A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sötét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sötét. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 10., szerda

A betolakodó fekete alak


Mindennek megvan a káros hatása. Bizonyos dolgok túlzásba vétele általában kiütközik az emberen, vagy mentálisan, vagy fizikailag. Ezt nem is vitatom. Ezért is szokták mondani a méreg kis mértékben orvosság, míg az orvosság nagy mértékben elősegíti az elmúlást.

De, hogy a lényegre térjek, kicsit nehéz éjjelem volt. Semmi extrát nem csináltam mostanság, maximum beteg filmeket néztem és csak a szokásos tróger emberek által rám sugárzott tróger gondolatok halvány szellője csókolgatta csupasz agybarázdáimat. Tehát a szokásos és semmi kivédhetetlen esemény nem borzolta kedélyemet.
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/1044079_600102716688895_1494728714_n.jpg

Álmodtam az éjszaka, lényegtelen mit, de történetről történetre jártam. Ezt csinálja az átlagos álomutazó minden éjjel, kivéve az éjjeli műszakosokat, mert ők nappal. Szóval, egy idő után kezdett összeállni a képek sorozata a sokadik sztori után és az elmém kiszúrt egy fekete árnyat, aki figyelt és követett végig. Teljesen sötéten ködös alak, hosszú sötét hajjal, arccal és villogó szemekkel. Mondtam magamban, ez király, már úgyis régen volt mumusom.
Utolsó álomkép, valamilyen csarnokban voltam, amikor odajött elém ez a lény. Aztán felébredtem és megjelent a szobám. Erre ott állt az ágyam mellett hajnali ötkor. Tudom, mert megnéztem rá nem sokkal az időt. Nem kicsit ijedtem meg, lehet még félig a másik világban voltam és a lenyomata valahogy a szemembe maradt, de idegességemben felé rúgtam és eltűnt.

Azon agyaltam, ez vagy szellem volt, vagy összemosódott megint minden és eltűntek a határok. Mindenesetre körülnéztem a házban, vettem magamhoz folyadékot bőven és visszafeküdtem. Már nem jelent meg újra.

Szóval, nem igazán akarok belemenni az álomfejtős részébe, de nyilvánvaló, hogy ha álmodtam, akkor az a fekete lény én voltam és magamat paráztattam. A tudatalattim valami gonosz kis, azaz nagy ijesztő szelete küzdelemre hívott.

Már rég volt ilyen, utoljára ilyet egy különös házban tapasztaltam. A Viharsaroktól nem messze....

2012. szeptember 9., vasárnap

A félelem invokációja


Ma a félelemről szeretnék írni. Úgy gondoltam ez is annyira általános, hogy napokat lehetne erről a témáról beszélni. Főleg vasárnap, egy laza ebédet követően, az utolsó nyári napsütéses órák idejében.

Maga a fél-elem, egy olyan dolog, mely folyamatosan felez le dolgokat. Mikor megjelenik a fejünkben, elkezd hatni a szívünkre is.
Olyan érzés ez, mintha fázna belül minden. Talán remegünk is. Közben jönnek az illúziók, a képzetek, árnyak. A felező erő folyamatos táplálása, mely gyengít bennünk minden racionalitást, minden reményt, minden elképzelést átvett minket a túlsó partra, a negatívitás pusztítóan sötét és hideg vermébe, ahol vadállati félelemmel hadonászunk a minket kísértő lények kántálásának közepette.

A félelmet érzünk akkor is, ha a másik fél tőlünk. Azt hisszük a sajátunk, de nem. A másik embertől el lehet kapni, mondhatni ragályos. Végül is az őrület egyik fajtája és nem alapösztön, ami a túléléshez kell. Túlélni olyan világban szokás, ahol az élet állandó küzdés, vagy megalkuvás az erősebbel szemben. Csak az anyagra képes hatni ez a fajta érzés, mert csak az képes feleződni, mert nem teljes, hanem folyamatosan változó. Sebezhető.
http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/254956_215598161793867_1128138_n.jpg

Félelmet tehát lehet invokálni, behívni, idézni, ha úgy tetszik, de a szó pontosabb jelentésében, segítséget kérni. Könnyen. Az alap ősi félelem a sötéttől, a fény hiányától benne van az emberben, de hasznot is lehet belőle húzni. Ha úgy tetszik, kihúzhatjuk magunkat a kútból. Ami megjelenik a saját akaratunkból az le is győzhető. Kivéve, ha ez kimerül az állandó panaszkodásban az élet dolgait illetően, vagy feleslegesen aggódunk előre egy napot, mikor az még meg sem történt.

Szembe kell a félelmekkel szállni és megpróbálni elhessegetni. Igyekszem én is ezt tenni. Főleg vasárnap délután, mikor megint lezárul egy hét. A hétfő mindig új kihívásokat hoz. Új félelmeket állít az ember elé, de új lehetőségeket is, hogy még erősebbek legyünk.

2012. július 13., péntek

Mese a fekete gyertyáról


Hol volt, hol nem volt, a semmi peremének legszélén és még azon is túl leledzett egy szoba. Ebben a szobában két gyertya élt. Az egyiknek fekete lángja volt, mely sötétséggel telítette be a környezetét, a másiknak arany színű lángja, ami megvilágította a rá eső részt.

Sokáig észre se vették egymást, fel sem foghatták egymás létezését, hiszen elnyomták magukban a másik világot, csak azt látták, ameddig el tudtak érni. Sokszor egymás falába is ütköztek, de nem határként érzékelték ezt, hanem semminek.
http://m.cdn.blog.hu/mi/minaplasticdoll/image/8750rt_k_g_a_gyertya_-med.jpg

Egy szép napon, az arany színű gyertya beteg lett, már csak pislákolt, így tere is fokozatosan csökkenni kezdett. A fekete lángú gyertya meglepődött, hogy új területeket tapasztalhatott meg. Elgondolkozott ezen, vajon meddig terjedhet határa és akkor észrevette a halovány fényű gyertyát, amely egy az egyben önmaga ellentéte volt. Tetszett neki, azelőtt még sosem látott olyan csodát, amelyből fényesség születik, ezért elhatározásra jutott.

„ Ez a gyertya sose hunyhat ki, mert ő ébresztett rá, hogy a legkisebb fény is felismerésre ösztönöz engem, általa megláthatom saját árnyaim és ezáltal új utakra terelhet a világban”

Azóta, a legkisebb világosság is képes utat törni magának a sötétségben. A legkisebb remény sem vész el a káoszban.

2011. április 22., péntek

2010. december 26., vasárnap

The last exorcism-azaz az utolsó ördögűzésről

Számtalan könyv, film és publikáció dolgozza fel az ember és kísértő örökkön tartó küzdelmét. Általában valóságalappal rendelkező történeteket dolgoznak fel fikcióval fűszerezve.
De mi is az igazság? Valóban létezik Sátán, vagy csupán az ember tudatalattija játszik, és a benne örvénylő sötétséget személyesíti meg ily módon?
Bármi is legyen a válasz, az semmiképen se menti fel az embert az elkövetett szörnyűségek alól. A történelem igazolja ezen állításaim, színes példák vezetnek a megvilágosodás felé.

Aki valamelyest tájékozódni kíván ezen témakörben, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linket:  http://www.hagiosz.net/?q=demonibefolyas . Itt kedvére csemegézhet, és bővítheti a tudását, de ha ez nem elég, a világhálón számos ezoteriával foglalkozó honlapot, és irományt találhat mely szót ejt ezen dolgokról. Ezek hasznossága, avagy tájékozottsága hagy némi kívánni valót maga után, de aki igazi tudásra vágyik, az amúgy sem könyvekből és videókból tanulja meg a titkos tudományokat . Ehhez szükséges a kinyilatkoztatás, mely általában az embernél hatalmasabb, vagy másabb lénytől származik, a legfőbb és a legjobb esetben magától az Úrtól, teremtőnktől. A többi tévút, hiszen nemcsak az ember csapja be a másikat, hanem bizony a lelkiismeret is, főleg ha ez súgásból származik. A súgás, az nem Istentől érkezik, mert ő világosan és egyszerűen fejezi ki önmagát. A súgás hozadék, mely a tudatalattiból, rosszabb esetben külső lényektől, formáktól származik. Ezért akinek füle van, hallja meg és mérlegeljen. Mert nem minden fény és szeretet, ami elsőre annak tűnik.

Mindig is érdeklődve szemléltem környezetemben az ezoteriával foglalkozókat. Önmagukat jónak és megvilágosodottnak tartó személyek gyakran ragadtatják el magukat, ha a beléjük plántált hamis tudást valamely más személy megkérdőjelezi, vagy kiröhögi. Általában azzal nyugtatják meg maguk, hogy a külső fél még nem ért el olyan befogadást, mely őket már jellemzi. Mily jóindulatúak. Ám mégis számtalan esetben hallani, hogy közülük nagyon sokan gyógyszeren élnek, rendszeres látogatok a pszichiátrián, és rendszeres fájdalmak, betegségek kísérik életútjuk során, laza, erkölcsi kapcsolatokban élnek, munkanélküliek, vagy nagyon gazdagok, gyakran váltanak társat és nem ritka közülük az alkohol és drogfüggő. Biztos a véletlen miatt. Nem azért, mert a hamisság tévútra vezet, és összezavarja a nyelvet és szellemet egyaránt. Nem azért, mert olyan kaput feszegettek, mely megbontotta egyúttal az elmét is. Nem azért, mert az ősidőkben, ezen dolgokat a Mennyből lebukott angyalok tanították az emberiségnek, viszálykeltés és Istentől való elfordítás céljából. Nem azért. Talán másért.

A keresztény ájtatosságról nem is beszélve, gyakran az ördög létezését is tagadják, mert szerintük az csupán egy elv, nem kézzel fogható fizikai vagy szellemi személy. Akkor Isten mi? Az angyalok mik? Csupán elvek? Aki nem hisz a rossz létezésében, arról nehezen hiszem el, hogy hisz a jóban, vagy képes ennek művelésében.
http://altered-states.net/barry/update227/blood.jpg

Nem akarok megbántani senkit, de felmenteni se. Ilyen a társadalmunk, kaotikus, zűrös, cseppet sem különbözik az ókori, vagy történelem előtti civilizációk embereitől. Lelki szemeimmel se tudok köztük különbséget tenni. A vérkultusz ugyanúgy él tovább napjainkban is, mint kezdetben. Áldozunk a pénznek, a divatnak, a sorsnak, cseppet sem megriadva, hogy körülöttünk éheznek, megfagynak, gyilkolnak, területeket foglalnak, állatokat pusztítanak. A kígyó uralkodik, és körültekeredik a mai emberek szívén is, összekötve a testit a szellemivel, hidat képezve fény és sötétség közt.

Ha ateista lennék, megkönnyebbülten sóhajtanék fel. Milyen szerencse, hogy kimaradtam ezekből a hazugságokból, mily szerencse, hogy csak gürcölök a semmiért, és jóllakottan térhetek haza abbéli meggyőződésemből, hogy mivel az életem rossz, ezért nincs semmi rajtam kívül, ami megérinthetne. Nincs Isten, nincs másvilág. Felesleges életem csupán, a pillanatnyi érzetekből és az eltervezett jövőből áll ki, mely bármikor összeomolhat.
De jó nekem, könnyebb így élnem.

Szavaimat, egy idézettel zárnám, mert önmagam se lennék képes ilyen szépen megfogalmazni, ha ezer évig élnék se:
„Legyen világosság.”