valóságban is (ami a legelsők között tűnt el). Minden kitaláció lett, és az emberek már nem hittek semmiben.

Eltűnt a fotel, megszűnt létezni a kényelem. Az embereken általános elégedetlenség lett úrrá. Kivonultak az utcára és forradalomért buzgott a vérük. A rendőrség és a katonaság nagy erőkkel vonult ki, leszerelni a dühös tömegeket. De aztán a kevlár mellények és a oszlató vízágyúk is eltűntek. A rendőrség nem tudott mit tenni, és a tudósok is hiába dolgoztak, sorra szűntek meg a dolgok jelen lenni a világban. Eltűntek az állatok, eltűntek a növények, eltűntek a távirányítóból az elemek, aztán eltűntek a távirányítók is. Eltűnt a föld összes élelme, de eltűnt az éhezés is. Eltűnt minden, még a kétségbeesés is. Látták, hogy ez így jó, de aztán eltűnt a jó is és megszűnt létezni a rossz is.
http://th06.deviantart.net/fs51/PRE/i/2009/260/8/1/NEVERWHERE_DESCENDING_by_SENTIENT666.jpg

Ismeretlenül, névtelenül és immár nemi jelleg nélkül nézték a föld lakói a csillagokat, addig míg el nem tűnt a látás, majd a vakság, a Nappal, a Holddal és a megmaradt Földgolyóval együtt.

Utoljára az is tűnt el.

Utoljára igazából, az eltűnés tűnt el.  

2013. július 25., csütörtök

Egy történet


(Regény projekt szösszenetes részlet, kedvcsináló)



A csikket merengve nyomtam el a hamutálban. A hamvak szürke közönnyel figyelték az élénk forróságú parázstársukat - ez is kialszik - gondolták - ő is arra a sorsra jut mint mi. Szinte hallottam őket, az illatukat mindenesetre érzékeltem. Füsttel és doh szaggal árasztották el az ezüstös fátyolban táncoló ködös helyiséget, ahol tartózkodtam.

Ideje indulnom – gondoltam magamban és jobban körbenéztem. Egy dohányzóasztal képe sejlett fel, távolabb ismerős szekrények. Mahagóni. Eszembe jutott ez a szó, aztán felsejlett az ajtó is. Néha csak meg kell találnunk a megfelelő szót, hogy aztán dallá váljon, hogy sikerüljön ráhangolódni a dallamra. Ezt kerestem és beléptem rajta. A történetbe jutottam, a sztoriba amit nem kerestem. Megint olyan emberek között voltam, akik valamiért megérintettek. Még csak nem is kedvelem őket. Viszont, amit sikerült elérniük az megrémített: élveztem az irántuk való gyűlöletemet. A sötét lényem most nem jött elő, csak kellemesen bizsergette az agyamat. Ugrásra készen persze, hiszen éhezett. Emberhúsra vágyott. Lelkeket szeretett volna enni. Én nem hagytam neki. Még nincs itt az ideje. Még csak egy kis tacskó, bármilyen nagy képű is. Az embervilág csak elzárná, még nem tudna kiszabadulni az anyagi ketrecekből. Ezért el kell rejteni. Addig is, kap enni. Embertársaim etetik. Egyesek éheztetik. Nem is tudom melyik a jobb. Én is éhes vagyok. Csak én fordítva.
http://www.chabotgallery.com/wp-content/uploads/2012/08/Light-Dance-web.jpg

Szóval, zavart ez a dolog. A sok hazugság. Maguknak is hazudnak, megfertőzik az álom alakjaimat is. Ők is hazudnak. De szerencsésen jelzik a jövőt. Ha úgy tetszik, szinten tartják a hétköznapi képességeimet, például a hűséget a jellemvonásomhoz.

A lányt kerestem de nem találtam. A bíbor-vöröst. Azt mondták keressem meg. Fogalmam sincs ki ő, még sose láttam, néha éreztem, de aztán elég hamar kiderült, hogy nem ő az. Fura. Bár most is érzékelek valakit. Mindegy, most már nem fordulhatok vissza. Szolgálom a Tervet. De nem érzem magam szolgának. Ha úgy vesszük én vagyok maga a Terv. Szóval tehát: dam, da, dam. Szóljanak a harsonák, omoljanak a falak!

Szóval itt vagyok. Átjár az energia. Már nem hallucinálok annyit, különbséget tudok tenni a világok között. Bár álom, vagy valóság egyre megy. A szilánkok el vannak helyezve, csak óvatosan kell őket illeszteni, mert különben sebeznek. Nevelőmmel való találkozásom óta sok idő telt el, de mégis lassan vánszorgott. Egy biztos, azt az éjjelt sose felejtem el, ahogy az utolsó éjjelt se.

Most egy széken ülök, a fő világban, ahol ki leszek nyilatkozva. Táncolnak körülöttem. Az asztrál különösen fényes és hullámzó, hallatszik a szenvedély és rajzanak az alaktalanok. Egy különösen szép női forma vonaglik nem messze tőlem. Táncolni hív, én nemet mondok. Hiba. Nem szoktam ilyet csinálni, ez még tőlem is szokatlan. A Nevelőm ezt nem helyeselné. Most egyetértek vele... nagy hiba. 





2013. július 18., csütörtök

Hogyan legyél jó nyári csöves? - Szórakozási praktikák a mindennapokra, pénzteleneknek, csakis nyári szezonra


Először is, a teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni egy technika sorozatot, felsorolásszerűen, ami megkönnyítheti az életben a szabad áramlást. Ne vegye senki magára, de ha mégis, magára vessen.

Ha kérsz valakitől valamit, azt felszólító módba tedd, ne óhajtóba. Példa a helyesre: Adj egy szál cigit. - ilyenkor igen, vagy nem a reakció. Hiba a helytelenre: Kérhetek egy szál cigit? Tudnál adni egy szál cigit? - ilyenkor többfajta elágazó válasz is létrejöhet, ezt hívjuk szaknyelven időhúzásnak.

Ha valaki meghív egy sörre sose köszönd meg. Nem szabad. Hatalmas hiba. A meghívó fél lezártnak tekinti az ügyet és nem hív meg több sörre. Ellenben ha nem köszönöd meg, akkor ezt már nagyon várja és több sört generálhat a várakozása. Viszont, ha végeztél a sörfogyasztással és nem bírsz inni, akkor jöhet a köszönöm szócska. Az etikett így kívánja.

Ha utazol, fontos hogy legyen egy olyan valamilyen okból hátrányos helyzetű barátod, akinek van 90 százalékos utazástámogatása. Egyrészt rajta is segítesz, ha utazik és magadon is segítesz, hogy utazol. Egy baráti társaságban több ilyen személy is lehet, nagyon jót tesz a statisztikáknak. Nem véletlen, hogy a cégek és vállalatok is gyűjtik az ilyen embereket.
http://farm4.static.flickr.com/3127/2717305330_0e15351f72.jpg

Ha ételről van szó, mindig legyen olyan haverod, aki valamilyen ételbárban dolgozik. Erősebb kapcsot jelent, ha rokon az illető. Ez így lényegesebben olcsóbbra jön ki. Illetve mielőtt új városba érkezel, tájékozódj, hogy mikor és hol szokott ingyenes ételosztás lezajlani.

Sokaknak problémát jelent a szállás. Ha utazol és nincs sátrad, vagy a közeli erdőkben se akarsz dobozokból összerakott menedéket kialakítani, kénytelen leszel szállás után nézni. A kijelölt nyaralóhely központi pályaudvarán vagy buszállomásán rengeteg kényelmes padot lehet elfoglalni. Bár sokszor telítve vannak a „szobák”, egy cigi mindig segít a helyszerzésben. Viszont, sose pihenj le kocsmákban, szórakozóhelyeken, illetve főtereken. Fő szabály: ha egy távoli haverod azt mondja, hogy maradhatsz addig míg jól érzed magad, akkor azt csak arra az estére érti és jobban teszed, ha reggelre elhúzod a csíkot.

Ha pénzre van szükséged, de pont nincs nálad bankkártya fedezettel, akkor sose úgy kérd embertársadtól a fizetőeszközt, hogy buszjegyre kell. Valld be őszintén, hogy te innál még egy sört és egy felest, s hogy azért nézel ki merev részegen, mert előtte nagyon rendes emberek, már nagyon sokszor adtak aprót. Mindazonáltal híres filozófusok is mondták, a Földön található a legtöbb pénz, azaz a földön.

Ha jó nő vagy, akkor már tudod mi a dörgés.

Mindenki igényli a vízpartot. Rengeteg szökőkút van már az országban, amit körbevesz a latin-amerikai életérzés. Hűsölni ideális. Emellett szerencsésebb helyeken vannak közparkok is.

Ha kikapcsolódni vágysz erre nagyon jó hely még a légkondis plázák és áruházak tömkelege. Ingyenes a net és ülni is lehet. Megnézhetsz minden olyan dolgot, ami a fogyasztói magatartásodat erősíti. Ha már sikerült összekoldulnod magadra valami ruhát, akkor laza fiúként-lányként akár többnek is beállíthatod magad, mint aki valójában vagy. Minden szezonra ideális, és akár nagycsaládosoknak is javasolható.

Sok mindenre nem tértem még ki, például a fesztiválokra, a különböző tarhálási módokra és az egyéb szabvány megoldásokra, de majd egyszer lesz erre alkalom. Remélem segítettem.

Zárásként: a dilemma az életben csupán csak az, hogy kit, mikor, hogyan és hol.

2013. július 10., szerda

A betolakodó fekete alak


Mindennek megvan a káros hatása. Bizonyos dolgok túlzásba vétele általában kiütközik az emberen, vagy mentálisan, vagy fizikailag. Ezt nem is vitatom. Ezért is szokták mondani a méreg kis mértékben orvosság, míg az orvosság nagy mértékben elősegíti az elmúlást.

De, hogy a lényegre térjek, kicsit nehéz éjjelem volt. Semmi extrát nem csináltam mostanság, maximum beteg filmeket néztem és csak a szokásos tróger emberek által rám sugárzott tróger gondolatok halvány szellője csókolgatta csupasz agybarázdáimat. Tehát a szokásos és semmi kivédhetetlen esemény nem borzolta kedélyemet.
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/1044079_600102716688895_1494728714_n.jpg

Álmodtam az éjszaka, lényegtelen mit, de történetről történetre jártam. Ezt csinálja az átlagos álomutazó minden éjjel, kivéve az éjjeli műszakosokat, mert ők nappal. Szóval, egy idő után kezdett összeállni a képek sorozata a sokadik sztori után és az elmém kiszúrt egy fekete árnyat, aki figyelt és követett végig. Teljesen sötéten ködös alak, hosszú sötét hajjal, arccal és villogó szemekkel. Mondtam magamban, ez király, már úgyis régen volt mumusom.
Utolsó álomkép, valamilyen csarnokban voltam, amikor odajött elém ez a lény. Aztán felébredtem és megjelent a szobám. Erre ott állt az ágyam mellett hajnali ötkor. Tudom, mert megnéztem rá nem sokkal az időt. Nem kicsit ijedtem meg, lehet még félig a másik világban voltam és a lenyomata valahogy a szemembe maradt, de idegességemben felé rúgtam és eltűnt.

Azon agyaltam, ez vagy szellem volt, vagy összemosódott megint minden és eltűntek a határok. Mindenesetre körülnéztem a házban, vettem magamhoz folyadékot bőven és visszafeküdtem. Már nem jelent meg újra.

Szóval, nem igazán akarok belemenni az álomfejtős részébe, de nyilvánvaló, hogy ha álmodtam, akkor az a fekete lény én voltam és magamat paráztattam. A tudatalattim valami gonosz kis, azaz nagy ijesztő szelete küzdelemre hívott.

Már rég volt ilyen, utoljára ilyet egy különös házban tapasztaltam. A Viharsaroktól nem messze....