Hosszú haja volt,
hullámos és fekete. A szemei barnák voltak, mint a Göncöl bolygó
hegyei, szikráztak, ha a Nap sütötte és nevetése, de még
mosolya is szinte csilingelt, vonzó gödröcskéket varázsolva
ezzel meseszép arcára.
A mélyűrben eltöltött
hosszú-hosszú hónapok és évek sem feledtették el a lányról az
álmomat. Az alvókapszula, melyben hibernált állapotunkat
töltöttük évtizedekig, sőt évszázadokig is életben tartottak
minket az utazás során.
Ennek természetesen ára
volt. Elképzelhetetlen miket élt át az ember, miközben haladt
bolygóról bolygóra, csillagról csillagra a hideg és sötét
űrben. Ha úgy tetszik, minden kedvezett az alvásnak. Örökös
adenozin hiányt léptettek fel mesterségesen a szervezetünkben,
igazi mélyalvást előidézve, amely által szinte megszakítás
nélkül álmodtunk. Olyan állapotban tartva elménket, amiben az
eseményeknek nincs kezdete és vége. Ahol a dolgok csak úgy
megtörténnek, és még ha rá is jövünk arra, hogy amit látunk
az nem valóság, hiába próbálkozunk, nem tudunk felébredni, mert
a kapszula nem engedi. De aztán az agy valahogy átáll. Tudatos
lesz bent az ember, egyre jobban irányítja az eseményeket. De sose
tudhatja biztosra, vajon a valóságban van-e. Ha már nagyon nem
tudtuk mi van, az Álomnapló segített. Egy álmunkba belépő
program, mely feljegyzéseket rögzített, figyelte az agyi
hullámainkat és szemmel tartotta az anomáliákat. Ha kellett
jeleket adott, hogy benső történetünk egy másik szálon
játszódjon. Ha ez nem lett volna, sokan teljesen őrültként
szállnak ki az űrhajóból. Ő volt a mi Istenünk.
 |
| http://iliketowastemytime.com/sites/default/files/space-wallpapers-1920x1200.jpg |
Sose a pénzért
csináltam. A Földön is jól eléldegéltem harci drón
szerelőként, de hívott a végtelen óceán, a bolygók örökkön
tartó sztrádája. Ám a Csillagágyban (így nevezték el elődeink
a kapszulákat) az embernek teljesen megváltozott a hozzáállása a
valódi élethez. Sokan, köztük én is, szinte kívánták az
álmokat, kívánták az elme által formált új világokat. Sajnos,
függőségünk tárgyához csak mélyűr utazások során jutottunk
el. Pedig addigra az emberiség számtalan módot talált arra, hogy
elszakadjon hétköznapi, szürkén unalmas életétől. De egyik se
tudta lekörözni az álmot, vele nem vehette fel semmi a versenyt.
Se hologram, se agyi implantátum, se virtuális világ, semmi se. Szóval, nagyon sok élmény ért minket útjaink közben, talán túl sok is.
Mindenki megválaszthatja,
hogy a világot álomként, vagy valóságként kezeli. Én
megválasztottam. Ahogy-e sorokat írom, épp az Alpha Centauri Bánya
Világ Csoport felé halad az űrbárkánk.
Lassan ideje bebújnom a
kapszulába, lassan ideje újra találkoznom vele, mert szemei barnák
voltak, mint Göncöl bolygó hegyei ragyogó napsütésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése