Nagyon jó baráti köröm
van, akik néha olvassák ezt a blogot, szóval annyira nem nyalizok.
Igaz, néha, de elolvassák. Na szóval, velük élmény szórakozni.
El lehet velük jutni egészen nagy magasságokig és mélységekig,
ami szükséges egy nagyon jó révüléshez. Eszközökben nem
válogatunk, szerencsére nem vagyunk betokosodva. Mondták, jó
lenne ha írnék néha sztorikat azokból a kalandokból és
élményekből amit közösen, vagy egymással, avagy egymás nélkül
átéltünk. De sajnos nem emlékszem semmire. Ehehe. Na jó. Ez
nincs teljesen így, csak olyan sok információ ért az elmúlt
időszakokban, hogy az én pedáns elmémben rendet, azaz rendszert
alkotni elég nehéz. De igyekszem most már konkrét dolgokat is
megosztani, amit a jónak az ízlése és a jogtudomány nem tilt.
Úgy érzem szellemileg
és érzelemtudatosan egész jó évet zártam, de persze nem
magamról akarok beszélni. Igaz, az én blogom, és beszélhetnék
személyes tapasztalásokról is akár, még többet. Illetve, el se
múlt az év, elég pofátlan dolog évet zárni. De a kínaiknál is
máskor van vége, szóval megengedem lényemnek azt a luxust, hogy most október 17. a zárás, megelőlegezve így magam
népcsoporttá s kultúrává válásának lehetőségét.
Szóval este buli lesz.
Pezsgővel és egyéb alkoholtartalmú italokkal és egyéb bódításra
alkalmas dolgokról mindenki maga gondoskodjon. Kinek-minek ízlés
szerint. Igen, nálunk sok minek is előfordul, de ez teszi teljessé
az összképet. A minekek nem emberek, hanem érzés szellemek, akik
ide oda szállnak a fejünkben s segítik, avagy gátolják a
hangulatot. Szerencsére többnyire segítik. De azért nálunk is
előfordul, hogy valaki minek erőt áraszt magából, nem hallgatva
az egyetemes lebegés dalára, amit dorbézoló őseink tanítottak
meg. Mert, hogy ez öröklődik, csak szüleink, nagyszüleink
elnyomták magukban a dalt. Már, csak a mi dallamainkat képesek
kritizálni. Hívjuk őket egyszerűen a továbbiakban csak füldugasz
manóknak.
 |
| http://sphotos-b.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/61143_10151265914932755_693539855_n.jpg |
Sámán szemmel nézve,
bár nem vagyok az, megvannak a minek erő állataim, és aktívan
működik kísérőszellemem is, aki óvja az utamat. Eddig minden
nagyobb bajt sikeresen elkerültem, avagy kilábaltam belőle. Ez
igaz a többiekre is, általában a közös szellem erősebb, nem is
akarom ezt túlragozni. Igazából csak azért említettem meg, hogy
meglegyen az elképzelt karakter. Már ami a szavak mennyiségét
illeti. Amúgy nálunk karakterekből sincs hiány. Kitalálni se
lehetne jobbakat.
Ahogy érezzük a hét,
pontosabban a napok múlását, úgy árad egyre jobban szét a vér
testünkben, úgy csendül fel egyre hangosabban az erő dala, mely
hív minket a révülés felé, hogy elfeledkezzünk határainkról,
és határtalanná tegyük önmagunk. Ez nekem szinte mindig sikerül,
a többieknek is azért. Neveket nem említek, mert mi van, ha
tényleg olvassák. Igen, Rád gondoltam, meg Rád is.
Aki a tudatát képes
megváltoztatni, akár segítséggel, akár nem, az életét is
képes, akár segítséggel, avagy akár nem. Szóval ez egyfajta
mentális tréning. A minekek erejének uralása, egy jobb és
teljesebb élet kialakítása okozatán. Ha megváltozott
tudatállapotban tudod uralni a cselekedeteidet, valós
tudatállapotban már igazán pofon egyszerű. Ezért a gyakorlás,
avagy a tréning elengedhetetlen a jellemfejlődés szempontjából.
De igazából nem is
erről akartam írni, hanem a mókus sámánokról. De ez egy másik
alkalommal fog megtörténni, ahogy az elmúlt időszak vicces
élményeinek leírása is. Ez csak egy bevezető őrület volt...hol
nem volt.
Addig is a kedves olvasó
gyakorolja a minekek erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése