2011. július 22., péntek

Kiegyenlítődtünk a mértékletesség örömére


Az alkímia, az aranycsinálás tudománya, az anyagok egymásba ötvözésének gyakorlata, mely során új matériát állíthatunk elő szenvedélyünk és az alkotási kedv kielégítése céljából. De ezek csupán külsőségek a valóság elrejtésére. Az elv az alkímiában a belső emberi tűznek felhasználásával való kísérletezés, melynek nem titkolt célja összekötni a lelket és a testet, mely során megszülethet a tökéletes lény, mely képes érzékelni az illúziót és kényére, kedvére alakíthatja azt.

A mindehhez szükséges kreatív erő belső átalakuláshoz vezethet, mely kibékíti a bennünk található ellentéteket, nemesítve a szenvedélyt, összekapcsolva a duális világképet.

Nem véletlen, hogy az Egyház üldözte az alkimistákat, számukra az aranycsinálók csupán a sötét oldalt kívánták uralmuk alá hajlítani, holott az igazi cél  az egyensúly elérése volt. Már akkoriban se lehetett senki sem pártatlan, valamelyik szélsőség közül feltétlen kellett választania a kallódó halandónak.
http://www.noondarkly.com/wp-content/uploads/2007/01/edvardmunch_ashes.jpg

A 14-es tarot lap, a Kiegyenlítődés lapja világosan szemlélteti a szenvedélyek folyását egyik vederből a másikba, melyet egy angyal tart.

Az angyal itt jelképes, ő felette áll a térnek és időnek és minden emberi fogalomnak. Ő a belső fény, mely uralja az elemeket, egy görög Héphaisztosz mely kovácsolja a világot.

Nem véletlen, hogy a mértékletesség az erények közé tartozik.

Nem szabad tehát mértéktelennek lennünk, hiszen az hátráltat. Zavart és frusztrációt okoz, állandó hiányérzetet, mely megkeseríti az ember mindennapjait. Mindig csak annyit kell akarni, ami éppen van, mert a Fortuna kereke mindig pörög, aki a rosszban elégedetlen, az a jóban is találhat rá okot.

Ezért van tehát szükség a belső egyensúlyra, és a legfőképpen a reményre.

2011. július 21., csütörtök

Mihály arkangyal tarot lapja

Mindenki ismeri a mitológiát, mely során Mihály arkangyal a jó angyalok vezéreként a a Földre, aztán a Pokolba taszította az ős gonoszt, Lucifert, ki nem tudott megküzdeni ősi állati szenvedélyével  és szellemi tisztasága helyett, az archaikus kéjt választotta.


Mihálynak, más néven Sadaynak sem volt könnyű a helyzet. Választhatott volna másként is,  hiszen az angyali karon végbement döbbenet és új lehetőségek, a szabad választás furcsa íze felfokozottan hatott minden szférára. De ő egyszerű angyalként, felismerte az önmagában lakó jót, isteni lényének teremtő esszenciájával újra megszólította, az akkor csendben szemlélődő Istent. Felismerte őt, és ezzel a tudással állította maga mellé a megzavarodott seregeket. Hiszen ki lehetne olyan, mint az Úr? Az, aki a mindenek forrását választja.
http://www.fredmartin.net/Exhibitions/2011_art-foundry/1995-04-11-ph2-Tarot-Devil-V-dpi72.jpg


Nem tett mást, elfogadta a lehetőségként benne is rejlő rosszat de nem vetette magát bele az új érzésbe. Először magában szállt szembe a mélységgel, aztán a külső ingereket is legyőzte.

Ezt a harcot jelképezi az Erő kártyája, a mágikus 11-es teljes. Mikor el lett választva a jó, a rossztól, a hideg, a melegtől, az éj, a nappaltól.

 Mihály azonos lehet a nagy Hermésszel , az ősi Thottal, aki elvégezte az Egy Szétválasztásának hatalmas varázslatát. Neki köszönhetően, megmaradt az egyensúly, a világ nem fordult át végérvényesen a sötétség oldalára.

A Tabula Smaragdina ezt ékesen szemlélteti:

„Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
Az, ami lenn van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból  úgy elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
Apja a Nap, anyja a Hold.
A szél hordozta méhében.
Dajkája a Föld.
Ez a világ első anyagának forrása.
Ereje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.
Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden
Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz, és minden szilárdat áthat.
Így teremtették a világot.
Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem. „


2011. július 7., csütörtök

Raven: Raven meséi 3. Óriás Bendegúzról

http://ih0.redbubble.net/work.6725069.1.flat,550x550,075,f.devon-rex-kittens-cat-painting-svetlana-novikova.jpg
Egy Szent,
minden bájjal megkent....

A tigris meg úgyis csak bugris...
...a kép ezen oldaláról.
A fantáziám azért játszik, ahogy a tigrist egyszerű bájjal, természetem édes mosolyával leveszem puha mancsú lábáról és óriás pofáját két tenyérrel arcomhoz emelve, bajsza csiklandó szúrásával mit sem törődve, lehunyt szemmel homlokon puszilom és mikor szemem kinyitom, szelíd óriásom összeráncolt fintorát csodálom. Ez a csíkos nem Sir Kán, de sír, hogy eresszem már, mert ha nem, cicóból lesz karra csavarodó piton és biztos, hogy egészben lenyom.. a torkán. Táguló éj-mély pupillából huncutkodó csücsörítő szám visszatükröződik, de ősi ösztönű sikító morgás nem csak fenyeget. Utolsó kép lelohadó cuppanásommal, riadt tekintetem, ahogy a fekete pupilla elnyel, és csak húsig ható maró fájdalom, ahogy cincogtat tíz macska-misztériummal edzett karom. Nyálasságból nem kér, csak az istenítő bálványozásból, szerelmemet adjam csodáló távolságból, hadd szabja meg Ő az alkalmat, mikor bújik, dorombol és akkor majd nem fenyít azzal, hogy cirmosabb leszek fenségénél és arcomra indiánmaszkot fest saját véremből.

Amúgy az indiai tigris szereti az édes, emberi vért, arrafelé sósak a nyalánkságok, ezért igencsak rászokott a humán cupákokra, hát vigyázz magadra! Persze Kárpát-medence spirituális képzelet sztrádáin, egy csendes estén, még a bengáli is megszelídíthető.

Nos, nekem "csak" egy 8 kilós P-öcsi Királyom van, Bendegúz, megsodrom olykor kettős ágú, fehér szakállát, bevizezem a "séróját" vagányos-punkosra és egy kalózós karika jól mutatna fülében, de nem harapom ki. Pedig guszta...Na, jó csak lövött vagyok ma.

Szikrázó zöld szemekben a fekete csík haláli nyugodt, dimenziókon, világokon áthízeleg simulékony lényével, minden bájjal megkent, boszorkányos mauzással, ám de főpapi méltósággal tűnik elő, szekrényem tetején tanyázó árnyékból a "nagy"macska szfinxes sziluett és a csábító, mindent elnyelő mélységből csak két égető villám, jeges élű smaragd fény villan rám. És valóban beéget, oly magasztosan lenéző, hogy az már gyönyörű.
Az ember, kis, elmélkedős könyvével agyalgat életen-halálon, felnéz kedvencére, emberi gőgjével, mint aki az utolsó mondatban szokásos mindennapi kis "megvilágosodásaival" megértette az Istent, és ez a minitigris állandóan figyelő, élő meditációiban addig, belakja az egész univerzum összes szféráját. Kiválasztottuk egymást, de inkább igaz az, hogy Szentemnek az én sistergő és olykor csonkig kiégő ideghálózatú, röghöz kötött lelkem a kiskedvenc az Űrben és Ő az én Gazdám.

Szerencsés vagyok.