Az online piaci helyzet Magyarországon, főleg a szabadúszó újságírók számára igen nehézkes. Manapság is sűrűn lehet látni táblát tartó, kolduló, éhező újságírókat, akik éves bevételük felét fordítják sajtóigazolványuk fenntartására, hogy hivatalos sajtótájékoztatókra belógva csillapítsák korgó gyomruk fáradt követelőzését.
De mit tehetünk mi? Mi éhes újságírók. Folyamatosan házalhatunk különféle lapoknál, akik először ingyen, majd némi pénz kíséretében kirakják cikkeinket rovataik hasábjaiba. Ez persze nem ment meg senkit az éhenhalástól, de netszámlára bőven elég, feltéve, ha a lakásban ki van fizetve az áram. Próbálhatunk bekerülni szerkesztőségekbe, dolgozhatunk a McDonalds-ban, vagy elmehetünk moziba is, jegyet árusítani. Ezt természetesen a mindig jó megjelenésünknek és magabiztos, kommunikatív fellépésünknek köszönhetjük.
Azért én is elég jól beválogattam magam a munkaerőpiacra. Grafikus is vagyok, médiatechnológus is (ami még mindig nem tudom micsoda) illetve szereztem egy felsőfokú újságíró papírt is (hála az „Online média a megkülönböztetés ellen” című projektnek). Most természetesen nem önéletrajz gyanánt akartam ezt leírni, abbéli szándékból, hogy valaki megsajnál majd és alkalmaz az Origonál fő állásban, távmunkára. Hanem azt kívánom bebizonyítani, hogy kreatív embernek nincs jövője Magyarországon, mert a Geszti Péter mindent meg tud csinálni.
 |
| http://www.delmagyar.hu/nem_lovashalalban_remenykedik/cikk/210/2098264/2.jpg |
Ha elég talpraesettek vagyunk, vezethetünk blogot is. Sok esetben nem rossz ajánlólevél, főleg ha elér egy szintet és hirdethetünk másokat, anyagi javakért cserébe. Tegyük fel, van egy vállalkozó, aki Seat Ibizát forgalmaz, de nem tud olyan réteget megszólítani, akit én például játszi könnyedséggel csalok a blogom felületére, azzal köthetnék egy szerződést, hogy reklámcsíkjait elhelyezem a blogomon és ahányan rákattintanak, annyiszor kapok érte 50 forintot, vagy valami nem teljesítménybéres havi bevételt.
De felfigyelhet ránk akár egy újság szerkesztője is, aki lát fantáziát a munkákban és elhív egy állásinterjúra.
Persze álmodni jó és szép.
Addig is marad a szellemi munka és a szabadúszó pénzszerzési lehetőségek végtelenül véges tárháza.
