Tarot analógiák: Csillagfény

Mai elmélkedő bejegyzésemben, a tizenhetes tarot kártyalapról fogok írni. Véletlen az egész, nem szándékos húzás eredménye. Az ihlet ennek az egésznek a forrása, illetve egy jó barátom figyelmeztetett, folytatnom kellene a Tarot sorozatot. Na és persze a sötétség is kedvez egy csillag fényének, nappal nehezebben megy a megfigyelés. Éjnek évadján jobban láthatóvá válik az irány, a földről nézve, felfelé tekintve az alagút vége.

Mikor időm engedi és hangulatomnál vagyok, gyakran felnézek az égre tiszta időben és nézem a csillagokat. Jelet várok, vagy csak nosztalgiázok, vagy éppen nem gondolok semmire, csak átfut rajtam egy érzés. Az érzés többnyire az, hogy emberként hidat alkotok ég s föld között. Úgy érzem a csillagok felé árad a szellemem. Nem zavarhatja meg semmi, mert minden határon túl haladok és annál is tovább. Nem véletlen, hogy a Nagy Arkánum Csillag, a Vízöntő alá tartozik.

A kiáradás végső oka, a Csillaggal való összeolvadás. A vágy arra, hogy megérintse az ember a „napot”. Ez a hétköznapi életre vonatkozóan azt jelenti, hogy a hétköznapiság magasabb szintre emelkedik. Elkezdünk nagyon erősen a jövő felé indulni, és az égbolton lévő fénylő pont, mint világítótorony vezeti életünk hajóját. A távolságot a kiáradás győzi le, önmagunkat pedig a csillaggal való összeolvadás. De mondhatom azt is, a tisztán látás tudománya a megoldás, amelynek eléréséhez homály kell és sötétség, amint a bevezetőben is írtam.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn2/971084_423605357738847_262051323_n.jpg

Tudatosság és fantázia. Alázat és áhítat. Messze látás képessége. Ezek mindig kelleni fognak egy cél eléréséhez, míg világ a világ. Ezek nélkül nem megy.

Persze, az égen sok millió csillag létezik, és minden emberhez tartozik egy, melynek fénye kíséri őt egészen addig a jászolig, mígnem újra meg nem születik...önmagából. Ez által esik át az ember a belső metamorfózison, a csillag elérése jelképezi tehát az újjászületést.

A Crowley -féle lapon egy karcsú, meztelen nő található, aki vizet önt. Ezt azt hiszem nem kell túl magyarázni. A kapcsolatot jelöli, a kisugárzást, kiáramlást, energiát. Ezért is választottam ezt a képet a bejegyzésemhez, mert a nő meztelen, vagyis majdnem meztelen. S bár nem önt vizet, de tetszik a haja.

Zárásként, csillagos éjjeleket!

"én egy veled vándorló csillag vagyok , és a mélységekből ragyogok fel" (Dietericht)

Bardo Thodol - Élet és halál között lebegve a köztes térben

A buddhista és más keleti tanok szerint a halál után és az újraszületés között, egy olyan állapotban leledzünk, melyet mennybéli, avagy pokolbéli illúziónk töltenek be, attól függően milyen gondolatok és cselekedetek határozták meg földi életünket. Sőt, mindenkinek hite szerint jelennek meg ezen képzetek, a keresztények valószínűleg angyalokat és démonokat látnak, míg vallásokat ellenzők, reális-irreális képeket alkotnak tudatukkal. A köztes tér illúzió világából fel kell tehát ébredni, különben a szexuális képzetek és a vágy újra testet öltésre készteti a lelket és beleszületik valamely minőségű világnak anyaölébe.

A nagy kérdés az, hogy hogyan tud az egyszeri ember felébredni ebből az állapotból, honnan tudhatom, hogy most jelenleg nem egy olyan helyen tartózkodok-e, mely saját képzeleteimből épül fel, mint amilyen az ember álomvilága? A válasz egyszerű, szerencse és nem tudni.

Ezt a köztes világot amúgy bardonak nevezik. A tibeti hagyományokban ezért gyakori, hogy az elhunyt mellett egy láma kíséri annak szellemét, hogy felismerje saját illúzióit, ugyanis a halott még jó pár napig kötve van a testéhez, minőségben úgy „él” mintha meg se halt volna, hallja és érzékeli a földi dolgokat is.

http://kjksm.com/works/itself/img/printing/photo01.jpg

A tanítások szerves lényege, hogy az illúzió felismerése minden világban lehetséges, sok-sok világon vezet keresztül az út, egészen a Nirvanáig, az Ürességig, amely nem üresség, hanem szabadság. Addig sok-sok világot be tud járni a lélek, fokozatosan felismerve a látszatot. Vannak világok, ahol a látszatok keverednek, ilyen a mi világunk is a megszámlálhatatlanul sok lélekkel és van a köztes állapot, ahol egyedül van az ember, illúzióinak köszönhetően isteni teremtő és képzelőerővel.

De nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy minden csak jelenség, ami mulandó, elképzelt, irreális és tudat nélkül ezek nem is létezhetnek. Úgy tudnám a legkönnyebben elmagyarázni, hogy míg az ember nem lép be egy üres szobába, ahol csak egy asztal van és egy váza, addig az az asztal és az a váza nem is létezik, mert addig még nem érzékelte és látta azokat senki.

Tehát a lényeg a nem-valóság felismerése (mint a Mátrix című filmben is, amelyben a világ nem valós). Ezért fontos a gondolatok milyensége, és azok kordában tartása, ami sokszor teljesen lehetetlen feladat, főleg az állatias tulajdonsággal rendelkező embereknek, köztük nekem is. Ne érezze persze magát senki kirekesztve, nagy százalékunk ilyen. Földhöz ragadtan vágyakozunk. Ami nem baj, mert a bűn is csak egy illúzió.

Ám amit most gondolsz, a következő életedet formálja, a holnapot.