Áramlat élmény

Az áramlat fura dolog. Sodor, mozgást biztosít és elégedettséggel tölti el az embert, mert mindenképpen valamilyen alkotó, avagy teljes figyelemmel kísért tevékenységbe húzza bele átélőjét.

A cselekvés jutalma nem marad el. Az éntudat teljesen kikapcsol az áramlás közben. Csak a teljes figyelem kontroll számít és az adott feladat, ami lehet bármi, ami valamilyen szinten és formában kihívás. A lényeg az, hogy új készségek születnek és az éntudat visszatérésekkor megerősödik.

Tehát a teljes kapcsolódás hiánya a szellem és test között fura metamorfózist eredményez. Boldogságérzetet ad. Érdekes az is, amikor élvezünk valamit az idő gyorsabban telik. Ez azért van, mert az ember jobban elszakad magától, a tér és idő helyzetétől. Hasonló ez, mint az álomélmény, egy perc alatt egy egész űreposz  lejátszódhat a maga teljességében, ami folyamatos áramlásba tartja átélőjét, nincs ideje elmerengeni a dolgokon, mert sebesen folyik keresztül az ember szemén az álomanyag, és az én tudat kikapcsolódik.

http://farm1.staticflickr.com/196/481406622_c3489458a7_z.jpg

A lényeg még is az, hogy megfelelően használjuk az áramlást. Tudjuk be és kikapcsolni az éntudatunkat, tudjuk gyorsítani és lassítani időérzetünket, így minden világban megtaláljuk a helyünk és könnyebben átjárhatóvá válnak ezen szellemi dimenziók.

Míg a való életben a boldogságot az éntudat elvesztése okozza, addig a tükör világban (álom) az éntudat visszatérése a döntő, hogy aztán visszatérve a valóságba újra elvesszünk abban. A képességeinket az állandó váltakozással tudjuk növelni, feltöltekezve mindeközben.

Az éntudat elvesztése természetesen nem azt jelenti, hogy legyünk merev hülyék és bábok. Hanem tudjunk elszakadni a gondoktól, és jobban éljünk azzal a figyelem nevezetű dologgal. Zárjunk ki más dolgokat, míg egy adott feladatot elvégzünk. Áramoljunk abban. Akár kocsiszerelésről van szó, akár egy könyv olvasásáról, játékról, viccelődésről, sziklamászásról vagy bármilyen cselekvésről minden adott az élmény átélésére.

Ebből következően az éntudat visszatérése azt jelenti, hogy tudjunk önmagunkra nézni a tevékenységek közben, használjuk az idő és tér érzékelésünket, hagyjuk, hogy a szellemünk figyeljen másra is, csapódjon a gondolatunk mint ahogy általában szokott.

A tevékenység öröme az öröm, és a tevékenység cél. A tevékenységnek kell folyamatosnak lennie, így lesz annak célja. A tevékenység következményein meg ráér az ember rágódni az álomvilágban, az amúgy is oda való. Mert, ahogy észrevettem a legtöbb sikeres történés figyelemmel született és nem túl agyalással.

Ez a lényege az áramlásnak, merjünk biztosak lenni a bizonytalanban, és persze legyünk bizonytalanok, a biztosban. De vigyázzunk a folyamatokkal, mert ami kiszámíthatóvá válik az lehetőségtelen, és abban nincs se fejlődés, se öröm.

Bardo Thodol - Élet és halál között lebegve a köztes térben

A buddhista és más keleti tanok szerint a halál után és az újraszületés között, egy olyan állapotban leledzünk, melyet mennybéli, avagy pokolbéli illúziónk töltenek be, attól függően milyen gondolatok és cselekedetek határozták meg földi életünket. Sőt, mindenkinek hite szerint jelennek meg ezen képzetek, a keresztények valószínűleg angyalokat és démonokat látnak, míg vallásokat ellenzők, reális-irreális képeket alkotnak tudatukkal. A köztes tér illúzió világából fel kell tehát ébredni, különben a szexuális képzetek és a vágy újra testet öltésre készteti a lelket és beleszületik valamely minőségű világnak anyaölébe.

A nagy kérdés az, hogy hogyan tud az egyszeri ember felébredni ebből az állapotból, honnan tudhatom, hogy most jelenleg nem egy olyan helyen tartózkodok-e, mely saját képzeleteimből épül fel, mint amilyen az ember álomvilága? A válasz egyszerű, szerencse és nem tudni.

Ezt a köztes világot amúgy bardonak nevezik. A tibeti hagyományokban ezért gyakori, hogy az elhunyt mellett egy láma kíséri annak szellemét, hogy felismerje saját illúzióit, ugyanis a halott még jó pár napig kötve van a testéhez, minőségben úgy „él” mintha meg se halt volna, hallja és érzékeli a földi dolgokat is.

http://kjksm.com/works/itself/img/printing/photo01.jpg

A tanítások szerves lényege, hogy az illúzió felismerése minden világban lehetséges, sok-sok világon vezet keresztül az út, egészen a Nirvanáig, az Ürességig, amely nem üresség, hanem szabadság. Addig sok-sok világot be tud járni a lélek, fokozatosan felismerve a látszatot. Vannak világok, ahol a látszatok keverednek, ilyen a mi világunk is a megszámlálhatatlanul sok lélekkel és van a köztes állapot, ahol egyedül van az ember, illúzióinak köszönhetően isteni teremtő és képzelőerővel.

De nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy minden csak jelenség, ami mulandó, elképzelt, irreális és tudat nélkül ezek nem is létezhetnek. Úgy tudnám a legkönnyebben elmagyarázni, hogy míg az ember nem lép be egy üres szobába, ahol csak egy asztal van és egy váza, addig az az asztal és az a váza nem is létezik, mert addig még nem érzékelte és látta azokat senki.

Tehát a lényeg a nem-valóság felismerése (mint a Mátrix című filmben is, amelyben a világ nem valós). Ezért fontos a gondolatok milyensége, és azok kordában tartása, ami sokszor teljesen lehetetlen feladat, főleg az állatias tulajdonsággal rendelkező embereknek, köztük nekem is. Ne érezze persze magát senki kirekesztve, nagy százalékunk ilyen. Földhöz ragadtan vágyakozunk. Ami nem baj, mert a bűn is csak egy illúzió.

Ám amit most gondolsz, a következő életedet formálja, a holnapot.