2011. november 5., szombat

Az árnyakról, a házakról, a dolgokról, és az emberekről

Az árnyak kísértenek a kietlen holdas oldalakon. Mindig más képekben jelennek meg.
De egy a közös bennük, taszítanak és vonzanak egyaránt.

Mindennek van árnyéka. Dolgoknak, embereknek, házaknak, sőt, a gondolatoknak is.
Legtöbbször titkokból alakul ki, valami elrejti őt az emberek szeme elől, a dolgok szeme elől, a házak szeme elöl. Valami mindig az útját állja, valami, amin nem hatol át a fény.
Születéséhez és halálához tehát egyaránt közre játszik a világosság. A sötétségnek viszont semmi köze hozzá. A sötétben is vannak árnyékok. Mozognak, sziszegnek és figyelnek. Őrzik a gondolataid, miközben kíváncsian szemlélik a benned lejátszódó végkifejletet. Igen, ők mindig melletted vannak, hűségesebbek az angyaloknál is.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLkT_UV2g9OWGTC7egbl6OoOaJY_o4DUv0kf9NoeNg8irP4VSrPgptDdCnyzhJWR40XiISUaEk1OR5mT4X45-6QD63X3J6crMAXKz_u-PB_SYvS_cnTHxNd0zhEiKngBhNP96uBAIVX-g/s1600/Shadow+Catchers.jpg

Egy árny lehet jó és rossz is, de semmiképpen nem közömbös. Gondodat viseli a maga módján, ahogyan te is gondját viseled fantáziáddal. Megbízhatsz benne, ha megbízol magadban. A tanácsát is kérheted, ha a tekintettedet a dolgok mögé helyezed.

Nehéz dolgok mögé látni, de nem lehetetlen. Mikor belenézel az ember szemébe, nem csupán önmagadat látod, hanem őt is, az árnyát is. Ha megfogod az árnyát, ha látásoddal megkerülöd, rájöhetsz arra, miért olyan ő, és miért olyan a normális szemekkel láthatatlan területe.

Ám ez sokszor nehéz, mert sok esetben a Nap elé bújunk és nem tekintünk hátra, csak előre, és a mérhetetlen fény, ami meleg és sugárzó teljesen elvakít.

De míg vannak dolgok, házak és emberek, addig lesz hozzájuk ajtó is, ablak is, kíváncsiság is, és szem is.