2011. június 23., csütörtök

Dogmatikus sötétség

Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.

A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.

Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.
http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg


Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.

A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.

Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.


A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.

Raven : Örökségünk élén táncolunk 3.

Magas ember látásáról


Nem látom a testet csak „rucinak”. Oly sokan mondják, csak egy ruha, egy kabát, amit magadról ledobsz… ha itt az idő… Ez a romantikus. Nem az, amikor azt mondom, hogy a Szerelem a Mi létezésünk Értelme. A Szerelem egy magas tudatállapot. Persze ez is romantikusnak és bájosnak hangzik, mégis ha azt mondom magfúzió, és ez oly okos kifejezés, akkor is azt mondom: Szerelem.
A szellem és az anyag nem két különböző létezés.
A szellem nem anyagtalan és az anyag SOHA nincs szellem nélkül.
Még akkor sem, mikor élettelennek látszik, az ott, a holttest él!
Él a bomlásban.
És a tudat, a szellem, ami a testet életében hajtotta, mozgatta, lélegzést generált benne, lelket lehelt bele, tudatos a bomlásban is.
A szellem nem hagyja el az anyagot, amikor a szív megáll. Tudatosan lebontja azt, a körforgásba szórja és tudatosan tervezi az újraépítést. A testből az utolsó léleg(k)zettel a lélek jár be egy utat, látszólag kilép, kiszáll, elhagyja a testet… De a lélek a szellem álma, a lélek a tudat képzelgéseiből összegyúrt energiaforma. Az isteni szellem a lélekben ad egyéni ízt a megélhető történethez és a szellem koncentrálja Maga erőit és VÁLIK TESTTÉ. Nem beleköltözik, nem felveszi. AZZÁ VÁLIK, amikor lelket önt bele. A lélek egy szerv. A test és a szellem egy Lény, és ennek a Lénynek a szerve a lélek. De ez egy igen különleges szerv és igen különleges anyagból van, (már amennyire különleges lehet a földi anyagokhoz viszonyítva, de anyagból van a lélek is).
Halál pillanatában a lélegzet szakad el a földi síktól és rezeg át a lélek „birodalmába”. De valójában a lélegzet elszakad a testi látszattól és a szellem lelki szerve egy új formában lélegzik tovább. Ez egy tudatos választás és egy gyönyörű pillanat. Mindannyian erre a pillanatra készülünk egész testi erő megnyilvánulásunkban, mint ahogyan a megfogantatásra is vágyunk körbe és körbe. Embernek ez lélekvándorlás, de szellemi lényének ez egy lélegzet szakasz: be és ki.
Miért különleges a szellemi lélegzet, a lélek útja emberi szemmel… Mert varázslatos álomképek játszódnak le a tudatban, a szellemben, amikor a lélek ezt a kört bejárja. Belélegzéskor testté válik, kilélegzéskor szellemmé. A test az, amikor a szellem belélegzi az erejét. A szellem az, amikor a testből kifújja az erejét. De állandóan és mindörökké egy Lényről van szó.
És amikor a testből kifújja a lelket a Lény, épp olyan ösztönösen teszi, mint itt, élőlényben a test lélegzik. A testi lélegzet is ki-be jár a lélekben és a szellemet tudatosítja. Ezért igen nagy tisztító erejűek a lélegzésre alapozott testgyakorlatok. Mágikus képzésnek az alapjai, hogy lélegzet tudatossá váljon. E nélkül kóklerkedünk!:P A figyelmetlen lélegzet észrevétlenül csúszik át egyre szaporább vagy lassúbb ütembe és lükteti a vért a szívbe…, pánikot kelt vagy lassan álomba folyik a tudat, a szellem az öntudatlanságba merül és maga egészséges körforgása pokoli örvénnyé torzul a lélek képzeletében. Álom, álom, édes álom.
Mert a lélek különleges anyag, energiaszálai olyan szövevényes képi világot tartalmaznak, amit mi múltnak és jövőnek nevezünk, amikor a szálak és az összefonódások, energiasejtek közötti, képlékeny résekben olvassuk emberi sorsunk. De ez épp olyan, mint egy tudósnak mikroszkóp alá helyezni két lapka közé cseppentett mintát és annak világában vizsgálódva elmerülni. A lélek is pozitív és negatív töltésű rezgéseket tartalmazó élményekből és emlékezetből felépülő szerv, amely belélegzi a szellemi erőt, mint tapasztalatot a testbe és szellemi akaratból kifújja magából azt… a test bomlik, az élőlény meghal, de a tudat jelen van a lélegzetben. Ettől válik Mágussá, ettől válik Istenné, a Mi képzeletünkben.:)
Az ember öntudatlan, de egyre inkább emeli tudatát, álmodó lélegzetében Lényének magas tudatába. Meghal és újjászületik. Lelke útján álmodik és ébred.
A test bomlásában is tudatosan jelen van. És a lélek-zetre való tudatos ráébredésnek elkerülhetetlen képe az, hogy a halálban tudatosak maradunk.
Sokan hiszik, hogy ez, a halál, a „ruci” levetése, eldobása és esetleg van annyi alázat Maga iránt, hogy rábízza egy magasabb istenségre, hogy az anyagi körforgásba bocsátja testét, amikor ő megszentségesül, de mindezt olyan gőggel teszi, ami a makacs, megüdvözülésre vágyó álma a léleknek. Mindent átfogó isteni figyelemmel, igen bájos és gyermeki naivság ez…- és ez a határtalan Lény, a Mi Jóistenünk megálmodja lelkének a mennyországot és megálmodja a lelki nemesség és tartás rapszódiáját (RABszódiáját), hogy azt az öntudatlanság örvénylő poklától megtartsa. Megálmodja a földi tanítóközpontot és hétpróbás küzdelmek útján, magába emeli az eszméletlen lelket. De nem kell, hogy így legyen. Ezért az ígéretért vágytuk meg, mi emberek azt, hogy magasabb szellemmé, istenné váljunk. Mi azok vagyunk, emberként Lényünk testté vált lélek álma vagyunk. És minden élőlény egyaránt szellemi anyag és van egy közös Forrásunk, Istenünk…, akit álmodik egy még magosabb Isten lelke.:D Maradjunk csak galaxisunk méreteinél és csöppenjünk vissza emberi gyermeki lelkünkbe! Aki, közülünk, Magába szívta lelke álmát, melyből megsejti, hogy óriási ő maga, mind megvágyja, hogy beletudatosuljon. Hogy lélegzetét uralni tudja, vagyis hogy lelkének örvénylő álmait megfékezze, és mennybe menjen – ménbe mennyen - m-én-be térjen, magas énjébe térjen… magyarul, vagy még magyarabbul: tudata hatókörét emelje.

Csak látszat a test elhagyása.

Amikor egy lény ő-szinte szeretettel elmorzsolja kiléleg(k)zésében a testet és szétszórja anyaföld ölében, minden porszemében tudatosan jelen van. Amikor a lélek tudatos, a bomló test illatos és szép. Mert az egészség az, ami él, él, él, AZUTÁN is… Azután, ami egy ragyogó élmény a léleknek. Meghalni.
Óhh és ez is csak egy kis szösszenet volt, amit forró nyári szellő fújt szemembe egy pitypangról.
Készítette Vass Lajos, azaz én: Lény-madár-istenség

2011. június 22., szerda

Vágy, szerencse, halál

Mindenki vágyik valamire, mely általában egy testet öltött valóság iránti igényt hivatott jelképezni. Manifesztál és átalakít álmokat, gondolatokat, cselekedeteket, minél erősebben vágyva, annál erősebb elhatározásra jutva a lényben. Kérdés, hogy sikerül-e?

Általában idő függvénye az egész. Észrevettem. A kártyákat kihúzva a láthatatlan kalapból, számtalan kombinációkat hozhatnak a lapok, főleg az időrendiségben és a tartalomban mutatkozva meg. 
http://blogol.hu/pikz/tunderbogi/pino2006b-suite-desire.jpg

Talán, még minden olyan távoli, ezért a váratlan eseményt gyakran szerencsével azonosítjuk. Fortuna kereke forgandó, hiszen női istenség, mely teljesen kiismerhetetlen szándékait illetően. Nem tudhatjuk, mikor ad, és mikor veszi vissza jogos ajándékát. Reménytelennek tűnő álmokat valósíthat meg, de el is veheti a biztonságba vetett hitünket, kihúzhatja a lábunk alól a talajt. Minden istennő így viselkedik. Kacérkodva hatalmával, mely által Halálra ítélhet sok-sok eredményt. De a halál nem csupán végleges befejezés. Nem kimondott soha, hanem egy fejezet lezárása, hogy az új élet, egy új halálba torkolljon, melyet a vágy formál, és a szerencse kovácsol.

2011. június 20., hétfő

Raven: Raven meséi 2. Kalan-Dorka


Ismerem ezt. :)
Kalózkodni az Én tenger-én, felfedezni új partokat, és magányosan bolyongani lakatlan földeken, akkor is ha élnek ott millióan, nekem azért lakatlan, mert nem érzem magamat otthon és épp ezért hagyni, hogy visszahúzza a szívet a végtelen és újra a kormányhoz álljak, új élményekkel gazdagodni, mint egy hódító. Kergetni a víztükrön cikázó naplemente fény-szilánkjait és ha érte is hajolok, kezem vízbe merítem, hogy kifogjam a napfény egy kis cseppjét a hullámokból, hogy a szürkülő színekből magamba mentsem, az egyetlen napfény is kiúszik tenyeremből. A Nap alászáll és menthetetlenül végigkúszik gerincemen a didergő alkony, kényszeredett átok bújik elő idegeimből, hogy a közelgő sötétség elveszi majd minden tartásomat. Sietve gyertyát gyújtok a lámpásba és a távoli horizonton partot keresek. Talán a béke szigetét lelem meg, biztos talaján, talán örökre megpihenhetek, hogy sose vonzzon vissza az átok, a végtelen szerelme.
És mert mindig minden partot elhagytam, Magamra maradtam.
Rám borul az éj, és amíg rémeket álmodok a vakság félelmében, ez a sötétség egyszerűen csak szelíden átölel, mint Magot az Anyaföld.

Akkor most talán szellő vagyok. És ha életben hagyom a gyertyafényt a lámpásodban, élőhalottként bolyonghatsz békeföldjét kutatva. Amikor a szellő nem kacérkodik tovább a lángocskával, inkább kérlelhetetlenül kioltja azt, akkor se ijedj meg. Felejtsd el a sötétség félelmét.

Mindegy milyen sötét az éj feletted, mindegy hogyan kavarog a mélységes fekete élet-örvény alattad, mindegy hogy remeg a lángocska a lámpásban, mindegy jár-e arra szellőcske menteni a fényét, vagy elalszik és végül elillan füstjének kis fantomja is, mint utolsó társ. Mindegy merre jár a hajó, mindegy, hogy fel kel a Nap. Mindegy, hogy végtelen a tengerhullám, mindegy, hogy békét hoz-e majd az új part. Mindegy, hogy erős lábakon állsz, vagy a padlóra zuhansz. Mindegy, hogy nem értél még meg rá, vagy felnőttél a feladathoz. Mindegy... csak érezd a ringatást... hangolódj a ringatásra, ahogy ellazul a tested, megadod magad az érzésnek, véred átveszi a ritmust. Akkor megérzed, hogy táncol benned az Ég, az az Egy, élő láng. Ennek fényében akármire képes vagy. Mert mind-Egy.:)

Nem az a lényeg milyen part van előtted, az a lényeg, hogy amikor két lábbal a szilárdra lépsz, ne hidd azt, hogy most értél a biztonságba. A föld veled ringatózik tovább...és akkor kikötünk egy új parton, látszólag szilárd és biztonságos, mégis feszes ez a nyugalom... De az első pillanatban máris körbetáncol az ősi érzék, és én csak Szerelmemre tudok újra gondolni, duruzsol a lelkemben egy hang, egy dallam: vágyom Rád, bárcsak velem lennél, megszállja agyamat a rítus ritmusa és húz-húz vissza minden a hullámzó örvény közepébe. Én vagyok a tűz, a vágy, én vagyok a szellő, a suttogó sejtelem, én vagyok a víz örvénylő tengere, én vagyok a föld, a gömbben a sík, a görbületben az egyenes, a szétszórtságban a szimmetria. Körülöttem hullámzik a nyugalom feszültsége, testet ölt a révületben. Új történetet ír a hiú képzelet, mert mindig az Én tüzemet táncolják körbe a szeánszon fantáziám kény-szerével beoltott lelkek, ők vágynak hullámomban lebegni, megsemmisülve égni Szerelmem ölében.

A kihívás édes a hiúságnak. És én annyira szeretem kóstolgatni. Mint kisgyerek a sütis pult előtt  Ugyan most milyen mesével fényezzem Magam?Szóval fel kell nőni a feladathoz? 
Huss... - valahogy így járjon át a szellő,
ami ezt súgja-búgja szívedbe:
Legyél Kincsem, Égig érő!
http://world-mythos.com/wp-content/uploads/2008/09/385px-leighton-the_fisherman_and_the_syren-c__1856-1858-opt.jpg

A mellettünk élő lényről


 A mellettünk élő lény alkotó, tevékeny, odafigyelő és megérző. Olyan, mint mi, csak nagyban gondolkozik, ez a feladata.  Az élet minden pillanatában velünk van, az apró-cseprő, privát ügyektől kezdve, egészen a sorsdöntő helyzetet átszövő valóságig bezárolva.


Ha megszólítjuk sosem nevezhetjük a nevén. A neve az titkos, senki sem hallhatja, de mégis a saját nevünkkel rezonál. Hierarchiát alkot társaival együtt, szervezetten hatnak, a mindennapi életre. Ha kell, arrébb löknek, ha kell fellöknek. Mindez csupán jelzésértékkel bír. A mellettünk élő lény szava nem döntő, de elég befolyásoló.

Veszélyes is lehet ám, mert olyan, mint egy meghasonlott elme, igazodik gazdájához. Néhol, olyan, mint egy angyal, máskor felveszi a legördögibb gúnyát, hogy útitársa kedvében járjon attól függően, mikor mit erősít a gazda. Belső vágyakból szült e teremtmény, a gondolat által, ezért ő is, a gondolatot védelmezi és őrzi.

Ki őrzi tehát az őrizőket? Önmagunk. Önmagam. Önmagad.
Vass Lajos készítette, azaz én: Ikarus

Nem zavarhatjuk el, de ő se zavarhat meg minket, mert amit, mi adunk, azt kapjuk vissza, amire titkon vágyunk, még, ha sötét is, a mellettünk élő lény felülbírálja az eddigi valóságot és változtat, mert így a jó. Gondolatra, csak teremtés lehet a válasz.

2011. június 9., csütörtök

A váratlan fordulatokról



Van idő, amikor minden dolog váratlan fordulatot vesz. Robbanásszerűen kitör a mozgó addigi helyzetéből, és elfelejti eddigi életét, lezárva jót és rosszat egyaránt, hogy aztán új forrásokat leljen meg.

Nehezen megy, de megy. A változás folyamatos.
Az emberi élet leképezi az egész világot. Hatással vannak rá a környezet illúziói és annak teljes valóságossága is. Törvényeket hoz, stabilitást szül, de képes a forrongásra is, a régi elvek drasztikus feladására, mert úgy gondolja, ettől jobb lesz az élete. De nem lesz jobb, csupán másabb. A boldogság és elégedettsége minősége nem változik meg. A kérdés csupán az, meddig tartható meg, mert idővel minden kifolyik a marokból, akár szorosan tartja azt a valamit, akár könnyedén és itt nem létezik arany középút. Az csupán egy eszme, ami torz, egy változással teli világban, nincs arany középút. Lehetetlen.
http://media02.hongkiat.com/colorfulwp/The-Wack-Twister.jpg

Vagy magadba olvasztod mindent, és feldolgozod azt, vagy a végletek közt ragadsz. Ilyen a nagy élet. A nagybetűs.

A kisbetűs élet az más. Az kommersz. Színes szürkeség, érzékekre ható, jellemtelen, mint a Barátok közt.

De tény, hogy mindezekben lehet valami torz örömet találni, különben nem maradnának fenn.

2011. június 1., szerda

Protézis enyhítette hiányok, a mozgás motivációja

Nagyon sok végtaghiányos nincs tudatában annak, milyen protéziseket igényelhetne magának, hol tart ezek technológiája és mi módon lehetne ezeket megszerezni, vagy csupán csak érdeklődni a lehetőségek után.
 Sok vele végtaghiány létezik és sok fajta megoldás létezik a probléma, vagy nevezzük más szóval, a hiányos fizikai adottság pótlására. A számtalan lehetőség közül, csak nagyon kevés jut el Magyarországra és a nagyon kevésből, csak töredéknyi része megfizethető a fogyatékos átlag embernek.

Mivel tőlünk nyugatabbra már korábban megjelent a társadalomban a mozgásszervi fogyatékosság, (köszönhetően a különböző vegyi anyagoknak, mely súlyos mutációkat idézett elő), ezért a segédeszközök evolúciója is hamarabb elkezdődött. Ma már számtalan helyen bio-, illetve cyber technológiával próbálják pótolni a végtagot, mely már szinte teljesen jól szimulálja az egészséges, élő karokat és lábakat. De ez még kinn is kuriózum és az ottani átlagembernek is megfizethetetlen.

http://news.bbcimg.co.uk/media/images/52542000/jpg/_52542971_twohandsstill.jpg


A legtöbb információt, a jelenleg elérhető segédeszközökről, a http://www.ottobock.hu/ weboldalon találhat az érdeklődő. Nagyon sok területre gyártanak segédeszközöket, a kerekes székektől, egészen a művégtagokig. Bemutatja azt is, hogy milyen típusú eszköz, mire való, milyen akadályokat lehet azokkal áthidalni, sőt, nem csak áthidalni, hanem akár túlteljesíteni is egészségesebb társadalmat.

Sajnos, ezeket az eszközöket, átlag fizetésből nagyon nehezen lehet kifizetni. Hiába a nagy támogatási összeg, nagyon sokan nem juthatnak jó minőségű végtagokhoz, mert a fennálló részt is lehetetlen egyben kifizetni.

Így aki sportolni akar, illetve szimplán a jelenben élni és tevékenykedni, annak az Országos Egészségügyi Pénztár kedvező elbírálása ellenére is mélyen a zsebébe kell nyúlnia.

Az én műlábam is sport műlábnak számít, körülbelül két millió forintos áron lehet hozzájutni, ám ezt nem engedhetném meg magamnak, de mivel nagyon aktív életet élek, mely állandó fizikai erőnléttel jár, ezért megkaphattam egyedi elbírálásra a kívánt segédeszközt, de így is 300 ezer forintot kellett kifizetnem, amit hála a bankomnak, sikerült is.
Számomra ez egy olyan befektetés volt, mint másoknak a gépjármű, én is közlekedni kívánok, illetve engem is hajt egyfajta üzemanyag. Gondolom sokan mások is szeretnék ezt a fajta lehetőséget igénybe venni, főként fiatalok, akik rádöbbenhetnek a segédeszközökkel való könnyedebb, magabiztosabb élet reményében.

Akit érdekelnek speciálisabb igényre szánt művégtagok, illetve egyéb eszközök, az érdeklődhet az Ortoprofil kft. bármely kirendeltségén, illetve honlapukon is, a megadott elérhetőségeken (http://www.ortoprofil.hu).

Remélem a jövőben méltányosabban fog bánni az ország a mozgássérültek speciálisabb igényeit illetően és a szegényebb, kevesebb pénzből élő családok mozgássérült gyermekei is hozzájuthatnak az életüket sokallta elfogadhatóvá tévő protézisekhez.