2012. június 27., szerda

Faust Doktor és az Ördög, azaz a fekete mágusokról


Faust, egy német legenda főszereplője. Egy fiatal tudóst ábrázol, ki elégedetlen helyzetével és végső kétségbe esésében egyezséget köt az ördöggel.

Johann Georg Faust valóban létező személy volt, aki asztrológiát, alkímiát és okkult művészetet űzött a német reneszánsz idején. De egyes hivatkozások szerint, sok más alakja is volt, akiről formálódhatott a legenda. Egy dolog egyezett azonban közöttük, mindegyik felmerült alakot boszorkányság miatt üldöztek. Tehát a történet mely körbeöleli őt, nem véletlen. Egy sikeres férfit mutat be, aki elégedetlen addigi helyzetével és végső kétségbeesésében, vagy talán kíváncsiságából fakadóan egyezséget köt az Ördöggel.

Az alku időtartalma 24 év a feljegyzések szerint, ennyi idő áll rendelkezésére Faustnak, hogy kiélje minden hatalmát és gyönyörét az anyagi világban, míg az Ördög, Mefisztó magával nem ragadja a pokolba lelkét, saját szolgálatára. Egyes elképzelések szerint, nem a hatalom megszerzése indokolta Faust döntését, hanem egy lány szerelmének elérése hajtotta a gonosz igája alá.
http://e621.net/data/sample/49/ac/49ac8223309dea54026854a318a1b61a.jpg?1310416226

A reneszánsz ideje alatt, számos varázskönyv született, melyet Faustnak tulajdonítottak. Ebben leírja tapasztalatait és praktikáit, melyet megszerzett hatalmának és korábbi munkásságának köszönhetően megismert.

Általában a négy elem szellemeit idézte meg és állította saját szolgálatára. Mindegyik specifikus képességgel rendelkezett, mely lényegében kiterjesztette a mágus érzékeit. Távolba ható képessége így megsokszorozódott és területileg se határolta semmi. Képessé vált átkok és hatások továbbítására, teleportációra, jövőbelátásra, tárgyak és személyek felderítésére és sok más egyéb dologra.

Maga az idézés nagyon sokrétű volt. A körök és okkult jelek felvésését követően, mely által a mágus élővé tette a szimbólumokat, kísérte azt a szavak használata. Először a nyitó imát használt, elég érdekes módon, Isten hatalmát és Krisztus erejét is beleépítve, hogy biztosítsa magát a nem kívánatos behatásoktól. Aztán jött a könyörgés,ami maga az idézés, mely dolgot követett a kikérdezés (valóban az jelent-e meg, amit behívtak) és a lény feladatának kiszabása. Végül a távozás rituáléja, mely által elküldhető lett a szellem, lezárva ezzel a két világot.

Mivel Faust fekete mágiát használt, ezért életének és elméjének ereje is csökkenőben volt. Az állandó sötét örvénylés és jelenések, illetve az erő kordában tartása mind inkább nagyobb kihívások elé állította. Sok fekete mágus, ezért energiájának nagy részét önmagának életben tartására használta, nem riadva meg semmitől, az erkölcsiséget és emberi józanságot teljesen levetve. Akár életerőt is vett el más emberektől, rituális véráldozatok, vagy sima energia elszívás által. Emiatt keletkezett a legtöbb vámpírlegenda is az idők során. Manapság is találnak a régészek olyan sírokat, melyben a tetemet a település lakói súlyos kövekkel és karókkal szegeztek a földbe, félve a holt visszatérésétől. De persze a nagyobb fekete mágusok el se jutottak idáig, egyes tagjaik akár a mai napig kóborolhatnak a világban, egyes elképzelések szerint.

Írásomat egy idézettel zárnám, mely meghatározza minden fekete művész állapotát:

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör.

Johann Wolfgang von Goethe: Faust

2012. június 23., szombat

Halál


Megragad. Mindenkit. Sokan azt mondják valaminek a vége, de én úgy érzem valaminek az igazi kezdete. Mikor a test porrá válik, és a lélek kiszabadul vérvörös börtönéből.

A halál nem egy állapot, hanem csupán átmenet, egy olyan kapu, amelyen idővel mindenki átlép. Van, aki gyorsabban, van, aki eléggé ráérősen. Nos, ezt az átmenetet sokféleképpen leírták a hagyományok. A haldoklás lehet gyors, vagy nagyon lassú. Mindenki szembesül vele, valamilyen szerette elvesztésekor. A másikat sajnáljuk, de közben a tudat alatt végig ott van a kasza, mely a mi nyakunkra is lesújt.

Ez a legnagyobb tabu téma. Manapság elsiklik az ember felette, a média teljesen szétroncsolta ennek a dolognak a tiszteletét, csak húst ad el, a húsnak, vért ad az átváltozottaknak. Pedig nagyon sok lehetőség rejlik benne, a szabad akarat ösvénye ez, aki rálép és felismeri ezt, az szabaddá válik. Bármit megtehet, mert minden elpusztul. Nem marad semmi a kanóc egyre rövidebb lesz, a gyertya kialszik, a viasz szétfolyik és elmállik a nagy semmibe.
http://2.bp.blogspot.com/-R071cNjumVw/Tx2Jr3cF4sI/AAAAAAAAI7I/_ZFgLdWSP_o/s1600

Ha van túlvilág, ha nincs, ha van lélekvándorlás, ha nincs ez egy esélyes dolog. Egyedi ez mindenki számára. Nem csorbíthatja a lehetőségeket semmi, se a szegénység, se a betegség, se a társadalom, se a tabuk, semmi. Az ember szabad, és saját szája íze szerint dönt. Hülyeség lenne azt mondanom, hogy persze figyelembe kell venni a határokat, azaz a másik ember határait, de ez a valóságban nem így van, sőt az emberi félszabadságban ez sérül meg legelőször, mindig a másik határvonalát lépik át leghamarabb. A többi már csak ráadás.

Az ember fél a változástól. Ezért fél a haláltól. Pedig ha nem félne a változástól, ha képes lenne változtatni dolgokon és merne tiszta szívből cselekedni, akkor bátran sétálhatna át a kapun, mint egy igaz ember, aki mindent megtett, amire ereje futotta, akár jót, vagy akár rosszat téve. Ezek persze szavak. Hiába az elhatározás, ha nincs cselekvés.

Az elméletek, csak elméletek.

2012. június 19., kedd

Lucid dream-avagy a tudatos álmodás tudománya


Már nagyon régóta érdekel az álmok világa. Az álomvilágban történt dolgok és az ott szereplő szimbólumok nagyon nagy fokú felismerésekhez vezetik az embert, ergo jót tesz a személyiség fejlődésének.

De mi is az a tudatos álmodás?

A tudatos álmodás, más szóval tiszta álom az az állapot, amikor az alvó személy rájön arra, hogy alszik, azaz pontosabban, hogy álmodik és szabadon hathat arra a világra, amelyben éppen van s saját szája íze szerint bóklászhat, vagy teremthet meg dolgokat fejlettségétől és bátorságától függően. Nem homályos semmi, nincs zavartság, ugyanúgy érzékelünk minden ízt, illatot, érintést. Ez a jelenség előfordulhat spontán, és vagy bizonyos gyakorlatok, előkészületek által is. Ahogy néztem a felelhető szakirodalmat, nagyon sok módja van és személyfüggő annak sikeressége is. Ez körülbelül olyan, mint az Eredet című film, bár itt nem tudunk belépni más álmaiba, ám ki tudja, nincsenek lehetetlenek, gyakran vékony a határ valóság és fantázia között, de most inkább igyekszem tényszerűen kezelni a dolgokat, megvan ezzel kapcsolatban is a saját véleményem, de az már a metafizika törvényszerűségeit súrolja.

Még nagyon az elején járok a témában, ezidáig inkább álomfejtésekkel foglalkoztam, de azt is csak akkor vállaltam el, ha megközelítőleg fel tudtam deríteni mi foglalkoztatja azt a személyt, akinek visszafejtettem dolgokat. Ennek az az oka, hogy minden szimbólum személyes és minden történetet a saját tudatalatti épít fel. Azaz amit álmod az ember, az saját maga.
http://fc06.deviantart.net/fs41/f/2009/045/b/f/Lucid_Dreams_I_by_tonchee.jpg

Nem akarok nagyon belefolyni a Rem fázisokba és a különböző én típusokra, inkább összefoglalnám mit kell tenni ahhoz, hogy tiszta álmot érjen el az érdeklődő. Először is naponta többször meg kell kérdeznünk magunktól ébren vagyunk-e vagy álmodunk, meg kell vizsgálni minden körülményt aprólékosan s közbe azt kell hinnünk, hogy álmodunk. Ellenőrizni kell a közelmúltat és a távoli múltat, álomban ilyen dolgok nem jutnak eszünkbe, mit csináltunk épp. Ha valami furcsa és szokatlant érzékelünk valós életünkbe, akkor is fel kell tenni a kérdést, álmodunk-e. Ha van valamilyen visszatérő álom, s esetleg a valós életben is hasonló helyen vagy érzet közepette vagyunk szintén kezdhetünk gondolkozni, ez vajon most mi. Sokan tanácsolják az álomnaplót is, főleg azoknak akik feledékenyek és az éjszakai felriadás után, visszaaludva napközben már nem tudja felidézni mit álmodott. Továbbá elalvás előtt határozzunk el egy cselekvést, amit végre szeretnénk hajtani tudatosan. Nagyjából ezek az alapszabályok, de aki jobban el akar mélyedni ebben, annak ezt a könyvet ajánlom:


Saját magam is értem már el tudatos álmokat, nem sokat, volt ami féltudatos volt és kába, de volt ami teljesen tiszta és életszerű. Volt egy nagyon meghatározó, amit szívesen elmesélek. Egy helyen voltam, valami pubban és két személlyel beszélgettem. Valami fura dolog miatt, valami elszólás, vagy nevetés miatt észrevettem, hogy álmodom. A két álomalak érdeklődve nézett rám, és mondtam nekik,hogy titeket csak álmodlak. Ők nevettek, de aztán arra gondoltam, ha ez nem valóság, el is tudom őket tüntetni, másodjára sikerült is. Aztán kicsit zavart lettem, egyedül éreztem magam és féltem, hogy bent ragadok, még tapasztalatlan voltam ezen a téren. Ekkor arra gondoltam megpróbálom magam belülről felébreszteni. Valahogy felfele kúsztam valami ezüstöt színű állapotba, de visszacsúsztam a szobába, aztán még egyszer megpróbáltam és sikerült. Felébredtem, aztán meg persze korholtam magam, miért voltam ilyen hülye, még ellehettem volna. Később azt is megtudtam, hogy valószínűleg azért sikerült felkelnem, mert a tekintetemet túl sokáig egy pontra szegeztem, ez a technika mindig az álom végét jelenti és az ébredés kezdetét.

Nos, akit érdekel a dolog, olvassa bátran a könyvet. Írásomat egy idézettel zárnám:

Ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani. Ha meg tudod álmodni, képes vagy valóra váltani.
William Arthur Ward

2012. június 18., hétfő

Kánikula és a kenguru


Meleg van és forróság. A szám száraz, a szemem alatt nedves, és kezdek kenguruvá változni. A klíma miatt egy döbbenetes evolúció vette kezdetét sejtszinten szervezetemben.

Újra beköszöntött a kánikula, de úgy érzem ez a köszönés, nem sima köszönés, hanem már lassan mondatok kusza összevisszasága és nem fogja be a száját. De nem zavar, mert egy kétméteres kenguru vagyok, tarisznyával, vagyis azt hiszem erszénnyel. Igen, azt erszénynek hívják. Azt a célt szolgálja, hogy legyen benne valami, mi emberek amúgy is szeretünk ide-oda tenni dolgokat. Vagyis, ők. Én kenguru vagyok, egy olyan erszényes állat, aki nem tesz ide oda semmit. Egyedül csak a bumerángos barna emberekre kell vigyáznom. Azok is amolyan tevős emberek, kitalálták azt is, hogy amit eldobnak visszatevődjön hozzájuk, hogy aztán újra eldobhassák. Teljesen értelmetlen persze.
http://www.letssmiletoday.com/uploads/images/9853-funny_kangaroo_attack_14.05.2012.jpg

Most amúgy, ez nem viccnek indult, hanem novellának, de a kengurunál megakadtam. Talán a meleg teszi, talán hűvösebb lenne ha kivenném a fülhallgatót, mert nem szellőzik rendesen az agyam és félek felforrósodik az, majd túlterhelődik és leáll véglegesen. De nem ijesztgetem magam feleslegesen, megteszik helyettem a lehetőségek. Lesz olyan is, hogy jegesmedve leszek, az meg nagyobb szívás, mint kengurunak lenni. Jegesmedvéket úgy tudom nem engedik be kaszinókba sem, nem mintha kasszinóznék, de nem akarom magamtól elvenni a lehetőséget. Bármi megtörténhet. De amúgy fogalmam sincs, mi az a Bármi, de azt tudom, hogy szoros rokonságban van a Bárhollal, a Bármikorral és a Bárkivellel. Ezek egy családot alkotnak, mint a rám vadászó bennszülöttek, az aboriginalok. Hmm. S a többi ember. A maguk módján mind bennszülöttek, vadásznak folyamatosan. Harcolnak a zsákmányért, szövetséget alkotnak ellenünk, kenguruk ellen. Vigyáznom kell tehát és mindenfajta állat cimborámnak, a mókusoknak legfőképp. A mókusokat nem csak az emberek csesztetik, hanem a koboldok is. Ezeknek a kis lényeknek nagyon sok aranyuk van, és ők ezt szeretik tartani valahol, s mivel a természetben ritkán fordul elő aranytartó zsák, ezért mókusbundára van szükségük. De ez egy másik történet.

A koboldoknak és az embereknek tehát van egy olyan tulajdonságuk, hogy harcolnak valamiért, hogy azt a valamit aztán tudják tenni valahova. Érdekes szokás, így kenguru fejjel persze más a nézőpont is.

Kitartás mókus pajtásaim. Lassan elérkezik a mi korszakunk.

2012. június 15., péntek

Siva


A hindu hitvilágban Siva, Visnu és Brahmá alakítja az isteni hármasságot. Siva magába foglalja a teremtést és pusztítást egyaránt, aki a kali-júga, azaz az éppen zajló korszak végén eljárja a halál táncát, mely által mindent megsemmisít és új fejezetet nyit az emberek és istenek életébe egyaránt.

Megszokott dolog az, hogy az isteneket emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, de egy hívő ember életében ez mást jelent, azaz az Istennel való hasonulás, mindenképpen a forrás eredménye, az ő kiáradása által jelennek meg a különböző személyiségjegyek, ahogy a gyermekek is a szülei minőségét öröklik.

Ábrázolását tekintve Siva egy fiatalember jegyeit viseli, teljesen hófehér testtel. Jelképe a férfi nemzőerő, a fallosz, a szexualitás megtestesítője. Tőle erednek a tantrikus gyakorlatok is, melynek már nagy kultusza van a nyugati világban is. Maga a tantra szanszkrit eredetű; Kiterjesztést, Felajzást jelent. Sokszor női alakban is ábrázolják, s nagyon kettős állapota van, egyrészt aszkéta, lemondásokkal teli, másrészt képviseli a vágyat, hiszen folyamatos aktusaival tartja fenn a világot. Erről egy irat így emlékezik meg : "Egyedül volt, nem örvendett; magányában az egynek nincs minek örvendenie; egy másikra vágyott, és szétvált férfivá és nővé, szoros ölelésben összeforrva."
http://sathyasaibaba.files.wordpress.com/2009/01/mahasivaratri-2009-c.jpg

Sivának a homloka közepén van egy harmadik szeme is, amit a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tart. Ez a szem, hitvese Uma által keletkezett, aki kacéran eltakarta Siva szemeit, melynek eredménye az lett, hogy Sötétség borult a világegyetemre, az isten ekkor nyitotta meg a harmadik szemét, hogy a Fény újra visszatérhessen. Ez a jelenet az anyagi világ illúziójának, a kéjnek a hatalmát jelzi a lélek felett. Ez alól csak éberen, nyitott szemekkel lehet megszabadulni.

Emellett Siva ismeri a múltat, jelent és jövőt egyaránt. Nagyon sok szerepben jelent meg az évszázezredek során, egyszerre békés áldásosztó, szörnyű fenevad, táncos, tanító, koldus, nő.
Hódolni emiatt többfajta módon lehet neki. A jobbkéz ösvényének követői a belső meditáció és tisztaság által kedveznek istenüknek, míg a balkéz ösvényén járók a rituális nemi egyesülés, marihuána, hús és alkohol élvezetével törekednek a megvilágosodásra. Tehát ez egy nagyon toleránsnak mondható imádat, mindenki eldöntheti, hogy melyik utat választja, nincsen központi dogma, csak egy szabály uralkodik, az éberség a teremtés és pusztítás folyamatos fenntartására.

2012. június 11., hétfő

Hétvégi szilánkok


A fejemben kavargó ezernyi benyomás külső megnyilvánulásai mindig visszaköszönnek. Se szeri se száma a sok próbálkozásnak, olyan mintha ezernyi darabra törött tükröt próbálni újra összeragasztani az ember, hogy legalább hellyel közzel valós képet adhasson.

Persze a legtöbben lesajnálják a szilánkot, nem is foglalkoznak vele, maximum kihúzzák, ha a talpukba kerül és mennek tovább sajogva. Van, aki zsebre rakja és mereng a fényén, talán ízlelgeti a lehetőséget, hogy mi van ha ez csak egy valami része, ami egy nagy egészet alkot.

Az egész nem több egy részeg látomásnál, próbál emlékezni mit tett az ember, de mások emlékdarabkái nélkül sokszor lehetetlen eligazodni egy hétvége történései felett is. Igen, a hétvégéken mindig lehet agyalni és gyakorolni. Remek dolog az ember fejlődésében addig míg teljesen el nem veszti a fonalat. Aztán már nehéz kikerülni a labirintusból, egyrészt sokáig tart, nehéz keresni a kijáratott, egy csomó rejtett ajtó akad mindig, megdöbbentve az embert és persze közben állandóan ott leselkedik a bikafejű szörnyeteg. Ha elkap, vagy megesz, vagy magába olvaszt, egyik sem túl szívderítő dolog. A későbbi látványról nem is beszélve, meg az illatuk, nos az nem illat, hanem szag.
http://images.fineartamerica.com/images-medium/broken-glass-bagiuiani-kostas.jpg


Persze, mesélhetnénk sok fura dolgot, mert a szilánkok ezt is engedik. Mindegyik felületén egy apró történet rajzolódik ki. Olyan se eleje, se vége, puzzleszerű valami, ami szerencsére többnyire nem valami giccses képet ad, hanem a legnagyobb természetességet tárja szemeink elé.

A lényeg, hogy felépüljön valami híd, ami minden történetet egyesít és leképezi a valóságot, amennyire az emlékek engedik, mások emlékei, az én emlékeim. Így születik a történelem is.

Írhatnék egy mesét lassan, a csupa kopasz emberről, aki mámorosan élt, míg csupa kopasz nem lett. A mindent kitöltő füstről és arról, hogy egy jó helyen és időben előhúzott cigi, vagy láb, vagy bármi, miképpen válik szexé, meleggé, vagy alkohollá, vagy más nyalánksággá. De ezek lényegtelen dolgok. Mert a történet a lényeg, hogy az miként fogant teljesen lényegtelen, hogy mi a tartalma az az igazán fontos.

A jövőben tehát igyekszem a tartalomra koncentrálni. Ez akár a mai napi mantra is lehetne.


2012. június 6., szerda

Összeesküvésekről, titkokról


A világhálón számtalan helyen találni, lelni, olvasni összeesküvés elméleteket, amelyek lényegében titkosak lennének. Ennek most nagy keletje van, szinte versenyeznek egymással a kiszivárogtatók dezinformálva, elrejtve a lényeget, ami valószínűleg az igazi rejtély. Mert mindenki arra vágyik, hogy feltűnjön a nagy titok, napfényre kerüljön az igazság. De ami megvan kicsiben, megvan nagyban is.

Minden ember szembesül az életben kisebb-nagyobb titkokkal. Valaki megoszt valamit, hogy azt a terhet ne egyedül kelljen viselnie, vagy valami kényszeríti hogy számoljon be róla, más elől viszont titkolja, mert nem érzi ott biztonságban az elrejtett információt, vagy úgy érzi annál teljesen felhígul, elmúlik a rejtély értelme.

„Munkám” során én is sok titokkal találkoztam. A kínos helyzeteket teremtő titkoktól kezdve a pusztító, tornádó titkokig. Teljesen mindegy mit tartalmaz, milyen infót, mindez hatalom. Minden erőnek számít, amiből valahol sok van. Ezért a sok felgyűlt talány, sok hatalmat ad. Mondhatni mindennek ez a szent misztériuma. Ahogy egy mexikói varázsló mondotta, aki titkolja kilétét, szokásait, dolgait azon nem vesznek erőt, mert nincs rajta semmi fogható, szabad marad.
http://m.cdn.blog.hu/ma/manzardcafe/image/2%200%201%201/December/A%20SodaStream/csitt.jpg

Ha más szemszögből nézem az egészet, kompletten kizárásos alapon működik. Vagy tíz ember zár ki egy embert, vagy egy ember zár ki tízet.....Sokszor van ez, igazi intrikai háló épülhet még egy egyszerű társaságba is, csoportosulásba, mert titkok mindig születnek és mindig van helyük. Mondhatni kitölti a rendelkezésre álló teret, de ha azt meghaladja robban minden.

Persze, szokták mondani a bizalom mindennek az alapja, de a bizalom többnyire vicc, inkább szövetségnek hívom. Szövetséget kötök, hogy érvényesüljön az információ és cserélődjön a tudás. Fegyvert adok a másiknak, hogy védekezzen, vagy támadjon. Nem minden fekete és fehér, meg ennyire végletes és egyszerű, de nem ér elfelejteni, hogy valaha voltunk egysejtűek is, Darwin szerint mindenképp.

Sokan valaminek a felfedéséért elmennek a legmesszebbre is, rejtélyt cserélnek, kiszivárogtatnak. A kis kő, elvonja figyelmet a még nagyobb kőről, ami csak akkor tűnik fel, ha vészesen, egyre gyorsuló sebességgel csapódik bele az ember arcába.

A legfurfangosabb titok persze az, amik kiderül és csak azt mondják rá rosszindulatú pletyka csupán. Egy apró hazugság is semmisé teheti, elvonhatja róla a figyelmet, míg annak hatása tart tovább, mint ha mi sem történt volna.

Természetesen ez a cikk most „csak úgy” eszembe jutott, élő szereplők nem sérültek az írásom során és az állatokat se érte csorba. Titkaim meg nekem is vannak....

2012. június 2., szombat

Énok és Illés, a visszatérők


"Énok kétséget kizárva felragadtatott, és Illés szintén. Egyikük sem látott halált, hanem haláluk minden bizonnyal késleltetve van. Mindketten fenntartatnak a halál elszenvedésére, hogy majd a vérükkel olthassák ki az Antikrisztus erejét."

Tetulliánis Kr. u 210.

Mai bejegyzésemben a két prófétáról szeretnék megemlékezni, akik már a régi korok mitológiájában is bizonyították rátermettségüket, és a jóslatok szerint a jelenkor embere is számíthat hathatós segítségükre a megnyomorított és teljesen kizsákmányolt Föld nevű bolygón.

Illés próféta a legnagyobb ószövetségi alak volt a hagyományok szerint, előszítette Jézus eljövetelét, illetve az ő lelkének hatalmával keresztelte meg Szent János az Istenembert, Jézust. Szerepe hangsúlyos volt, mert egy olyan korszakban és területen élt, amely Baál démon kultuszát részesítette előnyben. Nem volt ritka ez idő alatt az emberáldozat sem, az egyéb kicsapongásokról nem is beszélve. A hagyomány megemlékezik arról is, hogy próféta létének ellenére, sokszor megfáradt, kimerült és depresszióra hajlamos tulajdonságokkal bírt. Belefáradt az Úrnak tett szolgálatba és sokszor zúgolódott munkájának értelmetlensége miatt. Ez mondjuk nem meglepő, hisz hazájában állandó életveszélyes fenyegetések közepette működött. Ezért is vonult el Bersebába, ahol kiöntötte Istennek a lelkét, saját halálát kívánva, de az biztatta tovább, erőt adva neki. Továbbá Illés kétszer is találkozott egy angyallal, aki táplálta őt küldetése előtt, s segítette útmutatásával 40 napos útján során a Hórebig. Élete során számtalan krisztusi csodát tett az ételszaporítástól kezdve a halottak feltámasztásáig. Testi halált nem halt, tüzes szekér, forgó szél vitte fel az égbe.
http://i.telegraph.co.uk/multimedia/archive/02192/paris-by-night_2192573k.jpg

Énok prófétáról már írtam korábbi bejegyzéseimben is. A vízözön előtt élt, nagy szerepe volt abban, hogy tolmácsolja az utókornak az angyali letaszítást, az első bűnbeesést, mely által a szellem az anyagba hullott. Lényegében a mai világ megszületését írja le és annak okait, uyanúgy elbeszélve, ami más őshagyományokban is előfordul. Hasonlóan Illéshez, ő se halt testi halált, hanem közvetlenül az égbe emelkedett, egyes legendák szerint Isten angyallá tette, ami azóta se történt meg, azóta se részesült ilyen kegyben az ember.

"Abban a hétben, a két próféta, Énok és Illés felét veszik a hétnek. Mert prédikálni fognak 1260 napon keresztül, zsákruhát viselve, hirdetve a megtérést az embereknek és minden nemzetnek..."

Hippolitusz Kr. u 200

A Jelenések könyve beszél a két tanúról, akik felfedik az Antikrisztus álarcát és harcba bocsátkoznak azzal, azaz színre lépnek ellene szemtől szemben. A két tanú Illés és Énok lesz, akik csapásokat és jeleket hoznak az utolsó időkben, megnyitva ezáltal a Jelenések világát. Amíg munkájuk tart sebezhetetlenek, ha valaki mégis ellenük tesz ártalmakban pusztul el egyes evangéliumok szerint. Munkájuk során 1260 napon keresztül prédikálnak a lehető legpuritánabb viszonyok között. Ám a fenevad elpusztítja őket munkásságuk miatt, s holttestüket egy nagyváros utcájára dobja, közszemlére téve. Az emberiség ünnepel, hiszen a csapások miatt azt hiszik, ők a rossz oldalt képviselik. De három nap után feltámadnak és az egekig emelkednek, ekkor nagy katasztrófák történnek a beszámolok szerint. Ezután az írások valamiféle átváltozásról írnak, Énok és Illés megszabadul anyagi testétől s úgy száll szembe az Antikrisztussal és azok csatlósaival, többek között a Hamis Prófétával, természetesen immáron sikerrel.

Természetesen sok minden más is lesz a mitológia szerint, most csak a két tanú szerepéről kívántam szót ejteni, amit már írásom elején is közöltem.

Szép szombatot.