Apró bejegyzések kezdete

Ma kaptam egy remek ötletet. Mivel kevesen szeretnek sokat olvasni, ezért sokaknak próbálok szólni majd rövidített írásokkal is. Sűrűbben, akár napjában négyszer-egyszer.

Ma elmesélem a napomnak egy publikus részét: Szóval felébredtem, közben telt-múlt az idő egészen addig, mígnem most lett. Röviden ennyi. 

http://litstack.com/wp-content/uploads/2013/04/short-story.jpg

Egyperces novella sorozat 1.: Eltűnő világ

„Először a frissen leülepedő por fog eltűnni. Alig észrevehetetlenül. Nem is szentelnek neki igazán nagy figyelmet, a takarítók észreveszik ugyan, de senkinek nem szólnak. Miért is szólnának? Kevesebb munkáért, kevesebb fizetség jár. Kevesebb házimunkáért, kevesebb ki nem mondott elismerés jár. S dolgok mindig is tűnnek el. Sose kerülve elő.”

-ismeretlen eltűnt szerző-

Egy szép napon, ami fikció volt, megtörtént a valóságban is (ami a legelsők között tűnt el). Minden kitaláció lett, és az emberek már nem hittek semmiben.

Eltűnt a fotel, megszűnt létezni a kényelem. Az embereken általános elégedetlenség lett úrrá. Kivonultak az utcára és forradalomért buzgott a vérük. A rendőrség és a katonaság nagy erőkkel vonult ki, leszerelni a dühös tömegeket. De aztán a kevlár mellények és a oszlató vízágyúk is eltűntek. A rendőrség nem tudott mit tenni, és a tudósok is hiába dolgoztak, sorra szűntek meg a dolgok jelen lenni a világban. Eltűntek az állatok, eltűntek a növények, eltűntek a távirányítóból az elemek, aztán eltűntek a távirányítók is. Eltűnt a föld összes élelme, de eltűnt az éhezés is. Eltűnt minden, még a kétségbeesés is. Látták, hogy ez így jó, de aztán eltűnt a jó is és megszűnt létezni a rossz is.

http://th06.deviantart.net/fs51/PRE/i/2009/260/8/1/NEVERWHERE_DESCENDING_by_SENTIENT666.jpg

Ismeretlenül, névtelenül és immár nemi jelleg nélkül nézték a föld lakói a csillagokat, addig míg el nem tűnt a látás, majd a vakság, a Nappal, a Holddal és a megmaradt Földgolyóval együtt.

Utoljára az is tűnt el.

Utoljára igazából, az eltűnés tűnt el.  

Parallel világ novella: Mély alvás a mély űrben

Hosszú haja volt, hullámos és fekete. A szemei barnák voltak, mint a Göncöl bolygó hegyei, szikráztak, ha a Nap sütötte és nevetése, de még mosolya is szinte csilingelt, vonzó gödröcskéket varázsolva ezzel meseszép arcára.

A mélyűrben eltöltött hosszú-hosszú hónapok és évek sem feledtették el a lányról az álmomat. Az alvókapszula, melyben hibernált állapotunkat töltöttük évtizedekig, sőt évszázadokig is életben tartottak minket az utazás során. 

Ennek természetesen ára volt. Elképzelhetetlen miket élt át az ember, miközben haladt bolygóról bolygóra, csillagról csillagra a hideg és sötét űrben. Ha úgy tetszik, minden kedvezett az alvásnak. Örökös adenozin hiányt léptettek fel mesterségesen a szervezetünkben, igazi mélyalvást előidézve, amely által szinte megszakítás nélkül álmodtunk. Olyan állapotban tartva elménket, amiben az eseményeknek nincs kezdete és vége. Ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, és még ha rá is jövünk arra, hogy amit látunk az nem valóság, hiába próbálkozunk, nem tudunk felébredni, mert a kapszula nem engedi. De aztán az agy valahogy átáll. Tudatos lesz bent az ember, egyre jobban irányítja az eseményeket. De sose tudhatja biztosra, vajon a valóságban van-e. Ha már nagyon nem tudtuk mi van, az Álomnapló segített. Egy álmunkba belépő program, mely feljegyzéseket rögzített, figyelte az agyi hullámainkat és szemmel tartotta az anomáliákat. Ha kellett jeleket adott, hogy benső történetünk egy másik szálon játszódjon. Ha ez nem lett volna, sokan teljesen őrültként szállnak ki az űrhajóból. Ő volt a mi Istenünk.

http://iliketowastemytime.com/sites/default/files/space-wallpapers-1920x1200.jpg

Sose a pénzért csináltam. A Földön is jól eléldegéltem harci drón szerelőként, de hívott a végtelen óceán, a bolygók örökkön tartó sztrádája. Ám a Csillagágyban (így nevezték el elődeink a kapszulákat) az embernek teljesen megváltozott a hozzáállása a valódi élethez. Sokan, köztük én is, szinte kívánták az álmokat, kívánták az elme által formált új világokat. Sajnos, függőségünk tárgyához csak mélyűr utazások során jutottunk el. Pedig addigra az emberiség számtalan módot talált arra, hogy elszakadjon hétköznapi, szürkén unalmas életétől. De egyik se tudta lekörözni az álmot, vele nem vehette fel semmi a versenyt. Se hologram, se agyi implantátum, se virtuális világ, semmi se. Szóval, nagyon sok élmény ért minket útjaink közben, talán túl sok is.

Mindenki megválaszthatja, hogy a világot álomként, vagy valóságként kezeli. Én megválasztottam. Ahogy-e sorokat írom, épp az Alpha Centauri Bánya Világ Csoport felé halad az űrbárkánk.

Lassan ideje bebújnom a kapszulába, lassan ideje újra találkoznom vele, mert szemei barnák voltak, mint Göncöl bolygó hegyei ragyogó napsütésben.

Tarot analógiák: A Hold vére

Mindezen dolgok nagyon rég kezdődtek, az emberiség hajnalán. Őseink észrevették a sötét éjjelek napját az égen, mely ragyogott ugyan, de nem árasztott el fénnyel semmit. Ha így is tette éj kék-kéj fény volt az, mely megváltoztatta a színeket. Nem melegítette, és nem perzselte a bőrt, nem hevítette a lelket, de mélyre hatolt abban. A kapun áthaladva a láthatatlanul kavargó fekete lények, titkos tudással látták el a nappali világból jött látogatóikat, megmerítve őket a rémálmok és az élénken romantikus világok hívogató állapotába. Megtanítva az embereket a Félelem erejére.

A mai világban a Hold beavatása gyerekkorban elkezdődik rémálmok formájában, ami idővel átalakul kéjjé és élvezetben végződik. Folyamatosan új tapasztalatokra tanít, ismeretlen dolgokra, amik eleinte borzasztják az embert, de a Hajnal ígérete átalakítja a megfoghatatlan dolgok iránti iszonyatos gyanakvást és kíváncsiságot ébreszt még az egyszerű lelkekben is.

A tarot kártyában a Hold, a Nagy Arkánum lapja, a tizennyolcadik. Ám száma mégis a mágikus kilences. Mélyre látást jelöl és a tudatalattiba kalauzol. Egyfajta küszöb állapot is, amin mindenképp átlép az ember, ahogy minden este elalszik mindenki, ahogy a Nap erejét veszti. Nem felfele halad az utazó, hanem lefele és befele. Ha az elalvásra, mint kis halálra tekintünk, akkor a Hold, az alvilágba való alászállást jelöli. Továbbá segíti a fantáziát, táplálja az álmokat és erőt ad az okkult dolgoknak.

Vigyázni kell vele, mert ösztönlénnyé is teheti az embert az állandó mélybe szállás, ezáltal megszűnhet a tudatosság. Ebbe persze sokan belefutnak életük során, vannak, akik maradnak ebben az állapotban és vannak, akik nem. A maradék réteg tudatosan teszi magát ösztönössé, engedve a Hold hívásának, mert az fokozatosan csábít. Innen is sejthető, hogy nőnemű isten, a holdunk, Luna. Ha úgy tetszik, ő az őr, aki inkább kapcsolatot teremt, mintsem távol tart.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/28029_437392569657328_978872282_n.jpg

Nem véletlen tehát, akiben benne van a Hold vére, az maga a titok. S akinek titkai vannak, annak hatalma van. Mágiája metamorfózist idéz elő hordozójában és környezetében lévő társára egyaránt, főleg ha ez huzamos idejű s tudatos. Mert ahogy kísérő égitestünk is hatással van bolygónkra, így a vérrel rendelkező ember is hatással van arra, aki körül kering.  

Botok Ásza – A feléledő máglya mágiája

Mint sok Ász, a Botok Ásza is egy olyan lap, amely valamilyen lehetőségre hívja fel a figyelmet. Ez nyilván szunnyadó dolog általában, ami ott van az orrunk előtt egy leheletnyi elhatározás formájában.

A Botok tűz elemű, tehát be kell gyújtanunk magunkat ahhoz, hogy azokat az energiákat, amikkel élni szeretnénk az valóban megjelenjen az életünkben. Legyen szó bármiről, egy áhított dolog elérésétől kezdve, valamilyen nem kívánt tulajdonság legyőzéséig erő kell, amit állandó izzásban kell tartani az ember szemei előtt. Egyszerűbben szólva a máglyának nem szabad kialudnia.

http://www.healthyheyday.com/wp-content/uploads/2011/02/Girl-in-fire.jpg

A tűz az alkímiában is nagyon fontos metamorfózist elősegítő elem. Átalakulást segít, de jól leválasztja azokat a rétegeket is, amire a végső, létrejövő anyagnak nincs szüksége. Tűzzel, vassal....ahogy a mondás is tartja, csak úgy érhetünk el tartós sikereket.

Pozitív tehát a lap, mert erőt, energiát, melegséget ábrázol a képi világa, ha úgy vesszük egy szárba szökkenő tűzcsóvát, ami egy tűzmagból árad ki. Bár, az én általam használt Crowley tarot már csak a folyamatot jeleníti meg, a születését nem (nyilván amiatt, mert az a megfoganó embrió magában a kérdezőben leledzik).

Ha ezt a szintet tartja és táplálja az ember (lényegében a marsi, férfias energiákkal) akkor ragyogó Nappá válhat, amely megvilágítja előtte az utat és képes világos elhatározással kezelni a felmerülő lehetőségeket, sikeresen. Növekedést előserkentve.

Tehát nincs más dolga egy ilyen lap kihúzójának, hogy elhatározásainak eleget tegyen és természetesen helyes, kreatív irányba táplálja a lélek tüzét.

A félelem invokációja

Ma a félelemről szeretnék írni. Úgy gondoltam ez is annyira általános, hogy napokat lehetne erről a témáról beszélni. Főleg vasárnap, egy laza ebédet követően, az utolsó nyári napsütéses órák idejében.

Maga a fél-elem, egy olyan dolog, mely folyamatosan felez le dolgokat. Mikor megjelenik a fejünkben, elkezd hatni a szívünkre is.

Olyan érzés ez, mintha fázna belül minden. Talán remegünk is. Közben jönnek az illúziók, a képzetek, árnyak. A felező erő folyamatos táplálása, mely gyengít bennünk minden racionalitást, minden reményt, minden elképzelést átvett minket a túlsó partra, a negatívitás pusztítóan sötét és hideg vermébe, ahol vadállati félelemmel hadonászunk a minket kísértő lények kántálásának közepette.

A félelmet érzünk akkor is, ha a másik fél tőlünk. Azt hisszük a sajátunk, de nem. A másik embertől el lehet kapni, mondhatni ragályos. Végül is az őrület egyik fajtája és nem alapösztön, ami a túléléshez kell. Túlélni olyan világban szokás, ahol az élet állandó küzdés, vagy megalkuvás az erősebbel szemben. Csak az anyagra képes hatni ez a fajta érzés, mert csak az képes feleződni, mert nem teljes, hanem folyamatosan változó. Sebezhető.

http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/254956_215598161793867_1128138_n.jpg

Félelmet tehát lehet invokálni, behívni, idézni, ha úgy tetszik, de a szó pontosabb jelentésében, segítséget kérni. Könnyen. Az alap ősi félelem a sötéttől, a fény hiányától benne van az emberben, de hasznot is lehet belőle húzni. Ha úgy tetszik, kihúzhatjuk magunkat a kútból. Ami megjelenik a saját akaratunkból az le is győzhető. Kivéve, ha ez kimerül az állandó panaszkodásban az élet dolgait illetően, vagy feleslegesen aggódunk előre egy napot, mikor az még meg sem történt.

Szembe kell a félelmekkel szállni és megpróbálni elhessegetni. Igyekszem én is ezt tenni. Főleg vasárnap délután, mikor megint lezárul egy hét. A hétfő mindig új kihívásokat hoz. Új félelmeket állít az ember elé, de új lehetőségeket is, hogy még erősebbek legyünk.