Vámpírnovellák 1. : Születés

„Körülöttem hegyek terültek el, fenségesen és némán.

Kiáltásomat a hideg sem nyomta el, sem az orkán.”

Az egész úgy kezdődött el, ahogy minden elszokott kezdődni. Egy eseménybe lépve, ténferegve vándoroltam egyik pillanatról a másikra. Nem igazán voltam tudatomnál, vagyis, így visszaemlékezve, nem hiszem hogy magamnál lehettem. A napok, hónapokba és évekbe váltottak. Körülöttem nem sok minden változott, megtorpant állapotban evickéltem. Hosszú álmomat, csak nagy ritkán zavarta meg öntudatlan kaparászásom. Aztán történt valami olyan dolog, ami függetlenített a körülményeimtől. Kinyílt egy kapu. Ahhoz hasonlítanám, amikor valaki a mélyből a napfényre jut, mint mikor egy mag kikel, kicsírázik, és kibukkan a földből.

A hasonlat talán azért is helyes, mert tényleg a földből másztam ki. Az első, amit éreztem az éhség volt. Először nem is tudtam a fogalmat társítani, nem tudtam pontosan, mi az, amit érzek. Minden olyan új volt. Új volt a körülöttem lágyan szállingózott hó is.

Azt se tudtam, ki vagyok. Ahogy végignéztem magamon, a rám adott ruha már foszlányokban lógott a végtagjaimról. A bőröm meglepően fehér volt, és az érzékeim, az érzékeim messzire nyúltak. A legsötétebb hold nélküli éjjelen tértem magamhoz, és mégis minden olyan fényes volt, hangos, lüktető és kéjes. A sírboltokon lévő mécsesek pislákolása annyira zavarta a szememet, hogy összerogytam. Aztán kezdtem megszokni. Olyan voltam, mint egy újszülött.

http://images5.fanpop.com/image/photos/30500000/Vampire-teeth-vampires-30598165-1440-900.jpg

Erős voltam, bár nem tudtam mihez viszonyítani. Az emlékeim, előző életemből csak lassan csordogálva tértek vissza. Szerencsére, mert bizonyos képektől dühös lettem, és összezavarodtam.

A temetőkertet elhagyva, az országút felé vettem az irányt. Alig voltak az utakon, de az a kevés kocsi is úgy hajtott el mellettem, mintha ott se lettem volna. Bár nem akartam, hogy észrevegyenek, ezt valóban sikerült is fenntartanom. Később jöttem rá, ez is egy új adomány, ha nem akarom, nem látnak.

A távolban egy buszmegálló körvonala kezdett kirajzolódni előttem. Folyamatosan erősödő, kántáló dobogást hallottam, ami elemi erővel vonzott a hely felé. A megállóban egy ember volt, egy nő.

Nem vett észre, egészen addig míg tűhegyes fogaimat a nyakába nem mélyesztettem. A megálló plexi üvegébe bámulva, csak a karjaimban vonagló lányt tükörképet láttam, és azt, hogy nyakából vékony csermelyként folyik el a vér.

Ösztönösen tört ki belőlem az ember, és a lelkifurdalástól megrémülve elengedtem áldozatomat, és az erdőbe menekültem. Akkor jöttem rá mi voltam....és mi lettem.

Egy tisztáson, a sokktól magamhoz térve, éreztem, hogy lassan eljön a napfelkelte. Egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy maradok, de aztán az új lényem belső parancsának engedelmeskedtem. Elbújtam, mélyre.

Azóta nagyjából megszoktam magam, találkoztam hozzám hasonlókkal is. Némelyik elég fura volt, némelyik meglepően emberi. Némelyik fiatal, mint én, némely több ezer éves.

A későbbiekben, kialakítottam egy egészen klassz lakhelyet minimál designban, természetesen a sötét stílust hanyagolva. Nem szabad adni a sztereotípiákra. Életem tehát kezd visszatérni, bár egészen nem a megszokott mederbe.

Megvannak tehát előnyei ennek a létnek is, és itt nem csak az új képességekre és lehetőségekre gondolok, hanem például adót se kell fizetnem. De az önkéntes véradást egy időre hanyagolnom kell.

Halloween éjszakája

A hallow, szentet jelent. A halloween, azaz all hallows jelenti a mindenszenteket, de ezt a változatot október 31.-én este ünnepelik, főleg angolszász s nyugati területeken, de Magyarországon is divattá vált manapság. Ezt követi november 1.-én a mindenszentek és november 2.-án a halottak napja.

Eredetét tekintve pogány ünnepekből táplálkozik, elvileg semmi köze a zsidó-keresztény-katolikus valláshoz,amely egy ősibb egyistenhitet utánzott le, avagy vett át bizonyos elemeket, többek között a feltámadás és a Szent Anya, Szent Nő elvét. Ez az egymásba forrás amúgy, az Újvilág felfedezése után is működött, rengeteg nép saját „isteneit” is beemelte a saját keresztény hitvilágába, saját szentjeikről nem is beszélve.

Ezzel tehát azt akarom kifejezni, hogy másabb egy afrikai törzsi keresztény és másabb egy keresztény székely parasztasszony rituáléja vallás gyakorlása során. Másabb képi elemeket használ, másabb „angyalai” vannak, bár ezek szerepköre gyakran egy s ugyanaz. De térjünk vissza a halloweenra, hiszen van gyakorlati köze a mai magyar keresztény kultúrkörhöz is (s most nem őseink Mag hitére gondolok, hanem a Szent István által felvett vallásunkra).

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/926_10151288942167755_1775175893_n.jpg

Egyik pogány megfelelője a kelta Samhain (Napisten-de szerintem Sátán) ünnep, mellyel a nyarat búcsúztatták, ezért nyárvég a szó jelentése. Ez számukra az újév, mely sötétséggel kezdődik, mely megelőzte a világosságot. Ugyanez van a zsidó-keresztény felfogásban is. Mert kezdetben mi is volt? „ A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket...” Aztán mit is mondott Isten? „Legyen világosság.” Nem nagy szellemi megállapítás tehát, hogy kelta testvéreink, a sötétség eljövetelét ünnepelték. Ilyenkor eltűnik határvonal evilági és túlvilági között. Előjönnek mindenfajta lények, hogy meglátogassák az emberek világát, visszatérnek a halottak és szabadon járnak-kelnek köztünk, élők között. Nagyon fontos szerepe van ilyenkor a tűznek és a különböző lidérceket, démonokat jelképező faragásoknak, faragott almáknak, tököknek, illetve a másik világról való megemlékezésnek, amelyet történetekkel és játékokkal elevenítettek fel az ír-kelta népek is. Ilyenkor persze a gonosz, ártó szándékú erők is nagyobb teret nyernek. Áldozat tehát a legtöbb megemlékezés és dísz, ezzel nem elriasztani szándékozunk igazából, hanem mint a régi isteneknek, engesztelő ajándékokat nyújtunk saját magunk megóvásának érdekében.

Maga a tűz, mint elem, itt nem a fényt szimbolizálja. Inkább annak a jelképe, ami felégeti a hidat és szabad átjárást biztosít bárki számára, bárhova. Erre szolgálnak ilyenkor a jelmezek, elrejteni emberi valónkat, ezzel is megtévesztve a másik világból érkezőket. Mert sokszor veszélyes ez, mert nem minden elégedett, ami átjön és ami átmegy, ezt mutatja be az alábbi idézet is, kedvenc írómtól Neil Gaimantől:

– Holtan boldogabbak?

– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed.

Manapság persze szelídebben, ám de annál vidámabban emlékeznek meg erről az estéről. Mint minden, az elképzelések és hagyományok változtak, de szíve mélyén mindenki érzi, ez egy varázslatos éjszaka, mikor a sötétség új életre kell.