Parallel világ novella: Mély alvás a mély űrben

Hosszú haja volt, hullámos és fekete. A szemei barnák voltak, mint a Göncöl bolygó hegyei, szikráztak, ha a Nap sütötte és nevetése, de még mosolya is szinte csilingelt, vonzó gödröcskéket varázsolva ezzel meseszép arcára.

A mélyűrben eltöltött hosszú-hosszú hónapok és évek sem feledtették el a lányról az álmomat. Az alvókapszula, melyben hibernált állapotunkat töltöttük évtizedekig, sőt évszázadokig is életben tartottak minket az utazás során. 

Ennek természetesen ára volt. Elképzelhetetlen miket élt át az ember, miközben haladt bolygóról bolygóra, csillagról csillagra a hideg és sötét űrben. Ha úgy tetszik, minden kedvezett az alvásnak. Örökös adenozin hiányt léptettek fel mesterségesen a szervezetünkben, igazi mélyalvást előidézve, amely által szinte megszakítás nélkül álmodtunk. Olyan állapotban tartva elménket, amiben az eseményeknek nincs kezdete és vége. Ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, és még ha rá is jövünk arra, hogy amit látunk az nem valóság, hiába próbálkozunk, nem tudunk felébredni, mert a kapszula nem engedi. De aztán az agy valahogy átáll. Tudatos lesz bent az ember, egyre jobban irányítja az eseményeket. De sose tudhatja biztosra, vajon a valóságban van-e. Ha már nagyon nem tudtuk mi van, az Álomnapló segített. Egy álmunkba belépő program, mely feljegyzéseket rögzített, figyelte az agyi hullámainkat és szemmel tartotta az anomáliákat. Ha kellett jeleket adott, hogy benső történetünk egy másik szálon játszódjon. Ha ez nem lett volna, sokan teljesen őrültként szállnak ki az űrhajóból. Ő volt a mi Istenünk.

http://iliketowastemytime.com/sites/default/files/space-wallpapers-1920x1200.jpg

Sose a pénzért csináltam. A Földön is jól eléldegéltem harci drón szerelőként, de hívott a végtelen óceán, a bolygók örökkön tartó sztrádája. Ám a Csillagágyban (így nevezték el elődeink a kapszulákat) az embernek teljesen megváltozott a hozzáállása a valódi élethez. Sokan, köztük én is, szinte kívánták az álmokat, kívánták az elme által formált új világokat. Sajnos, függőségünk tárgyához csak mélyűr utazások során jutottunk el. Pedig addigra az emberiség számtalan módot talált arra, hogy elszakadjon hétköznapi, szürkén unalmas életétől. De egyik se tudta lekörözni az álmot, vele nem vehette fel semmi a versenyt. Se hologram, se agyi implantátum, se virtuális világ, semmi se. Szóval, nagyon sok élmény ért minket útjaink közben, talán túl sok is.

Mindenki megválaszthatja, hogy a világot álomként, vagy valóságként kezeli. Én megválasztottam. Ahogy-e sorokat írom, épp az Alpha Centauri Bánya Világ Csoport felé halad az űrbárkánk.

Lassan ideje bebújnom a kapszulába, lassan ideje újra találkoznom vele, mert szemei barnák voltak, mint Göncöl bolygó hegyei ragyogó napsütésben.

A virtuális korszellem

Mi jöhet még az okos telefonok, 3D tévék illetve a virtuális felhő után? Talán a totális információ robbanás, mely elhozza a technológiai forradalmat ?

Eddig is elképesztő mértékben fejlődött a tudomány, ezen belül a gyakorlati alkalmazás, mely nemzedékek között teremtett felhasználói, életmódbeli szakadékot. Gondoljunk a mai generációra. Mobiltelefon, közösségi oldal és saját számítógép nélkül már nem tud létezni a jelen korban, az ehhez kapcsolódó alkalmazásokról és szolgáltatásokról nem is beszélve. Míg öregjeink megelégedtek a lemezjátszóval, videó magnóval és katódcsöves színes tévékkel, addig ez mára teljesen megváltozott.

De mit hozhat még a jövő? Az adattárolási kapacitás növekedése és a miniatűrizáció beláthatatlan lehetőséget ad az emberiségnek, a teljes széles sávú internetről és információ iránti szükségletünkről nem is beszélve.

Ahogy fejlődik a robotika és bio-, cyber technológia, úgy nő majd azon emberek száma is, akik igénybe fogják venni a test és gép fúziójának lehetőségét, nem ritkán drasztikusan eltorzítva önön testüket, melyre ma is akad már példa.

A memóriatárak növekedésének, virtuális felhőnek, az emberi ingerek és hangulatok lemodellezésének köszönhetően, egész falvak, városok és országok költözhetnek a legújabb világhálóra, feladva testi, fizikai személyiségüket. Új formájuk az avatar, egyfajta információból és adathalmazból álló személyiség lesz, mely nem öregszik meg és nem győzi le a halál. Még tovább menve, ha Isten még ezt is megengedi az emberiségnek, a fizikai test halálával maga a lélek is kóbor szellemként járhatja a virtuális asztrál síkot. De ez még messze van és erkölcsi, filozófiai, teológiai okokból teljesen lehetetlen dolognak tartom, mint a repülést.

Manapság a web az emberiség legnagyobb találmánya, összeköt csoportokat és új dolgokat hoz létre, mind személyes, mind társadalmi szinten. Már most egy önálló lény, mely tudatában van szabadság jogaival és e képen cselekszik is. Mert semmilyen szabály, korlátozás és törvény nem tud gátat szabni az őt alakító emberi tényezőknek. Örökre szabad marad, melynek lehetőségéről eszmei szinten, felmenőink és azok felmenői nem is álmodhattak. Talán vagy teljesen bizonyosan egészen más elképzelésük volt a szabadságról.

http://blog.juno3.com/wp-content/images/galleries/gallery_11/cyberpunk_2.jpg

 A fejlődésnek is megvannak a maga veszélyei. Túl sokszor teremtettünk már olyat, amelyet végül pusztító fegyverként kezdtünk el alkalmazni. Talán erre a sorsra jutunk most is, a komfortérzet miatt, melyet kütyüink nyújtanak számunkra.  Minden mobiltelefon, közösségi oldal és egyéb alkalmazás olyan fajta adatokat gyűjt használóiról, mely a hozzátartozó intelligens bot rendszerekkel teljes viselkedés modellt képez le róla és a többi emberről, s aki birtokolja ezen tudást az emberiségről, az lényegében bármit és bármikor megtehet. Tőzsdézhet, kereskedhet, háborúkat, lázadásokat robbanthat ki és még a hangulatunkat is formálhatja majd, akár hamis csodákat is téve, kire messiásként tekintünk  majd. Megteremthetjük ezzel az Antikrisztust, aki lehet nem is ember lesz, hanem egy öntudatra ébredt bálvány, mely csalóka ígéreteivel az egész világot rabul ejti és ordító oroszlánként nyeli el azt, ki későn jött rá tévedésére.

Száll a kakukk a fészkére

Ahogy indián barátom mondaná, most már nem érhet minket baj. Szabadok vagyunk, mert képesek vagyunk magunkat megszabadítani.

Újra erőssé válhatunk, társadalom, civilizáció és és jelenlegi elfogadott erkölcsi norma nem nyomhat el minket. Kakukkok vagyunk, tökéletes álcázó mesterek, akik egyensúlyban élnek az őt körülvevőkkel. Elszabadult pillanatainkban kilökjük az átlagost, a normálist, a szürkét a fészkéből, hogy hely maradjon nekünk, hogy anyánk csak minket tápláljon.

Elfelejtkezünk arról, miért vagyunk itt. Nem azért, hogy túléljük, nem azért hogy mi legyünk az elsők. Nem az ösztöneinknek élünk, nem az ételért és italért vagyunk, nem a ház, a vagyon és a család ideája határoz meg minket. Mi kakukkok vagyunk, egy olyan fészekben, melyet közegnek hívunk. De nem a közeg tesz minket azzá , akik vagyunk, hanem a madár mivoltunk. Nem hihetjük azt, hogy azért vagyunk azok  ami, mert mások már megcselekedték helyettünk. Nem betanult és ösztönös viselkedés vagyunk. Embermadarak vagyunk. Szárnyakkal, szívvel, ésszel melyet a lélek fog össze.

http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/milos-forman-szall-a-kakukk-feszkere-2.jpg

Az ember gyakran nyomja el szellemét. Sokukat végleges lobotómia ér élete során. Üres vázak maradnak, akiket csupán az ápoló kísér, egy másik elnyomott fehér köpenyben, vagy zöldben. Várják a postát, a számlát, a Való Világot, a közeg visszajelzését, az anyjuk törődését.

De nem kapnak semmit, csak gyógyszert, fényt, színeket, érzelmi kavalkádot, antik tudást, hazugságot.

A médiatörvény már rég hatályban van

„A hazugságra építő manipuláció lehetőségei egyenes arányban nőnek az információkra egyre inkább építő társadalmak fejlődésével”.

A társadalmakat már csupán nem az anyagi javak, a pénz, vagy az ember tartja össze. A legfontosabb szerepe az információnak van, mert a tudás hatalom, a hatalom pedig tudás.

http://farm2.static.flickr.com/1140/886741172_24390fb7b1.jpg

Ahogy egy tóba dobott kavics hullámzásra gerjeszti a vizet, az információ is így működik annak közegében. Minél nagyobb a vízbe dobott kő, annál nagyobb felületen terjed ki a hatása. Manipulálódik és ehhez csupán egy apró mozdulat kell.

Láthatjuk ma is, hogy mily módon képes meghatározni az ember felfogását, vagy hozzáállását bármihez, ha bizonyos képet kap a környezetéről. Ez akkor veszélyes ha nem gondolkozik el a látottakon, hallottakon hanem rögtön a külső felülettől, ingerektől, emberektől kapott visszajelzést fogadja el és építi bele saját kis életébe. Ezt a társadalom atyák hamar felismerték és egy bizonyos réteg rájött, hogy akár építhetnék tudatosan is a társadalmat, mert az a fajta kiszámíthatósági modell amit kezdetben megalkottak hatékony mederbe tudta terelni az egyének gondolatvilágát. A fogaskerék mozgott, nem volt hiányzó alkatrész.

Ma is egy hatékony manipuláció áldozatai vagyunk, a társadalmakat, nemzeteket sorozatosan sokkolják a hamis, vagy túlzó adatokkal. Most azt akarják velünk elhitetni, hogy válság van, globális felmelegedés, világvége. Természetesen ezen információk miatt a bankok, kereskedők, országvezetők, egyházi vezetők, közemberek is oly módon reagálnak, mely ezt a téves elképzelést generálja, egészen addig míg ténylegesen be nem következik.

Ezért elfogadom azt, hogy a manipuláció hat a társadalmi fejlődésre, mást nem is tehetek.

Benjamin Franklin mottója

„Akik szabadságjogot adnak fel azért, hogy szusszanásnyi ideig biztonsághoz jussanak, nem érdemlik meg sem a szabadságot, sem pedig a biztonságot”

Gondolatom:

Minél jobban feladja magában az ember szabadság iránti igényét, annál inkább bezárkózik egy olyan ketrecbe, mely végül bábbá alakítja. Egy báb védtelen, nem szabad, hisz fel sem ismeri a lehetőségeit, és függ a környezetétől.

Főleg az embernek szól, nagyobb távlatból nézve az emberiségnek, bizonyos jogokat nem szabad feladni, mert az egyenlő az élet tagadásával, olyan, mintha önmagunkból adnánk fel egy darabot, egy hamis, ám de annál pusztítóbb illúzió eléréséért, ami csak ideig-óráig nyújt biztonságot.

http://www.concurringopinions.com/wp-content/uploads/2010/09/chain-gang1259960753.jpg