2010. december 31., péntek

Szilveszter

Mindenkinek Boldog Új Esztendőt kíván a vasslajosblogja.
 Örömökben és sikerben gazdag új életet kívánok tehát, fáradhatatlan kitartással és soha el nem csituló reménnyel egyetemben.

Mivel most se lesz világvége, ezért mindenki gondoskodjon a mulatozáshoz szükséges étel, illetve ital mennyiséggel, aki kicsúszott a vásárlásokból az menjen éjjel nappaliba, ott elég sok minden van raktáron, direkt készülnek a vásárlói rohamra.
Nem mellesleg akinek nincs pénze szórakozni az találja fel magát, menjen ki a főtérre és vegyüljön el a tömegben, sok sorstársra talál. Aki egy picit élelmesebb az hívassa meg magát egy házibuliba, a sok ismeretlen ember között azt csinál amit akar. Persze könnyebb dolga van ebben az esetben is egy nőnek, de azt nem részletezem miért.

Akik otthon töltik az ünnepet, akkor valamely kereskedelmi csatorna műsorát ajánlom. Nekem nincs tévém, mert eladtam, de akinek van az nyugodtan használja. A sok színes ábra leköti az érzékeit és átvezeti egy új korszakba.

Óvakodjon mindenki a petárdásoktól a részegektől...Csak bottal piszkálják meg őket, ha feltétlen muszáj..

Vigyázzanak a kisállataikra, mert a hangos robbajok miatt nagyon sok hörcsög és kutya bevadul és önmagukban kárt tesznek.
http://corioblog.com/silenus.jpg

Együnk, igyunk és mulatozzunk, zavarjuk el az Óévet tánccal és zenével.

BÚÉK!

2010. december 30., csütörtök

Kritika-Ördög

Az Ördög ( Devil ) című filmet John Erick Dowdle rendezte. A forgatókönyvet M. Night Shyamalan írta, aki rendezőként már bizonyított, leghíresebb filmjei közül néhány; Az esemény, A jelek és a Sebezhetetlen kétes érzeteket hagyott a nézőkben és a legutóbbi filmje, Az utolsó léghajlító csúfos bukást szenvedett a mozikban, de nem csak ott, nálam is.

Az Ördög című film egy új horror sorozat, a Night Chronicles nyitódarabja, mely nyitás jobban nem is sikerülhetett volna. A történet öt liftben rekedt emberről szól, mely kellemetlen szituáció csavaros és ijesztő fordulatot vesz, amikor kiderül, egyikük maga az ördög.
Egy picit megijedtem attól, hogy Shyamalan keze benne van a filmben, a sztori előrehaladtával zavartan lestem, mikor fordul át a film érthetetlen, felesleges katyvaszba, de ebből nem lett semmi. Lendületes, drámai feldolgozás lett, jól eltalált karakterekkel, főleg a mexikói biztonsági őr figurája tetszett, de a többiek is jó alakítást nyújtottak, persze nem kapnak majd Oscar díjat, de jól végigvitték a mondanivalót.
http://s2.daemonsmovies.com/mov/up/2010/07/devil-movie.jpg

A film egy legendát jár körül, amit maximálisan sikerült bemutatnia, a hangsúly inkább a bűnön volt és ennek beismerésén, semmint az ördögön. Maga a letaszított angyal kidolgozása sem volt annyira fontos és kiemelt, elsiklott felette a tekintet.

Nem egykönnyen lehetett rájönni, hogy ki alakítja a gonoszt, ki vezeti meg a többieket, de azért barátnőmnek sikerült eltalálnia az első öt percben. Én valaki másra tippeltem.

Ajánlom mindenkinek, aki egy pici kikapcsolódásra vágyik, gyerekek ne nézzék meg, bár hiába horrorfilmnek van beharangozva, az erőszak ellenére kevesebb vér van benne, mint egy argentin szappanoperában.

Sose lesz eurónk..

...mert addigra kivágják Magyarországot az Európai Unióból. Már a németek kétharmada nem lát szívesen minket a közösségben, természetesen csupán online szavazás, de akkor is.
Ideje lenne tehát távoznunk. Én azt mondom, semmit nem vesztenénk ha kirúgnának minket, előbb utóbb úgy is összeomlik és az se hiányzik, hogy az eurójuk hanyatlása miatti impotenciát rajtunk kezeljék. A nagy Nyugat Európa hánykolódik, erejét vesztett bömbölő sakál lett, mely már nem képes semmit elérni, a megújulásra teljesen képtelen, kivénhedt iszlamizálódó vén földrész, nagyszámú öreggel, akik még mindig a normandiai partraszállásra gondolnak és a dicső Amerikára, aki elűzte Hitlert.
Elég megnézni a hírportálokat, katasztrófák, fagyok, áradások kísérik a vén Európát, hanyatló gazdasággal, nyugdíj nélkül vegetáló héroszokkal, lázadó tini anarchistákkal, fekete afrikaiakkal, arabokkal, perzsákkal, törökökkel, afgánokkal, romákkal.
http://www.asianews.it/files/img/ISLAM_BURQA_IN_FRANCE.jpg

Van egy tippem, miért szól be most mindenki körülöttünk aki teheti, mert lehet, hogy jó úton járunk. Tudom picit naiv feltételezés, de mi van ha Orbán tényleg jól csinál valamit és helyrerakja az országot és királyt választ a Duna jegén. Mondjuk engem. Mert jó a blogom és van már lassan 500 látogatója.

Szerencsére a néppárt bízik bennünk, jó ezt olvasni. Mi többnyire jól csinálunk mindent, ha nem azt letagadjuk, vagy elfelejtjük. Mi olyat is kitüntetünk Elte díszdoktori címmel, aki rendszeresen zaklatja és erőszakolja női beosztottjait, azért erre legyünk büszkék.

Sose lesz eurónk, de nem is bánom. A font az erősebb, még. A dollár is elég silány. Szerencsére Kína majd megvásárol minket és olcsóbb lesz az Ipad.

2010. december 27., hétfő

A szabadságharcos

Egy szabadságharcos élete folyamatos küzdelemből áll, küzd másokért, küzd az ideákért, a fennálló hatalmi rendszerek ellen. Tartást ad, mely felvilágosítja és ösztönzi a körülötte élőket a cselekvésre.
Az újságíró, mint egy szabadságharcos hasznos dolgot művel, az írást olyan feltétellel űzi, mely megváltoztat eszméket és teret nyújt új gondolatoknak. Élete az állandó csatározástól boldog, célja nem az elmúlás, hanem a küzdés.
Egy író nem lehet gyáva, véleményét a legigazságtalanabb helyzetben is hangoztatnia kell, ha az egyúttal olyan információt oszt meg közönségével, mely annak épülésére szolgál. Tehát egyfajta hivatás, mely életút elöl nem térhet ki. A tények legyőzhetetlenné teszik őt, mert ezt mindenkivel megosztja. Kötelessége is, nem hallgathat el sem gondolatot, sem száraz adatot.

A média csatatér, ahol az újságíró a gyalogos. A tömegkommunikáció a világ, melyben a sok kaotikus információ közt szabadságharcosként tesz rendet az író, hogy ezáltal is kielégítse a népe tudásszomját.
Harcos lévén esendő is, nem sebezhetetlen, sőt néha elfut, hátat fordít annak ami szent és csendben teszi a dolgát. Néha csupán dobálja az eszme és a szemben álló társadalmi erő, de képesség válhat új szintézis megalkotására.

A szerkesztőségben való küzdelem kivetül az életre is, mely folytonos a hasznosítható információért.
Alapvetően pesszimista, vagy sötéten látja a szabadságharcos a jelent, mint amilyen igazából, de ez sarkallja a jobbra, ugyanúgy az újságíró is azért teszi azt ami. Ezért mindig nélkülözhetetlen marad. Ugyan nagyon sokan vannak szétszórva a Földön, de mindegyikük egy új gondolattal ajándékozza meg a környezetét.

Egy jó újságírónak akkor is meg kell állnia a helyét, ha hatása miatt egyesíti vagy elválasztja az embereket egymástól. Ennek a mérlegelése nagy feladat.

Egy olyan ember aki nem fél semmilyen hatalomtól, az mindig az igazság útján fog járni. Bármilyen nációval szót ért, bármi kérdést felvet, a közvetlensége százak szavát nyitja meg.
Ezen dolgok teszik a szabadságharcost azzá ami.
http://ellewinston.files.wordpress.com/2009/06/ernesto-che-guevara-3.jpg


Az újságíró hatása a médiában

Az elkülönítésre azért van szükség szerintem, hogy ne sérüljön semmilyen dolog szabadsága. Egyfajta etikai elvként működik, hiszen a hír tényeket és adatokat közöl, a valóságtartalom emiatt mindig a tényeken nyugszik.
A vélemény mindig egy adott nézőpontot képvisel, ami csorbíthatja a hír értékét, vagy befolyásolhat bizonyos eseményeket, képviselhet egy olyan dolgot is, ami uszít, vagy elferdít és hazugságot generál.

Bizonyos esetekben és a világot uraló káoszban nehéz véleménynyilvánítás nélküli híreket közölni. Az újságírónak mindig tárgyilagosan és tényszerűen kell leadni az olvasóknak az információkat, ha elég ügyes átfogó képet képes festeni egy adott szituációról, ami nem hagy kétségeket, mégis teljesen tárgyilagos, de már véleményformáló szerepe is lehet. Így nem sért sem erkölcsi, sem etikai szabályokat. A példa erre az, hogy egy gyilkost vagy pedofilt alapesetben mindenki elítél, jó esetben. Kevesen kelnek a védelmükre, nem is szükséges véleményt közölni. De amikor például lakáskilakoltatásról írnak, vagy arról hogy több mint egymillió embernek van Magyarországon közműtartozása, az egyszerre több személy álláspontját is képviseli. Egyrészt az újságírónak oda kell figyelnie, hogy cikke ne generáljon népfelkelést, illetve arra is gondolni kell, hogy ne húzza le az őt tápláló cégek imázsát.
Sarkított esetekben nem lehet állást foglalni sem politikai pártok mellett sem, befolyásolva ezzel az embereket bizonyos erők megválasztására. Ami amúgy a gyakorlatban nem működik, mert egy lap sem pártatlan, a függetlenek függőek, a közömbösök meg közvetlenek.

A külföldi tudósításokat elnézve elég véleményformáló szerepe van bizonyos lapoknak Magyarországot nézve, folyamatosan támadják országunkat az orbáni politika és a bevezetendő avagy bevezetésre kerülő médiatörvény miatt. Úgy gondolom, ez csupán politikai manőver, kihasználják az európai közösséget, hogy a most soron következő EU-s elnökség ideje alatt végig feszültségben tartsák a magyar vezetés és a többi európai ország
közti viszonyt. De ez még a jövő zenéje. Nem tudni, mi okból tartják fenn a viszonyt, összeesküvés elméletekbe nem kívánkozok bele menni.

Úgy gondolom tehát, ami az én véleményem, az eddig országban történt dolgokról, mint a cigány bűnözés, politikai korrupció, gyerekéhezés, kilakoltatások, fogyatékosügy, munkanélküliség és más egyéb ügyek mellett nem kellett volna szó nélkül elmenni.

2010. december 26., vasárnap

Manipuláció

 Mivel hiszek a médiának, ezért ő is hisz bennem, tudja alkalmazni a bennem lezajló folyamatokat, nem lepődik meg a várható eredményeken, ahogy a hívő se azok bekövetkeztén. Kölcsönhatásban állunk egymással, én mondok valamit, ők válaszolnak erre. Néha hiba csúszhat a számításba, de a kommunikációs csatorna megléte adott, a következményeken mindig lehet javítani.

Vannak csapdák, ami néhol láthatóak, de általában láthatatlanok. Ezekbe bele esve észrevétlen, tudattalanul belegabalyodunk egy folyamatba, aminek hatása alól már nem, vagy az eddig felépített személyiséget feladva lehet szó szerint kimenekülni.
Az összeesküvés elméletek kitalálói pont ezért szolgálják ki a létező, vagy nem létező háttérhatalmakat. Nem is sejtik, hogy önmaguk is csupán eszközök egy hatalmas gépezet táplálására. Hiszen egy társadalomban, melyben bizonyos szociális és erkölcsi hatásoknak vannak kitéve a szereplők, a média és közönsége egyaránt, mely beszűkíti a gondolatokat, mert csak azt tudhatják ami a világképükben szerepel, e fölé lehetetlen eljutnia bárkinek is, mert az ismeretlen, nem létező tartomány. Vakfolt.

http://mek.niif.hu/02100/02139/html/img/596.jpg


A média arra nevelt, hogy ne nézzek tévét, ne vegyek újságot, hanem szörföljek szabadon a neten, önmagam okítva tapasztaljam meg a világom határait. Mindenkinél mást hoz ki.

Egy idézettel zárnám mondanivalóm, mely egy óegyiptomi szerző tollából származik:
„Cselekedj annak érdekében, aki számodra cselekszik.”


Seol, azaz a holtak országa

Halott lelkek helye, mely terület felett a föld bezárul, és számkivetettként éli életét a Seol lakója.
Sokan az árnyak mozgó világának is nevezik, mely se nem Menny, se nem Pokol, egyszerűen csak egy hely, egy létezési forma a két állapot között.
A zsidó felfogás szerint  a Seol kiesik Isten hatásköréből, mert ő csak az élők ura, a holtakra nincs gondja, épp ezért a holtak országában senki nem gondol és nem dícsőíti az Urat. Az árnyak, mint felhő tovaszállnak, a távolba eltűnve, soha vissza nem térnek.
Itt, az emberi lét elviselhetetlen, hiszen a test csupán saját fájdalmát érzi, és a lélek csupán saját elvesztett világát képes gyászolni. Úgy tűnik tehát, ezek a testetlen lények annyira el vannak telve saját nyomorúságuktól, hogy a többieket észre se veszik, a lakók tudomást sem vesznek a másikról. Magányosan vándorolnak a múlt börtönébe zárva,  feldolgozhatatlan fájdalmukat az időtlen, tér nélküli világ csak állandósítja és  pusztító méregként hatnak a saját környezetükre.
http://bulk2.destructoid.com/ul/173056-ph.jpg

A Seol kapuját egy alvilági kapus őrzi, akivel az áthaladók találkoznak és csupán a holtak láthatják, élő szemnek láthatatlan marad.
Az Énekek Énekében a halált olyan erősnek tartják, mint a szerelmet, és a szenvedélyt olyan mélységesnek, mint az alvilág.
Salamon szerint a Seolban kallódó lelkeket csak Isten képes felhozni, aki élet és halál ura. Tulajdonképen Jézus ezért szállt alá a poklok peremére, hogy megváltsa a vérével az ott lakókat is.

Gondolkodjunk a Seolról, ami talán Sehol.

The last exorcism-azaz az utolsó ördögűzésről

Számtalan könyv, film és publikáció dolgozza fel az ember és kísértő örökkön tartó küzdelmét. Általában valóságalappal rendelkező történeteket dolgoznak fel fikcióval fűszerezve.
De mi is az igazság? Valóban létezik Sátán, vagy csupán az ember tudatalattija játszik, és a benne örvénylő sötétséget személyesíti meg ily módon?
Bármi is legyen a válasz, az semmiképen se menti fel az embert az elkövetett szörnyűségek alól. A történelem igazolja ezen állításaim, színes példák vezetnek a megvilágosodás felé.

Aki valamelyest tájékozódni kíván ezen témakörben, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linket:  http://www.hagiosz.net/?q=demonibefolyas . Itt kedvére csemegézhet, és bővítheti a tudását, de ha ez nem elég, a világhálón számos ezoteriával foglalkozó honlapot, és irományt találhat mely szót ejt ezen dolgokról. Ezek hasznossága, avagy tájékozottsága hagy némi kívánni valót maga után, de aki igazi tudásra vágyik, az amúgy sem könyvekből és videókból tanulja meg a titkos tudományokat . Ehhez szükséges a kinyilatkoztatás, mely általában az embernél hatalmasabb, vagy másabb lénytől származik, a legfőbb és a legjobb esetben magától az Úrtól, teremtőnktől. A többi tévút, hiszen nemcsak az ember csapja be a másikat, hanem bizony a lelkiismeret is, főleg ha ez súgásból származik. A súgás, az nem Istentől érkezik, mert ő világosan és egyszerűen fejezi ki önmagát. A súgás hozadék, mely a tudatalattiból, rosszabb esetben külső lényektől, formáktól származik. Ezért akinek füle van, hallja meg és mérlegeljen. Mert nem minden fény és szeretet, ami elsőre annak tűnik.

Mindig is érdeklődve szemléltem környezetemben az ezoteriával foglalkozókat. Önmagukat jónak és megvilágosodottnak tartó személyek gyakran ragadtatják el magukat, ha a beléjük plántált hamis tudást valamely más személy megkérdőjelezi, vagy kiröhögi. Általában azzal nyugtatják meg maguk, hogy a külső fél még nem ért el olyan befogadást, mely őket már jellemzi. Mily jóindulatúak. Ám mégis számtalan esetben hallani, hogy közülük nagyon sokan gyógyszeren élnek, rendszeres látogatok a pszichiátrián, és rendszeres fájdalmak, betegségek kísérik életútjuk során, laza, erkölcsi kapcsolatokban élnek, munkanélküliek, vagy nagyon gazdagok, gyakran váltanak társat és nem ritka közülük az alkohol és drogfüggő. Biztos a véletlen miatt. Nem azért, mert a hamisság tévútra vezet, és összezavarja a nyelvet és szellemet egyaránt. Nem azért, mert olyan kaput feszegettek, mely megbontotta egyúttal az elmét is. Nem azért, mert az ősidőkben, ezen dolgokat a Mennyből lebukott angyalok tanították az emberiségnek, viszálykeltés és Istentől való elfordítás céljából. Nem azért. Talán másért.

A keresztény ájtatosságról nem is beszélve, gyakran az ördög létezését is tagadják, mert szerintük az csupán egy elv, nem kézzel fogható fizikai vagy szellemi személy. Akkor Isten mi? Az angyalok mik? Csupán elvek? Aki nem hisz a rossz létezésében, arról nehezen hiszem el, hogy hisz a jóban, vagy képes ennek művelésében.
http://altered-states.net/barry/update227/blood.jpg

Nem akarok megbántani senkit, de felmenteni se. Ilyen a társadalmunk, kaotikus, zűrös, cseppet sem különbözik az ókori, vagy történelem előtti civilizációk embereitől. Lelki szemeimmel se tudok köztük különbséget tenni. A vérkultusz ugyanúgy él tovább napjainkban is, mint kezdetben. Áldozunk a pénznek, a divatnak, a sorsnak, cseppet sem megriadva, hogy körülöttünk éheznek, megfagynak, gyilkolnak, területeket foglalnak, állatokat pusztítanak. A kígyó uralkodik, és körültekeredik a mai emberek szívén is, összekötve a testit a szellemivel, hidat képezve fény és sötétség közt.

Ha ateista lennék, megkönnyebbülten sóhajtanék fel. Milyen szerencse, hogy kimaradtam ezekből a hazugságokból, mily szerencse, hogy csak gürcölök a semmiért, és jóllakottan térhetek haza abbéli meggyőződésemből, hogy mivel az életem rossz, ezért nincs semmi rajtam kívül, ami megérinthetne. Nincs Isten, nincs másvilág. Felesleges életem csupán, a pillanatnyi érzetekből és az eltervezett jövőből áll ki, mely bármikor összeomolhat.
De jó nekem, könnyebb így élnem.

Szavaimat, egy idézettel zárnám, mert önmagam se lennék képes ilyen szépen megfogalmazni, ha ezer évig élnék se:
„Legyen világosság.”

2010. december 24., péntek

Karácsony

Minden Kedves Olvasónak és Látogatónak Boldog és Szeretetben Gazdag Karácsonyt kívánok.

Nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy mivel pogány ünnepről van szó, amit később emelt át a kereszténység, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy vidámsággal, étellel-itallal, tánccal és dallal várja a Fény eljöttét a Földünkre.
A kedves embereket arra kérem, tegyék félre a sérelmeiket, és ellenségeik kupájából ürítsenek egészséggel.

A világ vallási és politikai vezetőit arra kérem egy ideig ne nyomkodják az atomrakéták kilövéséért felelős gombokat, függesszék fel 3 napra a vérontást és adjanak kedvezményes banki hiteleket.

Különben a gonosz Mikulás, Jézuska hírnöke beint nekik,........
http://1.bp.blogspot.com/_BN5SF98oH7E/STsIwPorFWI/AAAAAAAABGw/1MCfNOu5ByY/s400/santa_______1_by_mehmeturgut.jpg

..és ha ez se használ, akkor a felnőtt Kisjézuska, aki akkor már nem felnőtt, beint nekik egy nagyot Húsvétkor is......

http://www.hollow-hill.com/sabina/images/jesus-hates-you.jpg

A kedves háziasszonyokat arra kérem, hogy méltósággal süssék-főzzék végig ezt a három csodálatos napot, a férjeket arra, hogy 4 sör és 4 felesnél többet ne igyanak Szentestéig, a gyerekeket meg arra, hogy ne dobálják meg a látogatóba érkező vendégsereget.....különben a Jézuska nekik is beint.

Még egyszer Boldog Ünnepeket kívánok....a magam módján én is megünneplem szeretteimmel....
http://www.animationarchive.org/pics/dedinifeature06-big.jpg

Sok-sok szeretettel:
Dionüszosz a bor és mámor istene

2010. december 20., hétfő

A végtaghiány

A végtaghiánynak is van definíciója. Valamely testrész hiányára utal, azt hiszem ezen állásponttal egyetértene velem bármely doktor, szociológus, vagy hentes is.

Számtalan oka lehet, az egyik vele született testi deformitás, máskor baleset, vagy betegség.
Nagyon vékony ezek határmezsgyéje, lényegében felesleges írnom az eredőről, az okozat az ami szembetűnő.
A végtaghiánynak emellett több fajtája van, ugyanis sok testrész veszhet mulandóba az évek alatt. Fogyatékosok nagyon sok hányadát teszik ki a fogatlanok, egyrészt az ön vagy a köz hibájából. Ennek oka lehet a rossz táplálkozás, a stressz, az alkohol, a drogok és a rendszeres kocsmai verekedések. Másik nagy csoport a kopaszok tábora, általában előrehaladott öregedés, a túlzott alkoholfogyasztás, az időjárás és a klíma okozta sérülések és a náci ideológia miatti hajvesztés okozta sokkra vezethető vissza. De ahogy a mondás  tartja kopaszon jöttünk, kopaszon is megyünk el. A köröm hiánya utalhat balesetre vagy rendszeres körömvágásra is. Nem ritka, hogy  az ember önmagát fosztja meg az ősi kapirgáló képességétől.
Sok polgártársam szenved ujjhiánytól is, főleg  a lábakon és a kezeken lévő nyúlványok szoktak drasztikusan megfogyatkozni, főleg a veszélyesebb munkakörökben pl., asztalosoknál, favágóknál, gyári munkásoknál, jakuzáknál.
Vannak drasztikus esetek is,a kar illetve a láb hiánya, mely főleg alkar, felkar, comb, lábszár vonzáskörzetére terjed ki.
Ez már valami betegséget vagy balesetet jelenthet, ritka ha más okból van valami, de a kivétel mindig erősíti a szabályt.

A hiány lehet több, avagy kevesebb is. Kiterjedhet az egész testre, de a torzónak és a fejnek mindenképpen meg kell maradnia, hogy az egyén életképes maradjon. Bár orosz tudósok kísérleteztek a fej életben tartásával, próbálkozásaikat azonban nem tudták a gyakorlatba átültetni.

Egyes esetekben a szervek is hiányozhatnak, főleg a vesék, a máj, a tüdő, amik ebben a rohanó világban lemorzsolódnak az emberről, általában betegség és önpusztítás miatt, vagy szervkereskedők által, akik pénzzel vagy cukorkával csábítják el a gyanútlan klienseket.

Ezen fogyatékosságok listáját a teljesség igénye nélkül alkottam meg.
http://www.olgabaclanova.com/picture_gallery/movies/freaks/104_gooble_gobble_b_6.jpg

Olyan sok egészségtelen társ rohangál, kúszik, mászik körülöttünk, hogy az ép ésszel felfoghatatlan. Nem nézhetünk be akárki szájába, vagy szoknyája alá, ezért mindig legyünk óvatosak. A diszkrimináció nagyon rossz dolog, ezért legyünk toleránsak, és ne ítéljünk elhamarkodottan. Lehet, hogy első ránézésre nem tűnik sérültnek a mozgáskorlátozottak helyére parkoló BMW-s, izompólós srác, de lehet gyermekbénulásban szenved, ami miatt az agya károsodott. Ezért legyünk vele előzékenyek, mert nem tudni, mi mikor vállunk mások szemében letagadhatatlanul egészségessé.

Spencer, angol filozófus soraival zárnám mondandóm, mely így hangzik:
„....minden dolog teljes történetének magába kell foglalnia azt, amikor kibukkan az észrevehetetlenségből, és ismét visszatűnik az észrevehetetlenségbe.”

Hideg űr

Hideg űrben bolyongó lelkem,
Féktelen,
Lassan haladó pillangó, mely
Mint egy kis pehely
Tova rohanó.

Újjáéledt anyagom, mely
Megmaradt, mint örök
Jutalom.
Nehéz teher, de mégis
Oly gyönyörű az érzés,
Nyújtózkodó nemfélés.

Tovább haladok utamon,
S azzal telik el a napom,
Miként fogom elfelejteni
Azt melyet megszereztem
S uralom.

A felejtés, nem lét csak
Szavak.
Az érzés eltörpül, a vágy
Megsemmisül.
S miként bolyongó lelkem
A hideg, fényes űrben
Rohan,
Elfelejtem, amit megszereztem.

S újra, meg újra felkelek.
Mint ahogy a csillagok is.
Létezek.

http://www.on-design.de/psyart/img/bob_venosa/twospher.jpg

Lidércnyomás

Rolf Winter Lidércnyomás című kötete került a kezembe, melyben 17 riport található az Egyesült Államokról. 1976-ban adta ki a művet a Stern számára készült cikksorozatokból.

A Magánélet című riportban sok érdekes dolgot megtudtam. Rögtön ezt lapoztam fel, hajtott a vágy, bár nem úgy mint 1850-es évekbeli San Francisco-i férfiakat, akik nőhiánnyal küszködtek. Ennek kezelésére, európai bordélyházak agg korú, leharcolt vénlányokat küldtek, kik megvigasztalták az éhségtől megfáradt amerikai lelkeket. Ám a lányok akármilyen kiszuperáltak voltak, pár hét múlva hátat fordítottak az üzletnek, és férjhez mentek a legimpozánsabb udvarlókhoz, és női mivoltukkal uralkodtak azokon.
Ez az uralkodni vágyás az 1970-es évekbeli amerikai asszonyokat is erősen jellemezte, hiszen ők rendelkeztek addigra a nemzeti vagyon 70 százalékával, az életbiztosítások 70 százalékával, a takarékban lévő pénzek 60 százalékával, a részvények és összes házak felével, emellett értettek és gondolom értenek is a kezelésükhöz. Nem csodálkozom, hogy az akkori Államokban a nők várható élettartalma 74 év volt, szemben a férfiak 66, 7 évével.
Geoffey Gorer szociológus szerint: „Kevés társadalomban van az apának olyan szánalmas szerepe, mint az Egyesült Államokban.”
http://www.shmoop.com/images/teachers_editions/american_imperialism.jpg

A cikk hátralévő részében Rolf beszámol az amerikai férfiakat ért állandó stresszhelyzetről és létbizonytalanságról, színes példákkal bemutatva. Ezek tartalmát valahogy át tudom élni, ez van ma Magyarországon is. Az állásokért versenyszerűen kell küzdeni, és ha meg is kap valamit az ember, bármikor kidobhatják, független attól, hogy jól vagy rosszul végzi munkáját. A  béreket nem, vagy késve fizetik. A pályakezdőknek a munkahelyhiány miatt semmi esélye elhelyezkedni, hiába kapja az államtól a támogatásokat és juttatásokat a munkáltató. Nálunk is tele van a pszichiátria, azaz tele lenne, ha lenne. Nálunk is nagyon sok a kimerült férfi és nő, mert nálunk nem elég csupán az erősebb nemnek dolgozni, szükség van a gyengébbik, azaz szebbik nemre is, hogy ne ürüljön ki a családi kassza. Albérletbe lehetetlen úgy elmenni, hogy egy fizetésből jusson bérre, rezsire és ételre, az egyéb költségekről nem is beszélve.
http://www.loc.gov/exhibits/goldstein/25.jpg

Az apa szerepe nálunk is csorbát szenvedett. Nincs elég idő és türelem a gyereknevelésre, a pénzről nem is beszélve. Ez azért meglátszik rajtunk fiatalokon is, a nevelés és törődés hiánya. Cseppet szét vagyunk csúszva. Olyan ez, mint a lidércnyomás. Harminc év alatt átszivárgott a Nyugat összes java, a hibáival egyetemben, amit észre sem vettünk.
Hiszen nem törekedünk stabilitásra, nem elégszünk meg kicsivel, azt lessük másnak mi van és rögtön olyan kell nekünk is. A párkapcsolatok bizonytalanok lettek, nagy a családokon belüli széthúzás, testvér testvér ellen, apa fia ellen fordul. Az egzisztencia hiánya erkölcsi hiányhoz vezet, a tudatosságot már csak a tudattalan éli meg. 


Ajánlom ezt a riport kötetet mindenkinek, aki meg kívánja ismerni a 70-es évek Amerikáját, egy nyugat-német újságíró szemén keresztül, de azoknak is, akiknek a magyar valóságból nem elég és még tovább akarják kínozni maguk, az okokat keresve.

2010. december 17., péntek

Ne építs a holnapra


„ Ne építs a holnapra, mielőtt eljött volna, nem lehet tudni mi rosszat hoz!”

Ez a számomra roppant frappáns idézet egy ismeretlen óegyiptomi elbeszélő bambusztollából származik.
Mit is akarhat ő velem közölni? Nem tudta, hogy pont én olvasom el az ő idézetét, sőt azt se, hogy én is igyekszem ez alapján az elv szerint működni és élni. Nem azért, mert ez annyira tetszik, vagy annyira közel áll hozzám ezen szisztéma teljesíthetősége, hanem csupán kényszerűségből. Rájöttem, máshogy nem is lehet viszonyulni a sorshoz, a végzethez. Nem hiszek az eleve elrendeltetésben, sem abban, hogy minden rajtam múlik, az én kezem irányítja önöm akaratomat. Furcsa is lenne bármely véglet. Talán ezen dolgok összhangja játszik az ember szellemi húrjain. Egy kód, melyet mélyen belénk véstek azért, hogy ne forduljunk önmagunk ellen. Ne építsünk tehát a holnapra, mielőtt eljött volna, csalódás lesz osztályrészünk. Nem a reményt kell feladni, az butaság lenne. Az illúziónkat, a fájdalmat okozó vágyainkat kell elzavarnunk messzire. Nem merengeni, hanem tenni, csinálni, építeni.A mostra reagálni, mindig a mostban. Mert ma születtünk meg és ma is fogunk meghalni. A jó és a rossz elszáll, az örök jelen megmarad.

Nem tervezni kell, hanem alapot építeni, melyre rakhatunk. Egy erős alapot, mely kősziklaként tartja meg várunk, nem süllyedő mocsárba merülve elszenderedni egy igézetért.

Ne várjuk meg, hogy eljöjjön hozzánk, hanem menjünk elébe a dolgoknak. A meglepetés erejével a végzetet is be lehet csapni. Hiszen minden harc a jelenben dől el.

Gondolatomat egy másik sorral zárnám, szintén egy ókori egyiptomi írta, talán ugyanaz, nem kizárt.

„Vigyázz arra, hogy az örökkévalóság közeledik. Óhajts hosszan élni...”

http://www.artificialgallery.co.uk/shared/assets/ART001/5992/LaughNow.jpg


2010. december 9., csütörtök

A Szuperinfó Siófoki Tutti Tipp információs hetilap


A kutatásom elkezdése során, először is meglátogattam az apróhirdetés weboldalát http://siofok.szuperinfo.hu/, rögtön feltűnt, hogy már a főoldalon ki van írva, ez bizony a Dél-Balaton 40 településén jelenik meg, 1992 óta.

Mint első látogató, innentől fogva el is dönthettem, hogy érdekel-e engem ez a régió, avagy nem-e. Engem érdekelt, ezért tovább folytattam az utamat. Jobban beleásva magam a leírásba, jobban elkezdtem ismerkedni a lappal. Mint kiderült, teljesen ingyenes és házhoz szállítják, közvetlen a postaládába. Feltéve ha van postaláda, a mai gazdasági helyzetben sokan inkább leszerelik. Ahogy tovább olvastam a bemutatkozást, közvetlenebb, személyes viszonyba kerültem az íróval. A félhivatalos önjellemzés után, büszkén dicsekszik újsága hírnevével, és  azzal hogy az olvasóik rendszeresen kilopják a forgalmasabb helyeken lévő postaládákból a Tuti Tippet. Nem gondolok semmi rosszra, nagyon örülök annak, hogy a munkáját közösségi szinten is ennyire élvezi. Valószínűleg szoros és baráti lehet a kapcsolat az újság és olvasói között is.
Ugyan a regionális szempontokon nagyon fontos hangsúly van, a megcélzott olvasó se biztos, hogy én vagyok, de ez nem veszi el a kedvem attól, hogy alkalomadtán ellátogassak a Dél-Balaton környékére, és egy nyugodt partszakaszon a Szuperinfót olvasgassam, nézelődve a változatos hirdetések közt.

70 ezer olvasóval rendelkezik, a 35 ezer példányszámos apróhirdetés. Arra fele szívesen adják kölcsön egymásnak a lapokat. A mi régiónkban nem szokás.

A hirdetések rövid pár szavas formában jelennek meg, apró szövegdobozokban, hangsúlyt fektetve a hirdetés alanyára, állítmányára vagy tárgyára és annak elérhetőségére.

Mindent összevetve, nagyon színvonalas apróhirdetés újságba botlottam, és annak külön örülök, hogy ők is a Szuperinfó lapcsaládhoz tartoznak, így még sorsközösséget is tudok vállalni velük, mindamellett, hogy egy országban élünk.

2010. december 8., szerda

A buszsofőr

Alkalmam volt elbeszélgetni ma egy buszsofőrrel. Egy presszóban találkoztunk, kíváncsiságom okán megkérdeztem tőle, hogy tudnék egy kutyát felvinni a buszra, engedik-e és ha igen , mi szükséges hozzá.

Oltási bizonyítvány, szájkosár, és egy kis pénz a jegyre-válaszolta, és megnyugtatott, ha ez meg van , akkor nem érhet semmi baj, és nem köthet belém senki.
Nagyon rendes fickó volt. Most jött nyugdíjba, negyven valahány év után, ebből 18 évig volt buszsofőr. Nem mondom el melyik vonalon, és a nevét se árulom el. Megígértem neki.
Mesélte nagyon sok öröm és keserűség érte a munkája során. Meglepődtem, mikor említette, hogy a legtöbb gondja az ellenőrökkel volt.  Egy konkrét esetet is említett. Egy kisgyereket ismeretlenül jegy nélkül felengedett a buszra, aztán megjelentek a kedves kalauzok, és a kisfiút rögtön megbüntették, majd le akarták szállítani a járműről. Végül is nem történt meg, a kalauzokat meggyőzte , hogy ne dobják csak úgy ki a buszból a kis potyautast, hanem érjen inkább biztonságban haza. Ez meg is történt, de a kedves kollegák még aznap feljelentették őt a szabályok be nem tartása miatt.

Igen, gondolhatjuk. Nincs emberség az emberekben. A kalauzokban pláne. Még kalauzság se.

Sok mindent mesélt még, állítása szerint egy hónap alatt volt, hogy levezetett 12 ezer kilométert. Számára mindig is fontosak voltak az utasok, hiszen velük utazott jóban és rosszban egyaránt.  Manapság már nagyon fáj a dereka. Erre a beszélgetésünk közben is sokat panaszkodott.

Mindent összevetve sok mindenre kitért. Sok mindent elmesélt. De az inkább maradjon a sofőr és az én titkom. Alkalomadtán talán leírom a többi részét is. Csak is az ő beleegyezésével.




A szenvedélyem

A szenvedélyem pazarlás lenne? Nem hiszem, hisz jut bőven az egész világra. Mit éreznék, ha nem így gondolkodnék. Valószínűleg semmit.

Sok minden bánt. Felsorolni is nehéz lenne. De azért megpróbálom. Mi is bánt? A munkanélküliség, a rák, az AIDS, a gyermekek nehéz helyzete, a párok kilátástalansága, a nyomor, a halál, a szenvedés, a reménytelenség, a fiatalok önpusztítása, a hitetlenség, a médiatörvény, maga a média, az igazság elferdítése, a hazugság, a tiszteletlenség, a hűtlenség, a szabadosság, a titok, a kétszínűség, a gyász hamis megélése, a pártok pártatlansága, a saját hazám, a részvét hiánya, az érzékletlenség, a tagadás, a korrupció, a nélkülözés, a fogyatékosság, az ezotéria hamis tanai, a hiúság, az egoizmus,  a fasizmus, a posta, a beszűkült látásmód, a talkshowk, az agresszió, a romák, a hungaristák, a liberálisok, a kommunisták, az arabok, a zsidók, az internet, az alkoholisták, a kéregetők, a kockák, a bárányok, az empátia hiánya, a melegek, a heterok, a szépek, a rútak, az éhezés, a menekültek, az ügyvédek, a törvény, az egyház, az egészségügy, a motorosok, az ellenőrök, a vezetés, a kormány, Amerika, az infláció, a világválság, az erkölcstelenség, a kétszínűség, az exbarátok és exnők, a tudatlanság, a meg nem értés, a McDonalds, a háttérhatalom, a delfinek intelligenciája, a vagyontalanság, az adók, a papok, a világiak, a plázák, a kocsmák, a hivatali ügyintézés, a temetés, a keresztelő, a vízhiány, a klíma, a tél, a nyár, az ősz, a tavasz, a divat, a szemét, a giccs, az újgazdagok, a B kategóriás filmek, a szüleim, önmagam, a hülyeség, a benzin ára, sok minden más.

De szerencsére van egy dolog, ami nem zavar, a South Park.

2010. december 7., kedd

Rövid elmélkedésem Eurábiáról

Lelki szemeim előtt keresztes lovagok jelennek meg, mely a mór hordák uralta Ibériai félsziget és Dél-Európa falvait, városait próbálják visszafoglalni.  Több száz éve volt már, az arab-iszlám hullám elárasztotta akkoriban az egész kontinenst.

Ma is ennek lehetünk szemtanúi. A népvándorlások egy teljesen új korát éljük. Az Afrikából és Közel-Keletről érkező menekülthullám egyre hevesebb csapásokkal éri el az Óvilág partjait. Egy brit napilap szerint, ha ilyen irányba halad a világ, az Európai Unió lakosságának egyötöde muzulmán lesz. Emellett fokozatosan csökkenni fog az őslakók aránya, hiszen egyre kevesebben vállalnak gyereket, mely a demográfiai adatokon is meglátszik majd. Már most olyan ellenérzés kezd kibontakozni Európában az őslakók és a betelepültek között, melynek rendezése szinte teljesen lehetetlennek tűnik. Sokan nem tudnak szembenézni a más kultúrából, politikai és vallási légkörből származó embertömegekkel, ugyanez fordítva is igaz, nagyon sok bevándorló nem integrálódik az adott ország társadalmába, nem tanulják meg a befogadó ország nyelvét, nem adják fel szokásaikat, elveiket.

Úgy érzem bizonyos történelmi fordulatokat újra és újra átél az emberiség, a történelem mindig ismétli önmagát. Bármit hozhat a holnap, de hogy ez ne érjen meglepetésként a jelenben is kellene tenni valamit. Vezetőinknek egy olyan alapot kellene teremtenie, mely összhangba hozza az eltérő szellemiséget, és ebből egy olyan előnyt kovácsol mely a fejlődést szolgálja, szemben a hanyatlással.

Mint minden ideológiai rendszer, a jelenkort meghatározó vezér elv is bukásra van ítélve. Ezért kíváncsian várom mit hoz a jövő. Remélem a küszöbön való átlépés nem lesz oly fájdalmas, mint az előzőek során. 

2010. december 6., hétfő

Szellemi leépülés az országban



Ahogy az lenni szokott, az olvasással mindig problémák vannak, főleg kis hazánkban Magyarországon. Ezen cseppet sem csodálkozom, hiszen az alapvető kommunikációs formák is nehézséget okoznak egyes embereknek, nem beszélve az ország vezetőiről, akik egy nyolc általánost végzett, bűnöző életmódot folytató, jogi személy mentalitása alapján harácsolják és farigcsálják szét az országot.

A hazai sajtó helyzete veszélyben van, nem sajnálom őket, függetlenül attól hogy milyen adóterheket rótt ki rájuk az állam, az elbutulásról ők is tehetnek. Nem közvetlen a sajtó, hanem közvetetten a média. Kevés pénzből is lehetne jó és minőségi újságokat kiadni, kulturális, és erkölcsi nívóra emelni a lakosságot, ezáltal jobb életkedvre buzdítva, hatékonnyá tenni a társadalom közérzetét és anyagi termelését. De minek, panaszkodni könnyebb. A sajtó a szabadságharc idején győzedelmeskedett, majd ugyanolyan ütemben pusztult is el. Elődeink már akkor felismerték, hogy a sajtónak képesnek kell lennie nyomást gyakorolni az ország vezetésre, egyfajta társadalmi szócsőként. De a jelenlegi média nem teszi, inkább asszisztál, jobb esetben hezitál.

Nagy gond, hogy emberek nem tudnak olvasni, és írni. A sajtó se. Valószínűleg a közvélemény kutató cégek dolgozói is szenvednek ettől a problémától, emiatt adhatnak meg valószínűleg folyamatosan hamis adatokat, ezáltal is befolyásolva a gazdasági szervezeteket, ami tudjuk mivel jár. Belterjes korrupcióval, kétes lobbizásokkal.

A Magyar Lapkiadók Egyesülete által közölt szomorú tények, nem tények, hanem vallomások. A cikkben közölt dolgok, adatok mind azt bizonyítják hogy a médiumok egyfajta impotens magatartása miatt jutott az újságírás oda, ahova.
A kevés olvasó nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs igény az olvasásra . Legalább a mennyiség, nem megy a minőség rovására. Az internet miatt, nagyon sok ember képes órákat átböngészve olvasni a világháló előtt, ami azért nem elhanyagolható tény, egyszerűen csak más platformot kell választani terjesztésre (pl e-book olvasók, internet táblák).

Zárásként megjegyezném, hogy nem néztem utána hogy mennyiben változtak meg a bázisadatok, valószínűleg még jobban romlott a helyzet a közvélemény kutatások szerint. A statisztika sose lesz képes tükrözni az egyént, magát az embert. Hogyan tudhatnák fölmérni azt , mire is van igénye igazából bárkinek is, mikor a piac befolyásolja az igényeket, és nem fordítva. Engem még sose kérdeztek meg William Blakeről.

A testi sérültek

A testi sérültek nem hülyék, pedig sokan azt hiszik. Régen én is azt gondoltam, pedig végtaghiányos vagyok. De lehet csak magamból indultam ki.

Számtalan sorstársamat éri megkülönböztetés mássága miatt. Diszkriminálják őket negatívan és pozitívan egyaránt.  Egyesek közülünk nagyon is észrevétlen el tudnak vegyülni a tömegekben, másoknak ez nehezebben megy. Bizonyos ismertetőjegyek, mint a kerekes szék, végtaghiány, kis test magasság, sánta, lomha járás, bolondos tekintet túl nagy színt ad, az amúgy is elég színes társadalomnak. Van aki néz minket, van olyan is aki nem, sőt, feltűnően nem.
Jártam már úgy mikor megtudták , fogyatékossággal rendelkezem, akkor valahogy máshogy álltak hozzám. Barátnőm nagynénje például kijelentette, hogy egészséges emberhez csak egészséges társ való. Elhittem neki, hiszen senki sem akar senkit megfertőzni náthával, ha nem muszáj, és azt se igazán szeretném, hogy ha valakivel kezet fogok annak, hirtelen felindulásból leessen a lába. Az nem való. Azóta a kedves anyósjelölttel megszakítottam a kapcsolatot, mert nagyon rosszul főz (csoda, hogy eddig életben maradt) és nagyon sunyi a tekintette.

Más. Egyszer kiváltottam egy parkolóigazolványt valami hivatalban, ahol egy középkorú nő megkérdezte tőlem, tudok-e írni. Rögtön arra gondoltam, vajon ennyire látszik rajtam, hogy előző este iszonyatosan berúgtam, vagy tényleg értelmi fogyatékosnak néznek.

Amúgy rajtam feltűnően nem látszik, hogy bajom lenne. Néha én is percekig elgondolkozok a tükör előtt állva, most mi is van. De van olyan is, hogy órákig lábatlankodok, míg megtalálom önmagam egy részét.

Nincs okom azért panaszra. Én is megszólok mindenkit, akit csak lehet.

Ennek ellenére a testi sérültek élete nem csupán játék és mese. A nagy gonosz Országos Egészségügyi Pénztár sokunk életét megkeseríti lehetetlen finanszírozási rendszerével. Ahhoz, hogy két lábbal a földön járjak, a támogatások ellenére 300 ezreket kell és kellett kifizetnem a protézisekért, és az egyéb tartozékokért, elhasználódó kiegészítőkért .
Azóta tudom, egy mankó, vagy kerekesszék se sokkal olcsóbb.


Én mindenkit arra biztatok, ha az utcán meglát egy sérültet, ne menjen el mellette szó nélkül, hanem fogja meg a gombját, mert szerencsét hoz.

http://serendip.brynmawr.edu/sci_cult/courses/emotion/thomas.jpg


2010. december 5., vasárnap

Az élet, mint mozgólépcső


Az életem olyan, mint a mozgólépcső

Az életem mégis olyan, mint egy mozgólépcső. Erre akkor jöttem rá, miután az első piszkozaton túl voltam, és épp belekezdtem volna a másodikba. Pedig sose szoktam jegyzetelni. De ez a feladat elgondolkoztatott. Ami megrémített, gyorsan túl akartam lenni a megoldáson.

Mikor megszülettem, egy folyosón jöttem ki, egy alagúton. Aztán elkezdtem cseperedni, mozgásba lendültem. A lépcsőfokok követték egymást. Bár nem mozogtak, inkább nekem kellett haladnom azon. Felfele természetesen, ezt követeli Darwin is. Azonban néha a fokok lejtenek, az emberek kétségbe esetten zuhannak, tudják, hogy mi felé, de nem tudnak vagy akarnak tenni ellene. Mintha beragadt volna a gomb, és csak a lefelé vezető utat választhatnák. Ők a szerencsések. Nem szárnyalnak, nem törnek bömbölő oroszlánként az égbe, nem tündökölnek fénylő csillagként, mint várakozó óriás.

Tehát két választás van, a fel és le. De van egy harmadik is, mikor a lépcsők kisimulnak, és minden vízszintesbe kerül. Felismerhetetlen. Az ember nem tudja és nem is képes eldönteni, hogy most a magasba, vagy a mélybe törjön, hiszen fel sem ismeri. Ezt hívják pokolnak. Nincs érzés, nincs felismerés, nincs semmi.
Ahogy olvastam a sorokat, eddig szóba, azaz írásba se jött, hogy akkor mi is van az életemmel. Miért olyan, mint a mozgólépcső? Talán mert van iránya. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs. De nincs, és most hazudtam.
           
Éppen zavarnak, tülekednek, részt akarnak a lépcsőfokomból. Megriaszt. Késztet, hogy arrébb lépjek, vagy le, vagy fel. De abba a vízszintes helyzetbe nem maradhatok.

http://www.blikk.hu/data/cikk/2/1/99/2/cikk_2019902/8_o_mozgolepcso-MTI.jpg

2010. december 4., szombat

Multimilliomos lett a domain névből

Lakshi Bharat (24) észak-pakisztáni születésű kasmíri lakos még múlt év novemberében jegyezte be a gandhitube nevű domaint, nem is sejtve mekkora gazdagságot hoz ezzel magára és családjára.
Az indiai szervek Kasmír szabotázsra gyanakodtak, mikor megtalálták a neten a gandhitube.org nevű pakisztán videómegosztó oldalt, amin főleg pakisztáni illetőségű fegyveresekről készült, éneklős-táncos felvételek nézhetőek.  A szegény Lakshinak azelőtt még számítógépe se volt, egy internet kávézóban dolgozott pohárszedőként, ahol gazdája, azaz főnöke engedte meg neki hogy 20 órás műszak után pár percre helyett foglalhasson és élvezhesse a világhálót.
Mára megváltozott a helyzet, Lakshi Bharatnak a reklámbevételekből jutotta saját internetkávézóra is, és most a 25 millió dollárt érő domainjáért sok nagyhatalom tett már ajánlatot.

Nyomtatott sajtó-elektronikus sajtó

Mivel hatalmas társadalmi és kulturális változások zajlottak és zajlanak is jelenleg, a nyomtatott sajtó szerepe csökkent, míg az elektronikus sajtóé nőtt, sőt egyfajta evolúciót követve fejlődik is.

Az állomáson,  a mai nyomtatott sajtót megfigyelve több következtetést vontam le, egyrészt túl drága, másrészt egyáltalán nem is érdekli az embereket. Míg én az újságokat nézegettem,  tízből talán egy ember vett újságot,az is bulvárt, talán azért mert életében nem látott még vonatot és fontos volt valamivel önmagát lekötnie, hogy az utazással járó hatalmas stresszt kompenzálja.

De mi is történik ha esetleg újságot olvasunk? Készítettem baráti körömben egy röpke interjút és megkérdeztem őket mi a véleményük a nyomtatott sajtóról. Egy átlagos olvasó szerint, a média félrevezető, az újságírók teljesen tájékozatlanok, inkább mesét írnak mintsem valamit is megpróbálnának reálisan visszaadni, a tényfeltárás számukra teljesen ismeretlen terület. Olvasottabb, lírikusabb ismerőseim szerint nagyon sok fogalmi problémával szembesülnek, és elegük van a sok ismétlésből. Ezt magam is észrevettem, addig veséznek egy hírt, míg az porhanyós nem lesz. A témafeldolgozás szubjektív és teljesen egysíkú. Egy női olvasót megkérdezve arra panaszkodott, hogy a cikkek elrendezése rossz, és kevés oldalszámmal rendelkeznek a napilapok és magazinok egyaránt. Azt is megemlítették, hogy nincs igazán komoly újság, hiszen mindenhova beszivárog a bulvár.

Az internet, az elektronikus sajtót ennek ellenére jobban kedvelik. Gyorsabb, naprakészebb, könnyebben elérhető, olcsó, dinamikus. Lehet ugyanazon tartalmi és formai hibákkal rendelkezik, mint nyomtatott társa, de az előnyök ezt könnyen elfelejtetik az emberrel. Az internet hálószerű, könnyen barangolható , ez szintén a javára írható szemben a nyomtatott sajtóval, amely ha nem rendelkezik olyan cikkekkel amely nagyobb mélységekben jár körül egy témát, könnyen ráunnak, hiszen fizikai képességei megakadályozzák a további ismeretszerzésben.



Ezek talán a nyomtatott kiadás sarkalatos problémái , amit a felgyorsult életmód és a megnövekedett fogyasztói igény miatt szinte , vagy teljesen lehetetlen megoldani.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Egy barátom invitálása okán ellátogattam a Főváros Szabó Ervin Könyvtárba, azon belül IX. kerületi tagkönyvtárába. Lenyűgöző élmény és nagyon sok lehetőség állt előttem hiszen, a nagyvárosi nyilvános közkönyvtár feladatait ellátja, részt vesz a tudományos és szakkönyvtári ellátásban, támogatja a kutatómunkát és az oktatást. Segít az önképzésben és a szervezett oktatásban. Folyamatosan fejlődve felhasználja az információtechnológiát.
A könyvtár állományában lelhető dokumentumok száma megközelíti 3 300 000
példányt. Van tehát választék, mely minden korosztály igényét és érdeklődési körét maximálisan kielégíti. Állandó jelleggel rendezvények és kiállítások színesítik e jeles intézmény mindennapjait. A könyvtár honlapját látogatva http://www.fszek.hu bővebb információt is szerezhetünk ezen programok idejéről és pontos helyszínéről. A számos elismeréssel jutalmazott Szabó Ervin Könyvtár számtalan szolgáltatást nyújt a hozzá betérő érdeklődőknek. A számtalan lehetőség közül jelen van a hangoskönyv-, könyv-,folyóirat-, kotta-, cd-, dvd-,audiokazetta-, grafika-kölcsönzés, az információs technológiának hála az egész épületben wifi, e-olvasóterem, számítógép-, és internethasználat, fénymásolás, nyomtatás vehető igénybe. Természetesen fogyatékos sorstársainkra is gondoltak, ezért kerekes székkel minden tagintézmény megközelíthető, a jelnyelvi tájékoztatásnak és felolvasó szoftvereknek hála könnyen barangolhatnak kedvükre.
Az olvasóteremben eltöltött nyugodt órák kizökkentettek a hétköznapokból, ezért mindenkinek ajánlom aki az effajta kulturális kikapcsolódásra vágyik. Én biztosan visszatérek, az atmoszféra magával ragadó volt.

A kép nem illusztráció

Forrás: Hír24
Képpel illusztrált mankós focisták kergetik a labdát. Egyszerre sokkoló, másrészről vicces. A kizsákmányoló Nyugat ténykedése ellenére Afrika még mindig nem vesztette el a humorérzéket és az is dicséretes hogy gyilkos hajlamaikat nem egymás gyilkolásában élik ki, hanem a futball iránti igényüket teljesítik be. A cikk olvasása közben végig úgy éreztem ironizál az író is, de még a szereplőket is átlengi ez a különös érzet.
Minden olyan elemet tartalmaz, ami egy bulvárhírt azzá tesz ami. Van benne vicc, morbiditás, valóság, és fantázia.


Szomorú volt, az egyik játékos azon panaszkodik, hogy az angolok nem adtak nekik megfelelő mankókat, és a sajátjukkal kellett beérniük. Nem kell ebben messzire mennünk, a mi kis magyar földünkön sem adják ingyen a műlábat, sem semmilyen segédeszközt. Kérvények írása s a vagyontalanságom bebizonyítása után talán reménykedhetek benne, hogy a második fellebbezés közben nem kell majd 160 ezer forintot fizetnem egy csonkot kímélő, járást segítő szilikonharisnya után. Az embernek nincs joga két lábbal a földön járni, sem Afrikában, sem Európa szívében.
Szóval , hajrá Sierra Leona, mutasd meg a kapitalistáknak.

Az internetes újságírás fejlődése a nyomtatott sajtó kihalásához vezet

Manapság a technika adta  lehetőségek megkönnyítik a hírfolyam iránt érdeklődök dolgát.
Egyrészt már szinte minden háztartásban, könyvtárban, bevásárlóközpontban adva van az internet. Az online média hatalmas lehetőség előtt áll, jobban lefedi az igényeket, gyorsasága és interaktivitása miatt. A nyomtatott sajtó egyértelműen veszélyben van. Persze a konzervatívok azt mondanák, a nyomtatott újság még mindig kézzel fogható. Akárhova vihetjük, és nem kell hozzá számítógép, ami típustól függően sok esetben roncsolja a szemet. De erre is született megoldás. Manapság divatos e-book olvasók és hordozható kézszámítógépek (tabletek) kielégítik az effajta igényeket is. Netképességük miatt különböző online lapokra lehet előfizetni, így a nyomtatott tartalom, digitális formában jelenik meg a mindennapjainkban. A nyomtatott sajtó nem lesz képes lépést tartani az internetes újságírással. A gyorsaság, a pontosság, a szélesebb rétegekhez való eljutás egyértelmű győztessé teszi a digitális lapokat.
A súlyos fa és kőolaj hiány miatt könnyebb és gazdaságosabb is lesz újság és könyvmegjelenítő berendezéseket gyártani, mintsem magát újságot és könyvet nyomtatni milliónyi példányszámban naponta. A mozgó képi és hanghatások által az egyszerűbb rétegek is megszeretik az olvasást, könnyen fordítható tanításra, oktatásra is.Az internetes széles sáv a Föld minden pontján igénybe vehető, és információáramlásra buzdít. A technológia utat tör magának.
Célom nem az volt hogy a nyomtatott sajtót divatjamúltnak állítsam be, hanem hogy bemutathassam a technika adta új lehetőségeket, mely a közeljövőben az emberiség mindennapjait fogja meghatározni.

1993-as Szerencsekerék vetélkedő

Igyekeztem több szempontot figyelembe venni a vetélkedő elemzése során, nem akartam elhamarkodott lenni, ezért figyelembe vettem a rendszerváltás követő évek hangulatát is.
Első ránézésre vicces volt a színösszeállítás, kevés fajta megvilágítástípust használhattak, illetve a díszlet is régimódi, kezdetleges volt a mai korhoz mérten. A résztvevők öltözéke a 90-es évek hangulatát árasztotta magából, az öltöny s hajviselet szinte visszarepített abba a fotelbe, melyben összegörnyedve néztem kilencévesen a Szerencsekereket.
A nyugati blokkból beáramló összes szemét, azaz akkor még trendi cucc, helyet kapott a vetélkedő megnyerhető tárgynyereményei között. Ma kissé furcsának tűnik, hogy a reklám maga a műsorban van, a játékos által kiválasztott dolgokat nevén nevezik, fellelhetőségi helyét és árát is közlik. Ahogy megnéztem újra és újra a felvételt, egyre inkább olyan érzésem támadt, mintha valami butikban játszanának.

Mindent összevetve fejlődnek a vetélkedők, fejlődik a világ. Azon gondolkoztam , nem az számít, hány éves egy játék, s milyen a külcsíny, hanem az, hogy mennyire játszható, élvezhető, s szórakoztató.
A Szerencsekerék ma is felvenné a versenyt, egy mai, napi vetélkedővel. Kétség sem fér hozzá. 

Az internet szerepe és fejlődése

Meghatározó a világháló hatása a mai generációra, szerepe és jelentősége minden évben duplázódik. A legfontosabb információ szerző és kapcsolattartási módszerré nőtte ki magát a hazai első megjelenése óta.

A statisztikát figyelembe véve , korcsoportokra lebontva nem hozott meglepő eredményt a kutatás. Korosztályom netszokásait és fórumos tapasztalataimat figyelembe véve helyesek a közvélemény kutatók adta táblázatok.
A lakosság kétötöde nem netezik, viszont rendszeresen néz tévét, vagy hallgat rádiót, jut kezébe valami írás. Másfajta kommunikációs formákat használnak a saját életterükön belül.
A legaktívabb csoportok , a 15-24 és a 25-34 éves korosztály , bár köztük is van körülbelül kilenc százaléknyi eltérés. Szerintem ez azért van mert a 25-34 éves korosztály a dolgozó réteg már, kitolódott a munkavégzés ideje, köszönhetően a munkanélküliségnek és az oktatási rendszer visszásságainak. Egy 24, de akár 26 éves fiatalember még mindig gyereknek számít, aki kötetlenül tudja az idejét a világháló előtt tölteni. Ez is azért van, mert így szocializálódtak, kevés pénze vagy akaratereje van valós élményeket keresni, és a számára szükséges tapasztalatot vagy kikapcsolódást nagyrészt a számítógép előtt ülve végzi. Érthető, mert ha figyelembe veszem a színházbérletek, mozijegyek, kávézok és más szórakozóhelyek szolgáltatásainak árlistáját, könnyebb kifizetni havonta egy pár ezer forintos internet és kábeltévé számlát.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d2/Internet_map_1024.jpg

Ha már az internetezési szokásokat veszem figyelembe területi eloszlás szerint, érthető hogy a fővárosban többen használnak netet, mint más vidéki nagyvárosokban, vagy falvakban. Ennek szerintem technikai okai vannak, Budapesten több a wifi szolgáltatást nyújtó hely és kedvezményesebb és több internet szolgáltatót lehet elérni. Van választék, míg például az én falumban sokáig egy szolgáltató volt, és az is háromszor többe került mint a mellettem lévő nagyváros jobb és sokkalta gyorsabb csomagja. Mára azért változott a helyzet. Két szolgáltató van. Ha mindezeket figyelembe veszem, pro és kontra, nincs nagy eltérés a területi eloszlásban sem.
Egy átlagos internetező hamar elkezd tudatosan informálódni a világhálón, ezért a növekedés, ami a szolgáltatások használat illeti teljesen érthető.

Előreláthatólag, az elkövetkezendő évek újabb technológiai robbanásokhoz fognak vezetni. Ez természetesen majd meglátszik a szokásainkon, életvitelünkön is. A  világ eljuthat  arra a szintre a most korszakalkotó technikai vívmányok által, hogy a gép nem elbutítja, vagy kiegészíti az embert, hanem teljesen kiaknázza a szellem területeit, és inkább építi, semmint szimbiózisba taszítja. Remélem így lesz.

A nyomtatott sajtó rövid története

Kutatásom során a nyomtatott sajtó rövid történetét szándékszom bemutatni, melyet nagy, fontos és meghatározó szerepet hasított magának az emberiség történelmében.
A nyomtatott sajtó egy formája a késő középkor elején vált általánossá. A hírközlő kiadványok elárasztották Európát. A nagy kereskedő és gyarmatosító birodalomban, Hollandiában 1618-tól nemzetközi híreket közlő hetilap és hetenként kétszer megjelenő lap tudósította a népet, melyet coranto-nak neveztek. Svájcban (1610), a Habsburg-birodalomban (1620), Angliában (1621), Franciaországban (1631), Dániában (1634), Itáliában (1636), Svédországban (1645) és Lengyelországban (1661) is indult hasonló kezdeményezés, ami végül a rendszeres kiadáshoz vezetett.
http://clarke.cmich.edu/resource_tab/information_and_exhibits/michigan_newspaper/images/newspaper_extra_copy.jpg

A nyomtatott sajtó egyfajta történelmi küldetése évszázadokat felölel. A ma már meghatározó folyamatok a médiában nem új keletű dolognak számítanak. Rögös ösvény vezetett el a jelenig, amely a mai modern újságírás és hírközlás megszületéséhez vezetett.
A legfőbb küldetés az információ átadás lett, lehetőleg gyorsan sokszorosítva és széles társadalmi tömegekhez eljuttatva. Később a média ráismert manipulatív szerepére, amit elkezdett jól, vagy más nézőpontból rosszul használni. Felelőssé vált a társadalmi hatások kibontakozásában, nem csak tájékoztatott, hanem valóban befolyásolt is. Főleg az állami, nemzeti lapok szolgálták ki a mindig aktuális politikai elitet, vagy kívánt közhangulatért felelős testületeket. Megjelent a cenzúra, de emellett megjelentek a független lapok is, hiszen a hatás, ellenhatást szül, szükség volt egyfajta lázadásra is. Mindez az egyensúly elérése érdekében.
Nem meglepő hát, ha a sajtó, a média vált a negyedik hatalmi ágazattá, felelőssége teljes tudatában mindig a vezető réteg kezében maradt akkor és ma is. Új trendek, és új hullámok születtek, egész korszakok alakultak át az új stílusú médiumok hatására. Felépítettek egy ezernyi szirmú közízlést, melynek meglettek az információ átadó szervei. Polgárokká alakult a világ, és emiatt a szocializálódott, társadalmi szerep miatt lényegessé vált a folyamatos érzéki -, képi-, vizuális-, hanghatás.

Ezek a folyamatok jellemzik tehát a mai médiát. Folyamatos evolúció alakítja és formálja, mely elképzelhetetlen távlatokba vezeti az eljövendő korszakokat.

Polgári lapok

Azon gondolkoztam, miközben olvastam a lapok impresszumát, illetve történetét, hogy a keresztény értékrend valóban keresztényi-e és a Fidesz miért nem vonja és gyúrja össze őket egy párt lappá.
Természetesen nincs bajom a párt lapokkal. Sőt a politikai lapokkal se. Csak úgy érzem felesleges köröket futnak. Én aki semleges vagyok mindenfajta ideológiától, nem érzem fontosnak azt hogy a narancsot meghámozzam, és annak héjait eljuttassam azokhoz, akik kedvelik ezt a roppant ízletes déli gyümölcsöt. Ugyanezt gondolom a szegfűről is.
De az is igaz, hogy nem ismerem ezeket a lapokat, alapvetően a híreket szoktam összehasonlítani, több forrásból értelmezni, hogy minél jobban összerakjam magamban az adott képet.
Nem vagyok igazán polgári, és nem tartom magam értelmiséginek se, de jobban belegondolva biztos rakódott le bennem bal, jobb és liberális értékrend is.
Egyik lapot sem tudom messzemenően jellemezni, de abban biztos vagyok, nem olyan példányszámban fogynak, melyet a kiadók elvárnának. Valószínűleg online jobban látogatják, és az olvasók maximálisan kihasználják ezek fórumain a véleménynyilvánításukhoz való jogukat, mely által erősen befolyásolva lett a közvélemény és a közízlés egyaránt.

Végül de nem utolsó sorban, a régi értékrendek, mára már nem ugyanazt jelentik mint régen, és erre akkoriban is sokat panaszkodtak.

A Wikileaks ügy

http://assets.nydailynews.com/img/2010/07/27/alg_assange_wikileaks.jpg

A különböző online napilapok böngészése során egy nagyon érdekes témára bukkantam, mely elég nagy botrányt kavar és kavarhat a világban.

A WikiLeaks vasárnap este negyedmillió diplomáciai üzenet szivárogtatott ki honlapján és különböző fórumokon, melyek amerikai titkosított hálózatokról kerültek ki. Ezek az írások főleg az Usa nagykövetségein születtek a washingtoni központ számára. A több mint 250 ezer dokumentumot öt újság kapta meg előzetesen, amelyek már vasárnap publikáltak részleteket az anyagokból: a brit Guardian, az amerikai New York Times, a spanyol El País, a francia Le Monde és a német Der Spiegel. Tehát az információ teljesen szétszóródott , ami nem meglepő, ellentétben azzal, hogy reagáltak különböző nemzetek kormányfői a kialakult helyzetre. Meglepő visszafogottság jellemzi őket. A cikk bővebben megtekinthető az alábbi linkeken:

Kitekintő
Origo

Aktualitását tekintve nagyon friss hírről van szó, mellyen a hazai és külföldi sajtó, az ügy terjedelmét és mellékszálait tekintve még heteken át fog rágódni.  Érdekes cikkek, részletesen beszámolnak a témáról, jól körüljárva az előzményeket, a jelen helyzetet és a várható fejleményeket.

A forrás főleg a Wikileaks, illetve az anyagot feldolgozó öt világlap, a Guardian, New York Times, El País, Le Monde és a Der Spiegel.
Az olvasmányossága a három online lap cikkének , a lapok stílusát és közönségét tekintve teljesen kielégítette a várt igényeket.  A terjedelem közel azonos volt, így is kiemelve az ügy fontosságát, illetve meglepően részletgazdagon számolt be a különböző szálakról, mely érinti az Usa szövetségeseit és ellenségeit egyaránt.


Nem választottam volna ezt az anyagot, ha nem botlottam volna bele a legkülönfélébb online oldalakon, illetve ha nem egy oknyomozó lap szivárogtatta volna ki a nagy nyilvánosság számára, ezeket a kényes információkat.






A gyűlöletbeszéd törvényi szabályozása és a szólásszabadság ideájának konfliktusa



Szeretném, ha ez a cikkem megjelenne két olyan felületen, mely eléggé szélsőséges, vagy pont az ellentéte, nevetségesen liberális. Lapokat nem említek, de úgy gondolom, mindkét oldal olvasói teljesen máshogy értelmeznék gondolatmenetemet. 

Először is egy definícióval kezdeném, a gyűlöletbeszéd olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése vagy a csoport tagjai elleni erőszak vagy előítéletes fellépés kiváltása. A gyűlöletbeszéd legtöbbször a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási, vagy szexualitás szerinti csoportok ellen irányul. A szólás szabadság viszont minden embert megillet, melyet az államnak kell biztosítania. Kivétel ha személyes adatokra, katonai és államtitkokra, bűncselekményre való buzdításra, vagy sértő a nemzeti szimbólumokra és a közerkölcsre. 


Ezen a ponton elgondolkoztam, a két definíció ki is zárhatná akár egymást, mert egymás kölcsönös kiegészítésük nem lehet. Mert mind más nézőpontot képviselünk, fajra, nemre, vallási, szexuális és más egyéb hovatartozásra tekintettel. Ki dönti el, hogy mi számít gyűlöletbeszédnek? Senki nem pártatlan, mindenki beilleszthető egy adott csoportba, és ha már benne van, hogy tudna semlegesen gondolkodni? Ugyanezt a kérdést máshogy is megismételhetném, ki dönti el a szólásom szabadságát? Ha már valamilyen döntésről van szó, amit egy ember ad a másiknak, az már önmagában csorbítja az ön és más szabadságát. Mindkét fél sérül, mert mindkét félnek fel kell adnia valamit, például nézetet, vallási és faji hovatartozást, szexuális irányultságot és sok más egyebet. 


Befejezésül csak annyit tennék hozzá, a gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják.