Mese a mókusról és a vállalkozóról

Hol volt, hol nem volt, volt egy fa. A fának volt egy hatalmas dús lombkoronája. Élt ott egy mókus. Addig-addig élt, míg meg nem halt és a fát ki nem vágatta egy asztalos vállalkozó, akit aztán lelőttek az orgazdák.


Ha a mókus meg nem halt volna és a vállalkozót se lövik agyon ismeretlen tettesek, az én mesém is tovább tartott volna.


Itt a vége, fuss el véle.

http://image.hotdog.hu/album/pussycat16/mokus-51017cbde1e9db5e24003ea0.jpg

Ha éjjelente zaklatna egy mumus...

Nemre, korra és vallási hovatartozásra tekintet nélkül előfordulhat, hogy zaklatottak lehetünk, főleg éjjelente ágyban fekve, vagy egy kies sikátorban, utcácskában haladva, amit nem világít meg a lámpa.

Az esetek kevés százalékában van szó mumusról, mert sok minden más is okozhatja a hirtelen ránk törő félelmet.

Tegyük fel, hogy egy maszkos ballonkabátos, vagy nylon ruhába csomagolt emberszerű alak áll a szobánkban késsel, vagy valamilyen szúró-vágó szerszámmal a kezében. Az igen ritkán mumus, az általában sorozatgyilkos. Kivételt képez, ha állítható villáskulcs van nála, mert akkor valószínűleg vízvezeték szerelő. Bár elgondolkoztató, mit keres a hálószobánkban hajnali fél háromkor egy vizes. A víznek strapa palackban van a helye, ilyen korai, vagy kései órán.

Na de mindegy is, ezek ellen könnyen lehet védekezni, megfelelő biztonság technikai felszerelésekkel és önvédelmi, avagy támadó fegyverekkel.

Na de mi is akkor a mumus? Több fajtáját ismerjük: vannak manók, szellemek, démonok, egyéb testetlen, gerinc nélküli lények (pl. politikusok, asztrál sík lakók), földönkívüli szürkék és sok egyéb más ijesztő intelligenciák, amelyek benépesítették univerzumunkat az évmilliók során.

Itt a védekezés már sokkal specifikusabb, mert ugyebár bármin áthatolnak, nem gátolhatja meg őket az anyagi világ, jelen lehetnek hétköznapi életünkben és az álomvilágunkban egyaránt.

http://cukikepek.hu/wp-content/uploads/2013/03/m%C3%B3kus21.jpg

De azért nézzük meg, mit lehet tenni, ha bármelyikkel is szembekerülünk:

Manók ellen a legjobb módszer, ha tartunk egy mókust. Ezek évezredek óta egymás ellen harcolnak, az erdők, mezők fennhatóságáért. Ha nincs a birtokunkban mókus, olykor elég egy tengerimalac is, a manók elég buta népség, nem veszik észre hirtelen a különbséget, így időt nyerhetünk.

Ha szellem éri a házat, az általában helyhez kötött dolog. Tehát, mint a filmekben is láthatjuk, a főszereplő család végig azon a helyen marad és próbálja felvenni a harcot velük. A legegyszerűbb megoldás pedig az, ha elköltözik az ember, vagy ha hív egy sámánt. Mondjuk engem. Elérhetőségem megtalálható a blogon.

A démonnal más a helyzet. Ha valami ilyennel találkozna az ember, az megszívta. Magyarosan kifejezve megszopta. Persze, olykor elég lehet egy pap is, vagy rabbi, de megfelelő hit hiányában ők is elég hamar kihullanak a sorból. Ám egy jó lélek mindig fel tudja venni velük a harcot, de elég ritka ilyet találni, ebben a sötét korszakban.

Az egyéb, testetlen, gerinc nélküli lények ellen még nincs ellenszer. Inkább az idő segít, míg egy másik testetlen, gerinc nélküli lény le nem váltja az előzőt.

A földönkívüli szürkék azok, akik eltérítenek minket, hogy aztán vizsgálatokat végezzenek el rajtunk. Ilyen esetekben Kirk kapitány, a USS. Enterprise kapitánya segítségünkre lehet.

Szóval, ilyenek ezek a mumusok. Remélem tudtam segíteni ezzel a szösszenetnyi blogbejegyzéssel. Minden egyéb problémát érdeklődve várok kedves olvasómtól, megpróbálok tanácsot adni a nyugodt nappalok és éjjelek reményében.

A karácsony igazi eredete és a mókusok

A vasslajosblogja minden kedves olvasóját köszöntöm. Ezúton szeretnék, békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánni azoknak is, akik egyáltalán nem olvasnak. De bízom benne az üzenetem átadódik valamilyen formában azoknak az olvasóimnak is, akik tulajdonképpen nem is az olvasóim.

Lassan két és fél éve már, hogy elindult az oldal. Korábban az újságíró csoport pszichológusa ajánlotta lehetőségként a blogolást, megszabadítandó önmagamat a krónikus közlésingertől. Ez annyira nem vezetett sikerre, de legalább teret biztosított annak, hogy másik csatornát nyissak az egész emberiség számára. Ezúton is szeretném átadni hálámat indonéz követőimnek, akik szintén érdeklőssel figyelik az oldal evolúcióját.

Igaz, most a karácsonyról kellene beszélni. Tehát :

Ez a pogány ünnep egy távoli vidékről, Szumátráról indult világhódító körútjára. Még az idő hajnalán, emberszabású mókusok ajándékozták meg egymást mindenféle földi jóval. Mogyoróval, dióval. Frissítőként kokacserjéből készült italt fogyasztottak ilyenkor, a napforduló ünnepén. Így aktívan átvészelték a legsötétebb éjszakát, és ezáltal köszöntötték a Fény születését. Fejlett technológiájuknak köszönhetően, buckaplázákat építettek maguknak, ahol ősi isteneiket tisztelték. Áldozat és ima gyanánt mókuskrediteket költöttek mindenféle felesleges szőrmeszöszre, amit aztán egymásnak adtak, vacsora közben, alatt és vagy után. Szeretetben gazdag ünnep volt ez. Az se volt baj, ha nem volt kredit, mert ezek az aranyos lények nyújtottak hitelt, szegény pajtásaik számára. Szőrmeszösz reklámokat helyeztek el mindenfelé ősi, mókustotem oszlopaikon.

http://files.blogter.hu/user_files/1714/blogter/squirrels_playing_poker.jpg

Az éneklés és a tánc mindig meghatározó volt ekkoriban. Kokacserje italuk nagy hatással volt a környező népekre, akikkel állandó cserekereskedelmet folytattak. Hajókkal és ősi, a mai kamionokra hasonlító szerkezettel szállították az éltető nedűt, szerte és szét. S az élet sose állt meg...

Innen származik tehát a karácsony, ez az ősi cicivilációnak köszönhetjük, hogy még ma is sok minden nyomokban mogyorót tartalmaz.

Erre emlékül, szeretnék meghitt ünnepeket kívánni megint. Hiszen nem lehet elégszer. Egy nap többször említeni kell.

Boldog Karácsonyt!!!!!

Újra és újra, míg a mókuskerék forog.

A fenntartható életmódról

Emlékszem gyerekkoromban teljesen megszokott volt a háztáji gazdálkodás, ezen belül az állattartás.

Természetesen most nem kutyára, macskára, nyestre, mókusra gondolok, hanem arra amikor még a gazda tartotta otthon a csibéket és disznókat egyaránt. Természetesen egy erre kijelölt disznó és csirkeólban. A nappaliban azért durva lenne. Bár Romániában járva láttam már erkélyen kecskét is.

Talán, ha visszatérne ez a szokás, az emberek jobban kijönnének anyagilag. Persze a mai kifogás, hogy hiába fektet be valaki malacba, ha nagyon drága a táp. De így belegondolok, miért ne termelhetnénk meg a moslékot is, így pestiesen. Elképzelem a jövőt, ahol egy középosztálybeli IT szakember hazamegy, kukoricát ad a rucáknak majd áttekinti az Excel táblázatban lelhető kimutatásokat. Majd egy kellemes éjszakát követően, munkába indulás előtt, enni ad a disznóknak is. Talán ilyen lenne a fenntartható jövő.

http://news-libraries.mit.edu/blog/wp-content/uploads/2008/01/farmer.jpg

Nekem hiányzik a kopasztás is, mikor nagyim fogta a csirke nyakát és elvágta, szegénynek spriccelt össze-vissza a vére. Aztán a mama fogta, és betette a dézsába, majd forró vizet eresztett rá. De az még ott mozgott, nem ritkán kiugrott a lábasból és fejvesztve szaladgált. Régi szép vidéki nyarak.

A nagyi nagyon finom húsleveseket tudott csinálni.