Mindennapi rituálék 1. - Hő és fény

A Sötétség éjjelén, mikor a leghosszabb az álmodó utazása, és a visszajelzés is azonnali a szellemek világából, elindítottam egy rituálét.

Az előkészületek is alaposak voltak. Lenyugtattam magam és kizártam minden zavaró tényezőt. Kellett egy jel, egy szimbólum, ami megerősített abban, hogy sikeresen felkészültem az előttem álló dolgokra, ezért húztam a tarot pakliból. Elégedetten nyugtáztam, hogy sikerült elérnem célomat....a kártya válaszként az elemeken és magán is uralkodni tudó Mágus lapot adta.

Aztán előkészítettem a gyertyát. Ez az alap. A tüzet használom is, és szeretem. Mások, mást használnak.

Miután sikerült előidéznem magamban is a fényt, melynek éreztem melegét és vakítóan sárgás-fehér jelenlétét a gerincem mentén, egészen a fejem búbjáig, a gyertya lángjára fókuszáltam és próbáltam a két fényt összekapcsolni.

Már csak a fényre koncentráltam és a kántálásra. A kántálásom halk volt, de teljesen átjárt a hang, fokozva ezzel a révületet, és a lebegést.

A gyertya lángja egyre csak nőtt. Elsődleges célom volt, hogy kicsit erősítsek és nagyítsak rajta, magam is meglepődtem mennyire sikerült a végére. A láng négyszer akkora lett, mint aminek kellett volna lennie..és így akkora hőt generált, hogy a viasz teljesen szétmállott és keresztül kasba folyt az asztalon. Hívtam a fényt...és az megjelent.

Google

Kimerülten rogytam össze, épp annyi erőm maradt, hogy a tüzet eloltsam, mert félő volt, hogy felgyullad az asztal is. A viasz szétfolyósan megdermedt, érdekes mintázata válasz volt a kérdésemre is. Bár egy olyan kérdésre, amit igazából fel se tettem. Vagy feltettem...de....nem akartam rá választ kapni.

Végül elaludtam. Az utazásom az álomvilágba nagyon gyors volt, és sajnos sok minden kitörlődött. De azt tudtam, hogy megint ott volt az az ismerős arc.

Valamit mondott. Azt tudom, hogy nagyon bölcs dolog volt. S azt is tudom, hogy azt is említette, mindent el fogok felejteni, ….

Sokat gondolkoztam aztán, meddig mehetek el...és mik azok a határok, amit be kell tartanom. S, hogy visszatérő álombeli zaklatóm, csupán tudatalattim kivetülése, amire ráhúztam egy nekem tetsző és elfogadható alakot, vagy valami egészen más.

Azt viszont tudom, hogy minden illúzió. S olykor illúzió mesterét is fogja tartja saját tulajdon teremtett világa. S, hogy a kapuk és falak azért vannak, hogy valamit elzárjanak...és ha valamit elzárnak..az azt jelenti, valami értékes és titkos van ott. 

Mese a fekete gyertyáról

Hol volt, hol nem volt, a semmi peremének legszélén és még azon is túl leledzett egy szoba. Ebben a szobában két gyertya élt. Az egyiknek fekete lángja volt, mely sötétséggel telítette be a környezetét, a másiknak arany színű lángja, ami megvilágította a rá eső részt.

Sokáig észre se vették egymást, fel sem foghatták egymás létezését, hiszen elnyomták magukban a másik világot, csak azt látták, ameddig el tudtak érni. Sokszor egymás falába is ütköztek, de nem határként érzékelték ezt, hanem semminek.

http://m.cdn.blog.hu/mi/minaplasticdoll/image/8750rt_k_g_a_gyertya_-med.jpg

Egy szép napon, az arany színű gyertya beteg lett, már csak pislákolt, így tere is fokozatosan csökkenni kezdett. A fekete lángú gyertya meglepődött, hogy új területeket tapasztalhatott meg. Elgondolkozott ezen, vajon meddig terjedhet határa és akkor észrevette a halovány fényű gyertyát, amely egy az egyben önmaga ellentéte volt. Tetszett neki, azelőtt még sosem látott olyan csodát, amelyből fényesség születik, ezért elhatározásra jutott.

„ Ez a gyertya sose hunyhat ki, mert ő ébresztett rá, hogy a legkisebb fény is felismerésre ösztönöz engem, általa megláthatom saját árnyaim és ezáltal új utakra terelhet a világban”

Azóta, a legkisebb világosság is képes utat törni magának a sötétségben. A legkisebb remény sem vész el a káoszban.