Megfog a dalom

Az emberek mindig időhöz kötik a változást. Elhatározzák, hogy a jövő év másabb lesz, vagy jövő hónap, vagy jövő hét, vagy holnap, vagy akár a következő perc.

Az igazi változás azonban mindig pillanathoz kötött, mikor összesűrűsödik minden élmény, s egy hatalmas lélegzetvétel alatt az ember dönt. Azt mondja elég volt. Egy pillanatra megérinti az átalakulás lehetősége, megéli a jövőt.

De azonban el is képzeli azt. Megteremti magának a világot, megijed és visszakozik. Hiszen még van ideje erre. Újra be kerül a térbe, újra a környezetére figyel és nem magára. Azt hiszi megint, hogy a környezetétől függ, holott a környezete függ tőle.

Minden az egyénből indul ki, az érzések is. De jönnek persze embertársainktól is a hatások, de ha valamit befogunk, azt irányítani is tudjuk. Minden elnyomható, avagy megteremthető. Csak nem szabad elkábulni. S ebben a világban rengeteg irányból jönnek a kábító hatások, vagy a rosszul értelmezett jelek, amik igazából nem is rosszul értelmezettek, csak nem kezeljük jól, nem rakjuk a helyére azokat . Rosszul bánunk gondolattal, szóval és cselekedettel, ami kihat a másnapra. Azaz részegen énekelünk össze-vissza, s csodálkozunk, ha másnap visszahalljuk.

http://meldenius.files.wordpress.com/2012/07/2011-01-21-2318-53_edited.jpeg

A fogadalom nem más, mint egy hang, ami hatni akar. Meg akarja fogni azt, amire vágyik. Mindenképpen irányított. Elhatározásból születik és erős akarattal működik. A dal megérinti az álomanyagot, és felépül az új világ. Mindenkinek van dala és mindenki fogni kíván.

Alap mágikus aktus, olyan, mint az átok. Táplálni kell. Az átok gyorsabban hat, de a fogadalom sok kicsiből rakódik össze, és kis csermelyként alakul ki belőle a tó.

A fogadalom természetesen mindig anyagi dolgok felé irányul, legtöbb esetben. Itt arra gondolok, hogy nem az egyetemes, isteni rend mizériához, hanem ez is egy „fegyver”, egy erősítő bónusz, ha sikeresen használja az ember. Így a világ élhetőbb és változatosabb. A szűklátókörűség megszűnik és az össze-vissza csónakázás az élet útvesztőjében elviselhetőbbé s könnyebben kezelhetőbbé teszi a csalódásokat és a fájdalmat, de az örömöket is. Az ember olyan lesz, mint a víz. Kitölt, alakít, ha kell rombol, ha kell életet fakaszt.

Csak nem szabad üressé válni. A dalnak mindig szólnia kell, az tartja vissza odaátról a szörnyeket.

Fogjon tehát a dalom.