A média súg - Milyen lesz a jövőnk technológiailag?

A média által kiszivárogtatott, jövőt illető trendekről igyekszem egy nem teljes körű összefoglalót nyújtani. Ugyebár bizonyos termék, amolyan igényfelmérés miatt sokszor, azaz szinte mindig ránk köszönnek a filmekből, elsősorban persze a sci-fikből.

Ennek több oka van, egyrészt be akarják vezetni ezeket. Vannak dolgok, amiket mindenképpen, mert ezek elengedhetetlenek a társadalmi, szociológiai struktúra könnyebb kezelhetősége miatt. Gondolok most például Orwell, 1984 című alkotására, ahol a Nagy Testvér figyel, s követni kell a fő irányvonalat a benne élő embernek, különben a rendszer kizárja önmagából, rosszabb esetben elpusztítja azt illetőt, aki nem azonosul. Ez jelen világunkban sincs másképp, csak itt a szürkeséget felváltotta a minden érzéket lekötni kívánó színkavalkád, és propaganda, mely süvít felénk minden olyan felületről, mely képernyővel, kijelzővel rendelkezik. Ahol az „egyéni kedvelések” egy masszát alkotnak, bezárva ezzel az embereket a trendek világába, az aktuális divat hullámzó örvényébe, hogy a Hullám Gerjesztők minél inkább uralják a tömegeket.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia7drVWjtYH-T0AO-qZ08FZ8_JFm4dCQOOZd9sfSezdo9FIelnOG3AgYIS1bTEOSFnkDoHMmCLJuwdBIFqNINrXuc5xOQobQUSArucSGPBL0HWvbyLgAJE9J8_aJ2bNOtbYRD6WU2__bU/s1600/Prometheus+Art.jpg

A piac ma az információrobbanás határát súrolja. Az okostelefonok, tabletek világa azonnali hozzáférhetőséget nyújt a Mátrixba, ami talán most még nem a filmhez hasonlít, de az alapok már le vannak fektetve. Persze a Kiválasztott árnya még várat magára, nincs igény s nincs mód a rabság felszámolására, mert a jelenlévő földi politikai diktatúra emberiség elleni közönye elől remek búvóhelyet jelent a polgárság számára a virtuális világ.

A szerverfarmoknak és a fejlett optikai hálózatoknak hála megjelent a Felhő is, ami már az új világot sejteti. Már különösebb gépigény se szükséges ennek az eléréséhez, hiszen minden számítás ebben a dologban zajlik le. Elég egy net képes mobileszköz és kitárul a világ. A határvonal is kezd elmosódni, hiszen egyszerre látja az ember az „igazi világ” és a kiterjesztett valóság állapotát. Ezért fektetődik most nagy hangsúly az okos szemüvegre, mely rögtön információval fogja bombázni a lélek tükrét, illetve az átlátszó mobiltelefonra, mely által a használó még rutinosabban fog tájékozódni egyszerre a két világban. Az átlátszóság ezáltal teremti meg az átláthatóságot. Elviekben. De hát ebben élünk, talán ezzel nem is mondtam újdonságot. A filmekből is visszaköszönnek ezek a dolgok, a miniatürizálás, a készülékekből előtörő holografikus szimbólumok, amik folyamatosan dolgoznak a háttérben.

Ám nézzünk néhány példát. A robotika fejlődik. Az exoskeleton, azaz robotruha, amit a hadsereg is fejleszt, és ami már megjelent Japánban is, mint idősek hétköznapjait segítő eszköz már rég dominál a science fictionben. Olyan művégtagokat gyártanak és mű szerveket növesztenek jelenleg is, ami elmossa lassan a határokat ember és gép között. Ezért nem véletlen az se, hogy a gondolatvezérlésre alkalmas, és érzelmeket szimuláló programokat alkotnak a nagy tech vállalatok. Ez persze a rászorulóknak nagy előny, de hatalmas változásokat okozhat, ha ez bárki által elérhetővé válik. Mindig is igény volt a test formázásra, gondolok ezalatt, a koponyatorzításokra, a heg és tinta alapú tetoválásokra, vagy a barokkot jellemző fűzőkre, mely a nőket mesterséges sonkává alakította. A botox, az ajakfeltöltés, és a szilikon mellek tömeges megjelenése is ezt mutatja.

A kutyáknak, öregeknek és gyerekeknek beadott bőr alatti mikrochipekről inkább nem ejtek szót. Az új bankkártyákról, az új fizetési rendszerről se, amihez már nem is kell különösebben semmi extra, csak egy mozdulat és megtörténik a tranzakció.

A televíziók kijelzői egyre precízebb felbontással rendelkeznek, emellett persze a 3D is előretört. A hologram még persze nem olyan, mint a Csillagok Háborújában, de ezt is megvalósították már akár színpadon, akár valamilyen műsorközvetítés során.

Jöjjön néhány jövőre utaló technológiai felsorolás a 2011-s, 2012-s filmtermésekből:

Lopott idő (2011) : karba épített számláló, ami az aktuális vagyont mutatja és ennek kiürülése azonnali halált okoz, nem mellesleg az a vicc, hogy ez most is így van, akinek nincs pénze egyszerűen éhen hal. Ebben a filmben is egy mozdulat elég volt a tranzakcióra.

Limitless (2011): a fő elem egy tudattágító drog, mely megnöveli az agy erejét, azaz szuper intelligens lesz tőle az ember és minden átláthatóvá válik.

Prometheus (2012): ez különlegesen érdekes, mert megfogalmazódik az ősi fajok iránti felkutatásra való igény, akik minket teremtettek saját magukból. Emellett a filmből megtudhatjuk, hogy 2090-re lesz intelligens android ember, holografikus kivetítő, fejlettebb robotsebész kabin (ami már most is készül), illetve olyan űrhajó, mely képes más csillagrendszerbe eljutni, hála energiaforrásainak is hibernáló kapszuláinak. A benne fellelhető űrruha mellesleg eléggé hasonlít a Nasa által készített, lassan bevezetésre kerülő testvéréhez. Az ősfaj bioorganikus fegyvereiről, űrhajóiról inkább nem teszek említést.

http://www.iainclaridge.co.uk/blog/wp-content/uploads/2012/05/prometheus.jpg

Tron (2011): A virtuális világba való belépés, és ezen világokban létrejövő élet lehetőségét vázolja.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJRnDojC62adOr7Ym0f2p0vTixAOZ_s14LskvN4Q4w-W5tOOR6PYc-QEBOLKPBjQ_umXj8iMc5MXj2YgxleyvXpAyAh9s8xs5Vm4Q1EzbjHsXKPYETXz1l5OKThPEj_9TDFKgRIZBkdjv2/s1600/tron_girls.jpg

De nem akarom tovább folytatni a nyers felsorolást. Az időutazástól kezdve, az ok-okozati törvényekig bezárolóan, a szuper hatalommal rendelkező emberekig mindenről tesz említést az elmúlt két év mozija.

Ez volt hát a mai agymenetem, szép napot kívánok, és még szebb jövőt, ahol esetleg megtalálja a számításait a kedves olvasó.

Folytatása következik...

A halál tarot lapja, az elengedés mágiája

Megint sikerült egy meglehetősen „pozitív” csengésű lapot húznom. Fura, mikor tudatos igényem van a változásra, akkor ezt a lapok is tükrözni szokták. Egyszerűbben szólva, az álmok és a kártyalapok sosem hazudnak. Figyelmeztetnek önmagammal, vagy más emberrel, vagy az aktuális problémával kapcsolatban. Sajnos ezt meglehetősen későn ismertem be magamnak. De ahogy a sablon is tartja, jobb későn, mint terhesen.

Ezen a lapon általában a kasszás, vagy valamilyen lovagló csontvázszerű lény jelenik meg. Első látásra bizarrnak tűnhet, de az élet már csak ilyen. Sose a külső alapján kell megítélni egy jelzést, hanem inkább annak belső tartalmára kell figyelnünk. Ezért se szabad becsapnunk magunkat. Jöhet akárki kedves dolgokkal, magasztos eszmékkel, ha belül a romlás, a túlzott egoizmus és az emberek kizárása mutatkozik. Ezt úgy hívom, a szép nő, kedves mosollyal effektus. Az ellentét leplezése. Ilyen ez a kártya is, a Halál kártyája, a 13-as számú lap, csak ez az Életet titkolja.

A halál mindig valaminek a végét jelenti, befejeződésre utal, amit méltósággal kell viselni. Nem szabad ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, melyek szellemkezünk közül kisiklik. Ez egy teljesen tiszta és ártatlan lap. Ha az ember átesik azon a metamorfózison, amit a halál küszöbén tapasztal, le tudja vetni viseltes rongyait és új díszesebb ruhát ölthet magára.

http://melisinka.com/wp-content/uploads/2010/07/DeathTarotCardPic.jpg

Mutathatja a lap azt is, hogy valamilyen érzéki szenvedélytől, avagy káros, befejezetlennek hit szerelemtől való elszakadás következik be életünkben. Az első lépést természetesen mindig az embernek kell megtennie, de mivel ez egy nagyon erős lap, ez szükségszerűen sorsszerű. Azaz, mindig bekövetkezik az elszakadás a régitől és valami újat hoz. Kérdés az persze, hogy mennyire sikerül átalakulni és mennyire van ereje az új, minőségibb dolgok felé a laphúzónak, ebben az esetben mondjuk nekem. Erre persze, csak én tudom a választ.

Meg kell halni, mielőtt más pusztít el. Egyszerű. Mikor érzi az ember, hogy süllyed a hajó, akkor a normális életösztön rögtön a mentőcsónak felé vezérli, hogy abba beszállva s leereszkedve az óceánba, egy teljesen új szigetet találjon magának.

Szóval, a kötelék alól fel kell szabadulni. Ahogy egy tanítás is mondja, gondolataid tüzével pusztítsd el a tested. Itt a test a legyökerezett fát jelenti és nem a beszélő, mászkáló entet, ami felfedezi a környezetét.

Mindig fel kell tenni a nagy kérdést, mi hátráltat minket, s mi az, amihez görcsösen ragaszkodunk, és miért.

Ahogy azelőtt régi kollégám, Jókai Mór is mondotta volt:

„Egy jó halál többet ér egy rossz életnél.”

Túra Mikepércs körül, majdnem Hajdúbagosig (fotókkal illusztrálva)

Tegnap, azaz szombaton pár cimborámmal elhatároztuk, hogy elindulunk túrázni a Mikepércs környéki vidékre, erdőkre, mezőkre.

Jól eltervezetten indult az egész, lényegében délután egy órára mindenki összegyűlt a találkozó pontnál, amit nevezzünk csak úgy, hogy találkozó pont. Mivel nem akarok személyeskedni, ezért nem árulom el a neveket, se kikkel voltam, hanem csak utalok rá. Szóval, miután Dezsővel és Mikivel vártuk a többieket a bázison, összeszedtük ki, mit hozott magával. Dezs szendviccsel, meleg teával, vízzel és keksszel készült, míg Miklós hozott almát is, teát is, egy kis bort is, illetve valamilyen harapnivalót, amire már nem emlékszem. Én papír zsebkendőt vittem magammal, hiszen a természet bármikor az ember segítségére siet, nem kell különösebb felkészültség.

Mire megérkeztek a többiek is, sikerült kellően fellelkesítenünk magunkat. Ez az út menti hógolyózásban merült ki többek között. Csatlakozott hozzánk Gabi, akit hívjunk csak Gabinak és Kopasz, aki Pisti és Betti, akinek van haja. Pisti hozott magával egy két literes Kőbányait, amit mi csak Dundikaként ismerünk. Ez egy természetet szerető ember hátizsákjából nem hiányozhat, annyira létszükséglet, mint egy jó palacknyi friss oxigén a Himalájában.

Miután eljutottunk a hóban a kilátóig (ami Mikepércstől kábé fél órányira van), mutatta túravezetőnk Miki, hogy még az egy nyolcad részét se tettük meg a távnak. Egy pillanatig az elbizonytalanodást vettem észre a résztvevők arcán, de valószínűleg az én ábrázatom is ezt sugallhatta, bármennyire is igyekeztem ezt visszafogni.

Aztán mentünk, bandukoltunk. Mindenki el volt hűlve, hogy milyen szép a táj, na meg persze hideg is volt. Nekem ugyanolyan egyformának tűnt minden, talán a hó miatt, vagy a rengeteg fa okozhatta, így többnyire a lábam elé figyeltem s merengtem a többiek lábnyomának olykor misztikus mintázatán.

Fő célunk volt megtalálni azt a II. világháborús bunkert, ami nevéből fakadóan bunker volt. Sok fura betonalakzatra lettünk figyelmesek, de semmilyen fajta bejáratra utaló nyomot nem láttunk. Én tulajdonképpen annyira nem is kerestem. Pihentem. De miközben arra fele tartottam egy csúszós valamin, amit akár jeges valaminek is tekinthetek, elvágódtam és egyesült a hátam a földdel. Az életem kockáztatásával feláldoztam magam, hogy a többiek ne essenek el, igaz akkor ők már jóval előrébb jártak.

Talán elhagytuk a Kenu pályát, nem tudom, de elérkeztünk a tanyavilágok kellős közepébe, vagyis inkább azok szélébe. Ott újra előkerült a térkép. Ott egy laza megbeszélés folyt, hogy merre tovább, menjünk-e le Bagosra, s ott nézzünk meg valami földikutya rezervátumot. Gondoltam magamban pompás, mert még sose láttam földikutyát, de túravezetőnk Miki azt mondta, nyáron se nagyon bújnak elő. Így inkább elképzeltük az egyik havas mezőt olyannak, ahol pici, ámde annál szőrösebb állatkák is laknak.

El kellett volna menjünk egy tanya mellett, de vad, ugató, nagy testű kutyák őrizték, ezért nyugodt tempóban keresztül vágtunk az erdőn, ahol megint találtunk egy járatot, de szintén nem tudtunk elmenni, mert senki se akart meghalni a kedves ebek miatt. Hiába volt nálunk ropi vastagságú bot, senki sem akarta igazán felvenni a küzdelmet velük. Ez számomra még mindig érthetetlen.

Végül is, elértünk egy ponthoz, ahol elmehettünk volna Bagosig és felszállhattunk volna esetleg egy buszra. De gondolkoztunk Hosszúpályiban is. Ám a Rókás tóhoz eljutva, és ott megpihenve arra az elhatározásra jutottunk, hogy elindulunk az Ezeréves tölgy irányába.

Az út csodálatos volt a tölgyig. A lábamat konkrétan már nem éreztem, nem mintha akartam volna. Ott tudatosult bennünk, hogy lényegében már négy óra telt el indulásunk óta és hatalmas távolságokat tettünk meg.

A visszafele út a falu határáig csendesen és békésen telt. Különös energia járta át a testünket. Lényegében senkit se érdekelt már különösebben semmi, elgyalogolhattunk volna akár a Gibraltári szorosig is, bár lehet benéztük volna az útirányt, na de legfeljebb tettünk volna egy kis kerülőt, ahogy tettük a túránk alatt is számtalanszor.

Több szó ne essen, jöjjenek tehát a képek:

Miki, a túravezetőnk:) Talán az egyetlen, aki valamelyest túracuccba jött

Pisti, Dundika és én. Egész úton mi ügyeltünk a lemaradókra.

Ez a térkép az út során gyakran előkerült. Miki picit furcsán nézett rám, mikor azt kérdeztem, hogy a zöld foltok a kontinenseket jelölik-e.

A túracsapat többi része. Betti, Gabi és Dezső.

Gyaloglás a troll erdő szélén. Olykor benne is.

Csoportkép, amiben nincs benne Miki. Az én fejem azért ilyen, mert megmart útközben egy havi kullancs, ami ritka, védett állat.

Valahol, valamilyen táj.

Les.

Szóval nagyjából ennyi.

The End

Odin és a Világfa, az ember beavatása

Bevallom, mióta érdeklődöm a vallásfilozófia iránt, körülbelül azóta vonz a vérkultusz is, amely végigkíséri az egész emberi történelmet. A szenvedés általi beavatódásnak igazán nagy hagyománya van és volt. Teljesen reális elképzelés, hiszen az ember sosem kényelemből változtat meg dolgokat, avagy figyel jobban önmagára és a világ fele, hanem inkább nagy testi és lelki katarzisok közepette döbben rá önön esendőségére és ekkor lépnek fel az új igények is. Legyen szó bármiről.

Odint mindenki ismeri, vagy hallott már róla.. A skandináv mitológia főistene, az Ász istenek atyja. Harcos isten, aki a káoszból született és ennek megfelelően elég durva áldozati rítussal tisztelték személyét.

Oly módon áldoztak neki, ahogy önmaga is feláldozta magát, önmagáért. Ő volt az az isten, aki kilenc napon, és kilenc éjjelen át lógott a Világfán étlen-szomjan, miközben egy lándzsa szúródott át az oldalán. Magának a Fának, a hagyományok szerint több része van, többfajta világot kapcsol össze. Odin ezeket a helyeket járta végig haláltusája közepette és ekkor kapta azokat a beavatásokat, mely által megtanult kilenc nevet, kilenc rúnát és huszonkilenc varázslatot.

Később a skandináv népek előszeretettel áldoztak hasonló módon a Mindenek Atyjának. Kilenc állatot kötöztek fára egy gyümölcsösben, testüket átdöfve. Ezen állatok közül az egyik egy ember volt, aki önként vállalta a szerepet. Természetesen nem élte túl.

A Világfának van egy egyszerűbb hármas felosztása is. Az alsó rész, a mélységet képviseli, a mindent elborító káoszt, a legmélyebb tudattalant, az alvilágot. A középső rész a mi világunk, ebbe volt belekötve az Ász isten is. A felső világ az éber tudat állapota, ahol gondolat és emlékezet már nem játszik szerepet, mert ezek elvesztéséért cserébe kapja az ember azokat az adományokat, mely azzá teszi őt, ami. Nem befolyásolja őt már semmi, mert kilenc nap, és kilenc éjszaka elteltével egy mindent elvesztett, és mindent megnyert isten száll le a Fáról.

http://reasonforliberty.com/wp-content/uploads/2008/06/hugin-munin2.jpg

A lándzsának fontos szerepe van, ez közvetíti a vért, az alsó világokba. A folyamatos vérveszteség sötétséget hoz, melyben megjelennek a múlt vádló hangjai és új állásfoglalásra készteti az embert. Lényegében egy mesterségesen gerjesztett depresszióról van szó.

Maga a vér táplálja is az alsó világ lényeit, a szimbólumokat, akik az abból nyert emberi szenvedélyből merítik azt az energiát, mely által folyamatosan támadni képesek az áldozó elméjét.

Érdekes párhuzamot lehet felfedezni Odin Világfa kalandja és Jézus keresztre feszítése között is. Mikor Krisztust átdöfték a lándzsával víz, és vér folyt ki az oldalából. Ez volt az a pillanat, amikor eltűnt az emberi része és ez volt, mely felkészítette őt a Feltámadásra.

A szenvedés tehát nem olyan rossz dolog.

„Nem a zuhanástól félek... attól félek, amikor vége.” Gaiman

Facebook, a virtuális asztrál sík

Az asztrál sík egyfajta átmeneti állapot a halál és az új élet földi élet, avagy a magasabb régiók, másabb világok között. De párhuzamos szellemi világként is felfogható, mely hat a mindennapjainkra és mindennapjaink is hatnak arra. Többnyire álom élmény alatt lehet néha-néha bepillantást nyerni az ott történő dolgokba, vagy megtapasztalni a hely fizikáját. A tibetiek szerint az álomvilág és az asztrál ugyanazon hely, csak a tudatos álmodók, asztrál utazók tudják jobban megtapasztalni az átlagfelhasználókhoz képest. Tehát a valóság síkok közti átjárás módja, születés és halál.

Többfajta része van, ami hasonlatos a hagyma rétegeihez. Minden héjhoz új, magasabb minőség és tudatosság párosul. Ennek köszönhető, hogy vagy fel, vagy lent ragad egy ideig lakója, vagy indul útjára az új földi életébe, köszönhetően érzéki vágyakozásának, mely az ott átélt erotikus gondolatformák „táncának” ösztönösen hívó eseménye okán történik meg. Ennyit nagyjából az asztrál világról.

Az asztrál beszippantja az embert. Többnyire tudattalanul kóborol, de a szerencsések, vagy az ott ragadók tudatosan teremtik meg a környezetüket. Valóban hasonlatos az álmokhoz, minden a személyből indul ki, saját gondolatai teremtik meg a feltételeket, amik visszahatnak kölcsön hatásszerűen.

A facebook, nagyon hasonlatos az asztrál világhoz. Lények élnek benne s cselekednek. Vagy haladva a birkaszellemmel, vagy tudatuk burkába zárva nyomják önmagukból ki érzés és gondolat energiájukat. Kitárulkoznak, vagy önmagukba fordulnak.

Fontos a visszajelzés, az azonnali hatás a virtuális világban is. Amit útjára bocsátunk, azt azért tesszük, hogy rögtön reakcióba lépjen valakivel, a környezettel. Ezt a vevő általában like, vagy hozzászólás formájában jutalmazza.

Folyamatosan megosztjuk érzéseinket. Saját gondolataink, már nem is a mienk, hanem felvesszük a másikét. Az erősebb nyer, a virtuális farkastörvény okán.

A legnagyobb veszély, az asztrálban és a virtben a káprázatba való elmerülés. Ragaszkodunk valamilyen vezérgondolatunkhoz, hamis dolgokat adunk ki magunkból, folyamatosan magunkra akarjuk hívni a figyelmet. Ez olyan, mint a lengedező falevél effektus, félünk az ágtól való elszakadástól, mert azt hisszük ezáltal a világból is kilökődünk.

Nem véletlen az a lehetőség se, hogy változtathatjuk kinézetünket profilképek formájában. Az álom síkon is bármilyen formát fel tudunk venni, saját szánk íze szerint. De a lényeg, a mag ott is megmarad, csak rossz esetben elkallódik.

Többfajta minőségű ember van jelen a facebookon, de ebből mindegyik minőség önmagát sztárolja.

Egyediségre törekednek, de ugyanazokat a dolgokat osztják meg többnyire. Sokszor ugyanaz a fájdalom és szenvedés jön le. Gondolok például a notórius panaszkodókra. Aki folyamatosan önmaga szerencsétlenségét fejezi ki, az a földi világban is azzá válik. Nem veszik komolyan őt. Beleolvad a nagy egészbe.

A másik egyedi dolog a virtuális szerelem. Ettől is szenvednek sokan. Megjelenik valamilyen érzés az emberben, és megjelenik a pozitív visszajelzés is, de mit sem ér. Mű az egész, ha nem tudják átültetni a valóságba. Megfoghatatlanul nem valós. Legjobb esetben is magába szerelmes az ember.

http://www.trinityp3.com/wp-content/uploads/2012/11/Facebook_like_dislike.jpg

A virtben is testetlen lények vagyunk, ahol a főszerep mindig az Énben nyugszik. Ami annyira el van telve saját nyomorúságával, hogy a többieket észre se veszi, a lakók tudomást sem vesznek a másikról, csak azt hiszik. Magányosan vándorolnak és feldolgozhatatlan fájdalmukat az időtlen, tér nélküli világ csak állandósítja. Igen, mert a virt is időtlen és tér nélküli.

Mindamellett lehetőség van az új ismerősök szerzésére. Hurrá. Erre minden dimenzióban lehetőség van, s a sok-sok találkozás miatt, már rég bejelöltük egymást. A bökésekről nem beszélve.

Mostanság tehát az ember három világot tapasztal egyszerre és éli ott életét. A virt, az asztrál és a földi világot.

Hamis dolgokat képzelgünk, s meglepődünk ha csalódunk saját képzeletünkben. Egy olyan világban élünk, nap, mint nap, ahol a hamisság rombol inkább, mintsem épít. Ez az asztrálban is a legalsó szint, úgy hívják, asztrál pokol. De hívhatjuk Seolnak is, ami sehol sincs, mégis bezárja az élőket, míg el nem nyerik szabadulásukat az illúziók tudatos alakításával, vagy azok eltörlésével.

Ám azt sokan elfelejtik, hogy van egy másik opció is a folyamatos ki és bejelentkezések világában, ez pedig az a szemlélet, hogy mindhárom világ egy játszótér, ahol akár jól is érezheti magát az ember. Ahol a profil örül, tud uralkodni az érzésein, és ha bele is feledkezik a játékba, van egy belső hang, ami azt mondja: most már ideje kijönni a homokozóból.

Tarot analógiák – Az Ördög dallama

Nos, úgy gondolom indítok egy sorozatot a tarotról. Első sorban a Nagy Arkánum lapjaiból szándékszom összeállítani egy gyűjteményt. Nehéz dolgom lesz, mert nem szeretek ismételni, ha nem muszáj. De mivel rájöttem, hogy írásaim nagy része kapcsolódik a tarot misztikus beavatási elvéhez, ezért fontos újra és újra elővennem azokat a szimbólumokat, ami minden ember tudatalattijából visszakacsint a saját, személyes életére.

A tarot a tudatalatti legrejtettebb mélységeibe kalauzolja el használóját. Ezért a kártya üzeneteit nem szabad félvállról venni, főleg, ha az emberben megpendít valamit. Egy dallamot, amivel együtt éppen mozog.

A mai nap az Ördögöt húztam. Úgy tűnik van vele dolgom, és ez korábbi cikkeimhez is szorosan kapcsolódik. Arra buzdítalak kedves olvasóm, keresd meg ezeket s teljesebb lesz a kép.

Ha megszáll az ősi démon, avagy nyitsz egy sötétebb dolog felé, akarva-akaratlanul olyan élmények érnek, ami különös peremvidékre sodor. Minden a sötétebbik szemszögből fog tűnni. A teremtő energiából rontó, romboló, a nagy szerelemből, vagy szexualitásból gyilkos, uralkodni vágyó kéj, az igazságból bosszú, a mértékből mértéktelenség, a bölcs erőből elnyomni vágyás válik.

http://fc04.deviantart.net/fs6/i/2005/049/2/0/Devil_Tarot_Card_by_hexxxer.jpg

Az Ördög XV. számú tarot lapján a Bakfejű Sátán lelhető, a maga torz valóságában, rendezetlenül. Mivel ez az alak a kísértő érzékiség jelképe, fel kell tenni a kérdést, ura vagy e az életednek, vagy a függés vezet utadon. Behódolsz-e, vagy meghódítod saját elfoglalt, igazi területeid. Ahogy korábban olvastam, mindenfajta önmagunk irányuló romboló agresszió, valamilyen kielégíthetetlen hiányunkból fakad. Nos, az ember nem kaphat meg mindent, amit szeretne, ezzel sajnos én is tisztában vagyok. De fel kell ismernünk azokat a tapasztalásokat, amik viszont várnak ránk, ha nem emészt fel a folyamatos harc a sötétebbik énnel, magával az ördöggel. Lucifer is lebukott nagyravágyása, és egoizmusa miatt, ez vár a rossz szellemmel „cimboráló” emberre is.

A kudarc fel nem dolgozása hívja be leghamarabb az ördögöt és késztet az önpusztító tevékenységre. A magasabb minőségű ördögjellem, hasonlatossá válik saját démonához. Kéjsóvár megszálló lesz, aki nem tart tiszteletben senkit és semmit.

A megoldás nem más, mint felismerni és szembenézni árnyékos oldalunkkal. A belátás fél siker. Harcolni nem szabad, mert ezzel csak a másikat táplálod. Egyesülni kell és elfogadni a másik aspektusunk, ami nehéz feladat. De amit nem etetnek, az egy idő után elhal.

Minden visszafordítható kellő humorral, a szabadságra való törekvéssel, felismerve azt, mi korlátol és azzal, hogy kijelented magadnak, mire is van igazán szükséged. Nemes szerelemre, vagy kéjes érzékiségre, ami csak ideig óráig elégít ki.

A cikkemet most is egy idézettel zárnám:

Tőlünk függ minden, csak akarjunk!

Széchenyi István

Bolondos dallamok

Ma húztam a tarot kártyából. Igaz online, de a szellemek üzenete akár virtuálisan is átjöhet. Úgyhogy gondoltam kifejtem mit jelent bolondnak lenni. Úgy érzem menni fog, mivel sokan annak tartanak, ami jólesik a szívemnek, hiszen nem is sejtik mekkora bók ez igazából.

A Bolond a legmagasabb minőség, amit ember elérhet. Az újrakezdést, a befejezést és a legnagyobb nyitottságot jelképezi. Szórakoztató, játékos aspektus, gyermekes naivsággal, sokszor vakmerő pimaszsággal felruházva. Rábízza magát a jelenre, nem foglalkoztatja a sors. Sőt, annyira nem, hogy lényegében a végzete felett helyezkedik el, emiatt olyan, mint a lélek, továbbmenve ő maga a lélek. Zabolátlan, épp emiatt lehet negatív is, ha túlságosan hajszolja az élvezeteket. Nem törődve a környezetével akár káoszt is hagyhat maga után. Bár ezt nem gonoszságból teszi, hanem inkább flegma pimaszságból, de ezt sokszor nem értik a körülötte lévők és elítélik emiatt. Hiába segítőkész és jóindulatú lény, sokszor kell bocsánatot kérnie. Amit meg is tesz, mert lelkiismeretes.

Hát, van ilyen. Sokszor én is túlzásba viszem a viccet, miközben azt hiszem másokat szórakoztatok, a legnagyobb megbotránkoztatást okozom ezáltal a hozzám közel és távol állók elméjében. Sokszor nem férek meg az anyagi világban, nagyon sokszor tehát a Bolondot is kár érheti viselkedése miatt. De ám könnyedsége a legnagyobb problémákon is hamar túljut.

http://www.camptaichi.com/wp-content/uploads/fool-for-tai-chi.jpg

A Bolond egyetlen vagyona, az emléke, amit viszont folyamatosan elveszít spontanaitása miatt, ezért új emlékek után kutat. Ez nem összetévesztendő az emberek hajtotta vággyal dolgok iránt, mert efölött helyezkedik el. Inkább egyfajta utazás ez, a pokoltól egészen a mennyekig. Érzéseinek él és nem dolgoknak. Jobban is ki tudja fejezni magát, hiszen kommunikációban erős, ezért is van, hogy az istenek bolondos embert választanak hírnökként.

Gyakran fiatalként ábrázolják, hiszen az örök fiatalságot jelképezi. Erre példa Henoch, a próféta, akit Isten felemelt Matatronnak, a legfőbb angyalnak. Örök kamasznak nevezte őt, és a legfőbb hírnöke volt, vagyis még mindig az. Ezért mondta Jézus azt, hogy jaj annak, aki nem tud Gyermek maradni.

A keleti hagyományok is említést tesznek karakteréről. A kínai nyolc halhatatlan között volt Lan Cej-ho, aki a bolondos félkegyelmű az istenek között. Gyakran látták részegen és állandó nevetség tárgya volt, ám kedvessége és jósága miatt mégis mindenki szerette és tisztelte. Fiatalságát öreg korára is megőrizte.

Ezt jelenti tehát bolondnak lenni.

Írásomat egy bibliai idézettel zárnám:

„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.”

Az ördög a részletekben lakozik....

….mert máshol nem tud létezni.

Gnosztikus elgondolás az, hogy Lucifer, a Fényhozó teremtette Földünket s magát az anyagi világot. Ha ebből indulok ki, s nem veszem alapul a többi dogmatikus elképzelést, melyet ókori és középkori misztikusok dolgoztak ki az évek alatt, akkor egy egészen új irányvonalat vagyok képes megalkotni. Mert a filozófiai áramlatok nem állnak meg, gondolatok, eszmék és új történetek születnek nap, mint nap.

Pusztán egy újabb elméletem, de tegyük fel:

A világ a sötétségből született. Mikor öntudatra ébredt az a valami, ami mindig is mozgásban volt, meghasonlott önmagával. Meghasonlott, mert önmagában hordozta jelenlegi világunkat, amolyan tudatalattiként. Látta, mi történik, mindent egyszerre tapasztalt. Káoszként létezett, de szüksége volt egyfajta rendre, amely minden káoszban, avagy válságban élő embernek vágya, hogy önmagán túlnőjön s ne hatalmasodjon el rajta az őrület. Ehhez szükség van őszinteségre is, amihez viszont el kell vetni a bonyolult struktúrákat, a kósza álomképzeteket, az ide-oda csapongó gondolatokat és tömény sóvárgásokat. Le kell egyszerűsödni. A káosz okos, ravasz, bonyolult és kiszámíthatatlan. A rend egyszerű s józan.

A rend sosem akar uralkodni, hiszen nem kell uralkodnia önmagán, szinte nem is kerül energiába. A káosz ezzel szemben folyamatosan azt akarja elérni, hogy mozgásban legyen, mert megzabolázhatatlan, mély s sötét.

http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/312452_327221534059813_1950160639_n.jpg

A mai emberre is jellemző ez, aki elég sokat fektet bele dolgokba, hajszol és nem állandósul, az képes belezuhanni abba a bizonyos mély kútba. Ebből a kútból persze nem lehet egy könnyen kimászni, mert a sötétség egyik legfőbb jellemzője, hogy kedvez az álmoknak. S az álmok egy idő után felemésztik az embert, ahonnan már nincs kiút. Azt mondják mindenhonnan vissza lehet térni, nos szerintem nem így van. Ha valaki arra a bizonyos helyre kerül, amit Seolnak neveznek egyes kultúrák, akkor beleolvad, a nagy Sötétségbe, az Örök Álmok Asztrális Útvesztőjébe, a Folyamatos Életekbe. Ki öntudatlanul, ki eléggé tudatosan. A tudat megőrzéséhez is éberség kell.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252050_327055347409765_1761986752_n.jpg

Ébernek lenni természetesen nem jelenti azt, hogy jól cselekszik az ember. Az éberség nem jelent egyebet, hogy amelyik minőségben használják azt, annál inkább felismeri az ember a minőség szabályait és varázskezeivel ügyesebben tudja mozgatni a szálakat.

Akár a káoszt, akár a rendet választja is az ember, eljuthat egy bizonyos szintre. Lehet szellem, lehet angyal, de akár lehet a Teremtő Sötétség is. Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó.

Isten voltam, de emberré zuhantam, de újra Isten lettem s megteremtettem a lehetőséget, hogy emberként álmodjak a káoszban, vagy éljek a rendben.....és így tovább.