Ma a félelemről
szeretnék írni. Úgy gondoltam ez is annyira általános, hogy
napokat lehetne erről a témáról beszélni. Főleg vasárnap, egy laza
ebédet követően, az utolsó nyári napsütéses órák idejében.
Maga a fél-elem, egy
olyan dolog, mely folyamatosan felez le dolgokat. Mikor megjelenik a
fejünkben, elkezd hatni a szívünkre is.
Olyan érzés ez, mintha
fázna belül minden. Talán remegünk is. Közben jönnek az
illúziók, a képzetek, árnyak. A felező erő folyamatos
táplálása, mely gyengít bennünk minden racionalitást, minden
reményt, minden elképzelést átvett minket a túlsó partra, a
negatívitás pusztítóan sötét és hideg vermébe, ahol vadállati
félelemmel hadonászunk a minket kísértő lények kántálásának
közepette.
A félelmet érzünk
akkor is, ha a másik fél tőlünk. Azt hisszük a sajátunk, de
nem. A másik embertől el lehet kapni, mondhatni ragályos. Végül
is az őrület egyik fajtája és nem alapösztön, ami a túléléshez
kell. Túlélni olyan világban szokás, ahol az élet állandó
küzdés, vagy megalkuvás az erősebbel szemben. Csak az anyagra
képes hatni ez a fajta érzés, mert csak az képes feleződni,
mert nem teljes, hanem folyamatosan változó. Sebezhető.
 |
| http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/254956_215598161793867_1128138_n.jpg |
Félelmet tehát lehet
invokálni, behívni, idézni, ha úgy tetszik, de a szó pontosabb
jelentésében, segítséget kérni. Könnyen. Az alap ősi félelem
a sötéttől, a fény hiányától benne van az emberben, de hasznot
is lehet belőle húzni. Ha úgy tetszik, kihúzhatjuk magunkat a
kútból. Ami megjelenik a saját akaratunkból az le is győzhető.
Kivéve, ha ez kimerül az állandó panaszkodásban az élet dolgait
illetően, vagy feleslegesen aggódunk előre egy napot, mikor az még
meg sem történt.
Szembe kell a félelmekkel
szállni és megpróbálni elhessegetni. Igyekszem én is ezt tenni.
Főleg vasárnap délután, mikor megint lezárul egy hét. A hétfő
mindig új kihívásokat hoz. Új félelmeket állít az ember elé,
de új lehetőségeket is, hogy még erősebbek legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése