A média súg - Milyen lesz a jövőnk technológiailag?

A média által kiszivárogtatott, jövőt illető trendekről igyekszem egy nem teljes körű összefoglalót nyújtani. Ugyebár bizonyos termék, amolyan igényfelmérés miatt sokszor, azaz szinte mindig ránk köszönnek a filmekből, elsősorban persze a sci-fikből.

Ennek több oka van, egyrészt be akarják vezetni ezeket. Vannak dolgok, amiket mindenképpen, mert ezek elengedhetetlenek a társadalmi, szociológiai struktúra könnyebb kezelhetősége miatt. Gondolok most például Orwell, 1984 című alkotására, ahol a Nagy Testvér figyel, s követni kell a fő irányvonalat a benne élő embernek, különben a rendszer kizárja önmagából, rosszabb esetben elpusztítja azt illetőt, aki nem azonosul. Ez jelen világunkban sincs másképp, csak itt a szürkeséget felváltotta a minden érzéket lekötni kívánó színkavalkád, és propaganda, mely süvít felénk minden olyan felületről, mely képernyővel, kijelzővel rendelkezik. Ahol az „egyéni kedvelések” egy masszát alkotnak, bezárva ezzel az embereket a trendek világába, az aktuális divat hullámzó örvényébe, hogy a Hullám Gerjesztők minél inkább uralják a tömegeket.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia7drVWjtYH-T0AO-qZ08FZ8_JFm4dCQOOZd9sfSezdo9FIelnOG3AgYIS1bTEOSFnkDoHMmCLJuwdBIFqNINrXuc5xOQobQUSArucSGPBL0HWvbyLgAJE9J8_aJ2bNOtbYRD6WU2__bU/s1600/Prometheus+Art.jpg

A piac ma az információrobbanás határát súrolja. Az okostelefonok, tabletek világa azonnali hozzáférhetőséget nyújt a Mátrixba, ami talán most még nem a filmhez hasonlít, de az alapok már le vannak fektetve. Persze a Kiválasztott árnya még várat magára, nincs igény s nincs mód a rabság felszámolására, mert a jelenlévő földi politikai diktatúra emberiség elleni közönye elől remek búvóhelyet jelent a polgárság számára a virtuális világ.

A szerverfarmoknak és a fejlett optikai hálózatoknak hála megjelent a Felhő is, ami már az új világot sejteti. Már különösebb gépigény se szükséges ennek az eléréséhez, hiszen minden számítás ebben a dologban zajlik le. Elég egy net képes mobileszköz és kitárul a világ. A határvonal is kezd elmosódni, hiszen egyszerre látja az ember az „igazi világ” és a kiterjesztett valóság állapotát. Ezért fektetődik most nagy hangsúly az okos szemüvegre, mely rögtön információval fogja bombázni a lélek tükrét, illetve az átlátszó mobiltelefonra, mely által a használó még rutinosabban fog tájékozódni egyszerre a két világban. Az átlátszóság ezáltal teremti meg az átláthatóságot. Elviekben. De hát ebben élünk, talán ezzel nem is mondtam újdonságot. A filmekből is visszaköszönnek ezek a dolgok, a miniatürizálás, a készülékekből előtörő holografikus szimbólumok, amik folyamatosan dolgoznak a háttérben.

Ám nézzünk néhány példát. A robotika fejlődik. Az exoskeleton, azaz robotruha, amit a hadsereg is fejleszt, és ami már megjelent Japánban is, mint idősek hétköznapjait segítő eszköz már rég dominál a science fictionben. Olyan művégtagokat gyártanak és mű szerveket növesztenek jelenleg is, ami elmossa lassan a határokat ember és gép között. Ezért nem véletlen az se, hogy a gondolatvezérlésre alkalmas, és érzelmeket szimuláló programokat alkotnak a nagy tech vállalatok. Ez persze a rászorulóknak nagy előny, de hatalmas változásokat okozhat, ha ez bárki által elérhetővé válik. Mindig is igény volt a test formázásra, gondolok ezalatt, a koponyatorzításokra, a heg és tinta alapú tetoválásokra, vagy a barokkot jellemző fűzőkre, mely a nőket mesterséges sonkává alakította. A botox, az ajakfeltöltés, és a szilikon mellek tömeges megjelenése is ezt mutatja.

A kutyáknak, öregeknek és gyerekeknek beadott bőr alatti mikrochipekről inkább nem ejtek szót. Az új bankkártyákról, az új fizetési rendszerről se, amihez már nem is kell különösebben semmi extra, csak egy mozdulat és megtörténik a tranzakció.

A televíziók kijelzői egyre precízebb felbontással rendelkeznek, emellett persze a 3D is előretört. A hologram még persze nem olyan, mint a Csillagok Háborújában, de ezt is megvalósították már akár színpadon, akár valamilyen műsorközvetítés során.

Jöjjön néhány jövőre utaló technológiai felsorolás a 2011-s, 2012-s filmtermésekből:

Lopott idő (2011) : karba épített számláló, ami az aktuális vagyont mutatja és ennek kiürülése azonnali halált okoz, nem mellesleg az a vicc, hogy ez most is így van, akinek nincs pénze egyszerűen éhen hal. Ebben a filmben is egy mozdulat elég volt a tranzakcióra.

Limitless (2011): a fő elem egy tudattágító drog, mely megnöveli az agy erejét, azaz szuper intelligens lesz tőle az ember és minden átláthatóvá válik.

Prometheus (2012): ez különlegesen érdekes, mert megfogalmazódik az ősi fajok iránti felkutatásra való igény, akik minket teremtettek saját magukból. Emellett a filmből megtudhatjuk, hogy 2090-re lesz intelligens android ember, holografikus kivetítő, fejlettebb robotsebész kabin (ami már most is készül), illetve olyan űrhajó, mely képes más csillagrendszerbe eljutni, hála energiaforrásainak is hibernáló kapszuláinak. A benne fellelhető űrruha mellesleg eléggé hasonlít a Nasa által készített, lassan bevezetésre kerülő testvéréhez. Az ősfaj bioorganikus fegyvereiről, űrhajóiról inkább nem teszek említést.

http://www.iainclaridge.co.uk/blog/wp-content/uploads/2012/05/prometheus.jpg

Tron (2011): A virtuális világba való belépés, és ezen világokban létrejövő élet lehetőségét vázolja.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJRnDojC62adOr7Ym0f2p0vTixAOZ_s14LskvN4Q4w-W5tOOR6PYc-QEBOLKPBjQ_umXj8iMc5MXj2YgxleyvXpAyAh9s8xs5Vm4Q1EzbjHsXKPYETXz1l5OKThPEj_9TDFKgRIZBkdjv2/s1600/tron_girls.jpg

De nem akarom tovább folytatni a nyers felsorolást. Az időutazástól kezdve, az ok-okozati törvényekig bezárolóan, a szuper hatalommal rendelkező emberekig mindenről tesz említést az elmúlt két év mozija.

Ez volt hát a mai agymenetem, szép napot kívánok, és még szebb jövőt, ahol esetleg megtalálja a számításait a kedves olvasó.

Folytatása következik...

Thor- A film

A Thor című filmet Kenneth Branagh rendezte, aki mint tudjuk nemcsak színész, hanem rendező is. A főbb szerepeken láthatjuk Chris Hemsworthot (Thor), Antony Hopkinst (Odin), Natalie Portmant ( Jane Foster) és Tom Hiddlestont (Loki).

A történet egyszerű. Odin száműzi Thort a Földre Asgardból, mert valamit nagyon elszúrt. Hősünknek így bizonyítani kell a planétánkon és azon is túl.

A színészi alakítások elmentek. Sok unalmas rész volt a filmben, illetve a földi harc jelenetek többsége is nagyon el lett rontva. Egyedüli dolog ami tetszett, az Asgard világ volt, de ez nem mentette meg a filmet.

Szerintem lehetett volna jobbat is csinálni. Ez lett szerintem a legrosszabbra sikeredett Marvel film. A hőssel nem tudtam azonosulni, pedig egy ilyen filmnek ez lenne a lényege. Pókemberként, Hulként avagy Vasemberként el tudtam magam képzelni, de Thor világával cseppet sem tudtam megbékélni. Pedig szerettem volna, mert az egyik kedvenc Marvel alakom.

Thor, mint tudjuk a germán és skandináv mitológiában a mennydörgés istene. Kezében a Kalapáccsal, a Mjölnirrel a Világfát őrzi. Erre a filmben is voltak utalások, lényegében erre épült.

http://m.blog.hu/mo/mozinauta/file/2011/thor_poszter.jpg

Azért minden Marvel rajongónak ajánlom a filmet, a rendezéssel volt igazából baj, a színészt el tudom képzelni a Bosszú Angyalainak a filmváltozatában is. De azért sajnálom. Nem szabadott volna Kenneth Branaghra bízni a rendezést.

Hmm.

Konfliktusok nélkül

Megtekintve az Itt vagyok című magyar filmet

A film egy cselekményben kezdődött el rögtön a közepébe vágva, ami a főszereplő vándorlásával folytatódott tovább.

Sokan azért nem szerethetik az alkotást, mert első látásra összefüggéstelenül beszélő, hippi hajléktalan konfliktusmentes életébe ad bepillantást, ami sokakat nem érint, vagy nem érthetik. De akinek van egy kis elképzelése az időtlenségről és az egymás után történő események tartalmában lévő éles kontrasztos váltásáról, az nagyon megkedvelheti ezt a kis mozit. A szereplő sosem került konfliktusba, mert minden leperget róla, kívül helyeződött a szokásos emberek közti kölcsönhatásos kapcsolatokon.

http://www.raindance.co.uk/site/picture/upload/image/18thRDFF/features/Here_I_Am.png

A filmeseknek bejöhet a vágás, a kameramozgás, fekete-fehér hangulat és kellemes kísérő zene.

Ezt a művet akár egy narkósról is készíthették volna, mert mondanivalója független volt az átlagos ember világlátásától és gondolatvilágától.

A zene és a videó anyag teljesen passzolt a hangulathoz, érzelmi hullámzást vált ki minden olyan nézőből, aki egy picit is közvetlenebbül gondolkodik.

Összességében a hangulat irracionális voltát teljesen racionálisan adta vissza, olyan volt mintha egy dokumentumfilmet néztem volna.

Metropolis

Nemrégiben volt alkalmam megtekinteni Fritz Lang 1927-ben bemutatott Metropolis című fekete fehér némafilmjét. Filmkorszakilag vagy stílusban a német expresszionista iskolához tartozik.

A film születésének táptalajt adott az akkori Weimari Köztársaság életvitele, illetve a német expresszionizmusra jellemző pszichikai érzelmi formák ábrázolása és a tárgyi világra való vetítés, mely érzelemmel ruházza fel az alakzatokat. A mozi maga is bemutatja az elidegenedést, a modern ember beteges természetét, félelmét, szorongását.

http://monsterscifishow.files.wordpress.com/2010/09/metropolis.jpg

A történet arról szól, hogy adva van egy modern társadalom a 2026-es évben. Egy kiváltságos réteg a föld felszínén élvezi a kényelmet, a tudást és hatalmat ami ezzel jár, a föld alatt, az alsó rétegekben a munkásosztály található, mely emberfelettien küzd azért, hogy a felső rétegeket kiszolgálja. Pont mint most, milyen érdekes, Lang a jövőbe látott.

Természetesen a lakók között nincs semmilyen fajta kapcsolat, pedig fizikailag liftek kötik össze a szintek lakóit. Egy nap az alsó szintről érkező tanárnő, Maria gyermekekkel felszökik a felső szintre egy kertbe, hogy bemutassa nekik a fent élőket, fenti testvéreiket. Manapság ehhez elég bekacsolni az MTV-t és megtekinteni a  My Super Sweet Sixteen című műsort.

A kertben ezután végzetes vonzerő támad a tanárnő és a város fő fejének fia között. A fiatal férfi nem tudja elfelejteni a nő szépségét, ezért a lenti világba szökik.

A filmben szó van robotnőről, melyet élettel ruházz fel egy tudós, nagyon hasonlít a zsidó kabbalista gólem tervre (agyagból formált alakzatokba életet leheltek), mely által mesterséges lényt, lényeket akartak teremteni szolgálat céljából. Szó van a két világ közötti feszültségről, ennek kirobbanásáról a hamisság által.

Szerepel benne a megváltó is, a Mediator, de nem akarom lelőni teljesen a poént, a filmet mindenképpen meg kell tekinteni.

Számos összeesküvés kutató dörzsölheti majd össze a tenyerét, ha ezt a filmet megtekinti, mert tele van okkult pecsétekkel és szimbólumokkal, tele van bibliai utalással és a város irányító nagy tornyot is Bábelnek nevezik meg.

A mozi akkor hatalmas költségvetéssel készült, de nem lett kirobbanó siker. De mára ez megváltozott, számtalan film és videoklip vette át azóta a Metropolisban fellelhető képi világot és építette bele saját művébe.

Például:

http://www.youtube.com/watch?v=RZoPtlQMUYc

Mivel néma film és fekete fehér, ezért nagy hangsúlyt fektettek a színészek a túlzott ábrázolásmódra, erős érzelmi gesztikulációkat alkalmaznak, mely a némafilmekre jellemző.

A Metropolis nagyon expresszionista, és attól még hogy nem beszélnek benne egyáltalán nem néma. Még ma is rabul ejti a nézők szívét, főleg ha tisztában van az elnyomással és a megváltás ígéretével. Szűk látókörűeknek nem ajánlom, és azoknak se akik csak egy nézőpontból szoktak hozzáállni dolgokhoz, mert többszöri nézésre sem lehet átfogó képet kapni erről az alkotásról.

Kritika-Ördög

Az Ördög ( Devil ) című filmet John Erick Dowdle rendezte. A forgatókönyvet M. Night Shyamalan írta, aki rendezőként már bizonyított, leghíresebb filmjei közül néhány; Az esemény, A jelek és a Sebezhetetlen kétes érzeteket hagyott a nézőkben és a legutóbbi filmje, Az utolsó léghajlító csúfos bukást szenvedett a mozikban, de nem csak ott, nálam is.

Az Ördög című film egy új horror sorozat, a Night Chronicles nyitódarabja, mely nyitás jobban nem is sikerülhetett volna. A történet öt liftben rekedt emberről szól, mely kellemetlen szituáció csavaros és ijesztő fordulatot vesz, amikor kiderül, egyikük maga az ördög.

Egy picit megijedtem attól, hogy Shyamalan keze benne van a filmben, a sztori előrehaladtával zavartan lestem, mikor fordul át a film érthetetlen, felesleges katyvaszba, de ebből nem lett semmi. Lendületes, drámai feldolgozás lett, jól eltalált karakterekkel, főleg a mexikói biztonsági őr figurája tetszett, de a többiek is jó alakítást nyújtottak, persze nem kapnak majd Oscar díjat, de jól végigvitték a mondanivalót.

http://s2.daemonsmovies.com/mov/up/2010/07/devil-movie.jpg

A film egy legendát jár körül, amit maximálisan sikerült bemutatnia, a hangsúly inkább a bűnön volt és ennek beismerésén, semmint az ördögön. Maga a letaszított angyal kidolgozása sem volt annyira fontos és kiemelt, elsiklott felette a tekintet.

Nem egykönnyen lehetett rájönni, hogy ki alakítja a gonoszt, ki vezeti meg a többieket, de azért barátnőmnek sikerült eltalálnia az első öt percben. Én valaki másra tippeltem.

Ajánlom mindenkinek, aki egy pici kikapcsolódásra vágyik, gyerekek ne nézzék meg, bár hiába horrorfilmnek van beharangozva, az erőszak ellenére kevesebb vér van benne, mint egy argentin szappanoperában.