2013. január 8., kedd

Az ördög a részletekben lakozik....


….mert máshol nem tud létezni.

Gnosztikus elgondolás az, hogy Lucifer, a Fényhozó teremtette Földünket s magát az anyagi világot. Ha ebből indulok ki, s nem veszem alapul a többi dogmatikus elképzelést, melyet ókori és középkori misztikusok dolgoztak ki az évek alatt, akkor egy egészen új irányvonalat vagyok képes megalkotni. Mert a filozófiai áramlatok nem állnak meg, gondolatok, eszmék és új történetek születnek nap, mint nap.

Pusztán egy újabb elméletem, de tegyük fel:

A világ a sötétségből született. Mikor öntudatra ébredt az a valami, ami mindig is mozgásban volt, meghasonlott önmagával. Meghasonlott, mert önmagában hordozta jelenlegi világunkat, amolyan tudatalattiként. Látta, mi történik, mindent egyszerre tapasztalt. Káoszként létezett, de szüksége volt egyfajta rendre, amely minden káoszban, avagy válságban élő embernek vágya, hogy önmagán túlnőjön s ne hatalmasodjon el rajta az őrület. Ehhez szükség van őszinteségre is, amihez viszont el kell vetni a bonyolult struktúrákat, a kósza álomképzeteket, az ide-oda csapongó gondolatokat és tömény sóvárgásokat. Le kell egyszerűsödni. A káosz okos, ravasz, bonyolult és kiszámíthatatlan. A rend egyszerű s józan.

A rend sosem akar uralkodni, hiszen nem kell uralkodnia önmagán, szinte nem is kerül energiába. A káosz ezzel szemben folyamatosan azt akarja elérni, hogy mozgásban legyen, mert megzabolázhatatlan, mély s sötét.
http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/312452_327221534059813_1950160639_n.jpg

A mai emberre is jellemző ez, aki elég sokat fektet bele dolgokba, hajszol és nem állandósul, az képes belezuhanni abba a bizonyos mély kútba. Ebből a kútból persze nem lehet egy könnyen kimászni, mert a sötétség egyik legfőbb jellemzője, hogy kedvez az álmoknak. S az álmok egy idő után felemésztik az embert, ahonnan már nincs kiút. Azt mondják mindenhonnan vissza lehet térni, nos szerintem nem így van. Ha valaki arra a bizonyos helyre kerül, amit Seolnak neveznek egyes kultúrák, akkor beleolvad, a nagy Sötétségbe, az Örök Álmok Asztrális Útvesztőjébe, a Folyamatos Életekbe. Ki öntudatlanul, ki eléggé tudatosan. A tudat megőrzéséhez is éberség kell.
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252050_327055347409765_1761986752_n.jpg

Ébernek lenni természetesen nem jelenti azt, hogy jól cselekszik az ember. Az éberség nem jelent egyebet, hogy amelyik minőségben használják azt, annál inkább felismeri az ember a minőség szabályait és varázskezeivel ügyesebben tudja mozgatni a szálakat.

Akár a káoszt, akár a rendet választja is az ember, eljuthat egy bizonyos szintre. Lehet szellem, lehet angyal, de akár lehet a Teremtő Sötétség is. Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó.

Isten voltam, de emberré zuhantam, de újra Isten lettem s megteremtettem a lehetőséget, hogy emberként álmodjak a káoszban, vagy éljek a rendben.....és így tovább.

2 megjegyzés:

  1. Szerinted lehetséges 'emberként álmodni a káoszban', és e mellett élni a rendben? Szóval bennem igen nagy dilemma ez. Bár én inkább egy rendet álmodok a káoszban. Ez az álom-rend eléggé kivitelezhetetlen, bár valszeg az életem fog rámenni. Ha mégis győzök, persze a magam módján, és nyertese leszek saját magamnak, akkor Isten leszek, aki 'emberré zuhant', de rendet teremt a káoszban, persze csak a maga életében. ÓH! Lám ez volna a megoldás! :) Nem hiába él bennem egy kép a rendről. Azt létre tudom hozni. Bár valszeg rettenetes harcokkal, és veszteségekkel, de a végeredményt érdemes lesz megélni. ( Le kell gyűrni a káoszt!)
    Vagy ez nem ideillő ostobaság? :S

    VálaszTörlés
  2. Vagy emberként álmodni a rendben...és élni a káoszban. Tulajdonképpen bármit is válasszon az ember, a fejlődés a lényeg. Eljutni valamerre. Nem leragadni.

    VálaszTörlés