Tarot analógiák: A Mágus

A mostani kártyavetés során is feltettem egy kérdést. Kíváncsiságom arra irányult, vajon sikerült-e mozgásba lendítenem egy hatást, átadtam-e egy okot. Nos, úgy tűnik igen, mert a Mágus lap jött ki.

Ez egy aktív lap, tele teremtő energiával, a Nagy Arkánum bevezetője, így azt is szimbolizálja, hogy minden belőle indul ki. Ő maga a mágia, a gondolattal, szóval és cselekedettel létrejövő energia.

Ha nagyon nemesen és tiszta szívvel akarom kezelni a Mágust (ami jelenleg nem igazán megy), akkor azt látjuk, hogy ereje fokozott tudatosságot és éberséget ad, miközben harmóniában áll a tudat és tudatalatti. Hatalmi célok nélkül, bölcsességgel és spontán teremt, a tapasztalatok vezetik a jó irányba használóját. A Merkúr a bolygója, mely a kommunikációt segíti. Erre szükség is van, ez képezi a hidat a célig.

Ez eddig mind szép és jó, de egy igazi mágus sosem jár a bölcsek útján. Az igazi indító ok, mikor valaki erre az ösvényre lép, az sose a megvilágosodás ( amit, mint szót is nagyon utálok, elcsépelt az egész). Egy igazi mágus az hatást akar elérni, mert vágyakozik valami iránt. Lehet bármiből katalizátor: hatalom, siker, pénz....szerelem. Ezen dolgok elérése okán semmitől se riad vissza, akár az alvilágba is alászáll, paktumot köt, eladja a lelkét. Ezért is mondják azt, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy aki hisz Istenben, az nem mágiázik, nem alkot, nem kreatív, hanem beletörődő és az Úrra bízza sorsát. Ez elég sarkalatos, de nagyjából erről van szó. Én nekem vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy hiszek-e és maradéktalanul rámerem-e bízni magam a sorsra, abban a tudatban élve, hogy a fent lévő Öreg Isten tudja mi a jó nekem és bizonyos dolgokat azért nem ad meg, mert az káros lenne, káros ajándék.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/400705_154837794689687_769784360_n.jpg

De szerencsére vannak kiskapuk. Szabad akarat és kíváncsiság. S így lép a képbe a Mágus. Az áldott és üldözött ember. Aki, ha nem vigyáz, a sötét erők útjára lép, azaz sötét dolgokat művel. Túllép a társadalmi kereteken, az erkölcsön. Rengeteg ilyen van, emberként is, akik végül bekattannak, elzárják őket és kivégzik, avagy maguk végeznek önmagukkal. Természetesen ez a legalsó szint. A legmagasabb szintű fekete mágusok azok, akik a törvényeket hozzák. A két típus között, a nép áll. A beletörődők. Természetesen ez is elég sarkalatos volt, de ez egy ilyen nap.

De azért mágusnak lenni jó. Csupa móka és kacagás. Gondolkozásra serkent, szavakat formál, cselekedetekre ösztönöz. Csak vigyázni kell az árnyékban megbújó, aktívan és folyamatosan formálódó démonnal, a lélek kicsiny, sötéten kátrányos részével.  

Látomások

Látni valamit, ami más, mint a logika súg, vagy pont logikából alakul ki. Látom és ások utána, hogy felderüljön a titoknak egy lehetséges szála, a közelbe ható sugara, ami közvetlenül akkor történik, mikor kigondolom.

De mi van, ha minden látomás, csupán teremtés. Mikor a pillanat összesűrűsödik egy képzeletfoszlány által és létrehozza a következő jelent. Egy szimpla mágikus aktus, aktus azért, mert kölcsönhatásba kerül a jövővel és születik valami olyan, amire várt az ember, azaz amit elképzelt. A mag kikel.

Gyakorlati értelmezésben ez olyan, mint mikor kitalálom a másik szavát, mit fog mondani, avagy mit fog tenni. A kérdés az, én hatok-e rá, vagy meglátom azt, amit még ő nem, vagy ő teszi belém tudattalanul, amit érzékeny tudatom végül rávetít. Mindegy, hogy hogyan, de működik. Túl sokszor, talán amiatt mert egyre jobban odafigyelek rá. Nem tudom.

Ugyanezen dolgok lehetnek a jelek is. Valami foglalkoztat, valami érdekel, és egyik pillanatról a másikra hirtelen elém bukkan egy kép, egy szó, avagy beszélgetés ami lehet egy másik embertől, ismeretlentől is, de akár egy hétköznapi reklámblokktól is. Én küldhetem ki a hívó jeleket, hogy azok aztán kapcsolódjanak, vagy a külső jelek, eszmék, képzetek, intelligenciák, féltudatos szellemfoszlányok reagálnak és kapcsolódnak hozzám, így próbálva behívni engem a közösségükbe. Nem tudom.

http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/545543_10151213998068290_1356668141_n.jpg

Ahogy a legtöbb tanítás mondja, ne azonosítsd magad a gondolataiddal. Az két különböző dolog, még akkor is, ha abban a hitben vagy, hogy te teremted, mert még akkor is változtatható, hiszen illékony. Persze, ami már mély gyökeret vert, az már egy külön világ, mint ahol mi élünk, mint ahol mindenki másképpen érzékeli a dolgokat, egymást. Egyszerű példát felhozva, én gondolok valakire, van róla egy képem, elképzelem a kapcsolatunk, de az mégse az a személy. Csak rá tettem dolgokat, felöltöztettem a saját szám íze szerint, olyan módon, amit eddig megtapasztaltam az életem során a várható következményektől. És mint kis egér, azt képzelem az a gomb, amit megnyomok mindig élelmet ad, vagy meleget, vagy áramütést, vagy szeretetérzést.

De azért ez jóval komplexebb. Ha eltekintek a testemtől, és mint energiát figyelem, az ugyanolyan, mint ami ebben az egész Isten-univerzum-világegyetemben működik. Ahol az igazság adott, de mi mégis illúziókban élünk, megteremtve a dolgokat kisebb, vagy nagyobb mértékben. Talán ezért is tiltott a varázslás, azaz mások képzeletének formálása. Eltávolítja a mágust az isteni rendtől, törvénytől. Nem csak maga elől, hanem mások elől is elzárja a lehetőséget az Egyé olvadásra.

Hermész, a mágia hírnöke

A görög mitológiában az istenek hírnöke, de egyiptomi vonatkozásban is felelhető Thotként, kit az istenek írnoka- és az írás megalapítójaként tartottak. Hasonlóan Henochoz, egy vízözön előtti korszakról számol be, és leírja azon katasztrófának történéseit is (az se kizárt, hogy Hermész, maga Henoch volt). Mindenesetre nagyon sok arcot és nevet tulajdonítanak neki.

Nagy Sándor uralkodása alatt találtak rá mumifikált tetemére, melynek kezében a híres hermetikus műve a Tabula Smaragdina volt. Ezt alkimista és okkultista szövege miatt évszázadokra betiltották és a belőle táplálkozó írásokat és feldolgozásokat elrejtették, vagy megsemmisítették a korabeli uralkodók parancsára.

Hermész célja az ember spirituális valóságának felfedése volt, mely egyesek szerint sikerült is. Belőle táplálkozik a kései hermetikus mágia, az okkultizmus is. Mivel korábban inkább az ember és a kozmosz viszonyát mutatta be a munkássága, a középkorra sikerült magába olvasztania a kabbalát, a ji-kinget, az asztrológiát, tarotot és más egyéb gyakorlati filozófiai rendszert. Ez nem hogy nem tette kaotikussá az egészet, hanem sikerült egy olyan ösvényt vágnia a világképébe, mely többféle embertípust is sikeresen bevonzott a hermetizmus művészetébe.

http://visionaryrevue.com/webmedia2/jofmedia/jof.herm.first.407x548.jpg

Hermész maga volt a Világ Ember archetípusa, mely állt egy isteni és egy sátáni részből. Mindkét jellemvonás megtalálható volt benne, egyensúlyban a jó és a gonosz is. A hermetizmusban tehát megválasztható, hogy milyen ösvényt jár a tanonc, a teljességet választja-e, avagy megragad egy mágikus szinten, a saját anyagi kielégítése céljából (azaz isteni mágiázik, mely az isteni renddel összhangban cselekszik, vagy emberi mágiát használ, azaz varázsol személyes érdekek céljából) . A fokozatos beavatások által, mely mindig a gyakorló fejlettségétől és rátermettségétől függ és függött, nyílnak meg azok a kapuk, melyek az okkult titkokat felfedik.

Maga a mágia is, egyik legrégibb magyar szavunkból származik, a magból, amiből kicsírázik egy új dolog, amihez egy belső tűz kell, a máglya. Tehát, egy olyan művészet, ami összhangban az akarattal változást idéz elő. A megfelelő fajtájú és mértékű erővel, a megfelelő módon. Erre a módra kell csupán csak rájönnie az embernek, mert ahogy Jézus is mondta:

„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.”

Raven : Örökségünk élén táncolunk 3.

Magas ember látásáról

Nem látom a testet csak „rucinak”. Oly sokan mondják, csak egy ruha, egy kabát, amit magadról ledobsz… ha itt az idő… Ez a romantikus. Nem az, amikor azt mondom, hogy a Szerelem a Mi létezésünk Értelme. A Szerelem egy magas tudatállapot. Persze ez is romantikusnak és bájosnak hangzik, mégis ha azt mondom magfúzió, és ez oly okos kifejezés, akkor is azt mondom: Szerelem.

A szellem és az anyag nem két különböző létezés.

A szellem nem anyagtalan és az anyag SOHA nincs szellem nélkül.

Még akkor sem, mikor élettelennek látszik, az ott, a holttest él!

Él a bomlásban.

És a tudat, a szellem, ami a testet életében hajtotta, mozgatta, lélegzést generált benne, lelket lehelt bele, tudatos a bomlásban is.

A szellem nem hagyja el az anyagot, amikor a szív megáll. Tudatosan lebontja azt, a körforgásba szórja és tudatosan tervezi az újraépítést. A testből az utolsó léleg(k)zettel a lélek jár be egy utat, látszólag kilép, kiszáll, elhagyja a testet… De a lélek a szellem álma, a lélek a tudat képzelgéseiből összegyúrt energiaforma. Az isteni szellem a lélekben ad egyéni ízt a megélhető történethez és a szellem koncentrálja Maga erőit és VÁLIK TESTTÉ. Nem beleköltözik, nem felveszi. AZZÁ VÁLIK, amikor lelket önt bele. A lélek egy szerv. A test és a szellem egy Lény, és ennek a Lénynek a szerve a lélek. De ez egy igen különleges szerv és igen különleges anyagból van, (már amennyire különleges lehet a földi anyagokhoz viszonyítva, de anyagból van a lélek is).

Halál pillanatában a lélegzet szakad el a földi síktól és rezeg át a lélek „birodalmába”. De valójában a lélegzet elszakad a testi látszattól és a szellem lelki szerve egy új formában lélegzik tovább. Ez egy tudatos választás és egy gyönyörű pillanat. Mindannyian erre a pillanatra készülünk egész testi erő megnyilvánulásunkban, mint ahogyan a megfogantatásra is vágyunk körbe és körbe. Embernek ez lélekvándorlás, de szellemi lényének ez egy lélegzet szakasz: be és ki.

Miért különleges a szellemi lélegzet, a lélek útja emberi szemmel… Mert varázslatos álomképek játszódnak le a tudatban, a szellemben, amikor a lélek ezt a kört bejárja. Belélegzéskor testté válik, kilélegzéskor szellemmé. A test az, amikor a szellem belélegzi az erejét. A szellem az, amikor a testből kifújja az erejét. De állandóan és mindörökké egy Lényről van szó.

És amikor a testből kifújja a lelket a Lény, épp olyan ösztönösen teszi, mint itt, élőlényben a test lélegzik. A testi lélegzet is ki-be jár a lélekben és a szellemet tudatosítja. Ezért igen nagy tisztító erejűek a lélegzésre alapozott testgyakorlatok. Mágikus képzésnek az alapjai, hogy lélegzet tudatossá váljon. E nélkül kóklerkedünk!:P A figyelmetlen lélegzet észrevétlenül csúszik át egyre szaporább vagy lassúbb ütembe és lükteti a vért a szívbe…, pánikot kelt vagy lassan álomba folyik a tudat, a szellem az öntudatlanságba merül és maga egészséges körforgása pokoli örvénnyé torzul a lélek képzeletében. Álom, álom, édes álom.

Mert a lélek különleges anyag, energiaszálai olyan szövevényes képi világot tartalmaznak, amit mi múltnak és jövőnek nevezünk, amikor a szálak és az összefonódások, energiasejtek közötti, képlékeny résekben olvassuk emberi sorsunk. De ez épp olyan, mint egy tudósnak mikroszkóp alá helyezni két lapka közé cseppentett mintát és annak világában vizsgálódva elmerülni. A lélek is pozitív és negatív töltésű rezgéseket tartalmazó élményekből és emlékezetből felépülő szerv, amely belélegzi a szellemi erőt, mint tapasztalatot a testbe és szellemi akaratból kifújja magából azt… a test bomlik, az élőlény meghal, de a tudat jelen van a lélegzetben. Ettől válik Mágussá, ettől válik Istenné, a Mi képzeletünkben.:)

Az ember öntudatlan, de egyre inkább emeli tudatát, álmodó lélegzetében Lényének magas tudatába. Meghal és újjászületik. Lelke útján álmodik és ébred.

A test bomlásában is tudatosan jelen van. És a lélek-zetre való tudatos ráébredésnek elkerülhetetlen képe az, hogy a halálban tudatosak maradunk.

Sokan hiszik, hogy ez, a halál, a „ruci” levetése, eldobása és esetleg van annyi alázat Maga iránt, hogy rábízza egy magasabb istenségre, hogy az anyagi körforgásba bocsátja testét, amikor ő megszentségesül, de mindezt olyan gőggel teszi, ami a makacs, megüdvözülésre vágyó álma a léleknek. Mindent átfogó isteni figyelemmel, igen bájos és gyermeki naivság ez…- és ez a határtalan Lény, a Mi Jóistenünk megálmodja lelkének a mennyországot és megálmodja a lelki nemesség és tartás rapszódiáját (RABszódiáját), hogy azt az öntudatlanság örvénylő poklától megtartsa. Megálmodja a földi tanítóközpontot és hétpróbás küzdelmek útján, magába emeli az eszméletlen lelket. De nem kell, hogy így legyen. Ezért az ígéretért vágytuk meg, mi emberek azt, hogy magasabb szellemmé, istenné váljunk. Mi azok vagyunk, emberként Lényünk testté vált lélek álma vagyunk. És minden élőlény egyaránt szellemi anyag és van egy közös Forrásunk, Istenünk…, akit álmodik egy még magosabb Isten lelke.:D Maradjunk csak galaxisunk méreteinél és csöppenjünk vissza emberi gyermeki lelkünkbe! Aki, közülünk, Magába szívta lelke álmát, melyből megsejti, hogy óriási ő maga, mind megvágyja, hogy beletudatosuljon. Hogy lélegzetét uralni tudja, vagyis hogy lelkének örvénylő álmait megfékezze, és mennybe menjen – ménbe mennyen - m-én-be térjen, magas énjébe térjen… magyarul, vagy még magyarabbul: tudata hatókörét emelje.

Csak látszat a test elhagyása.

Amikor egy lény ő-szinte szeretettel elmorzsolja kiléleg(k)zésében a testet és szétszórja anyaföld ölében, minden porszemében tudatosan jelen van. Amikor a lélek tudatos, a bomló test illatos és szép. Mert az egészség az, ami él, él, él, AZUTÁN is… Azután, ami egy ragyogó élmény a léleknek. Meghalni.

Óhh és ez is csak egy kis szösszenet volt, amit forró nyári szellő fújt szemembe egy pitypangról.

Készítette Vass Lajos, azaz én: Lény-madár-istenség