A Teremtés válsága

Manapság egyre jobban erőltetik a válságot, magát mint szót, belemantrázták az emberek agyába az elmúlt évek során. Amúgy pusztán logikai alapon szeretném felvázolni, hogy nagyjából mit is jelenthet a válság, ezen belül a teremtés válsága.

Minden megy valamilyen fajta irányba. Mikor elég tér, mennyiség és információ éri a folyamatot nyilvánvalóan az adott dolog minősége is megváltozik. Vál valamivé. Válság alatt van. Peremvidéken, ami jellemzi a jelenét, nem tud kitörni a múlt csapdájából és idegesíti a jövője, mert még nem létezik, csak nyilvánvalóan lesz. Olyan ez, mint egy szakítás. Kapaszkodik egy olyan dologba a világ, aminek értelme már nincsen és a múlt csalóka szeretete elhomályosítja a jövőbe vetett hitet, és tagadja azt az állapotot, hogy a változás folyamatos és jó. Minden változik. Ez a lényeg. Az életünk kicsiben és nagyban hasonlatos ahhoz a folyóhoz, amelyben mi vagyunk a halak. A változás irányít minket, s döntéseink teszik ezt elviselhetővé és könnyebbé, hogy végül eljuthassunk az öbölbe.

http://farm3.staticflickr.com/2492/4189341073_edc135dde9_z.jpg

A kérdés az, hogy akkor a teremtés miért van válságban. Úgy érzem rajtunk keresztül a Teremtő erő munkálkodik és ez egy oda-vissza játék. Mi egy tőn teremtünk, mint egy szőlőfürt, amin mi vagyunk a szőlőszemek. Ez a tő is változik, lényege a változás, a változás állandósága. Igen, teológusok azt szokták mondani, Isten nem mosolyog, mert akkor változna, neki állandónak kell lennie. Nos, állandósága pont a folyamatos változásban rejlik, azon keresztül a mi emberi lényegünk is. A folyton bekövetkező személyes és globális válságok, csak egy újfajta útra terelnek minket, amely teljesebb, nagyobb szőlőszemekké neveli és alakítja lényünket.

Ebbe semmilyen háttérhatalom és rossz szándékú erő nem tehet kárt, maximum felgyorsíthatja. Ha részletekben mégis tragédiaként éljük meg, egy tágabb nézőpontból színtiszta haszon, melynél jobb dolgot ember nem is kívánhat magának.