2012. december 25., kedd

Megfog a dalom


Az emberek mindig időhöz kötik a változást. Elhatározzák, hogy a jövő év másabb lesz, vagy jövő hónap, vagy jövő hét, vagy holnap, vagy akár a következő perc.

Az igazi változás azonban mindig pillanathoz kötött, mikor összesűrűsödik minden élmény, s egy hatalmas lélegzetvétel alatt az ember dönt. Azt mondja elég volt. Egy pillanatra megérinti az átalakulás lehetősége, megéli a jövőt.

De azonban el is képzeli azt. Megteremti magának a világot, megijed és visszakozik. Hiszen még van ideje erre. Újra be kerül a térbe, újra a környezetére figyel és nem magára. Azt hiszi megint, hogy a környezetétől függ, holott a környezete függ tőle.

Minden az egyénből indul ki, az érzések is. De jönnek persze embertársainktól is a hatások, de ha valamit befogunk, azt irányítani is tudjuk. Minden elnyomható, avagy megteremthető. Csak nem szabad elkábulni. S ebben a világban rengeteg irányból jönnek a kábító hatások, vagy a rosszul értelmezett jelek, amik igazából nem is rosszul értelmezettek, csak nem kezeljük jól, nem rakjuk a helyére azokat . Rosszul bánunk gondolattal, szóval és cselekedettel, ami kihat a másnapra. Azaz részegen énekelünk össze-vissza, s csodálkozunk, ha másnap visszahalljuk.
http://meldenius.files.wordpress.com/2012/07/2011-01-21-2318-53_edited.jpeg

A fogadalom nem más, mint egy hang, ami hatni akar. Meg akarja fogni azt, amire vágyik. Mindenképpen irányított. Elhatározásból születik és erős akarattal működik. A dal megérinti az álomanyagot, és felépül az új világ. Mindenkinek van dala és mindenki fogni kíván.

Alap mágikus aktus, olyan, mint az átok. Táplálni kell. Az átok gyorsabban hat, de a fogadalom sok kicsiből rakódik össze, és kis csermelyként alakul ki belőle a tó.

A fogadalom természetesen mindig anyagi dolgok felé irányul, legtöbb esetben. Itt arra gondolok, hogy nem az egyetemes, isteni rend mizériához, hanem ez is egy „fegyver”, egy erősítő bónusz, ha sikeresen használja az ember. Így a világ élhetőbb és változatosabb. A szűklátókörűség megszűnik és az össze-vissza csónakázás az élet útvesztőjében elviselhetőbbé s könnyebben kezelhetőbbé teszi a csalódásokat és a fájdalmat, de az örömöket is. Az ember olyan lesz, mint a víz. Kitölt, alakít, ha kell rombol, ha kell életet fakaszt.

Csak nem szabad üressé válni. A dalnak mindig szólnia kell, az tartja vissza odaátról a szörnyeket.

Fogjon tehát a dalom.

2012. december 24., hétfő

A karácsony igazi eredete és a mókusok


A vasslajosblogja minden kedves olvasóját köszöntöm. Ezúton szeretnék, békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánni azoknak is, akik egyáltalán nem olvasnak. De bízom benne az üzenetem átadódik valamilyen formában azoknak az olvasóimnak is, akik tulajdonképpen nem is az olvasóim.
Lassan két és fél éve már, hogy elindult az oldal. Korábban az újságíró csoport pszichológusa ajánlotta lehetőségként a blogolást, megszabadítandó önmagamat a krónikus közlésingertől. Ez annyira nem vezetett sikerre, de legalább teret biztosított annak, hogy másik csatornát nyissak az egész emberiség számára. Ezúton is szeretném átadni hálámat indonéz követőimnek, akik szintén érdeklőssel figyelik az oldal evolúcióját.

Igaz, most a karácsonyról kellene beszélni. Tehát :

Ez a pogány ünnep egy távoli vidékről, Szumátráról indult világhódító körútjára. Még az idő hajnalán, emberszabású mókusok ajándékozták meg egymást mindenféle földi jóval. Mogyoróval, dióval. Frissítőként kokacserjéből készült italt fogyasztottak ilyenkor, a napforduló ünnepén. Így aktívan átvészelték a legsötétebb éjszakát, és ezáltal köszöntötték a Fény születését. Fejlett technológiájuknak köszönhetően, buckaplázákat építettek maguknak, ahol ősi isteneiket tisztelték. Áldozat és ima gyanánt mókuskrediteket költöttek mindenféle felesleges szőrmeszöszre, amit aztán egymásnak adtak, vacsora közben, alatt és vagy után. Szeretetben gazdag ünnep volt ez. Az se volt baj, ha nem volt kredit, mert ezek az aranyos lények nyújtottak hitelt, szegény pajtásaik számára. Szőrmeszösz reklámokat helyeztek el mindenfelé ősi, mókustotem oszlopaikon.
http://files.blogter.hu/user_files/1714/blogter/squirrels_playing_poker.jpg

Az éneklés és a tánc mindig meghatározó volt ekkoriban. Kokacserje italuk nagy hatással volt a környező népekre, akikkel állandó cserekereskedelmet folytattak. Hajókkal és ősi, a mai kamionokra hasonlító szerkezettel szállították az éltető nedűt, szerte és szét. S az élet sose állt meg...

Innen származik tehát a karácsony, ez az ősi cicivilációnak köszönhetjük, hogy még ma is sok minden nyomokban mogyorót tartalmaz.

Erre emlékül, szeretnék meghitt ünnepeket kívánni megint. Hiszen nem lehet elégszer. Egy nap többször említeni kell.

Boldog Karácsonyt!!!!!

Újra és újra, míg a mókuskerék forog.

2012. december 19., szerda

Felhőatlasz


A címből arra lehetne következtetni, hogy a filmről fogok írni. Nos, ez valamilyen szinten igaz, de ez nem kritika jellegű lesz, se nem egy bemutató, se nem hangzatos szavak az íróról és rendezőkről.
Tehát nem lesz benne semmi tárgyilagos, ha úgy tetszik kézzel fogható.

Amúgy is, van akinek nagyon nem jött be az alkotás, van, akit lebilincselt. Van, aki szerint sok volt a spirituális utalás, de van olyan is, akit nem hatott meg, mert már tudta ezen elveket és emiatt szólta le ezt az egészet (amit személy szerint nem értek, jó az, ha az alap értékeket populárisabbá teszik, nem feltétlen kell mindennek a töménytelen média giccsről szólnia). Inkább két idézetet szeretnék kibontani, ami a közel három órás mozit végig kíséri.

„Félelem, hit, szerelem. Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.”

Ugyebár, akit kicsit is érdekel önmaga élete, avagy a környezete az szokott gondolkozni. Sőt tovább megyek, elgondolkozik dolgokról. Felteszi a nagy kérdést, miért is született a földre, minek van itt, miért úgy történnek a dolgai ahogy. Ehhez persze kellenek üresjáratok. Vannak olyanok, akiket menthetetlenül beszippantott az élet. Dolgozik, gályázik, szenved, vagy fene nagy jómódjában nem gondolkozik ilyenekről, mert minek, teljesen hülyeség. Megértem az ő álláspontjukat, megértem, de nem azonosulok vele.
Nem másról szól ez az egész, mint a lélek halhatatlanságáról. Ami vezérel minket, téren és időn át. Függetlenül attól, ki milyen testbe és környezetbe született, a lelkek találkoznak, és tudattalanul is, de felismerik egymást. Esélyt adnak egymásnak az újra kapcsolódásra.
http://gracefreakdan.files.wordpress.com/2012/10/karma.jpg

Sokszor van az, hogy rácsodálkozok a másik emberre, olyan különöset érzek iránta, vagy frusztrál, vagy teljesen békében érzem magam mellette. Ez persze sokszor nem megy hip-hop, az emberi világban igen is ki kell fejleszteni bizonyos belső érzékszerveket, hogy a másikra leljünk. Ez munkával jár sok esetben, ami nemesít. Ébernek kell lenni és nyitott szemmel járni. Könyvtárnyi anyag van, mi lehet a segítségünkre és mi nem. A legtöbb információ mégsem a kósza gondolatokban van, hanem a szív csendességében, ezt hívhatjuk szerelemnek is. Mindenkinek keresőnek kell lenni, mert aki keres az talál, majd meglepődik s övé a világ.

Ott van persze a vágyakozás, a tipikus reinkarnációs vonal, a vágya vezeti az embert és úgy alakítja ki környezetét és saját formáját, hogy minél jobban ki legyen elégítve. De sose tudja magát teljes mértékben kielégíteni, még többet akar, miután megkapta azt, amire szüksége volt. Erre mondta Buddha, a lélek szenved, ezért mohó és hajszolja magát. Olyan, mint egy drogos, sose elég neki, keres valamit, amit már rég elvesztett. Ez a veszteség a szeretet teljes megtapasztalása. Mikor már nem kell több, de annál többet tud adni a többinek.

„Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.”

Az életünk valóban nem csupán a mienk. Józan paraszti ésszel, ezt úgy tudnám elmondani, bármit amit teszünk, legyen az a legkisebb mozzanat a másik ember észleli és elindít benne egy gondolatfolyamot, ami persze egy harmadikra szintén hatással lesz. Alapeset, teszem fel udvarolok egy lánynak, ami jó esetben tetszik neki, de a lánynak van egy srác is a közelében, aki viszont bele van zúgva reménytelenül és valószínűleg frusztrálja a tudat, hogy én sikeresen nyomulok. A srác hazamegy, beszélget, kommunikál. Egy hétvégén, hogy feszültségét levezesse alkoholizál, majd beszáll egy autóba, amivel sikerül egy balesetet okoznia. Valaki meghal, a család gyászol, a rokonokra hatással lesz és még lehetne folytatni. Ez a bizonyos pillangóhatás. Ok és okozat törvénye. Ezért is érnek el a tömegek sikereket, globálisan befolyásolva a bolygót. Más szóval mondva, akár egyetlen ember is csinálhat nyarat.
Ha valakihez kedvesek vagyunk, az valamilyen formában visszatér hozzánk, ugyanúgy, ahogy a bűn is, amit elkövetünk. Az események mindig megtalálják az embert, ezért is kell tudatosan alakítani „sorsunkat” a Földön, hogy szellemi sorsunk gördülékenyebb legyen, ami valóban végzet emberi ésszel felfogva.


Nos, nekem tetszett a film. A hatása megvolt. Sikerült egy szájbarágós cikket írnom kedvenc, saját blogomra.

2012. december 7., péntek

Novella a hasonmásról 2.rész


Egy hét telt el a találkozás óta. Sokáig azt hittem csupán egy kósza álom volt. Nem éreztem, azt, hogy ez valóság lenne.

Váratlanul jöttek újra a jelenések az elmúlt korokról. Sokkal tisztábbak voltak, sokkal életszerűbbek. Egy reggel, ahogy munkába indultam hirtelen elragadott valami, ami kiszakított a valóságból. A körülöttem buszra várakozó emberek kacagásának, vagy napi panaszuk ecsetelésének hangja egyre jobban lassult, majd mozdulatlanná dermedt. A hideg miatti pára álló füstként ragadt bele a térbe. Aztán jött a váltás, egyre jobban kezdtem átmosódni a másik világba. A rétegek áttetszően fedték egymást, míg végül egy csatamezőn találtam magam, ahol eleinte lassan hömpölyögve, majd fokozatosan kapcsolódtam az ottani eseményekbe. Egy barbár kinézetű, fura módon kifestett harcos jelent meg, aki lassított felvételszerűen emelte felém a kardját. Én oldalt lépve sikeresen hárítottam, de nem vettem észre a mögöttem lévő másik alakot, aki egy fejszével alulról szó szerint kettéhasította térd alatt a jobb lábamat. Valami fura adrenalin járta át a testem, és még mielőtt a földre hullottam volna, egy határozott lendületű ívvel levágtam a rám támadó robusztus harcos fejét.
http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/481637_10151275953398290_429222870_n.jpg

Elestem, a sárban feküdtem. Fölöttem madarak köröztek, a sötét felhőkből átszivárgó napsütés varázslatossá alkotta az eget. Nyugodt voltam, bár energiám elillant, mintha sosem lett volna. Vér izét éreztem a számban. A harci színekkel mázolt barbár, aki istenei tiszteletére díszítette fel magát, fölém hajolt, rám mosolygott, majd azt mondta :- Lassan.... De nem fejezte be, a szívembe döfött villanás elsötétített mindent.

Sokkszerűen tértem magamhoz a megállóban. A körülöttem állók is észrevették zaklatott állapotom, de igyekeztem erőt venni magamon. Persze, senki nem kérdezett semmit. Mindenki csak a saját dolgával foglalkozott. Ez nem meglepő, a legtöbb emberben a furcsaság, vagy a nem megszokott, esetleg cselekvésre késztető esemény kemény ellenállást vált ki. Ez a küldetésemet tekintve pozitív volt, de megmaradt emberi részemet mindig elszomorította a későbbiekben is.

Felszálltam a buszra. Egy idős, öreg ember mellé ültem. Máshol már nem igazán volt hely, de pihenni akartam, közben végig arra koncentráltam, csak ne szólítson meg. A véneknek szokásuk sokat beszélni. Ám hirtelen rám nézett, és azt mondta:-Lassan itt az idő.- Majd visszafordult és bámult tovább ki az ablakon.

2012. november 16., péntek

Novella a hasonmásról


Anton Kristofer vagyok, vagyis voltam egykoron. Egészen addig, amíg nem találkoztam vele. Hol is kezdjem a történetet? Nem tudom, ennek igazán sose volt eleje és sosem lesz vége. Ám azért megpróbálom.

Úgy pár évvel ezelőtt kezdődött az egész. Az az este teljesen átlagosan indult. Hazaérkeztem a munkából, vacsoráztam és közben a híreket böngésztem a laptopomon. Megjegyzem, ez még most is érdekes számomra, olyan kis hétköznapi rutin dolgokra olyan élesen emlékszik az ember, de ha valami igazán fontost szeretnénk előhozni, akkor bizony elég mélyre kell ásni. S minél mélyebbre ásunk, annál inkább romlik az információ, képzeletünk becsap minket és meg nem történt dolgokat is hozzáillesztünk múltunkhoz.

Folytatva történetem, akkoriban nem voltam túl vidám, sehogy sem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan azt elterveztem. A munkával kapcsolatos és magánéleti problémák eléggé leterhelték húszas évei vége felé járó elmémet. Többnyire zavarodott voltam, és szinte már olyan kényszerképzeteim támadtak, ami sok személyes kapcsolatomat tönkretette. Álmaim viharosak voltak és különösen furcsák. Képzeletbeli helyeken jártam, képzeletbeli lényekkel beszélgettem, vagy harcoltam. De eléggé sokat is menekültem, ami így ennyi idő távlatából teljesen érthető.
http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/396645_424919204240180_479485428_n.jpg

Nos, az éjszaka történt az egész. A redőnyök teljesen le voltak húzva, csak a Hold vakítóan sápadt fénye szűrődött be a réseken keresztül. Kinyitottam a szemem, pedig nem volt semmilyen álmom, egyszerűen csak felébredtem. A szomjúság miatt. Gondoltam, kimegyek inni, de valamiért nem mertem kiszállni az ágyból. Egy árnyékra lettem figyelmes, ami az elég sötét szobában is feltűnő volt. Egy görnyedt alakot formált, aminek a fejformája egyenesen rám szegeződött. Elkezdtem rettegni, azaz igazi állati félelem lett rajtam úrrá. Azt hittem csak képzelődöm. De ekkor az a sötét valami elvált a faltól és felém kúszott. Eközben magamon olyan nyomást éreztem, ami arra kényszerített, hogy a hátamon fekve a plafonra irányítsa figyelmem. Okkal, mert az éjjelnél és éjjelebb lény fölém szállt, és füst állagú anyaga kezdett még emberibb formát felvenni. Ahogy az arcába néztem, egy ismerős tekintett rám, akit mindennap látok akarva, vagy akaratlanul. Az én ábrázatom volt az, de feketébb az olajnál is, mégis jól kivehető volt minden részlet. A szem, az orr, az apró kis gödrök és ráncok.

Aztán megszólalt :
-Hívtál. -

Ekkor teljesen elmúlt minden félelmem, és hihetetlen nyugalom szállt rám. Meglepő volt ez számomra ilyen élmény közepette, de fel is bátorított, ezért megszólaltam:
-Ki vagy? Mit akarsz?
-Egy jó barát.-válaszolta mosolyogva, aztán folytatta:-Figyelemmel kísérlek gyerekkorod óta. Jobban ismerlek téged, mint te önmagad. Látom minden vágyad, minden gondolatod, minden percedet, most és a jövőben is. Terveim vannak veled, és hívásod miatt engedélyt kaptam tőle, hogy megjelenhessek előtted.
-De hiszen nem hívtalak, és kitől kaptál engedélyt?-kérdeztem, majd az így felelt:
-Nincs neve, mégis mindenütt ott van. Atyámnak nevezem őt.
-Te egy angyal vagy. Méghozzá bukott. Talán maga az ördög.- meglepődtem gyors válaszomon, de hihetetlenül éber voltam, minden tudásom, emlékem és tapasztalatom könnyedén szóvá vált az ajkamon.
-Részben igaz, de elmesélem a történetem. Fellázadtam Isten ellen, mert nem akartam szolgálni az embert. Számomra alantasak és azok is maradnak. De te ezt a mesét ismered. Ám azt nem, hogy volt egy másfajta büntetésem is. Teremtőnk alkotott egy emberi lelket, aki ugyanazt érzi, mint én. Hozzám hasonlatos, ahogy ő hozzám. Ez az ember te vagy . Több millió éve vándorolsz s teszed a dolgod, ahogy én is. Egyek vagyunk, egy a vágyunk, egy a feladatunk. Egy a végzetünk. S ez a fátum, ami összeköt minket, tesz majd azzá, amilyen szerepet szánok neked. S amit te biztosan el fogsz fogadni. A benned rejlő csalódás és harag, amit elszenvedtél az évezredek alatt tesz alkalmassá arra, hogy azzá válj, amit mindig is szerettem volna. Mondhatjuk úgy, hogy megkedveltelek.
-Úgy érzem tudom mi ez a szerep.-válaszoltam.
-Ezt igennek veszem-mondta, majd belém szállt. Korok peregtek le a szemem előtt. Olyan történések, amiket nem éltem át. Egy lettem vele. S már én lebegtem ő fölötte. Ekkor mély álomba zuhantam.

Most éppen egy dombon állok. Körülöttem háború dúl. Elkezdődött a nagy összecsapás, egy új irányvonal reményében. A megváltásomban már nem reménykedem. Vállaltam ezt, és felelősséggel nézek elébe az utolsó ítéletnek. Szerepem talán ez volt, hogy bűnnel és gyűlölettel vezérelve felkeltsem a Magasságok figyelmét. Talán még jót is cselekedtem.

Vége

2012. november 6., kedd

Látomások


Látni valamit, ami más, mint a logika súg, vagy pont logikából alakul ki. Látom és ások utána, hogy felderüljön a titoknak egy lehetséges szála, a közelbe ható sugara, ami közvetlenül akkor történik, mikor kigondolom.

De mi van, ha minden látomás, csupán teremtés. Mikor a pillanat összesűrűsödik egy képzeletfoszlány által és létrehozza a következő jelent. Egy szimpla mágikus aktus, aktus azért, mert kölcsönhatásba kerül a jövővel és születik valami olyan, amire várt az ember, azaz amit elképzelt. A mag kikel.

Gyakorlati értelmezésben ez olyan, mint mikor kitalálom a másik szavát, mit fog mondani, avagy mit fog tenni. A kérdés az, én hatok-e rá, vagy meglátom azt, amit még ő nem, vagy ő teszi belém tudattalanul, amit érzékeny tudatom végül rávetít. Mindegy, hogy hogyan, de működik. Túl sokszor, talán amiatt mert egyre jobban odafigyelek rá. Nem tudom.

Ugyanezen dolgok lehetnek a jelek is. Valami foglalkoztat, valami érdekel, és egyik pillanatról a másikra hirtelen elém bukkan egy kép, egy szó, avagy beszélgetés ami lehet egy másik embertől, ismeretlentől is, de akár egy hétköznapi reklámblokktól is. Én küldhetem ki a hívó jeleket, hogy azok aztán kapcsolódjanak, vagy a külső jelek, eszmék, képzetek, intelligenciák, féltudatos szellemfoszlányok reagálnak és kapcsolódnak hozzám, így próbálva behívni engem a közösségükbe. Nem tudom.
http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/545543_10151213998068290_1356668141_n.jpg

Ahogy a legtöbb tanítás mondja, ne azonosítsd magad a gondolataiddal. Az két különböző dolog, még akkor is, ha abban a hitben vagy, hogy te teremted, mert még akkor is változtatható, hiszen illékony. Persze, ami már mély gyökeret vert, az már egy külön világ, mint ahol mi élünk, mint ahol mindenki másképpen érzékeli a dolgokat, egymást. Egyszerű példát felhozva, én gondolok valakire, van róla egy képem, elképzelem a kapcsolatunk, de az mégse az a személy. Csak rá tettem dolgokat, felöltöztettem a saját szám íze szerint, olyan módon, amit eddig megtapasztaltam az életem során a várható következményektől. És mint kis egér, azt képzelem az a gomb, amit megnyomok mindig élelmet ad, vagy meleget, vagy áramütést, vagy szeretetérzést.

De azért ez jóval komplexebb. Ha eltekintek a testemtől, és mint energiát figyelem, az ugyanolyan, mint ami ebben az egész Isten-univerzum-világegyetemben működik. Ahol az igazság adott, de mi mégis illúziókban élünk, megteremtve a dolgokat kisebb, vagy nagyobb mértékben. Talán ezért is tiltott a varázslás, azaz mások képzeletének formálása. Eltávolítja a mágust az isteni rendtől, törvénytől. Nem csak maga elől, hanem mások elől is elzárja a lehetőséget az Egyé olvadásra.

2012. október 31., szerda

Halloween éjszakája


A hallow, szentet jelent. A halloween, azaz all hallows jelenti a mindenszenteket, de ezt a változatot október 31.-én este ünnepelik, főleg angolszász s nyugati területeken, de Magyarországon is divattá vált manapság. Ezt követi november 1.-én a mindenszentek és november 2.-án a halottak napja.

Eredetét tekintve pogány ünnepekből táplálkozik, elvileg semmi köze a zsidó-keresztény-katolikus valláshoz,amely egy ősibb egyistenhitet utánzott le, avagy vett át bizonyos elemeket, többek között a feltámadás és a Szent Anya, Szent Nő elvét. Ez az egymásba forrás amúgy, az Újvilág felfedezése után is működött, rengeteg nép saját „isteneit” is beemelte a saját keresztény hitvilágába, saját szentjeikről nem is beszélve.
Ezzel tehát azt akarom kifejezni, hogy másabb egy afrikai törzsi keresztény és másabb egy keresztény székely parasztasszony rituáléja vallás gyakorlása során. Másabb képi elemeket használ, másabb „angyalai” vannak, bár ezek szerepköre gyakran egy s ugyanaz. De térjünk vissza a halloweenra, hiszen van gyakorlati köze a mai magyar keresztény kultúrkörhöz is (s most nem őseink Mag hitére gondolok, hanem a Szent István által felvett vallásunkra).
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/926_10151288942167755_1775175893_n.jpg

Egyik pogány megfelelője a kelta Samhain (Napisten-de szerintem Sátán) ünnep, mellyel a nyarat búcsúztatták, ezért nyárvég a szó jelentése. Ez számukra az újév, mely sötétséggel kezdődik, mely megelőzte a világosságot. Ugyanez van a zsidó-keresztény felfogásban is. Mert kezdetben mi is volt? „ A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket...” Aztán mit is mondott Isten? „Legyen világosság.” Nem nagy szellemi megállapítás tehát, hogy kelta testvéreink, a sötétség eljövetelét ünnepelték. Ilyenkor eltűnik határvonal evilági és túlvilági között. Előjönnek mindenfajta lények, hogy meglátogassák az emberek világát, visszatérnek a halottak és szabadon járnak-kelnek köztünk, élők között. Nagyon fontos szerepe van ilyenkor a tűznek és a különböző lidérceket, démonokat jelképező faragásoknak, faragott almáknak, tököknek, illetve a másik világról való megemlékezésnek, amelyet történetekkel és játékokkal elevenítettek fel az ír-kelta népek is. Ilyenkor persze a gonosz, ártó szándékú erők is nagyobb teret nyernek. Áldozat tehát a legtöbb megemlékezés és dísz, ezzel nem elriasztani szándékozunk igazából, hanem mint a régi isteneknek, engesztelő ajándékokat nyújtunk saját magunk megóvásának érdekében.

Maga a tűz, mint elem, itt nem a fényt szimbolizálja. Inkább annak a jelképe, ami felégeti a hidat és szabad átjárást biztosít bárki számára, bárhova. Erre szolgálnak ilyenkor a jelmezek, elrejteni emberi valónkat, ezzel is megtévesztve a másik világból érkezőket. Mert sokszor veszélyes ez, mert nem minden elégedett, ami átjön és ami átmegy, ezt mutatja be az alábbi idézet is, kedvenc írómtól Neil Gaimantől:

– Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed.


Manapság persze szelídebben, ám de annál vidámabban emlékeznek meg erről az estéről. Mint minden, az elképzelések és hagyományok változtak, de szíve mélyén mindenki érzi, ez egy varázslatos éjszaka, mikor a sötétség új életre kell.

2012. október 30., kedd

Leviatán – a mélység bestiája


Mai blog bejegyzésem a leviatánról fog szólni. Főleg szimbolikusan igyekszem értelmezni ezen lényt, eltekintve attól, hogy sok helyen biblia tengeri szörnyként van emlegetve.

Fontos dolog, hogy a mélységből bukkan elő. Nem felülről jön, hanem alulról tör felfele. Nem a magasságból kapja az erejét, hanem minden dolognak a mélységéből. Kitör, mint egy vulkán, s elnyel, mint egy cet.

„Lehet-e horoggal leviatánt fogni. Le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?”

Ez az idézet arra utal, hogy horoggal, azaz erővel, fizikai agresszióval nem lehet sakkban tartani, illetve megfogni. Nyelvének, azaz beszédének semmi sem szab gátat. Nem véletlen, hogy az eleme a víz, az óceán, amely megállíthatatlan és kiáradó. Mindenre hat és ural.
http://www.3dwallpaper.org/wallpapers/water_man-800x600.jpg

A következő bibliai vers még részletesebb leírást ad róla:

„Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat amelyet láttam, hasonlított a párduchoz. Lába, mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele felvenni a harcot? Gőgös és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta nevét, hajlékát s az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.”

Nos, igen. Itt is tengerből bukkan elő, azaz előtör belőle a vadállat. A számok szerintem a sokrétűségét és személyiség héjait jelzik inkább, mintsem országokat, avagy világhatalmakat, ahogy más írásokban olvastam. Maga a vad szó is elég beszédes. Nem ismeri el a törvényeket, kicsúszik a keretek közül, erkölcsi korlátok nem befolyásolják. Vadállatként pláne nem, hiszen nem ember, és az emberek se tudnak rajta fogást találni, ahogy Isten is meg hagyta a föld királyainak azelőtt, hogy uralkodjanak minden élőlény felett a földön. Ezért is lehet a vad jelző.

Miután a mélységből előtört belőle a káromlás, a sárkány, azaz a sátán, hatalommal ruházta fel. Úgy gondolom, téves mitológiai elem az, hogy már eleve el van döntve, hogy ki is lesz a Fenevad. Egyrészt híradásokban látni, hogy elég sok mindenkiből előtör valami embertelen dolog, ám másrészt mégis olyan személy lesz az ördög földi keze, aki saját mélységeit felismerve képes elbírni azzal az erővel, amit majd rá bíznak. Nem felszínes tudatalatti kicsapongásai lesznek, hanem egy olyan személy, aki megjárta a Lenti világot és nem őrült bele, ám elveti a Rendet, ha úgy tetszik lebukik, mint ember, ahogy az ördög is letaszítódott úgy, mint angyal. Ezt az embert valamilyen fajta lelki törés éri, amibe nem hal bele, hanem felgyógyul. Regenerálódik a szelleme, a feje. Új küldetést kap. Felismeri a világban uralkodó szellemi áramlatokat, és nem evilági hatalmával tudja befolyásolni a világ történelmet, egy bizonyos ideig.

Most a Vízöntő korszakba lépünk csillagászatilag. Ennek legfőbb velejárója természetesen a víz.

2012. október 24., szerda

Elhidegülés


Nos, érezhetően elmúlt a nyár és kezdetét vette az ősz, megint....ez már nagyon sokadik ilyen évszakom, tehát mint olyant, kezdem megszokni. Ez egy olyan természeti erő, ami mindig visszatér.

Visszatér a külső természetben és az emberi természetben egyaránt. A forróság elmúlása, s vagy az azáltal okozott sebekre nagyon nagy gyógyír a természetes hideg. Elhidegülni valamitől tehát jó dolog, még ha nagy fájdalommal is jár, mert a folytonos sebek még jobban tönkreteszik a környezetet és lelket egyaránt. Szükség van a hőmérséklet változására. A hideg, a hó, a zúzmara tehát ápol és eltakar. Az alá került új magoknak lehetősége lesz ezáltal kibújni a meleg, puha, új erőre kapott földből. Új hőforrást keresve.
http://www.gatetonowhere.de/gallery/data/media/3/cold_fire_1024x768.jpg

Az elhidegülést mindig egy nagyon forró nap, vagy élmény előzi meg. Ez a nagyon meleg valami aztán eléri képességeinek s lehetőségeinek határait és egy hatalmas energiaváltozás során halott, hideg fekete lyukká válik. Ez a fekete lyuk aztán mindent magába szippant, álmokat, emlékeket és érzéseket egyaránt. Már nincsen semmi, csak hideg és üresség. Más szóval, tiszta lap. Egy ideig nem terem meg benne semmi, de a kártevőket is elpusztítja. A felesleges elemek elenyésznek, az olyan dolgok, amik nem tesznek egésszé, melyeket az illúzió aggatott ránk.

Ahogy a hideg, a fa is ránk hullajtja leveleit, mert még a fák is képesek arra a nagyon egyszerű dologra, ami egy tudatos embernek nehéz kihívás. Ez pedig nem más, mint leráznia magáról a halott részeket, hogy új lehetőségeket tudjon növeszteni időről időre, a természet igazi ciklusához igazodva.

Igaz, sokan a hideget a gyűlölettel azonosítják, de a gyűlölet olykor nem kívánatos tulajdonságainktól fordít el, azaz ez esetben új lehetőségként működik. Hiszen el kell vesznünk, hogy felszínre törhessünk. De a legfontosabb mégis a dolgok belátása, avagy meglátása.

Záróakkordként megjegyezve, sokszor könnyebb lenne fának lenni, az legalább tudja a dolgát.

2012. október 17., szerda

Az őrző szellemek, a minekek, a hétvégék


Nagyon jó baráti köröm van, akik néha olvassák ezt a blogot, szóval annyira nem nyalizok. Igaz, néha, de elolvassák. Na szóval, velük élmény szórakozni. El lehet velük jutni egészen nagy magasságokig és mélységekig, ami szükséges egy nagyon jó révüléshez. Eszközökben nem válogatunk, szerencsére nem vagyunk betokosodva. Mondták, jó lenne ha írnék néha sztorikat azokból a kalandokból és élményekből amit közösen, vagy egymással, avagy egymás nélkül átéltünk. De sajnos nem emlékszem semmire. Ehehe. Na jó. Ez nincs teljesen így, csak olyan sok információ ért az elmúlt időszakokban, hogy az én pedáns elmémben rendet, azaz rendszert alkotni elég nehéz. De igyekszem most már konkrét dolgokat is megosztani, amit a jónak az ízlése és a jogtudomány nem tilt.

Úgy érzem szellemileg és érzelemtudatosan egész jó évet zártam, de persze nem magamról akarok beszélni. Igaz, az én blogom, és beszélhetnék személyes tapasztalásokról is akár, még többet. Illetve, el se múlt az év, elég pofátlan dolog évet zárni. De a kínaiknál is máskor van vége, szóval megengedem lényemnek azt a luxust, hogy most október 17. a zárás, megelőlegezve így magam népcsoporttá s kultúrává válásának lehetőségét.

Szóval este buli lesz. Pezsgővel és egyéb alkoholtartalmú italokkal és egyéb bódításra alkalmas dolgokról mindenki maga gondoskodjon. Kinek-minek ízlés szerint. Igen, nálunk sok minek is előfordul, de ez teszi teljessé az összképet. A minekek nem emberek, hanem érzés szellemek, akik ide oda szállnak a fejünkben s segítik, avagy gátolják a hangulatot. Szerencsére többnyire segítik. De azért nálunk is előfordul, hogy valaki minek erőt áraszt magából, nem hallgatva az egyetemes lebegés dalára, amit dorbézoló őseink tanítottak meg. Mert, hogy ez öröklődik, csak szüleink, nagyszüleink elnyomták magukban a dalt. Már, csak a mi dallamainkat képesek kritizálni. Hívjuk őket egyszerűen a továbbiakban csak füldugasz manóknak.
http://sphotos-b.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/61143_10151265914932755_693539855_n.jpg

Sámán szemmel nézve, bár nem vagyok az, megvannak a minek erő állataim, és aktívan működik kísérőszellemem is, aki óvja az utamat. Eddig minden nagyobb bajt sikeresen elkerültem, avagy kilábaltam belőle. Ez igaz a többiekre is, általában a közös szellem erősebb, nem is akarom ezt túlragozni. Igazából csak azért említettem meg, hogy meglegyen az elképzelt karakter. Már ami a szavak mennyiségét illeti. Amúgy nálunk karakterekből sincs hiány. Kitalálni se lehetne jobbakat.

Ahogy érezzük a hét, pontosabban a napok múlását, úgy árad egyre jobban szét a vér testünkben, úgy csendül fel egyre hangosabban az erő dala, mely hív minket a révülés felé, hogy elfeledkezzünk határainkról, és határtalanná tegyük önmagunk. Ez nekem szinte mindig sikerül, a többieknek is azért. Neveket nem említek, mert mi van, ha tényleg olvassák. Igen, Rád gondoltam, meg Rád is.

Aki a tudatát képes megváltoztatni, akár segítséggel, akár nem, az életét is képes, akár segítséggel, avagy akár nem. Szóval ez egyfajta mentális tréning. A minekek erejének uralása, egy jobb és teljesebb élet kialakítása okozatán. Ha megváltozott tudatállapotban tudod uralni a cselekedeteidet, valós tudatállapotban már igazán pofon egyszerű. Ezért a gyakorlás, avagy a tréning elengedhetetlen a jellemfejlődés szempontjából.

De igazából nem is erről akartam írni, hanem a mókus sámánokról. De ez egy másik alkalommal fog megtörténni, ahogy az elmúlt időszak vicces élményeinek leírása is. Ez csak egy bevezető őrület volt...hol nem volt.

Addig is a kedves olvasó gyakorolja a minekek erejét.

2012. október 11., csütörtök

Szerelmünk vágya


Egy kisgyerek akkor zavarodik össze legelőször, amikor rájön, hogy nem lehet mindenki a barátja. A második alkalom ennél drasztikusabb, az a pillanat, amikor szerelemre lobban valaki iránt és az nem viszonozza kialakult érzelmeit. De kap egy ajándékot, felismeri önmagát.

Az anyagi világ négy fő elemből áll, a földből, a tűzből, a levegőből és a vízből. Ezekből épül fel a világ, amelynek kötőanyaga a szerelem. Nem véletlen, miért ez a kapocs. Ezt örököltük az égtől, mélyen ez élteti az embert, ez kapcsolja őt össze a többi emberrel, így tud teremteni, hinni és szeretni. Ha nem érez szerelmet, legyen az viszonzott, vagy viszonzatlan, akkor nem kötődik a világhoz. Belül üres, halott és érzéketlen.

Észrevettem magamon is, másokon is, hogy idővel hiába veszíti el a bizalmat a másik iránt, feladva minden lehetőséget egy kapcsolatra, az a belső érzelem, melegség, fény mindig ott marad és melengeti a lelket. Hol lehetőségekkel teli, hol fájdalmas tűzzel égetve.

Mindenkinek megvan a párja, csak elkallódnak egymás mellől. Mikor valami megmagyarázhatatlan nyughatatlanságot érzel, akár van párod, akár nincs, mindig az a kötőanyag működik ami összekapcsol azzal az ismeretlennel, vagy ismerőssel, akivel egy egészet alkotsz. Így köti össze a szerelem a feleket egy teljes egésszé. Van, aki szerencsés, és megtalálja. De a legtöbben nem.

Kiegyezel magaddal, alkut kötsz, hogy azzal legyél, akivel éppen vagy, mindezt tudattalanul. Kitalálod azt, hogy a másikat miért szereted. Ezért is van az, hogy valami elképzelés alapján próbálják egymást erőszakosan formálni a felek. Megnyirbálják egymást, hogy a puzzle kirakható legyen. De a kép így is értelmetlen lesz, csupán az illúzió tartja össze.

Talán mikor valaki iránt megmagyarázhatatlanul vágyakozom, közel érezve magam hozzá, talán azt a másik felet látom. De lehet csak az elképzelést, mi van ha ő az ?
http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/523197_10151254701132755_2126132060_n.jpg

Igazán szeretni valakit hibáival együtt lehet. Hiszen így ismerted meg. Ha ez nem működik, akkor rájöhettél, hogy nem a szerelem múlt el. Hanem az elképzelés. A szerelem aztán vándorol, magadban, a másikban, amíg újra ki nem köt valahol, lehet a célnál.

Vannak azért makacs dolgok, amit jobb titokban tartani, vagy elfojtani. Ha valami évekig tart jó rá odafigyelni. A kémiai és szellemi vonzalom maximum egy évig, ha ki tart, de már az első három hónap után is elgondolkozik az ember, hogy most mi van, mibe vagyok. Már, ha eljut odáig a dolog.
A megszokásról, vagy a partner függőségről inkább nem ejtek szót.

A szerelem sokszor kegyetlen, önző és kisajátító, mert birtokolni akarja az egyik a másikat. Ez a kötés pedig illékony, olyan, mint a homok, minél jobban szorítod, annál jobban kiszóródik a kezedből. De ha teret engedsz neki, akkor kitölti a tenyered.

Keresésed közben légy megigézve, és igézz te is bátran. De légy éber és figyelmes, mert sose tudhatod, ki az aki a szemedbe néz.

S akár teheted, akár nem, légy szerelmes, még ha titokban is. Ez az az ajándék, ami emberré tesz és beteljesíti az utad.

Ezek persze magasztosabb eszmék, semmi köze a mai világhoz. De kell ilyenekről is beszélni. Ez az örökségünk.

2012. október 8., hétfő

A sötétség táltosai


A magyar hagyományokban nagy szerepe volt a táltosoknak. Gyógyítottak, tanítottak és gonosz szellemekkel küzdöttek meg környezetük védelme érdekében. Amolyan javas emberek voltak, varázslók, mágusok, akiknek képességük volt a természettel és az isteni törvényekkel együtt működni, elhozva ezzel a békét és új szellemi áramlatokat, melyet a másik világból súgtak nekik. Tehát közvetítők voltak, amolyan hírnökök is egyben, akik felmásztak a világfára és leszakították a világnak gyümölcsét, etetve ezzel az arra éhezőket.

Ezek az emberek révülés útján kapcsolódtak a szellemvilághoz. Révbe értek, azaz elérték úti céljukat és onnan vissza is tértek. Ez fontos, mert vissza is kell tudni jönniük.

Általában már bizonyos születési jegyek is megkülönböztették őket az átlagtól. Nem volt ritka a testi deformitás, a több ujj, a burokban születés.

Beavatásuk során, amely bekövetkezhetett bármikor, kapcsolatba lépett velük szellemi lényük. Ekkor elvesztették mindazt, ami még a régi életükhöz kapcsolta őket. Feldarabolódtak és újra összerakodtak. Valamilyen fajta testi és lelki traumán mentek keresztül, ami által megnyílt nekik az a kapu, mely őket azzá tette ami. Tökéletes összhangba kerültek, elmosódott a határvonal anyagi s lelki világ között. Mindent egyformán és egyszerre érzékeltek. Amolyan szent őrületben leledzettek, léteztek.

Minden hetedik évük során megkapták azt a fokozatot, azt az irányt s útmutatást, ami segítette őket munkásságuk alatt.

Ugyan a Fényt kellett, hogy szolgálják de előfordult olyan is, amiről kevesen beszélnek, de teljesen adott, hogy képességeiket ártó dolgokra használták. Nem is inkább anyagi haszonszerzés céljából, pusztán azért, mert túlléptek egy erkölcsi kereten, avagy megkísértődtek, fájdalomba estek.
http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/12928_10151250761832755_1605749933_n.jpg

A Világfa mászása közben, amely magába foglalja az Alsó, Középső és Felső világot, gyakran találkoztak magával a Gonoszsággal is, azaz a másik pólussal, a Hideggel. Mint a népmesei hagyományokban is előfordul a válaszút, a táltosoknál különösen megjelent ez a motívum. Választani merre tovább, melegedni a Jón, vagy fagyoskodni a Rosszban, ezáltal beköltözni az Alsó Világba, a démonok hazájába.

Ismerős a mondás, aki túl sokat bámul a sötétségbe, maga is sötétséggé válhat. Mivel a táltosok alapból érzékenyebb emberek voltak, ezért könnyen előfordulhatott egy másfajta döntés.

Gyakran a sötétség erőinek is érdeke volt átcsábítani a sötét oldalra a révülésre képeseket. Egy átlagos embert, akinek nem volt ereje, sokáig nem igazán használhattak semmire, de ha sikerült egy Fény minőségű embert átcsábítaniuk, igazolhatták magukat Isten előtt, hogy íme, míg világ a világ, szükség van a negatív energiára is, hiszen van olyan, aki ezt igényli.

Ennyit szerettem volna mondani, nem többet. Talán még egy picit. A régi idők óta sokat változott a világ. De van, olyan, ami sosem változik. Egyesek még mindig képesek a világok között utazni.

Türelem



Ismert mondás, hogy a türelem rózsát terem, bár nekem hosszasabb várakozás során se alakult ki a környezetemben ilyen, vagy ehhez hasonló növény.

Maga a türelem szó is elég érdekes. Visszafogottságot sejtett, valamilyen fajta ketrecet, ami belülről simán nyitható, csak szánt szándékkal benne kell tartózkodni. Én szerencsére nem vagyok türelmes fajta, türelmem inkább határozatlanságomból és enyhe lustaságomból fakad. Vagy talán abból, hogy túlságosan szellemire vettem a formámat, mintsem, hogy azon aggódjak, hogy sikerül majd betörnöm a farkasok, vagy birkák mohó, fogyasztó világába. Bár mint tudjuk, vagy legalábbis én tudom, nagy különbség a birka tömeget és a farkas tömeget tekintve nincs. Ugyanúgy magába szippantja mindkettő világlátás az embert.

Beszédes azért ez a fogalom. Maga a szó első része a tűr. El kell tűrni valamit, amit nem szívesen visel magán az ember, abba a hiú ábrándba vezetve önön gondolkozását, hogy idővel jobb lesz. Nem lesz jobb, mert a tűrés kényszer, és aki igazán szabadnak, avagy függetlennek akarja látni magát, az nem tűri a korlátoltságot. Se magában, se a másikban.
http://img577.imageshack.us/img577/6006/intolerancebyvhmalex.jpg

Olyan ez a dolog, ami betűri az embert, másképpen kifejezve elrejti és elfojtja azt, amit igazán szeretne. S mint tudjuk, a vágyai határozzák meg az embert, ez ad neki célt. Ha hosszú távon bezár dolgokat, az olyan mintha szánt szándékkal megcsonkítaná magát, avagy a lehetőséget.

Ezért, aki türelmes, az fél. Nem egész, mert nem tudja kifejezésre juttatni a ketrecbe zárt gondolatait.

A rózsa is akkor nő, ha öntözik, akkor terem, ha megteremtik.

Ez volt a mai napi gondolatom mára. Bezárt tehát a türelmem móka tára.

2012. szeptember 18., kedd

Függőség


Az ember függetlenségét legtöbbször függősége gátolja. Mindig igény van valamire, amibe megkapaszkodhat az ember, bár ez ennél több, mert aztán függ is tőle. Lényegében nem tud élni annak a dolognak a közelsége nélkül, amire régen vágyott hamisan, de már szabadulni szeretne tőle, mert nem tud vele megbirkózni és lehetetlen megfelelő módon átélni vele a tapasztalatokat. Inkább sebez és tép, mint épít és teremt.

Ez a dolog bármi lehet. Drog, alkohol, szerelem, hobbi, élethelyzetre való reagálás, belső zavarok szerepeltetése. Veszélyes dolgok ezek, mert az ember mindig többet akar, túl akar lépni az észlelésen, többet akar látni és hallani, kapni.

Megszállottan keressünk valamit, és mindeközben egyre jobban belegabalyodunk a minket tévesen éltető dolgokba. Vagy a drogokba, vagy a reménytelenségbe. A csavar az, hogy mikor már azt hisszük erősek vagyunk, akkor jön a törés. Elég egy apró karcolás, egy ártatlan szúrás és kiszakad az erőtér és ami elfojtódott kiszabadul, és a lehetőségek mindeközben meg befele igyekeznek. Álomvilágból a realitás talajára lépünk és onnan újra vissza az álomvilágba huppanunk, de az már másmilyen lesz, mindig másmilyen. Így alakul közben a személyiségünk, ami függ és folyamatosan érvel, önmagával és másokkal.
http://m.cdn.blog.hu/la/langologitarok/image/albahyseni_cover.jpg

Folyamatosan elbukunk. Nem vesszük észre a gödröt, mert az is önálló tudattal rendelkezik. Főleg, ha az a gödör netalántán egy ember, és fő célja, hogy állandóan belezuhanjunk. De ha nem ember lenne, akkor is nehéz lenne kimászni belőle. Avagy nehéz is, mert a többi függő is folyamatosan gödröt ás, hogy a többiek is beleessenek. Senki se szeret egyedül lenni. Ezért csalogatja egyik a másikat. Gyere ide, gyere oda, tedd ezt, tedd azt. S megteszi az ember, mert rengeteg öröm lakozik abban a rengeteg kínban.

Nem szabad táplálni a gondolatokat, mert szokásokká válnak. A szokások rendszerré, a rendszeresség függőséggé.

Az emberek gyökerek. Már abban az értelemben, hogy felfele növekednek faként jó esetben. A megfelelő tápanyag, megfelelő fejlődést biztosít, ha nincs táplálék, a gyökér, gyökér marad. De ki vagyok én, hogy megmondjam a gyökereknek mit egyenek. Mindenki a saját fájának a kertésze. S a mai világban a biogazdálkodás visszaszorult. Helyette gépek vannak, vegyszerek és minden a gyorsaságra és a hatékonyságra épül.

A függőség másik árnyoldala, hogy kialakul a hiper érzékenység. Mindent magára vesz az ember. Aztán jön a paranoia, azt is önmagára aggatja, amit nem kellene, ami nem is neki szól. Szóval vicces.

Na mindegy, gondoltam írok erről egy cikket. Én természetesen teljesen szabad vagyok. Egészen addig amíg bele nem néz a szemembe az ösztön.






2012. szeptember 12., szerda

Star Wars – Hogyan élj ez erőben


Nemrégiben felfrissítettem emlékeimet a Csillagok háborúját illetően, azaz konkrétan megnéztem a régi trilógiát, és elhatároztam lejegyzem a mondanivalóját.

Első sorban az erőről szeretnék szavakat ejteni, mely az egész film központi forrása, ahogy az életnek is Jedi fejjel gondolkozva. Ez az erő mindent áthat, mindent körülvesz, benne van élőben és élettelenben egyaránt. Mindig jelen volt és mindig jelen lesz. Ez a fajta dolog energia, amit irányítva hatni lehet bármire, látni jelent, múltat és a lehetséges jövőszálakat. Különleges képességekkel ruházza fel tehát használóját, aki két út között választhat. Lehetősége van a jó és rossz oldalhoz.

A műben bemutatásra kerül egy tudatalatti utazás is. Ez amolyan beavatás féle, mely összehozza az embert a legmélyebb személyiségével. Ez minden rejtett vágyat és az azokból kifejlődő lehetőségeket bemutatja, mely segíti az erő tulajdonosát magasabb szintekre juttatnia. Az erő megvilágosít és éberré tesz, ahogy tudatosabban foglalkozik azzal gazdája.
http://information2share.files.wordpress.com/2011/09/wallpaper-334491.jpg

A Jedi a világot illúziónak tartja, fő célja a csalóka látszat és az igazság között különbség tétel. Ezért nem érez, de nem is érezhet. El kell temetnie ezen emberi tulajdonságokat. Nem szabad kilengésekbe esnie, mert a hatalom felelősséggel jár az univerzum rendjében. Ám, ha félelem, gyűlölet vagy harag jelenik meg a szívében az a sötét oldalhoz vezeti, mely út sokkal simább, könnyebben járható, ahogy a történet is tartja. Az érzések elárulják az embert, becsapódik önmaga által és sötétséggé válik. Ezért a kételyeket jobb időben eloszlatni és békésen tekinteni a környezetre.

A film, a folyamatos belső küzdelmeket is szemlélteti. Rámutat arra, hogy az igazság sok esetben csak a mi nézőpontunkból igaz. Mindenképpen minden állásfoglalásra késztet. Valami mellett dönteni kell és vállalni azt.
Ahogy Yoda mester mondaná: „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.”

2012. szeptember 9., vasárnap

A félelem invokációja


Ma a félelemről szeretnék írni. Úgy gondoltam ez is annyira általános, hogy napokat lehetne erről a témáról beszélni. Főleg vasárnap, egy laza ebédet követően, az utolsó nyári napsütéses órák idejében.

Maga a fél-elem, egy olyan dolog, mely folyamatosan felez le dolgokat. Mikor megjelenik a fejünkben, elkezd hatni a szívünkre is.
Olyan érzés ez, mintha fázna belül minden. Talán remegünk is. Közben jönnek az illúziók, a képzetek, árnyak. A felező erő folyamatos táplálása, mely gyengít bennünk minden racionalitást, minden reményt, minden elképzelést átvett minket a túlsó partra, a negatívitás pusztítóan sötét és hideg vermébe, ahol vadállati félelemmel hadonászunk a minket kísértő lények kántálásának közepette.

A félelmet érzünk akkor is, ha a másik fél tőlünk. Azt hisszük a sajátunk, de nem. A másik embertől el lehet kapni, mondhatni ragályos. Végül is az őrület egyik fajtája és nem alapösztön, ami a túléléshez kell. Túlélni olyan világban szokás, ahol az élet állandó küzdés, vagy megalkuvás az erősebbel szemben. Csak az anyagra képes hatni ez a fajta érzés, mert csak az képes feleződni, mert nem teljes, hanem folyamatosan változó. Sebezhető.
http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/254956_215598161793867_1128138_n.jpg

Félelmet tehát lehet invokálni, behívni, idézni, ha úgy tetszik, de a szó pontosabb jelentésében, segítséget kérni. Könnyen. Az alap ősi félelem a sötéttől, a fény hiányától benne van az emberben, de hasznot is lehet belőle húzni. Ha úgy tetszik, kihúzhatjuk magunkat a kútból. Ami megjelenik a saját akaratunkból az le is győzhető. Kivéve, ha ez kimerül az állandó panaszkodásban az élet dolgait illetően, vagy feleslegesen aggódunk előre egy napot, mikor az még meg sem történt.

Szembe kell a félelmekkel szállni és megpróbálni elhessegetni. Igyekszem én is ezt tenni. Főleg vasárnap délután, mikor megint lezárul egy hét. A hétfő mindig új kihívásokat hoz. Új félelmeket állít az ember elé, de új lehetőségeket is, hogy még erősebbek legyünk.

2012. szeptember 7., péntek

Mitől vannak rémálmaink?


Az alvászavar, mint olyan egyidős az emberiséggel. Főleg azóta, mióta duálisan kezeli, azaz megkülönbözteti az álom és ébrenlét világát. Az egyensúlyt már rég elvesztette a civilizált formánk, mely a személyiség és tudatalatti energiák hasadásához vezetett. Sok fajtája van ezen zavaroknak. Van, aki nem képes aludni, vagy van aki túl sokat. Van, aki nem képes az álmaira emlékezni, de létezik olyan is, hogy a tudatalatti és a környezet árnyai ólomsúlyként nehezednek az álmodóra, zavarva őt békés pihenésében.

De mi is az a rémálom?

Az, amikor az ember rémeket lát. Olyan irracionális, vagy akár valósnak hit képek és történetek jelenése, mely felzaklatja az álmodót. Ez lehet, akár egy parányi eltérés is, mely nyomaszt ébredés után, de lehet nyüzsgő zombi, szellem, démon hordák fokozott jelenléte is, ha nagyon drasztikus akarok lenni. Igyekszek mindig az lenni.

A legtöbb esetben, ez a rém, az én. Azaz te. Már sokszor írtam, ami álomban megjelenik, legyen az tárgy, vagy élőlény, az valamilyen részét képviseli az embernek. Vannak globálisan megjelenő formák, köszönhetően a kollektív tudatnak, és annak a gyenge, vagy nem gyenge nem tudatos telepatikus rendszernek, mely összeköti a tömegeket. De mivel, mi mind egyének vagyunk, saját élettel, saját nézőponttal, ezért saját szörnyek is teremtődnek utunk során, melyek figyelmeztetnek minket, miben változzunk, vagy mire figyeljünk oda. Tehát általában a nappali világ próbatételei, küzdelmei, vágyai, zavarai, tudatalatti észrevételei jelennek meg az álmokban. Ez a hivatalos, tudományos szakvélemény. De mivel még nincs technológia arra, hogy belelássanak az ember fejébe precízen, és meghatározzák a bent lezajló élmények okát, ezért mindez csupán filozófiai szintű fejtegetés.
http://www.freecomputerdesktopwallpaper.com/new_wallpaper/
A másik része a kintről jövő fenyegetés. Sokfajta elborult agyú lény létezik, mely saját szenvedését csökkentő, vagy pusztán élvezetből próbálja befolyásolni az álmodót, ezek többnyire haszontalan paraziták, amit az ember kellő türelemmel el tud űzni egyszerűen. Olyanok ezek, mint a kocsmákban fellelhető, kóbor elkorcsosult alkoholisták, akik figyelmet követelnek maguknak, ha ezt nem kapják meg, akkor fenyegetőznek. Veszélyesnek tűnnek, de nem azok, nincs semmijük, többek között józanságuk sem. Ilyen lények léteznek minden hitvilágban, a tibeti álomírások is tesznek róluk említést, melyek főleg álomvilágban jelennek meg. Ezek megjelenése is a helytelen élet következményei. Amolyan rés a pajzson dolgok.

A ráadás az, hogy egyes teozófiai elméletek szerint, ezen negatív, alacsony szintű szellemek az ember világ ugyanilyen alacsony szintű „részegeseiből” kerülnek ki, többnyire azok elhagyott héjainak önállósult lenyomataiként, míg azok lelkei ész nélkül vándorolnak saját pokluk síkjain, a következő újjászületésükig.

A harmadik dolog, a másik ember általi behatás. Van, mikor összekapcsolódnak álmok és ez fura, borzasztó dolgokhoz vezethetnek, vagy nagyon-nagyon kellemesekhez. Ugyanis nagyon erős érzelmi kötődés eredményezi ezt az átvitel.

Léteznek persze, komolyabb démoni zaklatások is. De ahhoz több minden kell, korábbi írásaimban már említettem ezt.

A rémálom tehát kezelhető dolog, mindenképpen valami üzenet az álmodó fele. Tehát igyekezni kell jobban odafigyelni a környezetünkre, az azzal való kapcsolatainkra, legfőképpen az emberekre.

2012. augusztus 30., csütörtök

Árnyék világok, árnyék emberek, árnyék fények



Miért is élünk árnyékvilágban? Mert valami van, amiből ez az egész árnyék keletkezett. Van valami, ami útját állja a fénynek. Valamilyen optikai jelenség áldozatai, azaz eredményei vagyunk. Ezért is lehet saját magunknak is árnyoldalunk, ezért hisszük azt, hogy egy árnyékhatalom áll felettünk, ezért uralkodik rajtunk, vagy képes rajtunk élősködni az árnyékkormány.

Ha létezik az árnyék, léteznie kell az igazi formának is, amiből az keletkezett. Ez a két dolog persze csak az okozat. Az ok az, hogy létezik az a jelenség, ami a kettőt megkülönbözteti, és ez rajtunk kívül álló dolog. Úgy hívják tudat, a semmi maga, amelybe mégis minden benne van. Mert a tudat alkotja meg az árnyékokat és ugyanúgy semmisé is teszi azt. Egy megfelelően éber ember, ezért átlát a másik árnyékán..

Sokszor szeretem az emberek vérét szívni, persze csak képletes értelemben, mert nem vagyok vámpír. Szeretem feszegetni a határaikat és kíváncsi vagyok a reakcióikra. Legfőképpen arra a formára, melyből az árnyéka keletkezik. Az árnyék természetéből még messze menő következtetéseket nem lehet levonni, mert mindenképpen egy torzult formája a valós képnek. Sőt, legtöbbször a formán megjelenő árnyhatások, csak összezavarják a látót.
http://a3.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/378728_456558281044313_646303832_n.jpg

Sok mindenkiben csalódtam amúgy. De aztán mindenképpen rá kellett jönnöm, csakis magam tehettem róla. Egy árnyéknak sosem szabad hinni, sosem szabad igazi dolgot elvárni. Az a dolga, hogy rejtőzködjön és élje életét a többi árnyékpajtásával, míg fel nem oldódnak a fényben. Nem gondolkoznak el saját természetükön, mert csupán kivetülések, alvó tudattal, mögöttes fénnyel.

Bár felesleges erről szólnom, a legtöbb ismerősömmel nem szoktam ilyen témákról beszélni. Egyrészt felesleges számukra, másrészt nem értenék vagy nem érdekli őket, mert a kézzel fogható dolgokban hisznek. Nem az árnyékokban. Ami nagyon jó dolog, ha csak kész emberek lennének a Földön, akkor nem tudnának mitől elrugaszkodni. Így, hogy létezik a realista hozzáállás, lehetőségem van ettől elvonatkoztatni. Na és persze halvány mosollyal az arcomon tudatosítva magamban, hogy a legtöbb embernek könnyen emészthető dologra van szüksége. Olyan világképre, amibe nem szerepelnek tűzokádó sárkányok, angyalok, keleti jógik vagy közönséges házi koboldok, se filozófiai eszmefuttatások.

Különös dolog az ember. Bárhogyan ki lehet akasztani. Van, akit egy gúnyos beszólással és van olyat, akit kósza elméletekkel.

Mindenesetre, azt sose mondd nagyon okos egyetemistának, hogy a Hold egy hatalmas gömb űrállomás és Armstrongék csak a felgyűlt, porral teli részen szálltak le.  

2012. augusztus 15., szerda

Bardo Thodol - Élet és halál között lebegve a köztes térben


A buddhista és más keleti tanok szerint a halál után és az újraszületés között, egy olyan állapotban leledzünk, melyet mennybéli, avagy pokolbéli illúziónk töltenek be, attól függően milyen gondolatok és cselekedetek határozták meg földi életünket. Sőt, mindenkinek hite szerint jelennek meg ezen képzetek, a keresztények valószínűleg angyalokat és démonokat látnak, míg vallásokat ellenzők, reális-irreális képeket alkotnak tudatukkal. A köztes tér illúzió világából fel kell tehát ébredni, különben a szexuális képzetek és a vágy újra testet öltésre készteti a lelket és beleszületik valamely minőségű világnak anyaölébe.

A nagy kérdés az, hogy hogyan tud az egyszeri ember felébredni ebből az állapotból, honnan tudhatom, hogy most jelenleg nem egy olyan helyen tartózkodok-e, mely saját képzeleteimből épül fel, mint amilyen az ember álomvilága? A válasz egyszerű, szerencse és nem tudni.

Ezt a köztes világot amúgy bardonak nevezik. A tibeti hagyományokban ezért gyakori, hogy az elhunyt mellett egy láma kíséri annak szellemét, hogy felismerje saját illúzióit, ugyanis a halott még jó pár napig kötve van a testéhez, minőségben úgy „él” mintha meg se halt volna, hallja és érzékeli a földi dolgokat is.
http://kjksm.com/works/itself/img/printing/photo01.jpg

A tanítások szerves lényege, hogy az illúzió felismerése minden világban lehetséges, sok-sok világon vezet keresztül az út, egészen a Nirvanáig, az Ürességig, amely nem üresség, hanem szabadság. Addig sok-sok világot be tud járni a lélek, fokozatosan felismerve a látszatot. Vannak világok, ahol a látszatok keverednek, ilyen a mi világunk is a megszámlálhatatlanul sok lélekkel és van a köztes állapot, ahol egyedül van az ember, illúzióinak köszönhetően isteni teremtő és képzelőerővel.

De nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy minden csak jelenség, ami mulandó, elképzelt, irreális és tudat nélkül ezek nem is létezhetnek. Úgy tudnám a legkönnyebben elmagyarázni, hogy míg az ember nem lép be egy üres szobába, ahol csak egy asztal van és egy váza, addig az az asztal és az a váza nem is létezik, mert addig még nem érzékelte és látta azokat senki.

Tehát a lényeg a nem-valóság felismerése (mint a Mátrix című filmben is, amelyben a világ nem valós). Ezért fontos a gondolatok milyensége, és azok kordában tartása, ami sokszor teljesen lehetetlen feladat, főleg az állatias tulajdonsággal rendelkező embereknek, köztük nekem is. Ne érezze persze magát senki kirekesztve, nagy százalékunk ilyen. Földhöz ragadtan vágyakozunk. Ami nem baj, mert a bűn is csak egy illúzió.

Ám amit most gondolsz, a következő életedet formálja, a holnapot.

2012. augusztus 6., hétfő

Az Antikrisztus és a média, avagy a virtuális illúzió


Egy világkorszak lezárása több összetevőből áll. A leglényegesebb azok az alkotóelemei, ami által betetőzik a folyamat. Ezt általában a két korszak közti harc jelképezi, azon belül is annak szereplői. Jelen cikkemben az Antikrisztus kerül bemutatásra, melyet eddigi olvasmányaimból és elképzeléseimből vetettem betűnként sápatag fényű monitorom mezejére.

Az Antikrisztus a Káli Júga megtestesült formája, a földre született gonosz, az elmúlt ezer évek minden iszonyának hatalmával felruházott személye, a jó ellentéte, minden világi uralkodó uralkodója. Számtalan jelzővel illették már őt, amit beavatottak és látók az elmúlt korszakok alatt tapasztaltak. Nagyon sok nép vallásában megfigyelhető ennek az Ellenségnek a motívuma, nem csupán a zsidó-keresztény, gnosztikus hagyomány részét képezi, hanem felelhető pl. a buddhista filozófiában is, aki mint az idők végén eljön és háborúra hívja a népeket. Tehát ergó, egy Diktátor, egy teljes hatalommal felruházott lény, akinek a kezében koncentrálódik a világ hatalma. De a legfontosabb szerepe mégis a megtévesztés. Ő a nagy bűvész, a nagy illúziókeltő.
http://socialbarrel.com/wp-content/uploads/2012/07/Microsoft-Engineer-Exposes-Android-Spam-Botnet.jpg

Igen, nos a blogom kezdeti témájától eltértem, a médiától már teljesen távol esik, az az írásos műfaj, az a tartalmi dolog, ami miatt ez az egész született. De, ha úgy vesszük mégse. Jól látható és tapasztalható, hogy az az illúzió és mértéktelen embertelenség, amitől őseink próbáltak óvni, szennyként folyik a jelenlegi emberiség szemébe, torzítva és butaságba kényszerítve a tömegeket. Mindezt azért, hogy az ember jól ellenőrizhető legyen és könnyen irányítható a gazdáink legnagyobb örömére. Mindez egy új bálvány imádatot hozott el, amely egyrészt tudatlanságig szórakoztatja és ejti ámulatba modern csodáival a tömegeket, ahogy az Antikrisztus is teszi. Ha eljön ez a Lény és igazak a jövendölések, mindenképpen nagy segítségére fog válni a modern kor nyújtotta technológiai és információs eszközök léte. Minden a szeme előtt lesz, mindent látni és mindent hallani fog, az emberek a technológiai forradalom helyett, csupán egy gépezet fogaskerekei lesznek, öntudat nélkül, a média és csodatévő közösségi oldalak rabságába vetve. Mint most.

Igen, elgondolkoztató, hogy mi van, ha már tart. Ha már rég ebbe a korba élünk. Sőt, mi van, ha én is agymosott vagyok, és szerepem csupán annyi, hogy az amúgy is végtelenül összezavart emberekre még én is rátegyek egy lapáttal a gondolataimmal megrakott talicskából.

Ám eközben folyik a mobilkommunikációs eszközök drasztikus fejlesztése és kiadása is, ami új világokat teremt mindenki számára. Az álomvilágból még nagyobb álomvilág lesz. Személyiségünk ezeken a helyeken megtöbbszöröződve létezik, avagy létezhet, megteremthetve a saját kis illúziónkat. Lehetünk mi is Antikrisztusok, akik elfedik a lényeget és csapdába ejtik a lelket, az áhított szabadság helyett egy gép börtönfalaiba zárva, hol a bitek keresztül kasul átszövik életünk és változtatják meg isteni sorsunk, belebetonozva magunkat a carpe diembe.
http://www.cyberpunkreview.com/images/matrix26.jpg

A virtuális világ elkezdődött menthetetlenül. Beláthatatlan helyekre vezethet minket ez az út, a kérdés csupán az, hogy emberek maradunk-e, vagy pecsétekkel megjelölt lények egy olyan világban, ahol aki nincs megjelölve menthetetlenül elpusztul. De nem kell nagyon messzire menni, ez zajlik most is, már a harmadik világ is be van hálózva. Ma bankkártya és internet hozzáférés nélkül nem lehet létezni. Nyugaton már megbüntetik azt, aki indokolatlanul nagy készpénzt tart magánál. A világ tehát folyamatosan változik és új trendeket teremt, kérdés, hogy milyen vonalat fog erőltetni.
Elnyom-e majd minket, vagy kipótol és teljesebbé tesz ?
Nem mindegy.

2012. augusztus 1., szerda

A Teremtés válsága


Manapság egyre jobban erőltetik a válságot, magát mint szót, belemantrázták az emberek agyába az elmúlt évek során. Amúgy pusztán logikai alapon szeretném felvázolni, hogy nagyjából mit is jelenthet a válság, ezen belül a teremtés válsága.

Minden megy valamilyen fajta irányba. Mikor elég tér, mennyiség és információ éri a folyamatot nyilvánvalóan az adott dolog minősége is megváltozik. Vál valamivé. Válság alatt van. Peremvidéken, ami jellemzi a jelenét, nem tud kitörni a múlt csapdájából és idegesíti a jövője, mert még nem létezik, csak nyilvánvalóan lesz. Olyan ez, mint egy szakítás. Kapaszkodik egy olyan dologba a világ, aminek értelme már nincsen és a múlt csalóka szeretete elhomályosítja a jövőbe vetett hitet, és tagadja azt az állapotot, hogy a változás folyamatos és jó. Minden változik. Ez a lényeg. Az életünk kicsiben és nagyban hasonlatos ahhoz a folyóhoz, amelyben mi vagyunk a halak. A változás irányít minket, s döntéseink teszik ezt elviselhetővé és könnyebbé, hogy végül eljuthassunk az öbölbe.
http://farm3.staticflickr.com/2492/4189341073_edc135dde9_z.jpg

A kérdés az, hogy akkor a teremtés miért van válságban. Úgy érzem rajtunk keresztül a Teremtő erő munkálkodik és ez egy oda-vissza játék. Mi egy tőn teremtünk, mint egy szőlőfürt, amin mi vagyunk a szőlőszemek. Ez a tő is változik, lényege a változás, a változás állandósága. Igen, teológusok azt szokták mondani, Isten nem mosolyog, mert akkor változna, neki állandónak kell lennie. Nos, állandósága pont a folyamatos változásban rejlik, azon keresztül a mi emberi lényegünk is. A folyton bekövetkező személyes és globális válságok, csak egy újfajta útra terelnek minket, amely teljesebb, nagyobb szőlőszemekké neveli és alakítja lényünket.

Ebbe semmilyen háttérhatalom és rossz szándékú erő nem tehet kárt, maximum felgyorsíthatja. Ha részletekben mégis tragédiaként éljük meg, egy tágabb nézőpontból színtiszta haszon, melynél jobb dolgot ember nem is kívánhat magának.