2012. július 26., csütörtök

Füstmentes mindennapjaim


Minden dohányos életében eljön az az időszak, amikor szabadulni szeretne káros szenvedélyétől, vagy ha nem is, elgondolkozik egy lehetőségen mi lenne, ha többet nem cigizne.

Na, én évekig gondolkoztam, illendő lett tehát valamilyen cselekvéssé alakítani fantáziálásomat, pontosabban nem-cselekvéssé, mert egy dolog abba hagyására irányult az egész kísérletem.

A füstös reggeleket követő nappalok és éjjelek nehezen engedik ki áldozatukat légkarmaikból, tehát az első tanácsom az, hogy mindenképpen legyünk lazák. A görcsös elhatározás nem vezet semmire, mert az már olyan szilárd gondolat, hogy a könnyen törhető kategóriába tartozik.

Próbálkoztam már rengetegszer abbahagyni, de a csábítás és a hiányérzet mindig legyőzött. Sokszor a képzeletem vezetett tévútra. Azt hittem cigimentesen nem lesznek olyanok a baráti csevejek, nehezebben fogok szórakozni, szociálisan is, de kimaradok dolgokból, stresszessé válok, nem lesz olyan, ami kikapcsoljon és megszűnik minden koncentrációm, vagy esetleg felrobban az agyam, vagy túl egészséges leszek és elrabolnak a szervkereskedők.

Az első három nap volt talán a nehéz. Főként lelkileg, fizikai tüneteim nem igazán voltak, mert a nikotin viszonylag gyorsan ürül a szervezetből, legalábbis az a dózis, ami követeli az újabb adagot.
Pár napig azért elég ideges voltam, mindenre ugrottam amire csak lehetett. Megnyugtatott. A környezetemet nem annyira.
http://www.ingyenmozifilmek.net/pictures/13134985013thps2uc.jpg

A legtöbb okos ember azt tanácsolja kerüljük el egy ideig azokat a helyeket és kísérő dolgokat, ami a dohányzással együtt jár, gondolok ezalatt a kávéra, vagy az alkohol tartalmú italokra. Nos, én nem így tettem. Ugyanúgy kávézok és ugyanannyi adagot iszok meg, csak jelenleg füst nélkül. Ugyanúgy elmegyek szórakozni, vagy jelen vagyok baráti sörözéseken, ahogy eddig is. Pedig volt, hogy napi egy doboz cigi lazán elment, és ez meghatározta a reggeli ébredésemet, ugyanúgy mint az elalvást.

Sose baj, ha kísérletezés közben beleesünk valami hibába, ez nem verseny, önmagunkkal felesleges is lenne. Az a lényeg, hogy ne essünk vissza, és az elért eredményeket becsüljük meg.

A hiányérzetről meg annyit, hogy sokan a nikotintapaszokkal, rágókkal, csokival pótolják az űrt. Nos, ez se jó, mert az csak mélyíti az egész szakadékot. Végig tudatában lesz az ember, hogy hiányt pótol. A dohányzás abbahagyása nem hiány, hanem eredmény. Csak pozitív dolgokat nyer vele az ember. Nem szívja el az egészségét, a pénzét és az idejét, és ami a legfontosabb többé nem függ attól a csapdától, amit magának állított, amiatt mert fogékony lett a társadalom propaganda gépezetére, arra az illúzióra, hogy cigizni jó. Nos, nem jó.

Ugyan még nem tudok magam mögött sok időt, de azt tudom, hogy a hiány mindig alapvető, de ez hajtja előre az embert. Az új dolgok iránti vágyak, új dolgokat szülnek, kár ezt a füstre fordítani.

Persze, nagyon sok mindent nyer az ember ha tisztán lélegzik. Erre nem térek ki, mindenki tapasztalja meg saját maga....

2012. július 22., vasárnap

Hermész, a mágia hírnöke


A görög mitológiában az istenek hírnöke, de egyiptomi vonatkozásban is felelhető Thotként, kit az istenek írnoka- és az írás megalapítójaként tartottak. Hasonlóan Henochoz, egy vízözön előtti korszakról számol be, és leírja azon katasztrófának történéseit is (az se kizárt, hogy Hermész, maga Henoch volt). Mindenesetre nagyon sok arcot és nevet tulajdonítanak neki.

Nagy Sándor uralkodása alatt találtak rá mumifikált tetemére, melynek kezében a híres hermetikus műve a Tabula Smaragdina volt. Ezt alkimista és okkultista szövege miatt évszázadokra betiltották és a belőle táplálkozó írásokat és feldolgozásokat elrejtették, vagy megsemmisítették a korabeli uralkodók parancsára.

Hermész célja az ember spirituális valóságának felfedése volt, mely egyesek szerint sikerült is. Belőle táplálkozik a kései hermetikus mágia, az okkultizmus is. Mivel korábban inkább az ember és a kozmosz viszonyát mutatta be a munkássága, a középkorra sikerült magába olvasztania a kabbalát, a ji-kinget, az asztrológiát, tarotot és más egyéb gyakorlati filozófiai rendszert. Ez nem hogy nem tette kaotikussá az egészet, hanem sikerült egy olyan ösvényt vágnia a világképébe, mely többféle embertípust is sikeresen bevonzott a hermetizmus művészetébe.
http://visionaryrevue.com/webmedia2/jofmedia/jof.herm.first.407x548.jpg

Hermész maga volt a Világ Ember archetípusa, mely állt egy isteni és egy sátáni részből. Mindkét jellemvonás megtalálható volt benne, egyensúlyban a jó és a gonosz is. A hermetizmusban tehát megválasztható, hogy milyen ösvényt jár a tanonc, a teljességet választja-e, avagy megragad egy mágikus szinten, a saját anyagi kielégítése céljából (azaz isteni mágiázik, mely az isteni renddel összhangban cselekszik, vagy emberi mágiát használ, azaz varázsol személyes érdekek céljából) . A fokozatos beavatások által, mely mindig a gyakorló fejlettségétől és rátermettségétől függ és függött, nyílnak meg azok a kapuk, melyek az okkult titkokat felfedik.

Maga a mágia is, egyik legrégibb magyar szavunkból származik, a magból, amiből kicsírázik egy új dolog, amihez egy belső tűz kell, a máglya. Tehát, egy olyan művészet, ami összhangban az akarattal változást idéz elő. A megfelelő fajtájú és mértékű erővel, a megfelelő módon. Erre a módra kell csupán csak rájönnie az embernek, mert ahogy Jézus is mondta:

„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.”

2012. július 18., szerda

Hermetikus tanítás: A Szó és a Szem


Minden, ami mozog, valami által mozog. A mozgató erő, mindig nagyobb, mint a mozgatott dolog.

A hermetikus tanítások szerint Isten nem mozog, mert nincs annál hatalmasabb erő, ami megmozgathatná. Mindent magába foglaló nemzetlen erő. Ami számunkra lenne ő, az egy legmagasabb szintű érzékelés, míg ő Önmagát nem érzékeli Istenként. Ő nem lélegzet, hanem a lélegzet létezésének oka, ugyanúgy ő nem fény, hanem a fény létének oka. A Jóság és a Szeretet az, amely meghatározza, ez a neve is, mert ez tölt ki mindent. Mindent odaad és nem vesz el semmit. Amolyan Atya, mely Teremt, ezért is elsődleges „elvárása” mondhatni a szaporodás, az alkotás, gyermeknemzés.

Tehát elmondható, hogy Isten minden szellemi létezőnek, dolognak az eredete. Ezen lények aztán felosztották egymás között a Létező világot, hierarchiák alapján. Aztán egyes beszámolók szerint, (ugyanis elég nehéz az értelmezése a hermetikus filozófiának és ezernyi ágra szakadt) az alsóbb isteni lények teremtették meg az anyagi embert, lelket helyezve bele, hogy az szemlélje a Jót, és képes legyen választani Rossz és Jó örök forgandóságában (amely természetesen ezen alsó isteni világok jellemvonása).

Az ember tehát nemcsak felismerte magát a testben, ezzel csapdába esve, ahogy előző cikkemben is írtam, hanem a Teremtő munkájának szemtanújává kellett válnia, hogy az alsó világból, aztán újra a felső világba juthasson megismerése által.
http://3.bp.blogspot.com/_FfIptm6ryFk/TKsAy1byGcI/AAAAAAAAA78/iVayhEnEGL4/s1600/Hermetica.jpg

Mindegyik ember megkapta a Szót, mely kiemelte az állatok közül és alkotásra ösztönözte, illetve beszédre, értelemre. Nem sokan megkapták a Noust is, ami Isten felismerésére ösztönöz már az anyagi világban is, aki ebből kapott az Egy felé törekszik. Az ilyen emberek létüket károsnak tekintik és választaniuk kell halandó és halhatatlan lényük között, ami állandó belső harccal jár. Ettől függetlenül persze, mindenki halhatatlan lélekkel rendelkezik, csak nagyobb utat kell tenniük ( gondolom naivan).

A Corpus Hermeticum olvasása közben rájöttem, hogy a Nous egyfajta szem, az Éberség és a Tisztánlátás adománya, amit egyes kultúrák Harmadik Szemként is neveznek. Ez a homlok közepén elhelyezkedő spirituális szem, melyről blogomban már korábban is írtam. Egyes feltételezések szerint, ezen szem megnyílása (ami egy csakra), a többi csakra alul működéséhez vezethet, azaz a test erőközpontjai lassan, de biztosan kezdik feladni működésüket, ezáltal az élő szervezet elpusztul. Ezen szem túlműködését, ezen csakrák energiáját használták ki a mágusok is, ezen keresztül nyerték az energiát, mely által tudtak ténykedni, többnyire drasztikusan megnyitva ezen erőforrást. De ez egy nagyon tág tudomány, mint minden eszmerendszerben és gyakorlatban, a dolgok átfedik és kiegészítik egymást, így mutatva egy egységes képet.

A hermetikus tanítások az egyiptomi és sumér ősi vallásra vezethetőek vissza, főleg filozófia volt, melyből az ókor híres filozófiai iskolási is merítettek. Nem véletlen tehát, hogy keveredve van lélekvándorlásos és keresztény elemekkel is.

A középkorban a hermetikus vallás tiltott volt, gyakorlása okkultizmusnak számított, köszönhetően egyes hermetikus szekták drasztikus ténykedéseinek, illetve az Egyház növekvő befolyásának.  

2012. július 17., kedd

Hermetikus tanítás: Az emberről


Az alábbi cikk a Corpus Hermeticum című műnek köszönhetően született meg, azon belül is az Első Könyv ember ábrázolása keltette fel a figyelmemet. Igyekeztem tehát összefoglalni az olvasottakat.

Nous, az élet és a fény megteremti az Embert saját képére és hasonlatóságára, megajándékozza a Szóval, mely ezáltal kiemeli őt az állatok világából. Amikor az ember Atyját meglátta teremtés közben, önmaga és erre vágyott, alkotni akart ugyanúgy, hiszen isteni adottságai és a hasonlóság is erre késztette.

Minden hatalmat magába szívott és különböző minőségben létezett egyszerre, hiszen mindenből kapott, ami akkor a világban létezett és alapvetőnek számított. Egyfajta szellemi lény volt, mintsem anyag. Anyagi részét, úgy kapta és ismerte meg, hogy a Természet Állapotának Vizében megpillantotta önmaga képét, amely még üres volt és lélek nélküli és szerelmes lett abba, amely által az feltöltődött, s megjelent a világban. Így lett az Ember kettős, egyrészt Halhatatlan, hatalmas Isten és a végzetnek alávetett Halandó.
http://wac.450f.edgecastcdn.net/80450F/screencrush.com/files/2012/06/sacrificial_engineer_prometheus1.jpeg

Tehát egyrészt a kozmosz felett áll, és mégis annak foglya. A nemek fölött áll, mégis a testiség, a nemiség a legdöntőbb a halandó állapotban. Egy olyan Atyától született, aki sohasem alszik, mindent lát és tapasztal, mégis az anyagban sokszor nem az éber lét határozza meg, hanem az illúziók és a téves elképzelések irányítják.

Minden élőlény a földön akkor vált kétneművé, mikor az Ember is azzá lett. Ennek az oka az volt, hogy a Szó kimondta; sokasodjanak és szaporodjanak a lények, hogy a Noussal rendelkező ember ismerje fel, hogy halhatatlan, hogy a halál oka a vágy és természetesen okuljon az összes létező dologról.

Azóta a hermetikus filozófia azt vallja, aki felismeri önmagát, visszatér az Ősállapotába, a Legfelső Jóhoz, aki nem, az továbbra is vándorol halálról-halálra, életről-életre a vágy szülte testet szeretve érzékein keresztül. A hagyomány úgy tartja, hogy a világ egy Nedves Sötétségből teremtődött, abból született az emberi test is az érzékek világára, amelyből a halál iszik. De minőségében természetesen ott a Fény és Jóság, mely 7 sík tulajdonságainak börtönében van zárva. Ebből a 7 síkból szerezte a Szellemi Ember az eszközeit, mely dolgokat levet, ha felismeri önön halhatatlanságát.  

2012. július 13., péntek

Mese a fekete gyertyáról


Hol volt, hol nem volt, a semmi peremének legszélén és még azon is túl leledzett egy szoba. Ebben a szobában két gyertya élt. Az egyiknek fekete lángja volt, mely sötétséggel telítette be a környezetét, a másiknak arany színű lángja, ami megvilágította a rá eső részt.

Sokáig észre se vették egymást, fel sem foghatták egymás létezését, hiszen elnyomták magukban a másik világot, csak azt látták, ameddig el tudtak érni. Sokszor egymás falába is ütköztek, de nem határként érzékelték ezt, hanem semminek.
http://m.cdn.blog.hu/mi/minaplasticdoll/image/8750rt_k_g_a_gyertya_-med.jpg

Egy szép napon, az arany színű gyertya beteg lett, már csak pislákolt, így tere is fokozatosan csökkenni kezdett. A fekete lángú gyertya meglepődött, hogy új területeket tapasztalhatott meg. Elgondolkozott ezen, vajon meddig terjedhet határa és akkor észrevette a halovány fényű gyertyát, amely egy az egyben önmaga ellentéte volt. Tetszett neki, azelőtt még sosem látott olyan csodát, amelyből fényesség születik, ezért elhatározásra jutott.

„ Ez a gyertya sose hunyhat ki, mert ő ébresztett rá, hogy a legkisebb fény is felismerésre ösztönöz engem, általa megláthatom saját árnyaim és ezáltal új utakra terelhet a világban”

Azóta, a legkisebb világosság is képes utat törni magának a sötétségben. A legkisebb remény sem vész el a káoszban.

2012. július 10., kedd

Üres lapot a Világnak


Földünk gazdaságilag, erkölcsileg, szerkezetileg, környezetileg, meg mindenileg a peremen egyensúlyozva várja a végső lökést, amely a mélybe taszítja. Ami ide vezetett, az nem az emberi butaság eredménye, hanem a mohóságé és a könyörtelenségé. A cél mindig a hatalomra irányul, mindig annak megszerzésére, megtartására, elvesztésére, majd újbóli megkaparintására vezeti azt a réteget, akinek már ebben évezredes gyakorlata van. Nem a pénzről van szó, nem a bankszektor kiterjesztéséről, nem az élvhajhászásról, hanem a legtisztább sötét energia megkaparintásáról, amely új világokba nyit mindig újfent kapukat. A cél, kétes módszerekkel visszatérni a szellemi világba, hogy az anyagi hatalom se csorbuljon, összekötni az eget és a földet régiesen szólva.

Ezért igyekeznek az ember figyelmét lekötni a hétköznapi megélhetésért való harccal, médiával, trendi mozifilmekkel, a vallások és ősi hagyományok profanizálásával. Az emberek szinte mantrázzák azt a rosszat és azt az összeomlást, amelyet elplántáltak mióta megjelentek az első társadalmak. Már már annyira kicsúszott minden a kézből, hogy nem lehet visszafordítani semmit, öngerjesztővé vált ha úgy tetszik minden. A nyugalom eltűnt, az idő hihetetlen gyorsasággal telik, a felgyorsult világ nemcsak nevében felgyorsult, az idő érzékelése is azzá lett. A gyerekek jobban érnek, gyorsabban fejlődnek ami cinikussá, részvétlenné és kiégetté teszi őket. Ők már egy olyan versenybe születtek bele, ahol fontos a részidő, fontos a külsőség, fontos az egységtudat, ahol az egyéniség is beépül az egységbe, ami szintén azt a rendszert szolgálja, ami felépítette ezt az egészet.
http://fc09.deviantart.net/fs39/f/2008/362/e/1/Big_Ben_in_Black_and_White_by_1___ROB___1.png

Az előző generációk már nem tudtak érdemben foglalkozni a mostani ember reszelékekkel, tisztelet a kivételnek. Amíg korábban a pénzt hajszolták, most sokan a napi betevőért küzdenek, állandó frusztráció alá teszik a családokat, belekényszerítve az anyagba és a versenybe, hogy ha nincs olyanod, mint a másiknak van akkor vesztes vagy. Ez mindenütt megfigyelhető, de főleg Magyarországon. Vagyunk olyan szerencsések, hogy országunk leképezi az egész világot, erről Hamvas Béla is írt. Ami itt történik kicsiben, az az egész világon nagyba, lényegében fúzióban működünk a Földdel, ezért se mindegy, hogy kezelik és hogy élik itt az emberek az életük.
A reménytelenség és az elkerülhetetlen vég még a jó szándékú emberek tömegeit is megcsapta, nem bíznak már senkiben és igazából nagyon nem is tudnak. Nincs megfelelő vezetés, sem eszme, már nincs emberi jog, már nincs hűség a munkához, hivatáshoz, mert aprópénzre váltották.

Nagy változások folynak most a világban. Egyes csoportok szerint most jön a végső lökés, mely az összeomláshoz és az Új Világrendhez vezet. Mások külső segítségben bíznak, vagy abban, hogy eljön az Aranykor és fokozatosan megtisztult a Föld, eloszlatva a felhőket.

Azt mondom, segítsünk magunknak, aztán segítsünk egy társunknak, aztán segítsünk a családunknak. Majd kiderül mi lesz. Egyetlen gyertya is képes megvilágítani egy szobát.

2012. július 2., hétfő

Szemléletváltás


A szem normális esetben látni szokott, pontosabban nézni. A látás összetettségre utal, a nagy egészet fogja át, a nézés viszont csak a részleteket veszi figyelembe. Tekinteni még ennél is kisebb dolog, holott maga a tekintély szó, valami hatalmasat jelent, de csak egy tekintet erejéig, ha jobban megnézzük semmi. Csak ráaggatott tulajdonság, hogy megfeleljen a szerepében az emberek előtt, egy tekintet erejéig. De most elkalandoztam.

Sokfajta konfliktus szokott származni abból, ha valamit másképp lát egy csoport, mindenki a saját tudása és tapasztalata alapján ítél és következtet, azokból a dolgokból nyerve az információt és a segítséget, amit már hallott és látott. De úgy érzem ennek is el kellett kezdődnie valahol. Azaz lennie kell valamilyen alapnak, amihez tud viszonyítani a szellem, ami által alakul a nézőpont. Nevezzük ezt mondjuk éber állapotnak. Ez az a helyzet, amiből kialakul a látás és mindenfajta érzékszervi funkció, mely aztán a környezet, a biológiai adottságok, az értelmi szint, a rugalmasság és sok ezernyi más ok miatt torzul. Mint egy prizma, amely nem összegyűjti az energiát, hanem szétszórja és belenézve abba, mindig csak az egyik oldalát, egy kis lapját mutatja, nem az egészet. Mindent csak részleteiben. Ahogy egy rajztanárom mondta anno; az egészet nézzem, az arányokat, ne vesszek el a részletekben. Természetesen ő is elveszett benne, hiszen azt a részletet figyelte, hogy én elveszek a részletekben, azt már nem tartotta kézenfekvőnek, hogy miért nem foglalkozok az arányokkal és az árnyékokat, miért pont úgy satírozom fel elképzeléseim, ahogy akkor tettem.
http://simplehomeschool.net/wp-content/uploads/2010/10/waldorf-painting-3.jpg

Ha az élet folyamatos változás, ahogy magunkra tekintünk kézenfekvő, hogy biológiai testünk megöregedik és idővel elhasználódik. Talán ezt is meg lehet valahogy úszni, de most reálisabb figyelmet választottam. Szóval, alakul az emberekkel való társas viszony is. Amit régen elfogadhatatlannak tartottunk, az elfogadhatóvá válik. Újfajta fűszereket próbáltunk ki, mely az egész ízvilágra hatással volt. Olyannyira, hogy az ember elkezdte komolyan venni magát a világban és már csak a fűszerekre figyelt, nem a főétkezésre. Nem vette észre a változást, mert egyfajta ízesítést használt és megrekedt, ilyenkor a szakács természetesen próbálkozott újfajta fogásokkal, de egy idő után mindegyik sótlan lett.

Egy idő után az ember elvesz a prizma oldalaiban, a szemléletváltások felgyorsulnak és kilökik őt vakon a világba, mert egyszer se volt arra igénye, hogy az egészet próbálja figyelni, ne csak saját magát, ne csak egy másik személy jellemét, ítéletet és elzárkózást róva arra és önmagára.

Mert, ahogy Castaneda is mondotta volt: „A dolgok nem változnak, csupán másként látjuk őket.” S hozzáteszem, nem elég csak arrébb állni, új megvilágításból nézni, hanem az egészet látni kell.