2011. október 28., péntek

A halál Karma

Manapság oly divatos ezoterikus körökben a karmáról beszélni. Emelkedett hangnemben folyik a diskurzus választott sorsunkról és arról, hogy mindaz, ami történik velünk éppen, az előző vagy jelen életünkben elkövetett tetteink miatt alakult úgy, ahogy.

De mi is az a karma?

Szanszkrit nyelven az ok és okozat viszonyát jelöli. Egy olyasfajta kölcsönhatás törvénye ez, ami alól senki és semmi nem tudja magát kivonni, csak az út végén.  Legalábbis hívei szerint.

A karma előfordul a hindu, buddhista és taoista vallási irányzatoknál egyaránt. Mint a vallásokban lenni szokott, ezen világvallások is több alkasztra bomlanak, mely részek mindegyike másképp tekint a karmára, mint dogmatikus törvényre.
Az interneten és a világirodalomban, számtalan helyen utána lehet olvasni a történetének, kialakulásának, mitológiájának és a számtalan irányzatnak, mely gyakorolja ezt.
Épp ezért én nem megyek bele ilyen mélyen. Csak említés szintjén..

Egy a biztos, a karmától megszabadulni megvilágosodás árán lehet, mikor a lélek mentesül az okoktól-okozatoktól és választott életét-életeit maradéktalanul teljesíti, annak minden örömével és bajával, okulva az eddigiekből, majd elengedve mindezt.
Ez mind szép és jó. De vannak ezért ennek árnyoldalai is.
http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/kuroszava_akira_veres_tron_throne_of_blood.jpg

Nem foglalkozik az emberi érzelmekkel, a részvéttel, a segítőkészséggel. Egyfajta küldetésnek veszi az életet, amely vad spirituális versenyre ösztönöz.  

Kalkuttai Szent Teréz nem véletlen vállalta az indiai misszióját. Egy olyan világba ment, ahol nincs egyenlőség. A nyomorgókat, haldoklókat az önmaguk által választott sorsuk miatt, a köznép az utcán kallódva hagyta és hagyja a mai napig szenvedni. Ez aztán az igazi lelkiség.
Nem kívánok egy olyasfajta vallásban részt venni, mely a kölcsönhatások érve alatt csak a saját boldogulását nézi, könnyen lemondva a másikról, annak választott küldetése miatt.

Lényegében a mai ezoteristák, ezt a gyakorlatot kívánják átültetni a nyugati-kaukázusi hagyományokba, kisebb-nagyobb sikerrel.
Ahol az áldozat bevonzza a gyilkost, ahol nyugdíjasokat vernek össze pár száz forintért, az mind azért van, hogy a szent karmikus küldetés teljesüljön, és a rengeteg tapasztalás által elhagyják egójukat és belépjenek a Nirvanába.

Nincs bűnbocsánat, nincs kegyelem. Csupán tapasztalás létezik, majd mint egy fátyol, ez is lehullik és elég a Tűzben. Kérdés, hogy melyik Tűzben…

2011. október 17., hétfő

Révülés


Az álom bohózat hártyáját átszakította hirtelen egy fényes hang. Felébredtem egy pillanatra. Csodálkoztam, hogy kiragadtak meghitt hajlékomból, de a valóságtól megszédülve újra álomba szenderedtem.

Szerencsére a biztonság illúzióját rég lerombolta az embervilág válsága és a sivár várakozás, mely áthat minden élőt, még engem is. Ennyivel is előrébb vagyunk, hála a mértéktelen fogyasztásnak és az idő gyors, sodródó pörgésének, mely nem hogy megállíthatatlan, hanem egyre gyorsabban telik.

De még mindig azt hisszük, hogy ez idővel jobb lesz, vagy sokkalta rosszabb. Nos, egyik sem. Az a biztos, hogy másabb. Amit mi elképzelünk emberi ésszel, azt mások is elképzelik közel hasonló értelemmel és ez egy zagyva összhatást eredményez, ahol a változók kiszámíthatatlanná teszik a végleges eredményt.

Hiszem, hogy a gondolat hat a másikra. Egymás gondolatai élénk csevejt folytatnak, míg mi alszunk, eszünk, iszunk és dolgozunk. Nem véletlen tehát az sem, hogy akinek önuralma van, aki vigyázz gondolatai tisztaságára, valamelyest elégedettebb és sikeresebb azon társánál, aki cseppet kaotikusabban fogja fel a világát.
http://4.bp.blogspot.com/_K-Eq4nPZ2TU/TPTxgRwNsxI/AAAAAAAAABc/NqvV-dk0Iv8/s1600/Sleep+painting.jpg

Minél többen kezdik el megismerni önmaguk, és helyre tenni, avagy beazonosítani saját énképüket, annál tisztábban lehet uralni az ártó, kaotikus külvilágot, míg az meg nem szűnik létezni.

Ki kell építeni az egymás iránti bizalmat. Kicsiben és nagyban.

Aztán már nem fog zavarni, ha felriaszt egy fényes hang az álmunkból.