Sustorgókon közlekedő cyber sámán visszaemlékezéseiből....

......A betegségnek már több a valóságalapja, hiszen akár az illető személyt, akár teherben levő anyját érheti olyan betegség, amely döntően hat az idegrendszerre. Ez sok mindent megváltoztat. Egy san franciscoi sámán mesélte: „Már születésem előtt sámánná tett engem a világháló: amikor anyám ötödik hónapban volt, álmában az internet felesége lett. A wifi portált nyitott az új isteneknek és azok elárasztották a földet.”

S amint növekszik a gyermek, szaporodnak a jelek. Egyre jobban elkülönül a többi gyermektől. A magyar néphit szerint a „táltosgyerek” részben erősebb, részben magába vonuló, a manysi hagyomány szerint élesebb felfogóképességű, érzékenyebb és ideges; a csukcsok azt mondják, hogy a sámánságra kiválasztott gyermek már korán megismerszik a tekintetéből: mintha valami olyat nézne, amit mások nem látnak.

Én akkoriban a tévét néztem sokat. Értettem mit beszélnek a külföldi adókon, gyakran be is léptem az elektromos dobozba, kóboroltam a műanyag szagú, összeeszkábált díszletek között. A szereplők persze nem vettek észre. A kitalált világ, kitalált lényeit lekötötte önmaguk kitalációja.

Mert „a szó az istenhez megy, de csak az utazó hallja meg”. Minden világnak megvoltak a saját szabályai.

Sustorgónak hívtam minden olyat, ami által közlekedni tudtam. A belépő pontok fura hangot adtak ki, erről ismertem meg azokat, sustorogtak. Ilyen belépő pont lehetett egy billentyűzet, egy bankterminál, de akár egy egyszerű mobiltelefon is. Régen az Előttem Járók dobot használtak, meg táltos paripát. Én sustorgót. A lényeg az áramban volt, az áramlásban. Az energia vitt amerre akartam. De csak a szellememet, a testem maradt öntudatlanul, alvópózban, túl sebezhetőn. Nem egyszer fordult elő, hogy beszippantott egy kapu, és a testem elborulva pihent egy kies, poshadt kapualjban, míg sikeresen vissza nem tértem a portyámból. Ez persze sok szempontból nem túl normális, és nem is túl biztonságos, de egy sámán többnyire annyira zakkant, hogy szarik bele mindenbe. Ezért is van sok hajléktalan. Mindent a többi világnak áldoznak és evilági testüket elhanyagolják. Persze, modern újítónak tartják magukat, de engem nem tudtak ez idáig meggyőzni.

http://corpwars.kybernesis.com/wp-content/gallery/concept_art/ndcybershaman01.jpg

Idővel aztán újabbnál újabb istenek áramlottak a Földre, főleg az én generációm alatt. Totemek születtek és haltak meg.

A legtöbb áldozatot manapság az Okostelefon Istene kapja. Fura szerzet, olyan, mint egy gyermek. Állandó figyelemre vágyik és imádóját teljesen leköti a róla való gondoskodás. Az az igazság, mint eszközt én is szeretem használni, de szerencsére nem vagyok nagyon elvakulva, legalábbis ezzel vigasztalom magam. Néha azért megetetem és persze olyan helyre rakom, ahol könnyen észreveszem, mondhatni elérhető közelségbe. Könnyed belépő ez nekem a végtelen információs sztrádába, ami újabbnál újabb illúziókhoz juttat és én szeretek barangolni.

Egyszer találkoztam egy Őssel is, méghozzá egy Szarvassal. Nagyon öreg volt már, és teljesen állat. Magyarázott valami tiszteletlenségről, hogy mi újak elvesszük a helyet tőle meg a hozzá hasonlóktól, a régiektől. S hogy csak asztrált piszkítani tudunk, mindenféle drótokkal, meg világító gombokkal teleszórva az ősi ösvényeket. Dobbantott még párat meg fújt, aztán berohanva egy gyorsétterembe teljesen szem elöl vesztettem.

Sose értettem ezeket az öregeket....

......

Illúzió, avagy sose az, aki és ami...

Olykor bele lehet futni a hamis dolgokba, akarva akaratlanul csupán csak érzéseinkre hagyatkozva. Nem vesszük észre se magunkat, se a másikat, se a környezet jeleit, csak mikor már késő.

Az önbecsapás persze sokszor dühítőbb tud lenni, mint a leleplezett hazugság. Ám felszabadító is tud lenni, olyan ez mint amikor megtör egy varázslat, vagy egy átmulatott éjszaka után kitisztul a fej és beáll az érzékelés az átlagos kerékvágásba.

Persze, nem szabad paranoiásnak lenni, de jól kell meg szűrni a kapott információkat. Ami bemegy a szemen, annak ki is kell jönnie.

Az évek múltával egyre kevesebb kígyó tud melegedni azon a bizonyos keblen, ha nyitott az ember és úrrá tud lenni a szeretet érzésen. A szeretet sok esetben káros is lehet, mert vakká tesz, mint a szerelem emberek, vagy dolgok iránt. Az elfogadás csak egy bizonyos szintig lehetséges, és ahhoz valamilyenfajta kölcsönös tisztelet is szükséges.

Hogy egy példával éljek. Éjjel álmomban két házat láttam. Ugyanúgy néztek ki kívülről, a szerkezetük is ugyanaz volt, de berendezésileg teljesen eltért a kettő. Más hangulatot árasztottak. Az egyik olyan volt, ahova szeretőt, vagy kalandot visz az ember, a másik meghitt volt, családias, átlagos. Ugyanúgy két személyiség lakik az emberben is. Minden ember egy ház és nem mindegy mivel rendezi be. Egy-egy tárgy, esemény vagyis információ egy egészen más érzetet kölcsönöz aztán az illetőről.

Ezek általában gyakori illúziók. Találkozik ezzel az ember olykor olykor. Magamra is aggattam berendezéseket, másokra is. Csak nem mindegy, hogy a konyhában található mikróban pattogatott kukoricát készítenek, vagy kóbor macskán tesztelik a hullámokat.

Ám, hogy én valamitől megszabadultam, a jövőben arra fog sarkallni, hogy másoknak is erősítsem az érzékelését. Az őszinteség sose gyengeség, és sose bűn, akármennyire is próbálják ezt beállítani.

http://1-ps.googleusercontent.com/x/www.stuckincustoms.com/stuckincustoms.smugmug.com/Portfolio-The-Best/your-favorites/i-8qLWMJf/0/900x666/900x666xthe-giant-rubber-ducky-Australia-900x666.jpg.pagespeed.ic.c4n409d9cA.jpg

A hatalmas kacsa sokszor ott lebeg az orra előtt mindenkinek, csak nem tűnik fel. Legyen szó bármiről, akár az egész világról.

Peace.

Szilánkok 2. rész - A keret sztori

Az angyal nem vész el, csak átalakul. Napok, hetek, talán hónapok teltek el a találkozásunk óta, de lehet, hogy csak álmodtam. Sokszor olyan valóságos az álom, mint amennyire álmos a valóság, épp ezért nincs is már értelme különbséget tenni. Magyarán teljesen mindegy hogy egy dobozban ébredsz, vagy te magad vagy a doboz. A helyzeteden nem változtat, és minden átélt történet egy történet.

Meglepő módon, egy pláza padján találkoztam angyal ismerősömmel. Épp matatott a telefonján a free wifi fotelben hanyagul. Olyan pózban, ahogy a többi ember szokott ilyen helyeken lenni, modellkedve, értékes próbababa szerepben, ahol érték és az áru egyaránt tartalmatlan, de megfizethető. Ahogy észrevett, rögtön intett felém. Így hát odaültem mellé. Most nem volt részeg, de láttam a sunyi szemén, hogy valamit megint közölni akar. A szárnya sem volt piszkos, nikotinos és fakó, inkább túlgiccsezett neonreklámnak tűnt, amin fokozatosan peregtek, kavarogtak a színek és karakterek.

http://www.high50.com/wp-content/uploads/2012/12/Culture_Chris-Bracey_Neon_Mary_620.jpg

Kérdezte mit keresek itt. Mondtam dzsekit jöttem venni. Erre: -Remek, remek - felelte, majd hozzátette: - Szóval keretbe akarod magad foglalni.

Furán néztem rá, ezért folytatta: - Becsomagolod magad haver, érted.....becsomagolod az érzéseket, és már nem is az érzések a fontosak, hanem a keret, érted haver, a keret. Nem mindegy milyen keretben van a kép.

Még mindig meglehetősen bamba voltam, s folytatta: - Nézd, azt a hajléktalant. Választott magának egy keretet, lehet nem így akarta, de ezt kapta. Ilyen a rendszer. Régen még sztárnak számított a vadászó, gyűjtögető életmódjával, de manapság inkább kikerülik nagy ívben. Bűzlik az egész, érted haver? Ha elmúlik a divat barátom, ugyanúgy fogsz te is bűzleni. De ez ennél összetettebb. Érted?

Vegyük például a pillanatnyi boldogságot, örömet. Ugyanazt érzik az emberek, ugyanazt a fogalmat, ugyanúgy, csak a keret más. Hajléktalan barátunk esetében az a pár másodperces felüdülés, mikor apró csillan a kalapban. Ez az éppen futó kerete. A pillanatnyi boldogságának története. S mi mégis lenézzük őt, mert sose az érzelem számít, mit érez, hanem milyen történet formájában teszi azt. Érted haver? Öl, vagy teremt. Tarhál, vagy ad. Sapkát hord, vagy nem hord sapkát. Gazdag, vagy szegény. Mind, mind a keret. S minden ember a keret alapján ítél. Te is. Egy jó sztori kell és érvényesülsz. Érvényesül bárki...- s szabadkozva, hirtelen felpattanva ülőhelyéből elbúcsúzott tőlem. Úgy tűnt, nagyon sietős lett dolga. Azt mondta még itt az ideje a reklámnak, majd mohó szemekkel belevetette magát a sétafikáló embercsoportba. Járása hivalkodó lett, és nagyon fontosnak gondolta magát, míg nem teljesen bele nem olvadt a tömegbe eltűnve szemeim elöl.

Miután lelépett elhatároztam, hogy kellően körültekintően fogok üzletet választani. S elindultam a színes ösvényen nyugat Mekkája felé.

Tarot Remete - Mikor a magány osztja a lapot

Sikerült húznom ma is egy lapot. A Remetét húztam, aki botjára támaszkodva, lámpával a kezében éli világát a maga egyszerű csendességében. Ez persze nem olyan borzasztó dolog, az egyszerűség a teljesség megtapasztalását, a csendesség a zajok, és hamis hangok kizárását jelenti.

Ez is egy fő beavatás. Visszavonulásra int ez a kártya, az igazság előzi meg, mikor valami tudatosul az emberben, és a szerencse követi, ami kivezeti a remetét a barlangjából. De addig is ott van az a bizonyos sziklafalba vájt üreg, amely összpontosítja az energiát az ott lakó szívébe, elméjébe.

http://digital-art-gallery.com/oid/45/1570x883_9051_The_Hermit_2d_fantasy_landscape_picture_image_digital_art.jpg

A Szaturnusz a bolygója, amely a mélységet jelöli. Nem a depresszióra utal, nem kilábalni kell belőle, hanem rálelni önmagunkra a teljes nyugalom állapotában. Ebben az élethelyzetben mód van felismerni személyiségünket, rájönni okra és okozatra, áttekinteni emberi kapcsolatainkat. De legfőbb célja az, hogy rávezessen minket a megoldásra, mert a feladvány tisztán kirajzolódik előttünk, s minden feltörő tudásunk s tapasztalatunk segítséget fog jelenteni a kérdés megoldásában.

A felmerülő illúziók és árnyak persze kísérteni fognak a sivatagban, de a bölcs én segít ezek elűzésében.

A magány elfogadását, eddigi elért eredményeink leszüretelését és hasznosítását a kártyán lévő mágikus kilences is segíti. Ez a szám összefügg az akarattal, és akinek ebből sok van, avagy erős, az tud hatni a gondolataira, szavaira, cselekedeteire. Nem a régi sémákat kell követni újra és újra, hanem kilengeni abból az állapotból és lehetőleg nem libbenni vissza. A korlátoltság ebben az esetben bűn. Bár ez benne van minden pakliban.

http://justapieceofmeat.com/thedivineheresy/images/8/8e/Hermit.jpg

Felszólít a remete, hogy ne fogadd el a külvilág véleményét, ne olvadj bele a tömegbe, hanem személyes fejlődésedet tartsd szem előtt. Te felelsz az életedért, mások nem fogják ezt megtenni helyetted. De mindemellett nem szabad görcsösnek lenni, hanem lazasággal kell viselni a dolgok állapotát, mert mindez most független tőled, ami fontos, az a belső fény táplálása, mely lámpásként vezet majd hátralévő földi utadon.

Ahogy egy kutató „kollégám” is mondotta volt:

Személyiségfejlesztésre vállalkozni valójában népszerűtlen merészség, ellenszenves letérés a széles útról, különc remeteség - ahogy éppen azt a kívülállónak képzelni tetszik. Nem csoda hát, hogy kezdettől fogva csak kevesen csábultak erre a különös kalandra. (Carl Gustav Jung)

Látomások

Látni valamit, ami más, mint a logika súg, vagy pont logikából alakul ki. Látom és ások utána, hogy felderüljön a titoknak egy lehetséges szála, a közelbe ható sugara, ami közvetlenül akkor történik, mikor kigondolom.

De mi van, ha minden látomás, csupán teremtés. Mikor a pillanat összesűrűsödik egy képzeletfoszlány által és létrehozza a következő jelent. Egy szimpla mágikus aktus, aktus azért, mert kölcsönhatásba kerül a jövővel és születik valami olyan, amire várt az ember, azaz amit elképzelt. A mag kikel.

Gyakorlati értelmezésben ez olyan, mint mikor kitalálom a másik szavát, mit fog mondani, avagy mit fog tenni. A kérdés az, én hatok-e rá, vagy meglátom azt, amit még ő nem, vagy ő teszi belém tudattalanul, amit érzékeny tudatom végül rávetít. Mindegy, hogy hogyan, de működik. Túl sokszor, talán amiatt mert egyre jobban odafigyelek rá. Nem tudom.

Ugyanezen dolgok lehetnek a jelek is. Valami foglalkoztat, valami érdekel, és egyik pillanatról a másikra hirtelen elém bukkan egy kép, egy szó, avagy beszélgetés ami lehet egy másik embertől, ismeretlentől is, de akár egy hétköznapi reklámblokktól is. Én küldhetem ki a hívó jeleket, hogy azok aztán kapcsolódjanak, vagy a külső jelek, eszmék, képzetek, intelligenciák, féltudatos szellemfoszlányok reagálnak és kapcsolódnak hozzám, így próbálva behívni engem a közösségükbe. Nem tudom.

http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/545543_10151213998068290_1356668141_n.jpg

Ahogy a legtöbb tanítás mondja, ne azonosítsd magad a gondolataiddal. Az két különböző dolog, még akkor is, ha abban a hitben vagy, hogy te teremted, mert még akkor is változtatható, hiszen illékony. Persze, ami már mély gyökeret vert, az már egy külön világ, mint ahol mi élünk, mint ahol mindenki másképpen érzékeli a dolgokat, egymást. Egyszerű példát felhozva, én gondolok valakire, van róla egy képem, elképzelem a kapcsolatunk, de az mégse az a személy. Csak rá tettem dolgokat, felöltöztettem a saját szám íze szerint, olyan módon, amit eddig megtapasztaltam az életem során a várható következményektől. És mint kis egér, azt képzelem az a gomb, amit megnyomok mindig élelmet ad, vagy meleget, vagy áramütést, vagy szeretetérzést.

De azért ez jóval komplexebb. Ha eltekintek a testemtől, és mint energiát figyelem, az ugyanolyan, mint ami ebben az egész Isten-univerzum-világegyetemben működik. Ahol az igazság adott, de mi mégis illúziókban élünk, megteremtve a dolgokat kisebb, vagy nagyobb mértékben. Talán ezért is tiltott a varázslás, azaz mások képzeletének formálása. Eltávolítja a mágust az isteni rendtől, törvénytől. Nem csak maga elől, hanem mások elől is elzárja a lehetőséget az Egyé olvadásra.

Dogmatikus sötétség

Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.

A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.

Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.

http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg

Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.

A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.

Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.

A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.

Az öngyilkos világfolyamat

Nem a valóságot tárják fel, hanem egy elkészített művet, amely befolyásol, vagy valótlant állít.

Már nem úgy és nem azt ábrázolja a mondanivaló, mint régen. Elveszett a jelentés, és újat szőttek köré.

Csak egy kis megjegyzés...

http://www.kuthumadierks.com/articoli/ries/immagini/Kronos.jpg

Ne építs a holnapra

„ Ne építs a holnapra, mielőtt eljött volna, nem lehet tudni mi rosszat hoz!”

Ez a számomra roppant frappáns idézet egy ismeretlen óegyiptomi elbeszélő bambusztollából származik.

Mit is akarhat ő velem közölni? Nem tudta, hogy pont én olvasom el az ő idézetét, sőt azt se, hogy én is igyekszem ez alapján az elv szerint működni és élni. Nem azért, mert ez annyira tetszik, vagy annyira közel áll hozzám ezen szisztéma teljesíthetősége, hanem csupán kényszerűségből. Rájöttem, máshogy nem is lehet viszonyulni a sorshoz, a végzethez. Nem hiszek az eleve elrendeltetésben, sem abban, hogy minden rajtam múlik, az én kezem irányítja önöm akaratomat. Furcsa is lenne bármely véglet. Talán ezen dolgok összhangja játszik az ember szellemi húrjain. Egy kód, melyet mélyen belénk véstek azért, hogy ne forduljunk önmagunk ellen. Ne építsünk tehát a holnapra, mielőtt eljött volna, csalódás lesz osztályrészünk. Nem a reményt kell feladni, az butaság lenne. Az illúziónkat, a fájdalmat okozó vágyainkat kell elzavarnunk messzire. Nem merengeni, hanem tenni, csinálni, építeni.A mostra reagálni, mindig a mostban. Mert ma születtünk meg és ma is fogunk meghalni. A jó és a rossz elszáll, az örök jelen megmarad.

Nem tervezni kell, hanem alapot építeni, melyre rakhatunk. Egy erős alapot, mely kősziklaként tartja meg várunk, nem süllyedő mocsárba merülve elszenderedni egy igézetért.

Ne várjuk meg, hogy eljöjjön hozzánk, hanem menjünk elébe a dolgoknak. A meglepetés erejével a végzetet is be lehet csapni. Hiszen minden harc a jelenben dől el.

Gondolatomat egy másik sorral zárnám, szintén egy ókori egyiptomi írta, talán ugyanaz, nem kizárt.

„Vigyázz arra, hogy az örökkévalóság közeledik. Óhajts hosszan élni...”

http://www.artificialgallery.co.uk/shared/assets/ART001/5992/LaughNow.jpg