Tarot analógiák: A Mágus

A mostani kártyavetés során is feltettem egy kérdést. Kíváncsiságom arra irányult, vajon sikerült-e mozgásba lendítenem egy hatást, átadtam-e egy okot. Nos, úgy tűnik igen, mert a Mágus lap jött ki.

Ez egy aktív lap, tele teremtő energiával, a Nagy Arkánum bevezetője, így azt is szimbolizálja, hogy minden belőle indul ki. Ő maga a mágia, a gondolattal, szóval és cselekedettel létrejövő energia.

Ha nagyon nemesen és tiszta szívvel akarom kezelni a Mágust (ami jelenleg nem igazán megy), akkor azt látjuk, hogy ereje fokozott tudatosságot és éberséget ad, miközben harmóniában áll a tudat és tudatalatti. Hatalmi célok nélkül, bölcsességgel és spontán teremt, a tapasztalatok vezetik a jó irányba használóját. A Merkúr a bolygója, mely a kommunikációt segíti. Erre szükség is van, ez képezi a hidat a célig.

Ez eddig mind szép és jó, de egy igazi mágus sosem jár a bölcsek útján. Az igazi indító ok, mikor valaki erre az ösvényre lép, az sose a megvilágosodás ( amit, mint szót is nagyon utálok, elcsépelt az egész). Egy igazi mágus az hatást akar elérni, mert vágyakozik valami iránt. Lehet bármiből katalizátor: hatalom, siker, pénz....szerelem. Ezen dolgok elérése okán semmitől se riad vissza, akár az alvilágba is alászáll, paktumot köt, eladja a lelkét. Ezért is mondják azt, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy aki hisz Istenben, az nem mágiázik, nem alkot, nem kreatív, hanem beletörődő és az Úrra bízza sorsát. Ez elég sarkalatos, de nagyjából erről van szó. Én nekem vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy hiszek-e és maradéktalanul rámerem-e bízni magam a sorsra, abban a tudatban élve, hogy a fent lévő Öreg Isten tudja mi a jó nekem és bizonyos dolgokat azért nem ad meg, mert az káros lenne, káros ajándék.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/400705_154837794689687_769784360_n.jpg

De szerencsére vannak kiskapuk. Szabad akarat és kíváncsiság. S így lép a képbe a Mágus. Az áldott és üldözött ember. Aki, ha nem vigyáz, a sötét erők útjára lép, azaz sötét dolgokat művel. Túllép a társadalmi kereteken, az erkölcsön. Rengeteg ilyen van, emberként is, akik végül bekattannak, elzárják őket és kivégzik, avagy maguk végeznek önmagukkal. Természetesen ez a legalsó szint. A legmagasabb szintű fekete mágusok azok, akik a törvényeket hozzák. A két típus között, a nép áll. A beletörődők. Természetesen ez is elég sarkalatos volt, de ez egy ilyen nap.

De azért mágusnak lenni jó. Csupa móka és kacagás. Gondolkozásra serkent, szavakat formál, cselekedetekre ösztönöz. Csak vigyázni kell az árnyékban megbújó, aktívan és folyamatosan formálódó démonnal, a lélek kicsiny, sötéten kátrányos részével.  

Parallel világ novella: Mély alvás a mély űrben

Hosszú haja volt, hullámos és fekete. A szemei barnák voltak, mint a Göncöl bolygó hegyei, szikráztak, ha a Nap sütötte és nevetése, de még mosolya is szinte csilingelt, vonzó gödröcskéket varázsolva ezzel meseszép arcára.

A mélyűrben eltöltött hosszú-hosszú hónapok és évek sem feledtették el a lányról az álmomat. Az alvókapszula, melyben hibernált állapotunkat töltöttük évtizedekig, sőt évszázadokig is életben tartottak minket az utazás során. 

Ennek természetesen ára volt. Elképzelhetetlen miket élt át az ember, miközben haladt bolygóról bolygóra, csillagról csillagra a hideg és sötét űrben. Ha úgy tetszik, minden kedvezett az alvásnak. Örökös adenozin hiányt léptettek fel mesterségesen a szervezetünkben, igazi mélyalvást előidézve, amely által szinte megszakítás nélkül álmodtunk. Olyan állapotban tartva elménket, amiben az eseményeknek nincs kezdete és vége. Ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, és még ha rá is jövünk arra, hogy amit látunk az nem valóság, hiába próbálkozunk, nem tudunk felébredni, mert a kapszula nem engedi. De aztán az agy valahogy átáll. Tudatos lesz bent az ember, egyre jobban irányítja az eseményeket. De sose tudhatja biztosra, vajon a valóságban van-e. Ha már nagyon nem tudtuk mi van, az Álomnapló segített. Egy álmunkba belépő program, mely feljegyzéseket rögzített, figyelte az agyi hullámainkat és szemmel tartotta az anomáliákat. Ha kellett jeleket adott, hogy benső történetünk egy másik szálon játszódjon. Ha ez nem lett volna, sokan teljesen őrültként szállnak ki az űrhajóból. Ő volt a mi Istenünk.

http://iliketowastemytime.com/sites/default/files/space-wallpapers-1920x1200.jpg

Sose a pénzért csináltam. A Földön is jól eléldegéltem harci drón szerelőként, de hívott a végtelen óceán, a bolygók örökkön tartó sztrádája. Ám a Csillagágyban (így nevezték el elődeink a kapszulákat) az embernek teljesen megváltozott a hozzáállása a valódi élethez. Sokan, köztük én is, szinte kívánták az álmokat, kívánták az elme által formált új világokat. Sajnos, függőségünk tárgyához csak mélyűr utazások során jutottunk el. Pedig addigra az emberiség számtalan módot talált arra, hogy elszakadjon hétköznapi, szürkén unalmas életétől. De egyik se tudta lekörözni az álmot, vele nem vehette fel semmi a versenyt. Se hologram, se agyi implantátum, se virtuális világ, semmi se. Szóval, nagyon sok élmény ért minket útjaink közben, talán túl sok is.

Mindenki megválaszthatja, hogy a világot álomként, vagy valóságként kezeli. Én megválasztottam. Ahogy-e sorokat írom, épp az Alpha Centauri Bánya Világ Csoport felé halad az űrbárkánk.

Lassan ideje bebújnom a kapszulába, lassan ideje újra találkoznom vele, mert szemei barnák voltak, mint Göncöl bolygó hegyei ragyogó napsütésben.