Mosómaci újra mos

Az élet rendje az, van amikor fáj és van amikor nem fáj. Tulajdonképpen be is fejezhetném itt a cikket, hogyha nem lenne kedvem hadoválni. De van kedvem, ezért te is tovább fogod folytatni......az olvasást.

De ennyi volt. Direkt feltartottalak. Paraszt dolog, de az egyetemes igazság szerint pulzáló. A pulzáló azt jelenti, hogy lüktet. A halántékod. Szomjazza a változást.

A jövőt tekintve már rég írtam erre a blogra, de csak csupán azért mert nem érdekelt. Még most se nagyon érdekel.

De...mostmár új helyen, vagy itt.....folytatódik hihetetlen kalandjaimmal ez az izé. Lali voltam.

S ahogy kedvenc íróm mondaná. Otthon az Armageddon előidézése nagyon veszélyes. Egyedül ne próbáld ki.

S a mosómaci kiba aranyos. Nem kellene elpusztítanunk az esőerdőket. Bár nem is ott élnek.....de bosszút állhatnak.

Mindennapi rituálék 1. - Hő és fény

A Sötétség éjjelén, mikor a leghosszabb az álmodó utazása, és a visszajelzés is azonnali a szellemek világából, elindítottam egy rituálét.

Az előkészületek is alaposak voltak. Lenyugtattam magam és kizártam minden zavaró tényezőt. Kellett egy jel, egy szimbólum, ami megerősített abban, hogy sikeresen felkészültem az előttem álló dolgokra, ezért húztam a tarot pakliból. Elégedetten nyugtáztam, hogy sikerült elérnem célomat....a kártya válaszként az elemeken és magán is uralkodni tudó Mágus lapot adta.

Aztán előkészítettem a gyertyát. Ez az alap. A tüzet használom is, és szeretem. Mások, mást használnak.

Miután sikerült előidéznem magamban is a fényt, melynek éreztem melegét és vakítóan sárgás-fehér jelenlétét a gerincem mentén, egészen a fejem búbjáig, a gyertya lángjára fókuszáltam és próbáltam a két fényt összekapcsolni.

Már csak a fényre koncentráltam és a kántálásra. A kántálásom halk volt, de teljesen átjárt a hang, fokozva ezzel a révületet, és a lebegést.

A gyertya lángja egyre csak nőtt. Elsődleges célom volt, hogy kicsit erősítsek és nagyítsak rajta, magam is meglepődtem mennyire sikerült a végére. A láng négyszer akkora lett, mint aminek kellett volna lennie..és így akkora hőt generált, hogy a viasz teljesen szétmállott és keresztül kasba folyt az asztalon. Hívtam a fényt...és az megjelent.

Google

Kimerülten rogytam össze, épp annyi erőm maradt, hogy a tüzet eloltsam, mert félő volt, hogy felgyullad az asztal is. A viasz szétfolyósan megdermedt, érdekes mintázata válasz volt a kérdésemre is. Bár egy olyan kérdésre, amit igazából fel se tettem. Vagy feltettem...de....nem akartam rá választ kapni.

Végül elaludtam. Az utazásom az álomvilágba nagyon gyors volt, és sajnos sok minden kitörlődött. De azt tudtam, hogy megint ott volt az az ismerős arc.

Valamit mondott. Azt tudom, hogy nagyon bölcs dolog volt. S azt is tudom, hogy azt is említette, mindent el fogok felejteni, ….

Sokat gondolkoztam aztán, meddig mehetek el...és mik azok a határok, amit be kell tartanom. S, hogy visszatérő álombeli zaklatóm, csupán tudatalattim kivetülése, amire ráhúztam egy nekem tetsző és elfogadható alakot, vagy valami egészen más.

Azt viszont tudom, hogy minden illúzió. S olykor illúzió mesterét is fogja tartja saját tulajdon teremtett világa. S, hogy a kapuk és falak azért vannak, hogy valamit elzárjanak...és ha valamit elzárnak..az azt jelenti, valami értékes és titkos van ott. 

Vámpírnovellák 1. : Születés

„Körülöttem hegyek terültek el, fenségesen és némán.

Kiáltásomat a hideg sem nyomta el, sem az orkán.”

Az egész úgy kezdődött el, ahogy minden elszokott kezdődni. Egy eseménybe lépve, ténferegve vándoroltam egyik pillanatról a másikra. Nem igazán voltam tudatomnál, vagyis, így visszaemlékezve, nem hiszem hogy magamnál lehettem. A napok, hónapokba és évekbe váltottak. Körülöttem nem sok minden változott, megtorpant állapotban evickéltem. Hosszú álmomat, csak nagy ritkán zavarta meg öntudatlan kaparászásom. Aztán történt valami olyan dolog, ami függetlenített a körülményeimtől. Kinyílt egy kapu. Ahhoz hasonlítanám, amikor valaki a mélyből a napfényre jut, mint mikor egy mag kikel, kicsírázik, és kibukkan a földből.

A hasonlat talán azért is helyes, mert tényleg a földből másztam ki. Az első, amit éreztem az éhség volt. Először nem is tudtam a fogalmat társítani, nem tudtam pontosan, mi az, amit érzek. Minden olyan új volt. Új volt a körülöttem lágyan szállingózott hó is.

Azt se tudtam, ki vagyok. Ahogy végignéztem magamon, a rám adott ruha már foszlányokban lógott a végtagjaimról. A bőröm meglepően fehér volt, és az érzékeim, az érzékeim messzire nyúltak. A legsötétebb hold nélküli éjjelen tértem magamhoz, és mégis minden olyan fényes volt, hangos, lüktető és kéjes. A sírboltokon lévő mécsesek pislákolása annyira zavarta a szememet, hogy összerogytam. Aztán kezdtem megszokni. Olyan voltam, mint egy újszülött.

http://images5.fanpop.com/image/photos/30500000/Vampire-teeth-vampires-30598165-1440-900.jpg

Erős voltam, bár nem tudtam mihez viszonyítani. Az emlékeim, előző életemből csak lassan csordogálva tértek vissza. Szerencsére, mert bizonyos képektől dühös lettem, és összezavarodtam.

A temetőkertet elhagyva, az országút felé vettem az irányt. Alig voltak az utakon, de az a kevés kocsi is úgy hajtott el mellettem, mintha ott se lettem volna. Bár nem akartam, hogy észrevegyenek, ezt valóban sikerült is fenntartanom. Később jöttem rá, ez is egy új adomány, ha nem akarom, nem látnak.

A távolban egy buszmegálló körvonala kezdett kirajzolódni előttem. Folyamatosan erősödő, kántáló dobogást hallottam, ami elemi erővel vonzott a hely felé. A megállóban egy ember volt, egy nő.

Nem vett észre, egészen addig míg tűhegyes fogaimat a nyakába nem mélyesztettem. A megálló plexi üvegébe bámulva, csak a karjaimban vonagló lányt tükörképet láttam, és azt, hogy nyakából vékony csermelyként folyik el a vér.

Ösztönösen tört ki belőlem az ember, és a lelkifurdalástól megrémülve elengedtem áldozatomat, és az erdőbe menekültem. Akkor jöttem rá mi voltam....és mi lettem.

Egy tisztáson, a sokktól magamhoz térve, éreztem, hogy lassan eljön a napfelkelte. Egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy maradok, de aztán az új lényem belső parancsának engedelmeskedtem. Elbújtam, mélyre.

Azóta nagyjából megszoktam magam, találkoztam hozzám hasonlókkal is. Némelyik elég fura volt, némelyik meglepően emberi. Némelyik fiatal, mint én, némely több ezer éves.

A későbbiekben, kialakítottam egy egészen klassz lakhelyet minimál designban, természetesen a sötét stílust hanyagolva. Nem szabad adni a sztereotípiákra. Életem tehát kezd visszatérni, bár egészen nem a megszokott mederbe.

Megvannak tehát előnyei ennek a létnek is, és itt nem csak az új képességekre és lehetőségekre gondolok, hanem például adót se kell fizetnem. De az önkéntes véradást egy időre hanyagolnom kell.

Sustorgókon közlekedő cyber sámán visszaemlékezéseiből....

......A betegségnek már több a valóságalapja, hiszen akár az illető személyt, akár teherben levő anyját érheti olyan betegség, amely döntően hat az idegrendszerre. Ez sok mindent megváltoztat. Egy san franciscoi sámán mesélte: „Már születésem előtt sámánná tett engem a világháló: amikor anyám ötödik hónapban volt, álmában az internet felesége lett. A wifi portált nyitott az új isteneknek és azok elárasztották a földet.”

S amint növekszik a gyermek, szaporodnak a jelek. Egyre jobban elkülönül a többi gyermektől. A magyar néphit szerint a „táltosgyerek” részben erősebb, részben magába vonuló, a manysi hagyomány szerint élesebb felfogóképességű, érzékenyebb és ideges; a csukcsok azt mondják, hogy a sámánságra kiválasztott gyermek már korán megismerszik a tekintetéből: mintha valami olyat nézne, amit mások nem látnak.

Én akkoriban a tévét néztem sokat. Értettem mit beszélnek a külföldi adókon, gyakran be is léptem az elektromos dobozba, kóboroltam a műanyag szagú, összeeszkábált díszletek között. A szereplők persze nem vettek észre. A kitalált világ, kitalált lényeit lekötötte önmaguk kitalációja.

Mert „a szó az istenhez megy, de csak az utazó hallja meg”. Minden világnak megvoltak a saját szabályai.

Sustorgónak hívtam minden olyat, ami által közlekedni tudtam. A belépő pontok fura hangot adtak ki, erről ismertem meg azokat, sustorogtak. Ilyen belépő pont lehetett egy billentyűzet, egy bankterminál, de akár egy egyszerű mobiltelefon is. Régen az Előttem Járók dobot használtak, meg táltos paripát. Én sustorgót. A lényeg az áramban volt, az áramlásban. Az energia vitt amerre akartam. De csak a szellememet, a testem maradt öntudatlanul, alvópózban, túl sebezhetőn. Nem egyszer fordult elő, hogy beszippantott egy kapu, és a testem elborulva pihent egy kies, poshadt kapualjban, míg sikeresen vissza nem tértem a portyámból. Ez persze sok szempontból nem túl normális, és nem is túl biztonságos, de egy sámán többnyire annyira zakkant, hogy szarik bele mindenbe. Ezért is van sok hajléktalan. Mindent a többi világnak áldoznak és evilági testüket elhanyagolják. Persze, modern újítónak tartják magukat, de engem nem tudtak ez idáig meggyőzni.

http://corpwars.kybernesis.com/wp-content/gallery/concept_art/ndcybershaman01.jpg

Idővel aztán újabbnál újabb istenek áramlottak a Földre, főleg az én generációm alatt. Totemek születtek és haltak meg.

A legtöbb áldozatot manapság az Okostelefon Istene kapja. Fura szerzet, olyan, mint egy gyermek. Állandó figyelemre vágyik és imádóját teljesen leköti a róla való gondoskodás. Az az igazság, mint eszközt én is szeretem használni, de szerencsére nem vagyok nagyon elvakulva, legalábbis ezzel vigasztalom magam. Néha azért megetetem és persze olyan helyre rakom, ahol könnyen észreveszem, mondhatni elérhető közelségbe. Könnyed belépő ez nekem a végtelen információs sztrádába, ami újabbnál újabb illúziókhoz juttat és én szeretek barangolni.

Egyszer találkoztam egy Őssel is, méghozzá egy Szarvassal. Nagyon öreg volt már, és teljesen állat. Magyarázott valami tiszteletlenségről, hogy mi újak elvesszük a helyet tőle meg a hozzá hasonlóktól, a régiektől. S hogy csak asztrált piszkítani tudunk, mindenféle drótokkal, meg világító gombokkal teleszórva az ősi ösvényeket. Dobbantott még párat meg fújt, aztán berohanva egy gyorsétterembe teljesen szem elöl vesztettem.

Sose értettem ezeket az öregeket....

......

Mámor

Az ősi világ, ősi istenei egy dologra nem tanították meg az embereket, a mámort elérni saját erejükből. Ez az állapot eggyé tette volna az emberiséget az ővelük és ezt nem engedhették meg maguknak. Azóta sok Hold telt el, és sok Nap hunyt ki, de a mámor érzése mindig is egy másik felet igényelt. Kölcsönhatást. Valami, vagy valaki érzékelését, vágyból, szenvedéllyel.

A Mámor nem boldogság, nem is elégedettség, hanem egy olyan állapot, amit csak egy isten érezhet. Elszakadni, lebegni, extázisba kerülni. Állandó hajsza folyik utána, a folyamatos vándorlásához alkalmazkodni kell. Olyan, mint egy Főnix madár, a hamvaiból kell életre, miután felemésztette a lelkeket tovább röppen.

A mámor azért jó, mert bár időben el tudjuk helyezni, mégis időtlen helyzetet teremt, ha valaki átéli.

Sok mindennel előcsalogathatjuk, de mindig elvesz belőlünk valamennyit. Elégeti a testet, de a tűz megedzi a szellemet. Próbák során tanuljuk meg, hogy elfogadjuk őt és használjuk, mert ha nem így tesszük, csak rombol. Ilyen egy isten, teremt és pusztít.

http://kimanami.com/wp-content/themes/catalyst/timthumb.php?src=/wp-content/uploads/2013/07/under-couple.png&h=0&w=580&zc=1&q=92

Azért is kezdtem bele ebbe az írásba, mert egy mámoros éjjelen barátaimmal arról beszéltünk, hogy mi is a mámor. Nem, mintha nem vennénk észre, hogyha éppen abban vagyunk, de előtte és utána szeretjük ellátni dolgainkat címkékkel, mert mindenről fogalmat kell alkotnia az embernek, különben elmerülnénk az Őskáoszban. Ez egy kaotikus állapot lenne, ami igencsak összezavar, minden természetes jogi személyt, aki hozzászokott a pénzhez, a biztonságérzethez, családhoz, barátokhoz, helyéhez a világban, életszemléletéhez, cigijéhez, söréhez, szép ruhájához.

A mámor magában foglal minden olyan élményt, amitől kiszakad magából az ember, ha úgy tetszik révül. Révül, mert révbe akar érni. Szerelmesen. Csak ügye a mámor vándorol. Mindig más iránt érzünk, ezt észrevettem. Néha jó elnyomni ki és mi iránt is, mert külső szemmel a mámor őrület. Nem logikus. Nem terelhető karámba, nem megzabolázható, ha feltör. A száraz anyagot, a parázs hamar erdőtűzzé alakítja.

Így hát, bele kell törődni. Mert:

Egy mámoros éjjelen, mámortól részegen.

Elfeledve mi a félelem, meztelen lényem féktelen.  

Szivadékok IV. - Az arkangyal álma

Előzmény : http://embers-eg.webnode.hu/news/szivadekok-iii-/

Háborút viselünk. Állandóan. A Nevelő erre nem készített fel bennünket, bennünket a világok foglyait, lévén, hogy multidimenzionálisak vagyunk és mégis egyek. Egy darab én, szétszakítva az anyagi óceánban.

Ozirisz is hazudott, de neki könnyű, hol meghal, hol újjászületik. Nekem és a hozzám hasonlóknak viszont egy perc nyugtunk sincs. Az érzés állandó. A gyűlölet örök, és ez emberi álcánkra is ráragad. Legyünk bármilyen átlagosak is, valami zavar körül leng minket. Nem tudunk beilleszkedni. S mivel a testünk is úrral minket, és az anyag is meghatároz, nehezen lehet efölött keresztül siklani.

Nagy ajándék lenne egyesülni az összessel, a Lélekkel, de csak energiát tudok belőle meríteni. Még nem tanultam meg teljesen kezelni ezt az egészet. Még mindig hatással van rám, még az az egyszerű démon lány is.

Múltkori találkozásunkkor majdnem elpusztult ez a felem. A lány nagyon erős, legalábbis elhiszi és ez pont elég. A feladat áthárult volna egy másik világban ragadt énemre, ha sikerrel jár, de erőt vettem magamon. Az akarat szelleme életben tart, ezt sokan elfelejtik. A leghasznosabb adomány.

Szóval, visszatérve az utolsó találkozásunkra, ott álltunk farkasszemet nézve. Meglepődve nézett rám, ahogy én is ő rá, miközben összeforrt széttört testem. Hirtelen egy saját általam át nem élt emlék lepte el az elmém. Az egyik világbeli énem már ismeri. Valamilyen formában szerelmes bele, ami olykor át csap gyűlöletbe, mert a lány ott is játszik vele, velem. Nos igen, a búja asztrál démon, Lilith ivadéka is képes mozogni teren és időn át, bár többnyire öntudatlanul, hiszen a legfőbb célja az extázis, a folyamatos kielégülés hajszolása. Egyetlen bibi van csupán, nem tudja megragadni a gyönyör pillanatát, átsiklik felette. Pedig erre még én is képes vagyok, pedig az arkangyal vér elég makacs és zabolátlan.

Emlékszem, emlékszünk azt mondta: "Minden próbálkozásod felesleges! Szánalmas erőlködés! Már régóta a fejedben vagyok, s nem tudsz onnan kiűzni! A saját levedben fősz! Pedig meg sem erőltettem magam!" - nos igen, túlzott magabiztossága fogja őt letaszítani.

http://www.opiesnow.com/images/lilith/OpieSnow_lilith11.jpg

De nem őt keresem szerencsére. Ám oda kell rá figyelnem, mert még okozhat meglepetéseket.

A Magasságnak egy terve van, hogy összezavarjon és ne tudjam elvégezni a feladatot. De nem ezt a lányt keresem, ő nem tud segíteni. Tiszta fejjel kell gondolkoznom, és ez a démon csak hátráltat.

Most egy buszon vagyok, esik az eső. Vihar közeledik, Úgy tűnik a viharmadarakat felzaklatta valami. Egy olyan dolog közeledik, ami hatással lesz az ember világra, ezáltal rám is. Talán egy háború, ami nem lenne meglepő. Torzsalkodnak folyamatosan, hatalom éhesek. Ezért nem kárhoztatom őket. Én is az vagyok. Bár én egy olyan csatára készülök, ami az Isten szemét is felnyitja majd.

Előttem épp gyereksírást hallok. Fura, mindig sírnak. Talán, mert érzik az emberek sivárságát, akik már rég nem képesek önmagukon felülemelkedni. A babákat, a tiszta lappal indult lényeket ez igencsak zavarhatja.

Egy valamire rájöttem, akit keresek az egy ember lesz. Egy egyszerű halandó, akiben épp ez a legnagyszerűbb.

A tömegközlekedés megvilágosít.

Mese a mókusról és a vállalkozóról

Hol volt, hol nem volt, volt egy fa. A fának volt egy hatalmas dús lombkoronája. Élt ott egy mókus. Addig-addig élt, míg meg nem halt és a fát ki nem vágatta egy asztalos vállalkozó, akit aztán lelőttek az orgazdák.


Ha a mókus meg nem halt volna és a vállalkozót se lövik agyon ismeretlen tettesek, az én mesém is tovább tartott volna.


Itt a vége, fuss el véle.

http://image.hotdog.hu/album/pussycat16/mokus-51017cbde1e9db5e24003ea0.jpg

Hogyan csökkentsünk drasztikusan népességet? - A nagy összeesküvés

Igyekszem pontokba gyűjteni az általam hallott, avagy kigondolt dolgokat. A legtöbb vagy tény, vagy elrugaszkodott spekuláció, de mint tudjuk nincs új a Nap alatt. Ami az ember fejében megfordulhat, az egy másik emberben is megfogalmazódik. Én természetesen ellene vagyok minden ilyen fajta törekvésnek, emberbaráti szempontokból de a gyakorlat teljesen mást mutat.

• Tegyük legálissá az abortuszt és az eutanáziát, az ember szabadon dönthessen saját illetve utódja életéről.
• Alapítsunk hatalmas trösztöket, s politikai álkampány szervezeteket megfélemlítve az embereket a klímaváltozással, terrorizmussal kapcsolatban. Ha nem félnek eléggé vessünk be időjárás befolyásoló szerkezeteket, csapást mérve ezek által különböző országokra, avagy indítsunk belső terror cselekményeket saját lakosságunk ellen, természetesen nem felfedve magunkat. A hamis propaganda is játszik.
• Fejlesszünk ki extra rezgős, illetve különböző gyümölcsízesítésű óvszereket.
• Győzzük meg a Vatikánt, hogy védekezni fontos, és az abortusz és a meleg házasság bizony elengedhetetlen kelléke a demokráciának.
• Támogassuk a feltörekvő zenekarokat, és tévécsatornákat hogy azt az életérzést sugározzák, hogy fiatalként igazából nincs miért felelned, elég ha csak fesztiválokra jársz, plázákba és minden nap Éjjel-Nappal Budapest mentalitás módjára élsz.
• Büntessük az egyéni gondolkozókat, és ne legyen saját véleménye senkinek, csak amit a trend diktál.
• Mérgezzük meg a vetőmagokat, hogy szabvány szerint kerüljön bele az emberi szervezetbe a mérgező genetikailag módosított valami.
• Telepítsünk gyors éttermeket minden megszállt területre, hogy a nemesített műanyag még jobban áramoljon, csillapítva ezáltal a gyomor éhségét.
• Robotizáljuk a hadi ipart és a simát, hogy ne legyen szükség termelő emberi rétegre. Ezáltal is kevesebb szájat kell etetni. Tisztul a Föld, nem lesz sivatagos.
• Biztos, ami biztos legyen extra banános ízesítésű óvszer zselé is a szabvány gyártó sorokról előkerült tini cicababák kezelése céljából, akiknek egyetlen vágyuk se eredeti már, csupán csak szexisen trendi.
• Mérgezzük repülőgépekről a levegőt, fura csíkokat húzva magunk mögött, hogy aztán az időjárás jelentésekben megmagyarázhassuk, hogy ez nem is fura.
• Küldjünk Marsra embereket. De csak oda, vissza már nem jöhetnek.
• Adjunk ki filmeket, ami a gazdag fejlett rétegről szól, akik luxusban élnek míg az emberiség 90 százaléka haldoklik. Természetesen így csak a figyelmet akarjuk elvonni magunkról a gazdag rétegről, fikcióvá silányítva az egészet.
• Fejlesszünk ki időjárás szabályozó óvszereket.
• Lépjünk kapcsolatba gonosz földönkívüli hatalmakkal, hogy aztán letagadhassuk őket.
• Hozzunk létre közösségi oldalakat, hogy elhitessük az emberekkel, hogy még képesek egymással közösséget alkotni. Olykor természetesen nem árt őket összeugrasztani egy-egy hírrel. Ami vagy kitalált, vagy mesterségesen eljátszott.
• Fejlesszünk ki olyan óvszereket, amik képesek tölteni az okos telefonunkat.

http://images.fineartamerica.com/images-medium-large/new-world-order-arni-katz.jpg

Nagyjából ezek lennének a fő irányelvek, a teljesség igénye nélkül.

Apró bejegyzések kezdete

Ma kaptam egy remek ötletet. Mivel kevesen szeretnek sokat olvasni, ezért sokaknak próbálok szólni majd rövidített írásokkal is. Sűrűbben, akár napjában négyszer-egyszer.

Ma elmesélem a napomnak egy publikus részét: Szóval felébredtem, közben telt-múlt az idő egészen addig, mígnem most lett. Röviden ennyi. 

http://litstack.com/wp-content/uploads/2013/04/short-story.jpg

Egyperces novella sorozat 1.: Eltűnő világ

„Először a frissen leülepedő por fog eltűnni. Alig észrevehetetlenül. Nem is szentelnek neki igazán nagy figyelmet, a takarítók észreveszik ugyan, de senkinek nem szólnak. Miért is szólnának? Kevesebb munkáért, kevesebb fizetség jár. Kevesebb házimunkáért, kevesebb ki nem mondott elismerés jár. S dolgok mindig is tűnnek el. Sose kerülve elő.”

-ismeretlen eltűnt szerző-

Egy szép napon, ami fikció volt, megtörtént a valóságban is (ami a legelsők között tűnt el). Minden kitaláció lett, és az emberek már nem hittek semmiben.

Eltűnt a fotel, megszűnt létezni a kényelem. Az embereken általános elégedetlenség lett úrrá. Kivonultak az utcára és forradalomért buzgott a vérük. A rendőrség és a katonaság nagy erőkkel vonult ki, leszerelni a dühös tömegeket. De aztán a kevlár mellények és a oszlató vízágyúk is eltűntek. A rendőrség nem tudott mit tenni, és a tudósok is hiába dolgoztak, sorra szűntek meg a dolgok jelen lenni a világban. Eltűntek az állatok, eltűntek a növények, eltűntek a távirányítóból az elemek, aztán eltűntek a távirányítók is. Eltűnt a föld összes élelme, de eltűnt az éhezés is. Eltűnt minden, még a kétségbeesés is. Látták, hogy ez így jó, de aztán eltűnt a jó is és megszűnt létezni a rossz is.

http://th06.deviantart.net/fs51/PRE/i/2009/260/8/1/NEVERWHERE_DESCENDING_by_SENTIENT666.jpg

Ismeretlenül, névtelenül és immár nemi jelleg nélkül nézték a föld lakói a csillagokat, addig míg el nem tűnt a látás, majd a vakság, a Nappal, a Holddal és a megmaradt Földgolyóval együtt.

Utoljára az is tűnt el.

Utoljára igazából, az eltűnés tűnt el.  

Egy történet

(Regény projekt szösszenetes részlet, kedvcsináló)

A csikket merengve nyomtam el a hamutálban. A hamvak szürke közönnyel figyelték az élénk forróságú parázstársukat - ez is kialszik - gondolták - ő is arra a sorsra jut mint mi. Szinte hallottam őket, az illatukat mindenesetre érzékeltem. Füsttel és doh szaggal árasztották el az ezüstös fátyolban táncoló ködös helyiséget, ahol tartózkodtam.

Ideje indulnom – gondoltam magamban és jobban körbenéztem. Egy dohányzóasztal képe sejlett fel, távolabb ismerős szekrények. Mahagóni. Eszembe jutott ez a szó, aztán felsejlett az ajtó is. Néha csak meg kell találnunk a megfelelő szót, hogy aztán dallá váljon, hogy sikerüljön ráhangolódni a dallamra. Ezt kerestem és beléptem rajta. A történetbe jutottam, a sztoriba amit nem kerestem. Megint olyan emberek között voltam, akik valamiért megérintettek. Még csak nem is kedvelem őket. Viszont, amit sikerült elérniük az megrémített: élveztem az irántuk való gyűlöletemet. A sötét lényem most nem jött elő, csak kellemesen bizsergette az agyamat. Ugrásra készen persze, hiszen éhezett. Emberhúsra vágyott. Lelkeket szeretett volna enni. Én nem hagytam neki. Még nincs itt az ideje. Még csak egy kis tacskó, bármilyen nagy képű is. Az embervilág csak elzárná, még nem tudna kiszabadulni az anyagi ketrecekből. Ezért el kell rejteni. Addig is, kap enni. Embertársaim etetik. Egyesek éheztetik. Nem is tudom melyik a jobb. Én is éhes vagyok. Csak én fordítva.

http://www.chabotgallery.com/wp-content/uploads/2012/08/Light-Dance-web.jpg

Szóval, zavart ez a dolog. A sok hazugság. Maguknak is hazudnak, megfertőzik az álom alakjaimat is. Ők is hazudnak. De szerencsésen jelzik a jövőt. Ha úgy tetszik, szinten tartják a hétköznapi képességeimet, például a hűséget a jellemvonásomhoz.

A lányt kerestem de nem találtam. A bíbor-vöröst. Azt mondták keressem meg. Fogalmam sincs ki ő, még sose láttam, néha éreztem, de aztán elég hamar kiderült, hogy nem ő az. Fura. Bár most is érzékelek valakit. Mindegy, most már nem fordulhatok vissza. Szolgálom a Tervet. De nem érzem magam szolgának. Ha úgy vesszük én vagyok maga a Terv. Szóval tehát: dam, da, dam. Szóljanak a harsonák, omoljanak a falak!

Szóval itt vagyok. Átjár az energia. Már nem hallucinálok annyit, különbséget tudok tenni a világok között. Bár álom, vagy valóság egyre megy. A szilánkok el vannak helyezve, csak óvatosan kell őket illeszteni, mert különben sebeznek. Nevelőmmel való találkozásom óta sok idő telt el, de mégis lassan vánszorgott. Egy biztos, azt az éjjelt sose felejtem el, ahogy az utolsó éjjelt se.

Most egy széken ülök, a fő világban, ahol ki leszek nyilatkozva. Táncolnak körülöttem. Az asztrál különösen fényes és hullámzó, hallatszik a szenvedély és rajzanak az alaktalanok. Egy különösen szép női forma vonaglik nem messze tőlem. Táncolni hív, én nemet mondok. Hiba. Nem szoktam ilyet csinálni, ez még tőlem is szokatlan. A Nevelőm ezt nem helyeselné. Most egyetértek vele... nagy hiba. 

Hogyan legyél jó nyári csöves? - Szórakozási praktikák a mindennapokra, pénzteleneknek, csakis nyári szezonra

Először is, a teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni egy technika sorozatot, felsorolásszerűen, ami megkönnyítheti az életben a szabad áramlást. Ne vegye senki magára, de ha mégis, magára vessen.

Ha kérsz valakitől valamit, azt felszólító módba tedd, ne óhajtóba. Példa a helyesre: Adj egy szál cigit. - ilyenkor igen, vagy nem a reakció. Hiba a helytelenre: Kérhetek egy szál cigit? Tudnál adni egy szál cigit? - ilyenkor többfajta elágazó válasz is létrejöhet, ezt hívjuk szaknyelven időhúzásnak.

Ha valaki meghív egy sörre sose köszönd meg. Nem szabad. Hatalmas hiba. A meghívó fél lezártnak tekinti az ügyet és nem hív meg több sörre. Ellenben ha nem köszönöd meg, akkor ezt már nagyon várja és több sört generálhat a várakozása. Viszont, ha végeztél a sörfogyasztással és nem bírsz inni, akkor jöhet a köszönöm szócska. Az etikett így kívánja.

Ha utazol, fontos hogy legyen egy olyan valamilyen okból hátrányos helyzetű barátod, akinek van 90 százalékos utazástámogatása. Egyrészt rajta is segítesz, ha utazik és magadon is segítesz, hogy utazol. Egy baráti társaságban több ilyen személy is lehet, nagyon jót tesz a statisztikáknak. Nem véletlen, hogy a cégek és vállalatok is gyűjtik az ilyen embereket.

http://farm4.static.flickr.com/3127/2717305330_0e15351f72.jpg

Ha ételről van szó, mindig legyen olyan haverod, aki valamilyen ételbárban dolgozik. Erősebb kapcsot jelent, ha rokon az illető. Ez így lényegesebben olcsóbbra jön ki. Illetve mielőtt új városba érkezel, tájékozódj, hogy mikor és hol szokott ingyenes ételosztás lezajlani.

Sokaknak problémát jelent a szállás. Ha utazol és nincs sátrad, vagy a közeli erdőkben se akarsz dobozokból összerakott menedéket kialakítani, kénytelen leszel szállás után nézni. A kijelölt nyaralóhely központi pályaudvarán vagy buszállomásán rengeteg kényelmes padot lehet elfoglalni. Bár sokszor telítve vannak a „szobák”, egy cigi mindig segít a helyszerzésben. Viszont, sose pihenj le kocsmákban, szórakozóhelyeken, illetve főtereken. Fő szabály: ha egy távoli haverod azt mondja, hogy maradhatsz addig míg jól érzed magad, akkor azt csak arra az estére érti és jobban teszed, ha reggelre elhúzod a csíkot.

Ha pénzre van szükséged, de pont nincs nálad bankkártya fedezettel, akkor sose úgy kérd embertársadtól a fizetőeszközt, hogy buszjegyre kell. Valld be őszintén, hogy te innál még egy sört és egy felest, s hogy azért nézel ki merev részegen, mert előtte nagyon rendes emberek, már nagyon sokszor adtak aprót. Mindazonáltal híres filozófusok is mondták, a Földön található a legtöbb pénz, azaz a földön.

Ha jó nő vagy, akkor már tudod mi a dörgés.

Mindenki igényli a vízpartot. Rengeteg szökőkút van már az országban, amit körbevesz a latin-amerikai életérzés. Hűsölni ideális. Emellett szerencsésebb helyeken vannak közparkok is.

Ha kikapcsolódni vágysz erre nagyon jó hely még a légkondis plázák és áruházak tömkelege. Ingyenes a net és ülni is lehet. Megnézhetsz minden olyan dolgot, ami a fogyasztói magatartásodat erősíti. Ha már sikerült összekoldulnod magadra valami ruhát, akkor laza fiúként-lányként akár többnek is beállíthatod magad, mint aki valójában vagy. Minden szezonra ideális, és akár nagycsaládosoknak is javasolható.

Sok mindenre nem tértem még ki, például a fesztiválokra, a különböző tarhálási módokra és az egyéb szabvány megoldásokra, de majd egyszer lesz erre alkalom. Remélem segítettem.

Zárásként: a dilemma az életben csupán csak az, hogy kit, mikor, hogyan és hol.

A betolakodó fekete alak

Mindennek megvan a káros hatása. Bizonyos dolgok túlzásba vétele általában kiütközik az emberen, vagy mentálisan, vagy fizikailag. Ezt nem is vitatom. Ezért is szokták mondani a méreg kis mértékben orvosság, míg az orvosság nagy mértékben elősegíti az elmúlást.

De, hogy a lényegre térjek, kicsit nehéz éjjelem volt. Semmi extrát nem csináltam mostanság, maximum beteg filmeket néztem és csak a szokásos tróger emberek által rám sugárzott tróger gondolatok halvány szellője csókolgatta csupasz agybarázdáimat. Tehát a szokásos és semmi kivédhetetlen esemény nem borzolta kedélyemet.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/1044079_600102716688895_1494728714_n.jpg

Álmodtam az éjszaka, lényegtelen mit, de történetről történetre jártam. Ezt csinálja az átlagos álomutazó minden éjjel, kivéve az éjjeli műszakosokat, mert ők nappal. Szóval, egy idő után kezdett összeállni a képek sorozata a sokadik sztori után és az elmém kiszúrt egy fekete árnyat, aki figyelt és követett végig. Teljesen sötéten ködös alak, hosszú sötét hajjal, arccal és villogó szemekkel. Mondtam magamban, ez király, már úgyis régen volt mumusom.

Utolsó álomkép, valamilyen csarnokban voltam, amikor odajött elém ez a lény. Aztán felébredtem és megjelent a szobám. Erre ott állt az ágyam mellett hajnali ötkor. Tudom, mert megnéztem rá nem sokkal az időt. Nem kicsit ijedtem meg, lehet még félig a másik világban voltam és a lenyomata valahogy a szemembe maradt, de idegességemben felé rúgtam és eltűnt.

Azon agyaltam, ez vagy szellem volt, vagy összemosódott megint minden és eltűntek a határok. Mindenesetre körülnéztem a házban, vettem magamhoz folyadékot bőven és visszafeküdtem. Már nem jelent meg újra.

Szóval, nem igazán akarok belemenni az álomfejtős részébe, de nyilvánvaló, hogy ha álmodtam, akkor az a fekete lény én voltam és magamat paráztattam. A tudatalattim valami gonosz kis, azaz nagy ijesztő szelete küzdelemre hívott.

Már rég volt ilyen, utoljára ilyet egy különös házban tapasztaltam. A Viharsaroktól nem messze....

Tarot analógiák: A Mágus

A mostani kártyavetés során is feltettem egy kérdést. Kíváncsiságom arra irányult, vajon sikerült-e mozgásba lendítenem egy hatást, átadtam-e egy okot. Nos, úgy tűnik igen, mert a Mágus lap jött ki.

Ez egy aktív lap, tele teremtő energiával, a Nagy Arkánum bevezetője, így azt is szimbolizálja, hogy minden belőle indul ki. Ő maga a mágia, a gondolattal, szóval és cselekedettel létrejövő energia.

Ha nagyon nemesen és tiszta szívvel akarom kezelni a Mágust (ami jelenleg nem igazán megy), akkor azt látjuk, hogy ereje fokozott tudatosságot és éberséget ad, miközben harmóniában áll a tudat és tudatalatti. Hatalmi célok nélkül, bölcsességgel és spontán teremt, a tapasztalatok vezetik a jó irányba használóját. A Merkúr a bolygója, mely a kommunikációt segíti. Erre szükség is van, ez képezi a hidat a célig.

Ez eddig mind szép és jó, de egy igazi mágus sosem jár a bölcsek útján. Az igazi indító ok, mikor valaki erre az ösvényre lép, az sose a megvilágosodás ( amit, mint szót is nagyon utálok, elcsépelt az egész). Egy igazi mágus az hatást akar elérni, mert vágyakozik valami iránt. Lehet bármiből katalizátor: hatalom, siker, pénz....szerelem. Ezen dolgok elérése okán semmitől se riad vissza, akár az alvilágba is alászáll, paktumot köt, eladja a lelkét. Ezért is mondják azt, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy aki hisz Istenben, az nem mágiázik, nem alkot, nem kreatív, hanem beletörődő és az Úrra bízza sorsát. Ez elég sarkalatos, de nagyjából erről van szó. Én nekem vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy hiszek-e és maradéktalanul rámerem-e bízni magam a sorsra, abban a tudatban élve, hogy a fent lévő Öreg Isten tudja mi a jó nekem és bizonyos dolgokat azért nem ad meg, mert az káros lenne, káros ajándék.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/400705_154837794689687_769784360_n.jpg

De szerencsére vannak kiskapuk. Szabad akarat és kíváncsiság. S így lép a képbe a Mágus. Az áldott és üldözött ember. Aki, ha nem vigyáz, a sötét erők útjára lép, azaz sötét dolgokat művel. Túllép a társadalmi kereteken, az erkölcsön. Rengeteg ilyen van, emberként is, akik végül bekattannak, elzárják őket és kivégzik, avagy maguk végeznek önmagukkal. Természetesen ez a legalsó szint. A legmagasabb szintű fekete mágusok azok, akik a törvényeket hozzák. A két típus között, a nép áll. A beletörődők. Természetesen ez is elég sarkalatos volt, de ez egy ilyen nap.

De azért mágusnak lenni jó. Csupa móka és kacagás. Gondolkozásra serkent, szavakat formál, cselekedetekre ösztönöz. Csak vigyázni kell az árnyékban megbújó, aktívan és folyamatosan formálódó démonnal, a lélek kicsiny, sötéten kátrányos részével.  

Parallel világ novella: Mély alvás a mély űrben

Hosszú haja volt, hullámos és fekete. A szemei barnák voltak, mint a Göncöl bolygó hegyei, szikráztak, ha a Nap sütötte és nevetése, de még mosolya is szinte csilingelt, vonzó gödröcskéket varázsolva ezzel meseszép arcára.

A mélyűrben eltöltött hosszú-hosszú hónapok és évek sem feledtették el a lányról az álmomat. Az alvókapszula, melyben hibernált állapotunkat töltöttük évtizedekig, sőt évszázadokig is életben tartottak minket az utazás során. 

Ennek természetesen ára volt. Elképzelhetetlen miket élt át az ember, miközben haladt bolygóról bolygóra, csillagról csillagra a hideg és sötét űrben. Ha úgy tetszik, minden kedvezett az alvásnak. Örökös adenozin hiányt léptettek fel mesterségesen a szervezetünkben, igazi mélyalvást előidézve, amely által szinte megszakítás nélkül álmodtunk. Olyan állapotban tartva elménket, amiben az eseményeknek nincs kezdete és vége. Ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, és még ha rá is jövünk arra, hogy amit látunk az nem valóság, hiába próbálkozunk, nem tudunk felébredni, mert a kapszula nem engedi. De aztán az agy valahogy átáll. Tudatos lesz bent az ember, egyre jobban irányítja az eseményeket. De sose tudhatja biztosra, vajon a valóságban van-e. Ha már nagyon nem tudtuk mi van, az Álomnapló segített. Egy álmunkba belépő program, mely feljegyzéseket rögzített, figyelte az agyi hullámainkat és szemmel tartotta az anomáliákat. Ha kellett jeleket adott, hogy benső történetünk egy másik szálon játszódjon. Ha ez nem lett volna, sokan teljesen őrültként szállnak ki az űrhajóból. Ő volt a mi Istenünk.

http://iliketowastemytime.com/sites/default/files/space-wallpapers-1920x1200.jpg

Sose a pénzért csináltam. A Földön is jól eléldegéltem harci drón szerelőként, de hívott a végtelen óceán, a bolygók örökkön tartó sztrádája. Ám a Csillagágyban (így nevezték el elődeink a kapszulákat) az embernek teljesen megváltozott a hozzáállása a valódi élethez. Sokan, köztük én is, szinte kívánták az álmokat, kívánták az elme által formált új világokat. Sajnos, függőségünk tárgyához csak mélyűr utazások során jutottunk el. Pedig addigra az emberiség számtalan módot talált arra, hogy elszakadjon hétköznapi, szürkén unalmas életétől. De egyik se tudta lekörözni az álmot, vele nem vehette fel semmi a versenyt. Se hologram, se agyi implantátum, se virtuális világ, semmi se. Szóval, nagyon sok élmény ért minket útjaink közben, talán túl sok is.

Mindenki megválaszthatja, hogy a világot álomként, vagy valóságként kezeli. Én megválasztottam. Ahogy-e sorokat írom, épp az Alpha Centauri Bánya Világ Csoport felé halad az űrbárkánk.

Lassan ideje bebújnom a kapszulába, lassan ideje újra találkoznom vele, mert szemei barnák voltak, mint Göncöl bolygó hegyei ragyogó napsütésben.

Tarot analógiák: A Hold vére

Mindezen dolgok nagyon rég kezdődtek, az emberiség hajnalán. Őseink észrevették a sötét éjjelek napját az égen, mely ragyogott ugyan, de nem árasztott el fénnyel semmit. Ha így is tette éj kék-kéj fény volt az, mely megváltoztatta a színeket. Nem melegítette, és nem perzselte a bőrt, nem hevítette a lelket, de mélyre hatolt abban. A kapun áthaladva a láthatatlanul kavargó fekete lények, titkos tudással látták el a nappali világból jött látogatóikat, megmerítve őket a rémálmok és az élénken romantikus világok hívogató állapotába. Megtanítva az embereket a Félelem erejére.

A mai világban a Hold beavatása gyerekkorban elkezdődik rémálmok formájában, ami idővel átalakul kéjjé és élvezetben végződik. Folyamatosan új tapasztalatokra tanít, ismeretlen dolgokra, amik eleinte borzasztják az embert, de a Hajnal ígérete átalakítja a megfoghatatlan dolgok iránti iszonyatos gyanakvást és kíváncsiságot ébreszt még az egyszerű lelkekben is.

A tarot kártyában a Hold, a Nagy Arkánum lapja, a tizennyolcadik. Ám száma mégis a mágikus kilences. Mélyre látást jelöl és a tudatalattiba kalauzol. Egyfajta küszöb állapot is, amin mindenképp átlép az ember, ahogy minden este elalszik mindenki, ahogy a Nap erejét veszti. Nem felfele halad az utazó, hanem lefele és befele. Ha az elalvásra, mint kis halálra tekintünk, akkor a Hold, az alvilágba való alászállást jelöli. Továbbá segíti a fantáziát, táplálja az álmokat és erőt ad az okkult dolgoknak.

Vigyázni kell vele, mert ösztönlénnyé is teheti az embert az állandó mélybe szállás, ezáltal megszűnhet a tudatosság. Ebbe persze sokan belefutnak életük során, vannak, akik maradnak ebben az állapotban és vannak, akik nem. A maradék réteg tudatosan teszi magát ösztönössé, engedve a Hold hívásának, mert az fokozatosan csábít. Innen is sejthető, hogy nőnemű isten, a holdunk, Luna. Ha úgy tetszik, ő az őr, aki inkább kapcsolatot teremt, mintsem távol tart.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/28029_437392569657328_978872282_n.jpg

Nem véletlen tehát, akiben benne van a Hold vére, az maga a titok. S akinek titkai vannak, annak hatalma van. Mágiája metamorfózist idéz elő hordozójában és környezetében lévő társára egyaránt, főleg ha ez huzamos idejű s tudatos. Mert ahogy kísérő égitestünk is hatással van bolygónkra, így a vérrel rendelkező ember is hatással van arra, aki körül kering.  

Tarot analógiák: Csillagfény

Mai elmélkedő bejegyzésemben, a tizenhetes tarot kártyalapról fogok írni. Véletlen az egész, nem szándékos húzás eredménye. Az ihlet ennek az egésznek a forrása, illetve egy jó barátom figyelmeztetett, folytatnom kellene a Tarot sorozatot. Na és persze a sötétség is kedvez egy csillag fényének, nappal nehezebben megy a megfigyelés. Éjnek évadján jobban láthatóvá válik az irány, a földről nézve, felfelé tekintve az alagút vége.

Mikor időm engedi és hangulatomnál vagyok, gyakran felnézek az égre tiszta időben és nézem a csillagokat. Jelet várok, vagy csak nosztalgiázok, vagy éppen nem gondolok semmire, csak átfut rajtam egy érzés. Az érzés többnyire az, hogy emberként hidat alkotok ég s föld között. Úgy érzem a csillagok felé árad a szellemem. Nem zavarhatja meg semmi, mert minden határon túl haladok és annál is tovább. Nem véletlen, hogy a Nagy Arkánum Csillag, a Vízöntő alá tartozik.

A kiáradás végső oka, a Csillaggal való összeolvadás. A vágy arra, hogy megérintse az ember a „napot”. Ez a hétköznapi életre vonatkozóan azt jelenti, hogy a hétköznapiság magasabb szintre emelkedik. Elkezdünk nagyon erősen a jövő felé indulni, és az égbolton lévő fénylő pont, mint világítótorony vezeti életünk hajóját. A távolságot a kiáradás győzi le, önmagunkat pedig a csillaggal való összeolvadás. De mondhatom azt is, a tisztán látás tudománya a megoldás, amelynek eléréséhez homály kell és sötétség, amint a bevezetőben is írtam.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn2/971084_423605357738847_262051323_n.jpg

Tudatosság és fantázia. Alázat és áhítat. Messze látás képessége. Ezek mindig kelleni fognak egy cél eléréséhez, míg világ a világ. Ezek nélkül nem megy.

Persze, az égen sok millió csillag létezik, és minden emberhez tartozik egy, melynek fénye kíséri őt egészen addig a jászolig, mígnem újra meg nem születik...önmagából. Ez által esik át az ember a belső metamorfózison, a csillag elérése jelképezi tehát az újjászületést.

A Crowley -féle lapon egy karcsú, meztelen nő található, aki vizet önt. Ezt azt hiszem nem kell túl magyarázni. A kapcsolatot jelöli, a kisugárzást, kiáramlást, energiát. Ezért is választottam ezt a képet a bejegyzésemhez, mert a nő meztelen, vagyis majdnem meztelen. S bár nem önt vizet, de tetszik a haja.

Zárásként, csillagos éjjeleket!

"én egy veled vándorló csillag vagyok , és a mélységekből ragyogok fel" (Dietericht)

Ha éjjelente zaklatna egy mumus...

Nemre, korra és vallási hovatartozásra tekintet nélkül előfordulhat, hogy zaklatottak lehetünk, főleg éjjelente ágyban fekve, vagy egy kies sikátorban, utcácskában haladva, amit nem világít meg a lámpa.

Az esetek kevés százalékában van szó mumusról, mert sok minden más is okozhatja a hirtelen ránk törő félelmet.

Tegyük fel, hogy egy maszkos ballonkabátos, vagy nylon ruhába csomagolt emberszerű alak áll a szobánkban késsel, vagy valamilyen szúró-vágó szerszámmal a kezében. Az igen ritkán mumus, az általában sorozatgyilkos. Kivételt képez, ha állítható villáskulcs van nála, mert akkor valószínűleg vízvezeték szerelő. Bár elgondolkoztató, mit keres a hálószobánkban hajnali fél háromkor egy vizes. A víznek strapa palackban van a helye, ilyen korai, vagy kései órán.

Na de mindegy is, ezek ellen könnyen lehet védekezni, megfelelő biztonság technikai felszerelésekkel és önvédelmi, avagy támadó fegyverekkel.

Na de mi is akkor a mumus? Több fajtáját ismerjük: vannak manók, szellemek, démonok, egyéb testetlen, gerinc nélküli lények (pl. politikusok, asztrál sík lakók), földönkívüli szürkék és sok egyéb más ijesztő intelligenciák, amelyek benépesítették univerzumunkat az évmilliók során.

Itt a védekezés már sokkal specifikusabb, mert ugyebár bármin áthatolnak, nem gátolhatja meg őket az anyagi világ, jelen lehetnek hétköznapi életünkben és az álomvilágunkban egyaránt.

http://cukikepek.hu/wp-content/uploads/2013/03/m%C3%B3kus21.jpg

De azért nézzük meg, mit lehet tenni, ha bármelyikkel is szembekerülünk:

Manók ellen a legjobb módszer, ha tartunk egy mókust. Ezek évezredek óta egymás ellen harcolnak, az erdők, mezők fennhatóságáért. Ha nincs a birtokunkban mókus, olykor elég egy tengerimalac is, a manók elég buta népség, nem veszik észre hirtelen a különbséget, így időt nyerhetünk.

Ha szellem éri a házat, az általában helyhez kötött dolog. Tehát, mint a filmekben is láthatjuk, a főszereplő család végig azon a helyen marad és próbálja felvenni a harcot velük. A legegyszerűbb megoldás pedig az, ha elköltözik az ember, vagy ha hív egy sámánt. Mondjuk engem. Elérhetőségem megtalálható a blogon.

A démonnal más a helyzet. Ha valami ilyennel találkozna az ember, az megszívta. Magyarosan kifejezve megszopta. Persze, olykor elég lehet egy pap is, vagy rabbi, de megfelelő hit hiányában ők is elég hamar kihullanak a sorból. Ám egy jó lélek mindig fel tudja venni velük a harcot, de elég ritka ilyet találni, ebben a sötét korszakban.

Az egyéb, testetlen, gerinc nélküli lények ellen még nincs ellenszer. Inkább az idő segít, míg egy másik testetlen, gerinc nélküli lény le nem váltja az előzőt.

A földönkívüli szürkék azok, akik eltérítenek minket, hogy aztán vizsgálatokat végezzenek el rajtunk. Ilyen esetekben Kirk kapitány, a USS. Enterprise kapitánya segítségünkre lehet.

Szóval, ilyenek ezek a mumusok. Remélem tudtam segíteni ezzel a szösszenetnyi blogbejegyzéssel. Minden egyéb problémát érdeklődve várok kedves olvasómtól, megpróbálok tanácsot adni a nyugodt nappalok és éjjelek reményében.

Szegregáció – Azaz, hogyan szekálj jól

Talán, hiánypótló ez az írás, mert nem mindenki tud jól szegregálni. Manapság egyre ijesztőbb a trend. Az emberek toleránsabbak lettek, nem szemetelnek, óvják a jegesmedvéket, nem háborúznak, nem eszik meg egymás szívét és ami a legiszonyatosabb, kezd az emberiség befogadóvá válni.

Idővel, mindenki mindenkit elfogad. Kihal az elkülönítés, s ami a legfontosabb.....eltűnnek azok az emberek is, akiket valamilyen módon szekálni lehetne.

Egyen kormány, egyen vallás, egyen sokszínűség. Szabadság, egyenlőség, testvériesség ( ami ebben az esetben azt jelenti: szab-egy-egyen-testet).

Lassan elmúlnak azok az idők, amikor valakit is meglehetne bántani azért, amiben hisz, amiben dolgozik, vagy amilyen a kinézete. Lassan már nem tudok senkit se csúfolni a hatalmas fülei miatt, elvész a dagi gyerekek elleni hasipacsi az iskolákból és folytathatnám. Vannak bizonyos értékek, amit meg kell mentenünk.

http://imagestore1.blogger.hu/25_141549_530980_61ce232925da3a3978b7320a41ed88ff_1a1185_301.jpg

Mert most mi is zajlik tulajdonképpen? A szegregálókat elkezdték szegregálni. Vegzálják azon tisztességes és becsületes embereket, akik egóból és vagy hatalomvágyból fölé emelik magukat más csoportosulások felett, legyen az bármilyen okból is.

Hogy is kezdődött az egész? Talán a buszozással, tömegközlekedéssel. Az igazi szegregáció nem faji alapon történik. Az igazi szegregáció az, amikor nem szállhatok fel a buszra görkorival, a hátamon egy benzineskannával, miközben fagyit tartok a jobb kezemben, a bal segítségével meg épp slukkolom mélyen a cigimet.

De hogyan is tudnánk ezt a folyamatot visszafordítani? Sokat gondolkoztam ezen.

Talán a ma divatos, látványos flashmoboknak köszönhetően, lehetne tüntetni a Greenpeace ellen és a rengeteg olyan szegregáló szegregált szervezet ellen, ami szegregál engem, szegregálót.

Az óvodákban lehetne diavetítős előadásokat tartani, hogy mi a szép és mi a csúnya, s hogyha Pistikének hatalmas nagy krumpliorra van, azt szóvá kell tenni, mert így születnek a klikkek.

Így visszatekintve jó volt csúfoltnak és csúfolónak lenni egyaránt. Ezt nem szabad elfelejtenünk, ez a mi örökségünk. A szegregációnak fenn kell maradnia, még ha ezt sokan próbálják is elszegregálni.

A fekete mágia napjainkban

Már korábban is írtam is írtam fekete mágusokról, akik személyes céljaik érdekében vetnek be okkult erőket a kívánt hatás elérése érdekében. Ezen túlmenően, ismerve az emberi alaptermészetet, minden mágikus aktus sötét és gonosz, mert nem a hálaadást és az isteni sorsba való beletörődést fejezi ki. Természetesen az ember célja a fejlődés, és ez alatt a folyamat alatt sokszor a cél szentesíti az eszközt.

http://www.flixist.com/ul/214620-rob-zombie-lords-of-salem.jpg

De mi is a mágia alapja? Az indikátor mindig a vágy. A vágy elérése a rituálé: ami egy jól megfogalmazott vágy, mely gondolatként csírázik ki és kifejeződik valamilyen szinten és cselekedeté alakul és megszületik az okból az okozat. Ahogy mondani szokás, valamit tenned kell, hogy elérj valamit. Szerződést, paktumot kötni magaddal, a tudatalattiddal, az isteni energiáddal vagy más síkok lakóival, akik képesek befolyást gyakorolni életed alakulására. Ez mindig erővel történik, akarattal, szellemmel, egóval. Ahogy manapság az ember formálja a természet erőit és környezetét, úgy formálja a mágus erőszakosan a szellemi rendet.

http://cdn.bloody-disgusting.com/wp-content/uploads/2012/06/1-the-lords-of-salem-060712.jpeg

Már több ezer éve a sötétség korát éljük. Kivetve a Paradicsomból, az ember próbál mindig visszatérni, semmitől se visszariadva. Mert mindenki ezt csinálja, kezdve a napi horoszkóp olvasóktól, az álbuddhista-taoista ismerd meg önmagad önképzőkön át, a pénz-divat imádókig, egészen a legtitkosabb körökben mozgó irányítókig, a hatalom csúcsán lévő embert áldozó fekete mágusokig.

Manapság képesek tömegeket feláldozni egy rituálé sikeres kivitelezése érdekében. Ezt nap, mint nap látjuk. Álterrorcselekményeken át, mesterségesen gerjesztett háborúk kirobbantásán keresztül egészen a gazdasági kiéheztetésig.

A varázslat most folyamatosan stresszben tartja az embert, hogy ösztönlényként tengesse mindennapjait, hogy legfontosabb célja ne legyen más, mint a munka, a karrier, és a biztonságérzetet biztosító pénz megszerzése, akár emberi társaskapcsolatokon keresztül, önző módon taktikázva. Csak az állatok küzdenek a túlélésért, egy halhatatlan emberi léleknek erre nem lenne szüksége.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixTUh_PpDXqj5sR_l_SyEvvXY5UxI_1YZ6jzMl_XEOffKxoK0kg9aNoBAnqaasB_5beQeMkpXkHU7yyVhBclG19J-FnGGhMrcKvN2BQVkF1EYzeROckb6udsDeUDNhfGG84oEd-d_iea-B/s1600/foto-the-lords-of-salem-22-987.jpg

De egyszer lejár Szaturnusz ideje is....

Addig is:

A vér cinkossága ősi bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele. (Gavalda)