Tarot analógiák – Az Ördög dallama

Nos, úgy gondolom indítok egy sorozatot a tarotról. Első sorban a Nagy Arkánum lapjaiból szándékszom összeállítani egy gyűjteményt. Nehéz dolgom lesz, mert nem szeretek ismételni, ha nem muszáj. De mivel rájöttem, hogy írásaim nagy része kapcsolódik a tarot misztikus beavatási elvéhez, ezért fontos újra és újra elővennem azokat a szimbólumokat, ami minden ember tudatalattijából visszakacsint a saját, személyes életére.

A tarot a tudatalatti legrejtettebb mélységeibe kalauzolja el használóját. Ezért a kártya üzeneteit nem szabad félvállról venni, főleg, ha az emberben megpendít valamit. Egy dallamot, amivel együtt éppen mozog.

A mai nap az Ördögöt húztam. Úgy tűnik van vele dolgom, és ez korábbi cikkeimhez is szorosan kapcsolódik. Arra buzdítalak kedves olvasóm, keresd meg ezeket s teljesebb lesz a kép.

Ha megszáll az ősi démon, avagy nyitsz egy sötétebb dolog felé, akarva-akaratlanul olyan élmények érnek, ami különös peremvidékre sodor. Minden a sötétebbik szemszögből fog tűnni. A teremtő energiából rontó, romboló, a nagy szerelemből, vagy szexualitásból gyilkos, uralkodni vágyó kéj, az igazságból bosszú, a mértékből mértéktelenség, a bölcs erőből elnyomni vágyás válik.

http://fc04.deviantart.net/fs6/i/2005/049/2/0/Devil_Tarot_Card_by_hexxxer.jpg

Az Ördög XV. számú tarot lapján a Bakfejű Sátán lelhető, a maga torz valóságában, rendezetlenül. Mivel ez az alak a kísértő érzékiség jelképe, fel kell tenni a kérdést, ura vagy e az életednek, vagy a függés vezet utadon. Behódolsz-e, vagy meghódítod saját elfoglalt, igazi területeid. Ahogy korábban olvastam, mindenfajta önmagunk irányuló romboló agresszió, valamilyen kielégíthetetlen hiányunkból fakad. Nos, az ember nem kaphat meg mindent, amit szeretne, ezzel sajnos én is tisztában vagyok. De fel kell ismernünk azokat a tapasztalásokat, amik viszont várnak ránk, ha nem emészt fel a folyamatos harc a sötétebbik énnel, magával az ördöggel. Lucifer is lebukott nagyravágyása, és egoizmusa miatt, ez vár a rossz szellemmel „cimboráló” emberre is.

A kudarc fel nem dolgozása hívja be leghamarabb az ördögöt és késztet az önpusztító tevékenységre. A magasabb minőségű ördögjellem, hasonlatossá válik saját démonához. Kéjsóvár megszálló lesz, aki nem tart tiszteletben senkit és semmit.

A megoldás nem más, mint felismerni és szembenézni árnyékos oldalunkkal. A belátás fél siker. Harcolni nem szabad, mert ezzel csak a másikat táplálod. Egyesülni kell és elfogadni a másik aspektusunk, ami nehéz feladat. De amit nem etetnek, az egy idő után elhal.

Minden visszafordítható kellő humorral, a szabadságra való törekvéssel, felismerve azt, mi korlátol és azzal, hogy kijelented magadnak, mire is van igazán szükséged. Nemes szerelemre, vagy kéjes érzékiségre, ami csak ideig óráig elégít ki.

A cikkemet most is egy idézettel zárnám:

Tőlünk függ minden, csak akarjunk!

Széchenyi István

Az ördög a részletekben lakozik....

….mert máshol nem tud létezni.

Gnosztikus elgondolás az, hogy Lucifer, a Fényhozó teremtette Földünket s magát az anyagi világot. Ha ebből indulok ki, s nem veszem alapul a többi dogmatikus elképzelést, melyet ókori és középkori misztikusok dolgoztak ki az évek alatt, akkor egy egészen új irányvonalat vagyok képes megalkotni. Mert a filozófiai áramlatok nem állnak meg, gondolatok, eszmék és új történetek születnek nap, mint nap.

Pusztán egy újabb elméletem, de tegyük fel:

A világ a sötétségből született. Mikor öntudatra ébredt az a valami, ami mindig is mozgásban volt, meghasonlott önmagával. Meghasonlott, mert önmagában hordozta jelenlegi világunkat, amolyan tudatalattiként. Látta, mi történik, mindent egyszerre tapasztalt. Káoszként létezett, de szüksége volt egyfajta rendre, amely minden káoszban, avagy válságban élő embernek vágya, hogy önmagán túlnőjön s ne hatalmasodjon el rajta az őrület. Ehhez szükség van őszinteségre is, amihez viszont el kell vetni a bonyolult struktúrákat, a kósza álomképzeteket, az ide-oda csapongó gondolatokat és tömény sóvárgásokat. Le kell egyszerűsödni. A káosz okos, ravasz, bonyolult és kiszámíthatatlan. A rend egyszerű s józan.

A rend sosem akar uralkodni, hiszen nem kell uralkodnia önmagán, szinte nem is kerül energiába. A káosz ezzel szemben folyamatosan azt akarja elérni, hogy mozgásban legyen, mert megzabolázhatatlan, mély s sötét.

http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/312452_327221534059813_1950160639_n.jpg

A mai emberre is jellemző ez, aki elég sokat fektet bele dolgokba, hajszol és nem állandósul, az képes belezuhanni abba a bizonyos mély kútba. Ebből a kútból persze nem lehet egy könnyen kimászni, mert a sötétség egyik legfőbb jellemzője, hogy kedvez az álmoknak. S az álmok egy idő után felemésztik az embert, ahonnan már nincs kiút. Azt mondják mindenhonnan vissza lehet térni, nos szerintem nem így van. Ha valaki arra a bizonyos helyre kerül, amit Seolnak neveznek egyes kultúrák, akkor beleolvad, a nagy Sötétségbe, az Örök Álmok Asztrális Útvesztőjébe, a Folyamatos Életekbe. Ki öntudatlanul, ki eléggé tudatosan. A tudat megőrzéséhez is éberség kell.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252050_327055347409765_1761986752_n.jpg

Ébernek lenni természetesen nem jelenti azt, hogy jól cselekszik az ember. Az éberség nem jelent egyebet, hogy amelyik minőségben használják azt, annál inkább felismeri az ember a minőség szabályait és varázskezeivel ügyesebben tudja mozgatni a szálakat.

Akár a káoszt, akár a rendet választja is az ember, eljuthat egy bizonyos szintre. Lehet szellem, lehet angyal, de akár lehet a Teremtő Sötétség is. Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó.

Isten voltam, de emberré zuhantam, de újra Isten lettem s megteremtettem a lehetőséget, hogy emberként álmodjak a káoszban, vagy éljek a rendben.....és így tovább.

Novella a hasonmásról

Anton Kristofer vagyok, vagyis voltam egykoron. Egészen addig, amíg nem találkoztam vele. Hol is kezdjem a történetet? Nem tudom, ennek igazán sose volt eleje és sosem lesz vége. Ám azért megpróbálom.

Úgy pár évvel ezelőtt kezdődött az egész. Az az este teljesen átlagosan indult. Hazaérkeztem a munkából, vacsoráztam és közben a híreket böngésztem a laptopomon. Megjegyzem, ez még most is érdekes számomra, olyan kis hétköznapi rutin dolgokra olyan élesen emlékszik az ember, de ha valami igazán fontost szeretnénk előhozni, akkor bizony elég mélyre kell ásni. S minél mélyebbre ásunk, annál inkább romlik az információ, képzeletünk becsap minket és meg nem történt dolgokat is hozzáillesztünk múltunkhoz.

Folytatva történetem, akkoriban nem voltam túl vidám, sehogy sem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan azt elterveztem. A munkával kapcsolatos és magánéleti problémák eléggé leterhelték húszas évei vége felé járó elmémet. Többnyire zavarodott voltam, és szinte már olyan kényszerképzeteim támadtak, ami sok személyes kapcsolatomat tönkretette. Álmaim viharosak voltak és különösen furcsák. Képzeletbeli helyeken jártam, képzeletbeli lényekkel beszélgettem, vagy harcoltam. De eléggé sokat is menekültem, ami így ennyi idő távlatából teljesen érthető.

http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/396645_424919204240180_479485428_n.jpg

Nos, az éjszaka történt az egész. A redőnyök teljesen le voltak húzva, csak a Hold vakítóan sápadt fénye szűrődött be a réseken keresztül. Kinyitottam a szemem, pedig nem volt semmilyen álmom, egyszerűen csak felébredtem. A szomjúság miatt. Gondoltam, kimegyek inni, de valamiért nem mertem kiszállni az ágyból. Egy árnyékra lettem figyelmes, ami az elég sötét szobában is feltűnő volt. Egy görnyedt alakot formált, aminek a fejformája egyenesen rám szegeződött. Elkezdtem rettegni, azaz igazi állati félelem lett rajtam úrrá. Azt hittem csak képzelődöm. De ekkor az a sötét valami elvált a faltól és felém kúszott. Eközben magamon olyan nyomást éreztem, ami arra kényszerített, hogy a hátamon fekve a plafonra irányítsa figyelmem. Okkal, mert az éjjelnél és éjjelebb lény fölém szállt, és füst állagú anyaga kezdett még emberibb formát felvenni. Ahogy az arcába néztem, egy ismerős tekintett rám, akit mindennap látok akarva, vagy akaratlanul. Az én ábrázatom volt az, de feketébb az olajnál is, mégis jól kivehető volt minden részlet. A szem, az orr, az apró kis gödrök és ráncok.

Aztán megszólalt :

-Hívtál. -

Ekkor teljesen elmúlt minden félelmem, és hihetetlen nyugalom szállt rám. Meglepő volt ez számomra ilyen élmény közepette, de fel is bátorított, ezért megszólaltam:

-Ki vagy? Mit akarsz?

-Egy jó barát.-válaszolta mosolyogva, aztán folytatta:-Figyelemmel kísérlek gyerekkorod óta. Jobban ismerlek téged, mint te önmagad. Látom minden vágyad, minden gondolatod, minden percedet, most és a jövőben is. Terveim vannak veled, és hívásod miatt engedélyt kaptam tőle, hogy megjelenhessek előtted.

-De hiszen nem hívtalak, és kitől kaptál engedélyt?-kérdeztem, majd az így felelt:

-Nincs neve, mégis mindenütt ott van. Atyámnak nevezem őt.

-Te egy angyal vagy. Méghozzá bukott. Talán maga az ördög.- meglepődtem gyors válaszomon, de hihetetlenül éber voltam, minden tudásom, emlékem és tapasztalatom könnyedén szóvá vált az ajkamon.

-Részben igaz, de elmesélem a történetem. Fellázadtam Isten ellen, mert nem akartam szolgálni az embert. Számomra alantasak és azok is maradnak. De te ezt a mesét ismered. Ám azt nem, hogy volt egy másfajta büntetésem is. Teremtőnk alkotott egy emberi lelket, aki ugyanazt érzi, mint én. Hozzám hasonlatos, ahogy ő hozzám. Ez az ember te vagy . Több millió éve vándorolsz s teszed a dolgod, ahogy én is. Egyek vagyunk, egy a vágyunk, egy a feladatunk. Egy a végzetünk. S ez a fátum, ami összeköt minket, tesz majd azzá, amilyen szerepet szánok neked. S amit te biztosan el fogsz fogadni. A benned rejlő csalódás és harag, amit elszenvedtél az évezredek alatt tesz alkalmassá arra, hogy azzá válj, amit mindig is szerettem volna. Mondhatjuk úgy, hogy megkedveltelek.

-Úgy érzem tudom mi ez a szerep.-válaszoltam.

-Ezt igennek veszem-mondta, majd belém szállt. Korok peregtek le a szemem előtt. Olyan történések, amiket nem éltem át. Egy lettem vele. S már én lebegtem ő fölötte. Ekkor mély álomba zuhantam.

Most éppen egy dombon állok. Körülöttem háború dúl. Elkezdődött a nagy összecsapás, egy új irányvonal reményében. A megváltásomban már nem reménykedem. Vállaltam ezt, és felelősséggel nézek elébe az utolsó ítéletnek. Szerepem talán ez volt, hogy bűnnel és gyűlölettel vezérelve felkeltsem a Magasságok figyelmét. Talán még jót is cselekedtem.

Vége

Faust Doktor és az Ördög, azaz a fekete mágusokról

Faust, egy német legenda főszereplője. Egy fiatal tudóst ábrázol, ki elégedetlen helyzetével és végső kétségbe esésében egyezséget köt az ördöggel.

Johann Georg Faust valóban létező személy volt, aki asztrológiát, alkímiát és okkult művészetet űzött a német reneszánsz idején. De egyes hivatkozások szerint, sok más alakja is volt, akiről formálódhatott a legenda. Egy dolog egyezett azonban közöttük, mindegyik felmerült alakot boszorkányság miatt üldöztek. Tehát a történet mely körbeöleli őt, nem véletlen. Egy sikeres férfit mutat be, aki elégedetlen addigi helyzetével és végső kétségbeesésében, vagy talán kíváncsiságából fakadóan egyezséget köt az Ördöggel.

Az alku időtartalma 24 év a feljegyzések szerint, ennyi idő áll rendelkezésére Faustnak, hogy kiélje minden hatalmát és gyönyörét az anyagi világban, míg az Ördög, Mefisztó magával nem ragadja a pokolba lelkét, saját szolgálatára. Egyes elképzelések szerint, nem a hatalom megszerzése indokolta Faust döntését, hanem egy lány szerelmének elérése hajtotta a gonosz igája alá.

http://e621.net/data/sample/49/ac/49ac8223309dea54026854a318a1b61a.jpg?1310416226

A reneszánsz ideje alatt, számos varázskönyv született, melyet Faustnak tulajdonítottak. Ebben leírja tapasztalatait és praktikáit, melyet megszerzett hatalmának és korábbi munkásságának köszönhetően megismert.

Általában a négy elem szellemeit idézte meg és állította saját szolgálatára. Mindegyik specifikus képességgel rendelkezett, mely lényegében kiterjesztette a mágus érzékeit. Távolba ható képessége így megsokszorozódott és területileg se határolta semmi. Képessé vált átkok és hatások továbbítására, teleportációra, jövőbelátásra, tárgyak és személyek felderítésére és sok más egyéb dologra.

Maga az idézés nagyon sokrétű volt. A körök és okkult jelek felvésését követően, mely által a mágus élővé tette a szimbólumokat, kísérte azt a szavak használata. Először a nyitó imát használt, elég érdekes módon, Isten hatalmát és Krisztus erejét is beleépítve, hogy biztosítsa magát a nem kívánatos behatásoktól. Aztán jött a könyörgés,ami maga az idézés, mely dolgot követett a kikérdezés (valóban az jelent-e meg, amit behívtak) és a lény feladatának kiszabása. Végül a távozás rituáléja, mely által elküldhető lett a szellem, lezárva ezzel a két világot.

Mivel Faust fekete mágiát használt, ezért életének és elméjének ereje is csökkenőben volt. Az állandó sötét örvénylés és jelenések, illetve az erő kordában tartása mind inkább nagyobb kihívások elé állította. Sok fekete mágus, ezért energiájának nagy részét önmagának életben tartására használta, nem riadva meg semmitől, az erkölcsiséget és emberi józanságot teljesen levetve. Akár életerőt is vett el más emberektől, rituális véráldozatok, vagy sima energia elszívás által. Emiatt keletkezett a legtöbb vámpírlegenda is az idők során. Manapság is találnak a régészek olyan sírokat, melyben a tetemet a település lakói súlyos kövekkel és karókkal szegeztek a földbe, félve a holt visszatérésétől. De persze a nagyobb fekete mágusok el se jutottak idáig, egyes tagjaik akár a mai napig kóborolhatnak a világban, egyes elképzelések szerint.

Írásomat egy idézettel zárnám, mely meghatározza minden fekete művész állapotát:

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör.

Johann Wolfgang von Goethe: Faust

Paktum az Ördöggel

Paktumot, azaz egyességet viszonylag sűrűn köt az ember. Akár önmagával, akár másokkal, de akár azzal a társadalommal is, amelyben él. Valamilyen haszon, vagy előny reményében kötelezettséget vállal, vagy cserébe ad valami olyasmit, amire a másik félnek szüksége van. Lássuk be tehát ez viszonylag gyakori. A mindennapi megalkuvás része minden egyes személy életének, ezt megszegni nem lehet, vagy nem ajánlott, mert a függőségi viszonyból nehéz az öntudatra ébredés, szárnyaszegetté és tanácstalanná válik az ember, ha kiesik abból a világból, melyért egyességet vállalt.

Ám most egy egészen másfajta paktumról kívánok beszélni, mely már évszázadok, sőt évezredek óta kísérti az ember szellemét, s ez nem más, mint az ördöggel való egyesség. Általánosan elfogadott tény, hogy a megkeresés az ember részéről történik, ő hívja be a házába a gonoszt, hogy olyan előnyökhöz jusson, amivel élete sikeresebbé válik, vágya elérhető lesz. Az emberi történelem nagyon sok példát említ, a sikeres idézésektől kezdve a legmagasabb szövetségig, mely bukott és ember között létrejöhet. A legtöbb persze fantazmagória vagy olyan őrület, mely hatalmába keríti azt, aki sötét dolgokkal foglalkozik. Ez persze érthető, de legtöbb esetben gondolati szinten törnek rá a próbálkozóra. A folyamatos súgások és természetellenes késztetések idővel a legkitartóbbakat is megtörik. Persze, aki tudatosan foglalkozik ilyenekkel, és felkészülten megy elé a dolgoknak, azoknak már könnyebb dolguk van, de persze cseppet sem veszélytelenül. Fennáll a lehetőség, hogy a végén ő maga is olyan lénnyé válik, melyet behív önmagába, a házába, vagy akárhova, ahol szeretné használni azt. 

http://siongchin.com/blog/wp-content/uploads/2010/04/WillCotton6.jpg

A démonok, hasonlóak az emberekhez, legalábbis egyediségüket és feladatukat tekintve. Számuk milliószor millió, a legkülönfélébb arccal és megjelenéssel. Felosztásukat tekintve szervezettek, erre utal a Biblia is, hiszen Jézus is megküzdött a Légióval, ami beszédes név, egyrészt utal harciasságukra, másrészt egyfajta hierarchiára, mely köztük uralkodik. Vannak közöttük hatalmasok és kevésbé hatalmasok. Vannak melyek az emberben laknak, de vannak olyanok is, akik a szelekben. Előfordulási helyük tehát teljesen változatos. Fő irányító részük, a bukott angyalok, kiket a mennyekből taszítottak le Mihály seregei. Másrészről ezen angyalok leszármazottai, akik már keveredtek az emberekkel, harmadrészt pedig azok az emberek, akik a sötétséget választották (természetesen ők vannak a legtöbben).

Paktumot kötni, többnyire bukott angyalokkal szoktak, vagy érdemes. Egyedül nekik van képességük arra, hogy hatalommal és adottságokkal ruházzák fel azokat, akik kapcsolatba lépnek velük. Természetesen kisebb dolgokért, kisebb démonokhoz is lehet fordulni. Ám előfordulnak olyan esetek is, mikor hatni akarnak a világtörténelemre vagy emberi sorsokra. Ilyenkor a bukottak keresik, vagy ajánlják fel szövetségüket az arra méltónak. A cseretárgy az ember esetében a lélek, azon belül is az örök szolgálat, bár olyan, hogy örökké nincs. Ezért ki lehet bújni, meg lehet szökni idővel ez alól, de az addig elkövetett bűnök annyira eltorzítják a lelket, hogy már nincs számára remény.

Egyességet kötni tehát nem ajánlott, mert az egy olyan út, mely nem a Fénybe vezet, hanem az anyag szellemi világába láncol.

Írásomat egy vers részlettel zárnám, mely a legkiválóbban kifejezi állapotukat:

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

Ady Endre

A rítus- The Rite

Megnéztem a filmet, a rítust. Mit is mondjak, mivel elfogult vagyok a témát illetően rögtön írhatnám azt is, hogy tetszett, de..

A mozit Mikael Hafström rendezte ( aki például az 1408 című filmért felel többek közt, illetve a Kisiklottak című alkotásért). A színészek közül Sir Anthony Hopkinst és Colin O'Donoghue-t említeném meg.

http://collider.com/wp-content/uploads/the_rite_movie_image_01.jpg

A történet adott. Az ördögűzésről szól, amihez adva van két pap, egy ifjú és egy annál jóval idősebb, illetve különböző megszállt emberek, esetek. Eddig teljesen sablonosnak mondható a sztori, kivétel nélkül minden ilyen típusú filmhez kell szerepeltetni minimum egy papot és minimum egy démont, vagy magát az Ördögöt.

De mi van, ha fiatal, kezdő diakónusunk (még pappá szentelés előtt) tele van bűnnel, nem érdekli az Egyház, sőt se az ördögben, se Istenben nem hisz? Ezt még spékeljük meg, egy elhivatott, kiöregedett, ám hatékony fortélyokkal küzdő pappal, aki mobiltelefonálás közben is képes a szent rítusra.

Ha nem nézem a logikai bukfenceket, avagy a mellékszálak felépítését, egészen jó kis mozit kapunk.

http://collider.com/wp-content/uploads/the_rite_movie_image_01.jpg

Teológiai értelemben nagyon jól bemutatja, miképpen küzd az Egyház az Ős Gonosszal, akár saját berkein belül is. Teljesen jól beszél a megszállásokról, azok menetéről, a démonok nevéről és tulajdonságairól. Annyira, hogy azt akár a szomszédainkon is ki lehetne próbálni. Épp ezért veszélyes az ilyen film. Túl sok igazság van benne.

"Az Ördög elleni harc, ami Szent Mihály arkangyal legfőbb feladata, még ma is folytatódik, mert az Ördög él és dolgozik a világban.” (II. János Pál pápa)"

Kritika-Ördög

Az Ördög ( Devil ) című filmet John Erick Dowdle rendezte. A forgatókönyvet M. Night Shyamalan írta, aki rendezőként már bizonyított, leghíresebb filmjei közül néhány; Az esemény, A jelek és a Sebezhetetlen kétes érzeteket hagyott a nézőkben és a legutóbbi filmje, Az utolsó léghajlító csúfos bukást szenvedett a mozikban, de nem csak ott, nálam is.

Az Ördög című film egy új horror sorozat, a Night Chronicles nyitódarabja, mely nyitás jobban nem is sikerülhetett volna. A történet öt liftben rekedt emberről szól, mely kellemetlen szituáció csavaros és ijesztő fordulatot vesz, amikor kiderül, egyikük maga az ördög.

Egy picit megijedtem attól, hogy Shyamalan keze benne van a filmben, a sztori előrehaladtával zavartan lestem, mikor fordul át a film érthetetlen, felesleges katyvaszba, de ebből nem lett semmi. Lendületes, drámai feldolgozás lett, jól eltalált karakterekkel, főleg a mexikói biztonsági őr figurája tetszett, de a többiek is jó alakítást nyújtottak, persze nem kapnak majd Oscar díjat, de jól végigvitték a mondanivalót.

http://s2.daemonsmovies.com/mov/up/2010/07/devil-movie.jpg

A film egy legendát jár körül, amit maximálisan sikerült bemutatnia, a hangsúly inkább a bűnön volt és ennek beismerésén, semmint az ördögön. Maga a letaszított angyal kidolgozása sem volt annyira fontos és kiemelt, elsiklott felette a tekintet.

Nem egykönnyen lehetett rájönni, hogy ki alakítja a gonoszt, ki vezeti meg a többieket, de azért barátnőmnek sikerült eltalálnia az első öt percben. Én valaki másra tippeltem.

Ajánlom mindenkinek, aki egy pici kikapcsolódásra vágyik, gyerekek ne nézzék meg, bár hiába horrorfilmnek van beharangozva, az erőszak ellenére kevesebb vér van benne, mint egy argentin szappanoperában.

Seol, azaz a holtak országa

Halott lelkek helye, mely terület felett a föld bezárul, és számkivetettként éli életét a Seol lakója.

Sokan az árnyak mozgó világának is nevezik, mely se nem Menny, se nem Pokol, egyszerűen csak egy hely, egy létezési forma a két állapot között.

A zsidó felfogás szerint  a Seol kiesik Isten hatásköréből, mert ő csak az élők ura, a holtakra nincs gondja, épp ezért a holtak országában senki nem gondol és nem dícsőíti az Urat. Az árnyak, mint felhő tovaszállnak, a távolba eltűnve, soha vissza nem térnek.

Itt, az emberi lét elviselhetetlen, hiszen a test csupán saját fájdalmát érzi, és a lélek csupán saját elvesztett világát képes gyászolni. Úgy tűnik tehát, ezek a testetlen lények annyira el vannak telve saját nyomorúságuktól, hogy a többieket észre se veszik, a lakók tudomást sem vesznek a másikról. Magányosan vándorolnak a múlt börtönébe zárva,  feldolgozhatatlan fájdalmukat az időtlen, tér nélküli világ csak állandósítja és  pusztító méregként hatnak a saját környezetükre.

http://bulk2.destructoid.com/ul/173056-ph.jpg

A Seol kapuját egy alvilági kapus őrzi, akivel az áthaladók találkoznak és csupán a holtak láthatják, élő szemnek láthatatlan marad.

Az Énekek Énekében a halált olyan erősnek tartják, mint a szerelmet, és a szenvedélyt olyan mélységesnek, mint az alvilág.

Salamon szerint a Seolban kallódó lelkeket csak Isten képes felhozni, aki élet és halál ura. Tulajdonképen Jézus ezért szállt alá a poklok peremére, hogy megváltsa a vérével az ott lakókat is.

Gondolkodjunk a Seolról, ami talán Sehol.

The last exorcism-azaz az utolsó ördögűzésről

Számtalan könyv, film és publikáció dolgozza fel az ember és kísértő örökkön tartó küzdelmét. Általában valóságalappal rendelkező történeteket dolgoznak fel fikcióval fűszerezve.

De mi is az igazság? Valóban létezik Sátán, vagy csupán az ember tudatalattija játszik, és a benne örvénylő sötétséget személyesíti meg ily módon?

Bármi is legyen a válasz, az semmiképen se menti fel az embert az elkövetett szörnyűségek alól. A történelem igazolja ezen állításaim, színes példák vezetnek a megvilágosodás felé.

Aki valamelyest tájékozódni kíván ezen témakörben, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linket:  http://www.hagiosz.net/?q=demonibefolyas . Itt kedvére csemegézhet, és bővítheti a tudását, de ha ez nem elég, a világhálón számos ezoteriával foglalkozó honlapot, és irományt találhat mely szót ejt ezen dolgokról. Ezek hasznossága, avagy tájékozottsága hagy némi kívánni valót maga után, de aki igazi tudásra vágyik, az amúgy sem könyvekből és videókból tanulja meg a titkos tudományokat . Ehhez szükséges a kinyilatkoztatás, mely általában az embernél hatalmasabb, vagy másabb lénytől származik, a legfőbb és a legjobb esetben magától az Úrtól, teremtőnktől. A többi tévút, hiszen nemcsak az ember csapja be a másikat, hanem bizony a lelkiismeret is, főleg ha ez súgásból származik. A súgás, az nem Istentől érkezik, mert ő világosan és egyszerűen fejezi ki önmagát. A súgás hozadék, mely a tudatalattiból, rosszabb esetben külső lényektől, formáktól származik. Ezért akinek füle van, hallja meg és mérlegeljen. Mert nem minden fény és szeretet, ami elsőre annak tűnik.

Mindig is érdeklődve szemléltem környezetemben az ezoteriával foglalkozókat. Önmagukat jónak és megvilágosodottnak tartó személyek gyakran ragadtatják el magukat, ha a beléjük plántált hamis tudást valamely más személy megkérdőjelezi, vagy kiröhögi. Általában azzal nyugtatják meg maguk, hogy a külső fél még nem ért el olyan befogadást, mely őket már jellemzi. Mily jóindulatúak. Ám mégis számtalan esetben hallani, hogy közülük nagyon sokan gyógyszeren élnek, rendszeres látogatok a pszichiátrián, és rendszeres fájdalmak, betegségek kísérik életútjuk során, laza, erkölcsi kapcsolatokban élnek, munkanélküliek, vagy nagyon gazdagok, gyakran váltanak társat és nem ritka közülük az alkohol és drogfüggő. Biztos a véletlen miatt. Nem azért, mert a hamisság tévútra vezet, és összezavarja a nyelvet és szellemet egyaránt. Nem azért, mert olyan kaput feszegettek, mely megbontotta egyúttal az elmét is. Nem azért, mert az ősidőkben, ezen dolgokat a Mennyből lebukott angyalok tanították az emberiségnek, viszálykeltés és Istentől való elfordítás céljából. Nem azért. Talán másért.

A keresztény ájtatosságról nem is beszélve, gyakran az ördög létezését is tagadják, mert szerintük az csupán egy elv, nem kézzel fogható fizikai vagy szellemi személy. Akkor Isten mi? Az angyalok mik? Csupán elvek? Aki nem hisz a rossz létezésében, arról nehezen hiszem el, hogy hisz a jóban, vagy képes ennek művelésében.

http://altered-states.net/barry/update227/blood.jpg

Nem akarok megbántani senkit, de felmenteni se. Ilyen a társadalmunk, kaotikus, zűrös, cseppet sem különbözik az ókori, vagy történelem előtti civilizációk embereitől. Lelki szemeimmel se tudok köztük különbséget tenni. A vérkultusz ugyanúgy él tovább napjainkban is, mint kezdetben. Áldozunk a pénznek, a divatnak, a sorsnak, cseppet sem megriadva, hogy körülöttünk éheznek, megfagynak, gyilkolnak, területeket foglalnak, állatokat pusztítanak. A kígyó uralkodik, és körültekeredik a mai emberek szívén is, összekötve a testit a szellemivel, hidat képezve fény és sötétség közt.

Ha ateista lennék, megkönnyebbülten sóhajtanék fel. Milyen szerencse, hogy kimaradtam ezekből a hazugságokból, mily szerencse, hogy csak gürcölök a semmiért, és jóllakottan térhetek haza abbéli meggyőződésemből, hogy mivel az életem rossz, ezért nincs semmi rajtam kívül, ami megérinthetne. Nincs Isten, nincs másvilág. Felesleges életem csupán, a pillanatnyi érzetekből és az eltervezett jövőből áll ki, mely bármikor összeomolhat.

De jó nekem, könnyebb így élnem.

Szavaimat, egy idézettel zárnám, mert önmagam se lennék képes ilyen szépen megfogalmazni, ha ezer évig élnék se:

„Legyen világosság.”