Ahogy én sem. A szabad verseny által generált kizsákmányoló életmód túlhajszol egész társadalmakat, ami végül a gazdagok uralmához, a plutokráciához vezet, mely egyik formája a demokrácia, másik formája a diktatúra. De nincs mit szépíteni a szavakon, avagy kifejezéseken, mindkettő a rabszolgatartásra épül.
Amerikában, mint régen Rómában, érvényesül a kenyeret és cirkuszt a népnek elv, mára természetesen kenyér nélkül, lakás nélkül, gyógyellátás nélkül. De legalább van nekik fegyverük, hitelük, és rengeteg filmjük. Természetesen ennyi se lenne, ha Kína nem adott volna nekik egy baráti kölcsönt, de ez már egy másik történet.
 |
| http://www.sccs.swarthmore.edu/users/06/adem/pictures/absolut/images/absolut%20capitalism.jpg |
Sajnos kis hazánkban sem hajlandóak a multinacionális cégek megfelelő adót fizetni. Folyamatosan kizsákmányolnak, mely megugrasztja a közüzemi számlákat és az élelmiszerárakat, ehhez természetesen a média is asszisztál, néma cinkosként. A korábbi üzenetük a fogyasztásra, teljesen megbukott. Az embereknek elfogyott a pénze és a hitelkerete. Lassan nem lesz mit elvenni és akkor új rendszer lép érvénybe, az adósrabszolgaság intézménye. Mert nincs új a nap alatt, sok sok nemzedék élt már e földön és bizonyos motívumok újra és újra megjelennek. Eztán se lesz ez másképp.
Mindenkinek csak ajánlani tudom Michael Moore dokumentumfilmjét, a Kapitalizmus: Szeretem-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése