Vámpírnovellák 1. : Születés

„Körülöttem hegyek terültek el, fenségesen és némán.

Kiáltásomat a hideg sem nyomta el, sem az orkán.”

Az egész úgy kezdődött el, ahogy minden elszokott kezdődni. Egy eseménybe lépve, ténferegve vándoroltam egyik pillanatról a másikra. Nem igazán voltam tudatomnál, vagyis, így visszaemlékezve, nem hiszem hogy magamnál lehettem. A napok, hónapokba és évekbe váltottak. Körülöttem nem sok minden változott, megtorpant állapotban evickéltem. Hosszú álmomat, csak nagy ritkán zavarta meg öntudatlan kaparászásom. Aztán történt valami olyan dolog, ami függetlenített a körülményeimtől. Kinyílt egy kapu. Ahhoz hasonlítanám, amikor valaki a mélyből a napfényre jut, mint mikor egy mag kikel, kicsírázik, és kibukkan a földből.

A hasonlat talán azért is helyes, mert tényleg a földből másztam ki. Az első, amit éreztem az éhség volt. Először nem is tudtam a fogalmat társítani, nem tudtam pontosan, mi az, amit érzek. Minden olyan új volt. Új volt a körülöttem lágyan szállingózott hó is.

Azt se tudtam, ki vagyok. Ahogy végignéztem magamon, a rám adott ruha már foszlányokban lógott a végtagjaimról. A bőröm meglepően fehér volt, és az érzékeim, az érzékeim messzire nyúltak. A legsötétebb hold nélküli éjjelen tértem magamhoz, és mégis minden olyan fényes volt, hangos, lüktető és kéjes. A sírboltokon lévő mécsesek pislákolása annyira zavarta a szememet, hogy összerogytam. Aztán kezdtem megszokni. Olyan voltam, mint egy újszülött.

http://images5.fanpop.com/image/photos/30500000/Vampire-teeth-vampires-30598165-1440-900.jpg

Erős voltam, bár nem tudtam mihez viszonyítani. Az emlékeim, előző életemből csak lassan csordogálva tértek vissza. Szerencsére, mert bizonyos képektől dühös lettem, és összezavarodtam.

A temetőkertet elhagyva, az országút felé vettem az irányt. Alig voltak az utakon, de az a kevés kocsi is úgy hajtott el mellettem, mintha ott se lettem volna. Bár nem akartam, hogy észrevegyenek, ezt valóban sikerült is fenntartanom. Később jöttem rá, ez is egy új adomány, ha nem akarom, nem látnak.

A távolban egy buszmegálló körvonala kezdett kirajzolódni előttem. Folyamatosan erősödő, kántáló dobogást hallottam, ami elemi erővel vonzott a hely felé. A megállóban egy ember volt, egy nő.

Nem vett észre, egészen addig míg tűhegyes fogaimat a nyakába nem mélyesztettem. A megálló plexi üvegébe bámulva, csak a karjaimban vonagló lányt tükörképet láttam, és azt, hogy nyakából vékony csermelyként folyik el a vér.

Ösztönösen tört ki belőlem az ember, és a lelkifurdalástól megrémülve elengedtem áldozatomat, és az erdőbe menekültem. Akkor jöttem rá mi voltam....és mi lettem.

Egy tisztáson, a sokktól magamhoz térve, éreztem, hogy lassan eljön a napfelkelte. Egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy maradok, de aztán az új lényem belső parancsának engedelmeskedtem. Elbújtam, mélyre.

Azóta nagyjából megszoktam magam, találkoztam hozzám hasonlókkal is. Némelyik elég fura volt, némelyik meglepően emberi. Némelyik fiatal, mint én, némely több ezer éves.

A későbbiekben, kialakítottam egy egészen klassz lakhelyet minimál designban, természetesen a sötét stílust hanyagolva. Nem szabad adni a sztereotípiákra. Életem tehát kezd visszatérni, bár egészen nem a megszokott mederbe.

Megvannak tehát előnyei ennek a létnek is, és itt nem csak az új képességekre és lehetőségekre gondolok, hanem például adót se kell fizetnem. De az önkéntes véradást egy időre hanyagolnom kell.

Faust Doktor és az Ördög, azaz a fekete mágusokról

Faust, egy német legenda főszereplője. Egy fiatal tudóst ábrázol, ki elégedetlen helyzetével és végső kétségbe esésében egyezséget köt az ördöggel.

Johann Georg Faust valóban létező személy volt, aki asztrológiát, alkímiát és okkult művészetet űzött a német reneszánsz idején. De egyes hivatkozások szerint, sok más alakja is volt, akiről formálódhatott a legenda. Egy dolog egyezett azonban közöttük, mindegyik felmerült alakot boszorkányság miatt üldöztek. Tehát a történet mely körbeöleli őt, nem véletlen. Egy sikeres férfit mutat be, aki elégedetlen addigi helyzetével és végső kétségbeesésében, vagy talán kíváncsiságából fakadóan egyezséget köt az Ördöggel.

Az alku időtartalma 24 év a feljegyzések szerint, ennyi idő áll rendelkezésére Faustnak, hogy kiélje minden hatalmát és gyönyörét az anyagi világban, míg az Ördög, Mefisztó magával nem ragadja a pokolba lelkét, saját szolgálatára. Egyes elképzelések szerint, nem a hatalom megszerzése indokolta Faust döntését, hanem egy lány szerelmének elérése hajtotta a gonosz igája alá.

http://e621.net/data/sample/49/ac/49ac8223309dea54026854a318a1b61a.jpg?1310416226

A reneszánsz ideje alatt, számos varázskönyv született, melyet Faustnak tulajdonítottak. Ebben leírja tapasztalatait és praktikáit, melyet megszerzett hatalmának és korábbi munkásságának köszönhetően megismert.

Általában a négy elem szellemeit idézte meg és állította saját szolgálatára. Mindegyik specifikus képességgel rendelkezett, mely lényegében kiterjesztette a mágus érzékeit. Távolba ható képessége így megsokszorozódott és területileg se határolta semmi. Képessé vált átkok és hatások továbbítására, teleportációra, jövőbelátásra, tárgyak és személyek felderítésére és sok más egyéb dologra.

Maga az idézés nagyon sokrétű volt. A körök és okkult jelek felvésését követően, mely által a mágus élővé tette a szimbólumokat, kísérte azt a szavak használata. Először a nyitó imát használt, elég érdekes módon, Isten hatalmát és Krisztus erejét is beleépítve, hogy biztosítsa magát a nem kívánatos behatásoktól. Aztán jött a könyörgés,ami maga az idézés, mely dolgot követett a kikérdezés (valóban az jelent-e meg, amit behívtak) és a lény feladatának kiszabása. Végül a távozás rituáléja, mely által elküldhető lett a szellem, lezárva ezzel a két világot.

Mivel Faust fekete mágiát használt, ezért életének és elméjének ereje is csökkenőben volt. Az állandó sötét örvénylés és jelenések, illetve az erő kordában tartása mind inkább nagyobb kihívások elé állította. Sok fekete mágus, ezért energiájának nagy részét önmagának életben tartására használta, nem riadva meg semmitől, az erkölcsiséget és emberi józanságot teljesen levetve. Akár életerőt is vett el más emberektől, rituális véráldozatok, vagy sima energia elszívás által. Emiatt keletkezett a legtöbb vámpírlegenda is az idők során. Manapság is találnak a régészek olyan sírokat, melyben a tetemet a település lakói súlyos kövekkel és karókkal szegeztek a földbe, félve a holt visszatérésétől. De persze a nagyobb fekete mágusok el se jutottak idáig, egyes tagjaik akár a mai napig kóborolhatnak a világban, egyes elképzelések szerint.

Írásomat egy idézettel zárnám, mely meghatározza minden fekete művész állapotát:

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör.

Johann Wolfgang von Goethe: Faust