Halloween éjszakája

A hallow, szentet jelent. A halloween, azaz all hallows jelenti a mindenszenteket, de ezt a változatot október 31.-én este ünnepelik, főleg angolszász s nyugati területeken, de Magyarországon is divattá vált manapság. Ezt követi november 1.-én a mindenszentek és november 2.-án a halottak napja.

Eredetét tekintve pogány ünnepekből táplálkozik, elvileg semmi köze a zsidó-keresztény-katolikus valláshoz,amely egy ősibb egyistenhitet utánzott le, avagy vett át bizonyos elemeket, többek között a feltámadás és a Szent Anya, Szent Nő elvét. Ez az egymásba forrás amúgy, az Újvilág felfedezése után is működött, rengeteg nép saját „isteneit” is beemelte a saját keresztény hitvilágába, saját szentjeikről nem is beszélve.

Ezzel tehát azt akarom kifejezni, hogy másabb egy afrikai törzsi keresztény és másabb egy keresztény székely parasztasszony rituáléja vallás gyakorlása során. Másabb képi elemeket használ, másabb „angyalai” vannak, bár ezek szerepköre gyakran egy s ugyanaz. De térjünk vissza a halloweenra, hiszen van gyakorlati köze a mai magyar keresztény kultúrkörhöz is (s most nem őseink Mag hitére gondolok, hanem a Szent István által felvett vallásunkra).

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/926_10151288942167755_1775175893_n.jpg

Egyik pogány megfelelője a kelta Samhain (Napisten-de szerintem Sátán) ünnep, mellyel a nyarat búcsúztatták, ezért nyárvég a szó jelentése. Ez számukra az újév, mely sötétséggel kezdődik, mely megelőzte a világosságot. Ugyanez van a zsidó-keresztény felfogásban is. Mert kezdetben mi is volt? „ A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket...” Aztán mit is mondott Isten? „Legyen világosság.” Nem nagy szellemi megállapítás tehát, hogy kelta testvéreink, a sötétség eljövetelét ünnepelték. Ilyenkor eltűnik határvonal evilági és túlvilági között. Előjönnek mindenfajta lények, hogy meglátogassák az emberek világát, visszatérnek a halottak és szabadon járnak-kelnek köztünk, élők között. Nagyon fontos szerepe van ilyenkor a tűznek és a különböző lidérceket, démonokat jelképező faragásoknak, faragott almáknak, tököknek, illetve a másik világról való megemlékezésnek, amelyet történetekkel és játékokkal elevenítettek fel az ír-kelta népek is. Ilyenkor persze a gonosz, ártó szándékú erők is nagyobb teret nyernek. Áldozat tehát a legtöbb megemlékezés és dísz, ezzel nem elriasztani szándékozunk igazából, hanem mint a régi isteneknek, engesztelő ajándékokat nyújtunk saját magunk megóvásának érdekében.

Maga a tűz, mint elem, itt nem a fényt szimbolizálja. Inkább annak a jelképe, ami felégeti a hidat és szabad átjárást biztosít bárki számára, bárhova. Erre szolgálnak ilyenkor a jelmezek, elrejteni emberi valónkat, ezzel is megtévesztve a másik világból érkezőket. Mert sokszor veszélyes ez, mert nem minden elégedett, ami átjön és ami átmegy, ezt mutatja be az alábbi idézet is, kedvenc írómtól Neil Gaimantől:

– Holtan boldogabbak?

– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed.

Manapság persze szelídebben, ám de annál vidámabban emlékeznek meg erről az estéről. Mint minden, az elképzelések és hagyományok változtak, de szíve mélyén mindenki érzi, ez egy varázslatos éjszaka, mikor a sötétség új életre kell.

Leviatán – a mélység bestiája

Mai blog bejegyzésem a leviatánról fog szólni. Főleg szimbolikusan igyekszem értelmezni ezen lényt, eltekintve attól, hogy sok helyen biblia tengeri szörnyként van emlegetve.

Fontos dolog, hogy a mélységből bukkan elő. Nem felülről jön, hanem alulról tör felfele. Nem a magasságból kapja az erejét, hanem minden dolognak a mélységéből. Kitör, mint egy vulkán, s elnyel, mint egy cet.

„Lehet-e horoggal leviatánt fogni. Le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?”

Ez az idézet arra utal, hogy horoggal, azaz erővel, fizikai agresszióval nem lehet sakkban tartani, illetve megfogni. Nyelvének, azaz beszédének semmi sem szab gátat. Nem véletlen, hogy az eleme a víz, az óceán, amely megállíthatatlan és kiáradó. Mindenre hat és ural.

http://www.3dwallpaper.org/wallpapers/water_man-800x600.jpg

A következő bibliai vers még részletesebb leírást ad róla:

„Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat amelyet láttam, hasonlított a párduchoz. Lába, mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele felvenni a harcot? Gőgös és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta nevét, hajlékát s az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.”

Nos, igen. Itt is tengerből bukkan elő, azaz előtör belőle a vadállat. A számok szerintem a sokrétűségét és személyiség héjait jelzik inkább, mintsem országokat, avagy világhatalmakat, ahogy más írásokban olvastam. Maga a vad szó is elég beszédes. Nem ismeri el a törvényeket, kicsúszik a keretek közül, erkölcsi korlátok nem befolyásolják. Vadállatként pláne nem, hiszen nem ember, és az emberek se tudnak rajta fogást találni, ahogy Isten is meg hagyta a föld királyainak azelőtt, hogy uralkodjanak minden élőlény felett a földön. Ezért is lehet a vad jelző.

Miután a mélységből előtört belőle a káromlás, a sárkány, azaz a sátán, hatalommal ruházta fel. Úgy gondolom, téves mitológiai elem az, hogy már eleve el van döntve, hogy ki is lesz a Fenevad. Egyrészt híradásokban látni, hogy elég sok mindenkiből előtör valami embertelen dolog, ám másrészt mégis olyan személy lesz az ördög földi keze, aki saját mélységeit felismerve képes elbírni azzal az erővel, amit majd rá bíznak. Nem felszínes tudatalatti kicsapongásai lesznek, hanem egy olyan személy, aki megjárta a Lenti világot és nem őrült bele, ám elveti a Rendet, ha úgy tetszik lebukik, mint ember, ahogy az ördög is letaszítódott úgy, mint angyal. Ezt az embert valamilyen fajta lelki törés éri, amibe nem hal bele, hanem felgyógyul. Regenerálódik a szelleme, a feje. Új küldetést kap. Felismeri a világban uralkodó szellemi áramlatokat, és nem evilági hatalmával tudja befolyásolni a világ történelmet, egy bizonyos ideig.

Most a Vízöntő korszakba lépünk csillagászatilag. Ennek legfőbb velejárója természetesen a víz.

Elhidegülés

Nos, érezhetően elmúlt a nyár és kezdetét vette az ősz, megint....ez már nagyon sokadik ilyen évszakom, tehát mint olyant, kezdem megszokni. Ez egy olyan természeti erő, ami mindig visszatér.

Visszatér a külső természetben és az emberi természetben egyaránt. A forróság elmúlása, s vagy az azáltal okozott sebekre nagyon nagy gyógyír a természetes hideg. Elhidegülni valamitől tehát jó dolog, még ha nagy fájdalommal is jár, mert a folytonos sebek még jobban tönkreteszik a környezetet és lelket egyaránt. Szükség van a hőmérséklet változására. A hideg, a hó, a zúzmara tehát ápol és eltakar. Az alá került új magoknak lehetősége lesz ezáltal kibújni a meleg, puha, új erőre kapott földből. Új hőforrást keresve.

http://www.gatetonowhere.de/gallery/data/media/3/cold_fire_1024x768.jpg

Az elhidegülést mindig egy nagyon forró nap, vagy élmény előzi meg. Ez a nagyon meleg valami aztán eléri képességeinek s lehetőségeinek határait és egy hatalmas energiaváltozás során halott, hideg fekete lyukká válik. Ez a fekete lyuk aztán mindent magába szippant, álmokat, emlékeket és érzéseket egyaránt. Már nincsen semmi, csak hideg és üresség. Más szóval, tiszta lap. Egy ideig nem terem meg benne semmi, de a kártevőket is elpusztítja. A felesleges elemek elenyésznek, az olyan dolgok, amik nem tesznek egésszé, melyeket az illúzió aggatott ránk.

Ahogy a hideg, a fa is ránk hullajtja leveleit, mert még a fák is képesek arra a nagyon egyszerű dologra, ami egy tudatos embernek nehéz kihívás. Ez pedig nem más, mint leráznia magáról a halott részeket, hogy új lehetőségeket tudjon növeszteni időről időre, a természet igazi ciklusához igazodva.

Igaz, sokan a hideget a gyűlölettel azonosítják, de a gyűlölet olykor nem kívánatos tulajdonságainktól fordít el, azaz ez esetben új lehetőségként működik. Hiszen el kell vesznünk, hogy felszínre törhessünk. De a legfontosabb mégis a dolgok belátása, avagy meglátása.

Záróakkordként megjegyezve, sokszor könnyebb lenne fának lenni, az legalább tudja a dolgát.

Az őrző szellemek, a minekek, a hétvégék

Nagyon jó baráti köröm van, akik néha olvassák ezt a blogot, szóval annyira nem nyalizok. Igaz, néha, de elolvassák. Na szóval, velük élmény szórakozni. El lehet velük jutni egészen nagy magasságokig és mélységekig, ami szükséges egy nagyon jó révüléshez. Eszközökben nem válogatunk, szerencsére nem vagyunk betokosodva. Mondták, jó lenne ha írnék néha sztorikat azokból a kalandokból és élményekből amit közösen, vagy egymással, avagy egymás nélkül átéltünk. De sajnos nem emlékszem semmire. Ehehe. Na jó. Ez nincs teljesen így, csak olyan sok információ ért az elmúlt időszakokban, hogy az én pedáns elmémben rendet, azaz rendszert alkotni elég nehéz. De igyekszem most már konkrét dolgokat is megosztani, amit a jónak az ízlése és a jogtudomány nem tilt.

Úgy érzem szellemileg és érzelemtudatosan egész jó évet zártam, de persze nem magamról akarok beszélni. Igaz, az én blogom, és beszélhetnék személyes tapasztalásokról is akár, még többet. Illetve, el se múlt az év, elég pofátlan dolog évet zárni. De a kínaiknál is máskor van vége, szóval megengedem lényemnek azt a luxust, hogy most október 17. a zárás, megelőlegezve így magam népcsoporttá s kultúrává válásának lehetőségét.

Szóval este buli lesz. Pezsgővel és egyéb alkoholtartalmú italokkal és egyéb bódításra alkalmas dolgokról mindenki maga gondoskodjon. Kinek-minek ízlés szerint. Igen, nálunk sok minek is előfordul, de ez teszi teljessé az összképet. A minekek nem emberek, hanem érzés szellemek, akik ide oda szállnak a fejünkben s segítik, avagy gátolják a hangulatot. Szerencsére többnyire segítik. De azért nálunk is előfordul, hogy valaki minek erőt áraszt magából, nem hallgatva az egyetemes lebegés dalára, amit dorbézoló őseink tanítottak meg. Mert, hogy ez öröklődik, csak szüleink, nagyszüleink elnyomták magukban a dalt. Már, csak a mi dallamainkat képesek kritizálni. Hívjuk őket egyszerűen a továbbiakban csak füldugasz manóknak.

http://sphotos-b.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/61143_10151265914932755_693539855_n.jpg

Sámán szemmel nézve, bár nem vagyok az, megvannak a minek erő állataim, és aktívan működik kísérőszellemem is, aki óvja az utamat. Eddig minden nagyobb bajt sikeresen elkerültem, avagy kilábaltam belőle. Ez igaz a többiekre is, általában a közös szellem erősebb, nem is akarom ezt túlragozni. Igazából csak azért említettem meg, hogy meglegyen az elképzelt karakter. Már ami a szavak mennyiségét illeti. Amúgy nálunk karakterekből sincs hiány. Kitalálni se lehetne jobbakat.

Ahogy érezzük a hét, pontosabban a napok múlását, úgy árad egyre jobban szét a vér testünkben, úgy csendül fel egyre hangosabban az erő dala, mely hív minket a révülés felé, hogy elfeledkezzünk határainkról, és határtalanná tegyük önmagunk. Ez nekem szinte mindig sikerül, a többieknek is azért. Neveket nem említek, mert mi van, ha tényleg olvassák. Igen, Rád gondoltam, meg Rád is.

Aki a tudatát képes megváltoztatni, akár segítséggel, akár nem, az életét is képes, akár segítséggel, avagy akár nem. Szóval ez egyfajta mentális tréning. A minekek erejének uralása, egy jobb és teljesebb élet kialakítása okozatán. Ha megváltozott tudatállapotban tudod uralni a cselekedeteidet, valós tudatállapotban már igazán pofon egyszerű. Ezért a gyakorlás, avagy a tréning elengedhetetlen a jellemfejlődés szempontjából.

De igazából nem is erről akartam írni, hanem a mókus sámánokról. De ez egy másik alkalommal fog megtörténni, ahogy az elmúlt időszak vicces élményeinek leírása is. Ez csak egy bevezető őrület volt...hol nem volt.

Addig is a kedves olvasó gyakorolja a minekek erejét.

Szerelmünk vágya

Egy kisgyerek akkor zavarodik össze legelőször, amikor rájön, hogy nem lehet mindenki a barátja. A második alkalom ennél drasztikusabb, az a pillanat, amikor szerelemre lobban valaki iránt és az nem viszonozza kialakult érzelmeit. De kap egy ajándékot, felismeri önmagát.

Az anyagi világ négy fő elemből áll, a földből, a tűzből, a levegőből és a vízből. Ezekből épül fel a világ, amelynek kötőanyaga a szerelem. Nem véletlen, miért ez a kapocs. Ezt örököltük az égtől, mélyen ez élteti az embert, ez kapcsolja őt össze a többi emberrel, így tud teremteni, hinni és szeretni. Ha nem érez szerelmet, legyen az viszonzott, vagy viszonzatlan, akkor nem kötődik a világhoz. Belül üres, halott és érzéketlen.

Észrevettem magamon is, másokon is, hogy idővel hiába veszíti el a bizalmat a másik iránt, feladva minden lehetőséget egy kapcsolatra, az a belső érzelem, melegség, fény mindig ott marad és melengeti a lelket. Hol lehetőségekkel teli, hol fájdalmas tűzzel égetve.

Mindenkinek megvan a párja, csak elkallódnak egymás mellől. Mikor valami megmagyarázhatatlan nyughatatlanságot érzel, akár van párod, akár nincs, mindig az a kötőanyag működik ami összekapcsol azzal az ismeretlennel, vagy ismerőssel, akivel egy egészet alkotsz. Így köti össze a szerelem a feleket egy teljes egésszé. Van, aki szerencsés, és megtalálja. De a legtöbben nem.

Kiegyezel magaddal, alkut kötsz, hogy azzal legyél, akivel éppen vagy, mindezt tudattalanul. Kitalálod azt, hogy a másikat miért szereted. Ezért is van az, hogy valami elképzelés alapján próbálják egymást erőszakosan formálni a felek. Megnyirbálják egymást, hogy a puzzle kirakható legyen. De a kép így is értelmetlen lesz, csupán az illúzió tartja össze.

Talán mikor valaki iránt megmagyarázhatatlanul vágyakozom, közel érezve magam hozzá, talán azt a másik felet látom. De lehet csak az elképzelést, mi van ha ő az ?

http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/523197_10151254701132755_2126132060_n.jpg

Igazán szeretni valakit hibáival együtt lehet. Hiszen így ismerted meg. Ha ez nem működik, akkor rájöhettél, hogy nem a szerelem múlt el. Hanem az elképzelés. A szerelem aztán vándorol, magadban, a másikban, amíg újra ki nem köt valahol, lehet a célnál.

Vannak azért makacs dolgok, amit jobb titokban tartani, vagy elfojtani. Ha valami évekig tart jó rá odafigyelni. A kémiai és szellemi vonzalom maximum egy évig, ha ki tart, de már az első három hónap után is elgondolkozik az ember, hogy most mi van, mibe vagyok. Már, ha eljut odáig a dolog.

A megszokásról, vagy a partner függőségről inkább nem ejtek szót.

A szerelem sokszor kegyetlen, önző és kisajátító, mert birtokolni akarja az egyik a másikat. Ez a kötés pedig illékony, olyan, mint a homok, minél jobban szorítod, annál jobban kiszóródik a kezedből. De ha teret engedsz neki, akkor kitölti a tenyered.

Keresésed közben légy megigézve, és igézz te is bátran. De légy éber és figyelmes, mert sose tudhatod, ki az aki a szemedbe néz.

S akár teheted, akár nem, légy szerelmes, még ha titokban is. Ez az az ajándék, ami emberré tesz és beteljesíti az utad.

Ezek persze magasztosabb eszmék, semmi köze a mai világhoz. De kell ilyenekről is beszélni. Ez az örökségünk.

A sötétség táltosai

A magyar hagyományokban nagy szerepe volt a táltosoknak. Gyógyítottak, tanítottak és gonosz szellemekkel küzdöttek meg környezetük védelme érdekében. Amolyan javas emberek voltak, varázslók, mágusok, akiknek képességük volt a természettel és az isteni törvényekkel együtt működni, elhozva ezzel a békét és új szellemi áramlatokat, melyet a másik világból súgtak nekik. Tehát közvetítők voltak, amolyan hírnökök is egyben, akik felmásztak a világfára és leszakították a világnak gyümölcsét, etetve ezzel az arra éhezőket.

Ezek az emberek révülés útján kapcsolódtak a szellemvilághoz. Révbe értek, azaz elérték úti céljukat és onnan vissza is tértek. Ez fontos, mert vissza is kell tudni jönniük.

Általában már bizonyos születési jegyek is megkülönböztették őket az átlagtól. Nem volt ritka a testi deformitás, a több ujj, a burokban születés.

Beavatásuk során, amely bekövetkezhetett bármikor, kapcsolatba lépett velük szellemi lényük. Ekkor elvesztették mindazt, ami még a régi életükhöz kapcsolta őket. Feldarabolódtak és újra összerakodtak. Valamilyen fajta testi és lelki traumán mentek keresztül, ami által megnyílt nekik az a kapu, mely őket azzá tette ami. Tökéletes összhangba kerültek, elmosódott a határvonal anyagi s lelki világ között. Mindent egyformán és egyszerre érzékeltek. Amolyan szent őrületben leledzettek, léteztek.

Minden hetedik évük során megkapták azt a fokozatot, azt az irányt s útmutatást, ami segítette őket munkásságuk alatt.

Ugyan a Fényt kellett, hogy szolgálják de előfordult olyan is, amiről kevesen beszélnek, de teljesen adott, hogy képességeiket ártó dolgokra használták. Nem is inkább anyagi haszonszerzés céljából, pusztán azért, mert túlléptek egy erkölcsi kereten, avagy megkísértődtek, fájdalomba estek.

http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/12928_10151250761832755_1605749933_n.jpg

A Világfa mászása közben, amely magába foglalja az Alsó, Középső és Felső világot, gyakran találkoztak magával a Gonoszsággal is, azaz a másik pólussal, a Hideggel. Mint a népmesei hagyományokban is előfordul a válaszút, a táltosoknál különösen megjelent ez a motívum. Választani merre tovább, melegedni a Jón, vagy fagyoskodni a Rosszban, ezáltal beköltözni az Alsó Világba, a démonok hazájába.

Ismerős a mondás, aki túl sokat bámul a sötétségbe, maga is sötétséggé válhat. Mivel a táltosok alapból érzékenyebb emberek voltak, ezért könnyen előfordulhatott egy másfajta döntés.

Gyakran a sötétség erőinek is érdeke volt átcsábítani a sötét oldalra a révülésre képeseket. Egy átlagos embert, akinek nem volt ereje, sokáig nem igazán használhattak semmire, de ha sikerült egy Fény minőségű embert átcsábítaniuk, igazolhatták magukat Isten előtt, hogy íme, míg világ a világ, szükség van a negatív energiára is, hiszen van olyan, aki ezt igényli.

Ennyit szerettem volna mondani, nem többet. Talán még egy picit. A régi idők óta sokat változott a világ. De van, olyan, ami sosem változik. Egyesek még mindig képesek a világok között utazni.

Türelem

Ismert mondás, hogy a türelem rózsát terem, bár nekem hosszasabb várakozás során se alakult ki a környezetemben ilyen, vagy ehhez hasonló növény.

Maga a türelem szó is elég érdekes. Visszafogottságot sejtett, valamilyen fajta ketrecet, ami belülről simán nyitható, csak szánt szándékkal benne kell tartózkodni. Én szerencsére nem vagyok türelmes fajta, türelmem inkább határozatlanságomból és enyhe lustaságomból fakad. Vagy talán abból, hogy túlságosan szellemire vettem a formámat, mintsem, hogy azon aggódjak, hogy sikerül majd betörnöm a farkasok, vagy birkák mohó, fogyasztó világába. Bár mint tudjuk, vagy legalábbis én tudom, nagy különbség a birka tömeget és a farkas tömeget tekintve nincs. Ugyanúgy magába szippantja mindkettő világlátás az embert.

Beszédes azért ez a fogalom. Maga a szó első része a tűr. El kell tűrni valamit, amit nem szívesen visel magán az ember, abba a hiú ábrándba vezetve önön gondolkozását, hogy idővel jobb lesz. Nem lesz jobb, mert a tűrés kényszer, és aki igazán szabadnak, avagy függetlennek akarja látni magát, az nem tűri a korlátoltságot. Se magában, se a másikban.

http://img577.imageshack.us/img577/6006/intolerancebyvhmalex.jpg

Olyan ez a dolog, ami betűri az embert, másképpen kifejezve elrejti és elfojtja azt, amit igazán szeretne. S mint tudjuk, a vágyai határozzák meg az embert, ez ad neki célt. Ha hosszú távon bezár dolgokat, az olyan mintha szánt szándékkal megcsonkítaná magát, avagy a lehetőséget.

Ezért, aki türelmes, az fél. Nem egész, mert nem tudja kifejezésre juttatni a ketrecbe zárt gondolatait.

A rózsa is akkor nő, ha öntözik, akkor terem, ha megteremtik.

Ez volt a mai napi gondolatom mára. Bezárt tehát a türelmem móka tára.