Függőség

Az ember függetlenségét legtöbbször függősége gátolja. Mindig igény van valamire, amibe megkapaszkodhat az ember, bár ez ennél több, mert aztán függ is tőle. Lényegében nem tud élni annak a dolognak a közelsége nélkül, amire régen vágyott hamisan, de már szabadulni szeretne tőle, mert nem tud vele megbirkózni és lehetetlen megfelelő módon átélni vele a tapasztalatokat. Inkább sebez és tép, mint épít és teremt.

Ez a dolog bármi lehet. Drog, alkohol, szerelem, hobbi, élethelyzetre való reagálás, belső zavarok szerepeltetése. Veszélyes dolgok ezek, mert az ember mindig többet akar, túl akar lépni az észlelésen, többet akar látni és hallani, kapni.

Megszállottan keressünk valamit, és mindeközben egyre jobban belegabalyodunk a minket tévesen éltető dolgokba. Vagy a drogokba, vagy a reménytelenségbe. A csavar az, hogy mikor már azt hisszük erősek vagyunk, akkor jön a törés. Elég egy apró karcolás, egy ártatlan szúrás és kiszakad az erőtér és ami elfojtódott kiszabadul, és a lehetőségek mindeközben meg befele igyekeznek. Álomvilágból a realitás talajára lépünk és onnan újra vissza az álomvilágba huppanunk, de az már másmilyen lesz, mindig másmilyen. Így alakul közben a személyiségünk, ami függ és folyamatosan érvel, önmagával és másokkal.

http://m.cdn.blog.hu/la/langologitarok/image/albahyseni_cover.jpg

Folyamatosan elbukunk. Nem vesszük észre a gödröt, mert az is önálló tudattal rendelkezik. Főleg, ha az a gödör netalántán egy ember, és fő célja, hogy állandóan belezuhanjunk. De ha nem ember lenne, akkor is nehéz lenne kimászni belőle. Avagy nehéz is, mert a többi függő is folyamatosan gödröt ás, hogy a többiek is beleessenek. Senki se szeret egyedül lenni. Ezért csalogatja egyik a másikat. Gyere ide, gyere oda, tedd ezt, tedd azt. S megteszi az ember, mert rengeteg öröm lakozik abban a rengeteg kínban.

Nem szabad táplálni a gondolatokat, mert szokásokká válnak. A szokások rendszerré, a rendszeresség függőséggé.

Az emberek gyökerek. Már abban az értelemben, hogy felfele növekednek faként jó esetben. A megfelelő tápanyag, megfelelő fejlődést biztosít, ha nincs táplálék, a gyökér, gyökér marad. De ki vagyok én, hogy megmondjam a gyökereknek mit egyenek. Mindenki a saját fájának a kertésze. S a mai világban a biogazdálkodás visszaszorult. Helyette gépek vannak, vegyszerek és minden a gyorsaságra és a hatékonyságra épül.

A függőség másik árnyoldala, hogy kialakul a hiper érzékenység. Mindent magára vesz az ember. Aztán jön a paranoia, azt is önmagára aggatja, amit nem kellene, ami nem is neki szól. Szóval vicces.

Na mindegy, gondoltam írok erről egy cikket. Én természetesen teljesen szabad vagyok. Egészen addig amíg bele nem néz a szemembe az ösztön.

Star Wars – Hogyan élj ez erőben

Nemrégiben felfrissítettem emlékeimet a Csillagok háborúját illetően, azaz konkrétan megnéztem a régi trilógiát, és elhatároztam lejegyzem a mondanivalóját.

Első sorban az erőről szeretnék szavakat ejteni, mely az egész film központi forrása, ahogy az életnek is Jedi fejjel gondolkozva. Ez az erő mindent áthat, mindent körülvesz, benne van élőben és élettelenben egyaránt. Mindig jelen volt és mindig jelen lesz. Ez a fajta dolog energia, amit irányítva hatni lehet bármire, látni jelent, múltat és a lehetséges jövőszálakat. Különleges képességekkel ruházza fel tehát használóját, aki két út között választhat. Lehetősége van a jó és rossz oldalhoz.

A műben bemutatásra kerül egy tudatalatti utazás is. Ez amolyan beavatás féle, mely összehozza az embert a legmélyebb személyiségével. Ez minden rejtett vágyat és az azokból kifejlődő lehetőségeket bemutatja, mely segíti az erő tulajdonosát magasabb szintekre juttatnia. Az erő megvilágosít és éberré tesz, ahogy tudatosabban foglalkozik azzal gazdája.

http://information2share.files.wordpress.com/2011/09/wallpaper-334491.jpg

A Jedi a világot illúziónak tartja, fő célja a csalóka látszat és az igazság között különbség tétel. Ezért nem érez, de nem is érezhet. El kell temetnie ezen emberi tulajdonságokat. Nem szabad kilengésekbe esnie, mert a hatalom felelősséggel jár az univerzum rendjében. Ám, ha félelem, gyűlölet vagy harag jelenik meg a szívében az a sötét oldalhoz vezeti, mely út sokkal simább, könnyebben járható, ahogy a történet is tartja. Az érzések elárulják az embert, becsapódik önmaga által és sötétséggé válik. Ezért a kételyeket jobb időben eloszlatni és békésen tekinteni a környezetre.

A film, a folyamatos belső küzdelmeket is szemlélteti. Rámutat arra, hogy az igazság sok esetben csak a mi nézőpontunkból igaz. Mindenképpen minden állásfoglalásra késztet. Valami mellett dönteni kell és vállalni azt.

Ahogy Yoda mester mondaná: „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.”

A félelem invokációja

Ma a félelemről szeretnék írni. Úgy gondoltam ez is annyira általános, hogy napokat lehetne erről a témáról beszélni. Főleg vasárnap, egy laza ebédet követően, az utolsó nyári napsütéses órák idejében.

Maga a fél-elem, egy olyan dolog, mely folyamatosan felez le dolgokat. Mikor megjelenik a fejünkben, elkezd hatni a szívünkre is.

Olyan érzés ez, mintha fázna belül minden. Talán remegünk is. Közben jönnek az illúziók, a képzetek, árnyak. A felező erő folyamatos táplálása, mely gyengít bennünk minden racionalitást, minden reményt, minden elképzelést átvett minket a túlsó partra, a negatívitás pusztítóan sötét és hideg vermébe, ahol vadállati félelemmel hadonászunk a minket kísértő lények kántálásának közepette.

A félelmet érzünk akkor is, ha a másik fél tőlünk. Azt hisszük a sajátunk, de nem. A másik embertől el lehet kapni, mondhatni ragályos. Végül is az őrület egyik fajtája és nem alapösztön, ami a túléléshez kell. Túlélni olyan világban szokás, ahol az élet állandó küzdés, vagy megalkuvás az erősebbel szemben. Csak az anyagra képes hatni ez a fajta érzés, mert csak az képes feleződni, mert nem teljes, hanem folyamatosan változó. Sebezhető.

http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/254956_215598161793867_1128138_n.jpg

Félelmet tehát lehet invokálni, behívni, idézni, ha úgy tetszik, de a szó pontosabb jelentésében, segítséget kérni. Könnyen. Az alap ősi félelem a sötéttől, a fény hiányától benne van az emberben, de hasznot is lehet belőle húzni. Ha úgy tetszik, kihúzhatjuk magunkat a kútból. Ami megjelenik a saját akaratunkból az le is győzhető. Kivéve, ha ez kimerül az állandó panaszkodásban az élet dolgait illetően, vagy feleslegesen aggódunk előre egy napot, mikor az még meg sem történt.

Szembe kell a félelmekkel szállni és megpróbálni elhessegetni. Igyekszem én is ezt tenni. Főleg vasárnap délután, mikor megint lezárul egy hét. A hétfő mindig új kihívásokat hoz. Új félelmeket állít az ember elé, de új lehetőségeket is, hogy még erősebbek legyünk.

Mitől vannak rémálmaink?

Az alvászavar, mint olyan egyidős az emberiséggel. Főleg azóta, mióta duálisan kezeli, azaz megkülönbözteti az álom és ébrenlét világát. Az egyensúlyt már rég elvesztette a civilizált formánk, mely a személyiség és tudatalatti energiák hasadásához vezetett. Sok fajtája van ezen zavaroknak. Van, aki nem képes aludni, vagy van aki túl sokat. Van, aki nem képes az álmaira emlékezni, de létezik olyan is, hogy a tudatalatti és a környezet árnyai ólomsúlyként nehezednek az álmodóra, zavarva őt békés pihenésében.

De mi is az a rémálom?

Az, amikor az ember rémeket lát. Olyan irracionális, vagy akár valósnak hit képek és történetek jelenése, mely felzaklatja az álmodót. Ez lehet, akár egy parányi eltérés is, mely nyomaszt ébredés után, de lehet nyüzsgő zombi, szellem, démon hordák fokozott jelenléte is, ha nagyon drasztikus akarok lenni. Igyekszek mindig az lenni.

A legtöbb esetben, ez a rém, az én. Azaz te. Már sokszor írtam, ami álomban megjelenik, legyen az tárgy, vagy élőlény, az valamilyen részét képviseli az embernek. Vannak globálisan megjelenő formák, köszönhetően a kollektív tudatnak, és annak a gyenge, vagy nem gyenge nem tudatos telepatikus rendszernek, mely összeköti a tömegeket. De mivel, mi mind egyének vagyunk, saját élettel, saját nézőponttal, ezért saját szörnyek is teremtődnek utunk során, melyek figyelmeztetnek minket, miben változzunk, vagy mire figyeljünk oda. Tehát általában a nappali világ próbatételei, küzdelmei, vágyai, zavarai, tudatalatti észrevételei jelennek meg az álmokban. Ez a hivatalos, tudományos szakvélemény. De mivel még nincs technológia arra, hogy belelássanak az ember fejébe precízen, és meghatározzák a bent lezajló élmények okát, ezért mindez csupán filozófiai szintű fejtegetés.

http://www.freecomputerdesktopwallpaper.com/new_wallpaper/

A másik része a kintről jövő fenyegetés. Sokfajta elborult agyú lény létezik, mely saját szenvedését csökkentő, vagy pusztán élvezetből próbálja befolyásolni az álmodót, ezek többnyire haszontalan paraziták, amit az ember kellő türelemmel el tud űzni egyszerűen. Olyanok ezek, mint a kocsmákban fellelhető, kóbor elkorcsosult alkoholisták, akik figyelmet követelnek maguknak, ha ezt nem kapják meg, akkor fenyegetőznek. Veszélyesnek tűnnek, de nem azok, nincs semmijük, többek között józanságuk sem. Ilyen lények léteznek minden hitvilágban, a tibeti álomírások is tesznek róluk említést, melyek főleg álomvilágban jelennek meg. Ezek megjelenése is a helytelen élet következményei. Amolyan rés a pajzson dolgok.

A ráadás az, hogy egyes teozófiai elméletek szerint, ezen negatív, alacsony szintű szellemek az ember világ ugyanilyen alacsony szintű „részegeseiből” kerülnek ki, többnyire azok elhagyott héjainak önállósult lenyomataiként, míg azok lelkei ész nélkül vándorolnak saját pokluk síkjain, a következő újjászületésükig.

A harmadik dolog, a másik ember általi behatás. Van, mikor összekapcsolódnak álmok és ez fura, borzasztó dolgokhoz vezethetnek, vagy nagyon-nagyon kellemesekhez. Ugyanis nagyon erős érzelmi kötődés eredményezi ezt az átvitel.

Léteznek persze, komolyabb démoni zaklatások is. De ahhoz több minden kell, korábbi írásaimban már említettem ezt.

A rémálom tehát kezelhető dolog, mindenképpen valami üzenet az álmodó fele. Tehát igyekezni kell jobban odafigyelni a környezetünkre, az azzal való kapcsolatainkra, legfőképpen az emberekre.