A démoni megszállás tünetei a keresztény felfogás szerint

Mai bejegyzésemben olyan tünetekről fogok írni, amik utalhatnak arra, hogy valaki kapcsolatban áll olyan erővel, ami a vesztét (vagy felemelkedését) okozhatja. Próbálok pártatlan maradni és gyűjtéseim pusztán a katolikus tiltásokból, avagy megfigyelésekből származnak.

Természetesen van, amivel egyetértek és van, amivel nem. Egyrészt, túlságosan leegyszerűsít dolgokat ez a fajta dogmatikus felfogás, mellőzi a modern technológia, az orvostudomány s mélylélektan eredményeit. Másrészt szembeszáll az ökumenikus elvvel, a gondolat teremtő erejével, és az emberben rejlő természetes, avagy tanult szellemi és lelki képességek hihetetlen lehetőségeivel és azok értelemszerű használatával (lásd keleti tanok, metafizika).

http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/69651_531016976918649_464048366_n.jpg

Korábban már írtam, démonnal kötött paktumokról, félig angyal-félig ember lényekről, megszállókról és megszállottakról, de nem árt egy kis felsorolás sem. Tehát, mit tartanak a mai keresztény egyházak démoni megszállásnak, megszállottságnak, vagy kapcsolatfelvételnek ?

1. Démoni zaklatás: Ha a környezetedben fura hangokat, megmagyarázhatatlan ajtó csapkodásokat, fura lényeket, tartósan rossz álmokat tapasztalsz akkor nagy eséllyel bekerültél a démoni való világba, ahol kitartásodon múlik csak, mikor esel ki.
2. Démoni befolyásolás: Ez főleg a súgásból származik. Gyakran gondolatokat ültetnek el a saját, vagy a hozzád közel álló emberek fejébe, hogy egy adott döntést megváltoztassanak, vagy nekik tetszővé tegyenek valamilyen eseményt.
3. Fizikai betegség: Akár démoni jelenség is okozhat tartós, komoly szervi bajokat.
4. Depresszió: Ezen mindenki átesik, de itt szerintem az ember belső démona, a tudatalatti okoz problémát. Megoldhatatlannak tűnő helyzetek olykor sötét árnyékként nehezednek az emberre. Egyetlen ellenszere van, ami mindenki számára egyedi.
5. Önvád: A önmegbecsülés hiánya, önmagunkkal támasztott magas elvárások oka. Ami kialakulhat hamis sugallatokból, vagy a környezetünk okozta sokk miatt, amikor is hamis illúziókba kergetjük amúgy is túlhajszolt szellemünket teljesen feleslegesen. Gondolok ezalatt a média és a társadalom által belénk oltott törtető egoizmus-egzisztencia elérésére, ami szintén lebénítja az átlagot és bevezeti a csordaszellembe.
6. Öngyilkosság, gyilkosság.
7. Erkölcstelenség: A tisztátalan cselekedetek tárháza, de ami másnak tisztátalan, az lehet másnak élmény. Szóval, ez is nézőpont kérdése. Másrészt jogi, erkölcsi kategória.
8. Keserűség, passzivitás: Egyfajta állandósult hozzáállás, amit külső erőnek tulajdonítanak. Érthető miért tette ezt is tünetté az Egyház, hiszen a lustaság sose erény.
9. Függőség: Ez lehet bármilyen irányú függőség, testi, lelki és szellemi. Minden dolog túlzott használatából származik, a mértéktelenség kíséri, de itt is valamilyen probléma elviselésére és palástolására alakul ki. Más kérdés, mi erősíti és miért nincs akaratereje ellenállni az embernek, ha felismeri az okozott kárt túlzott szenvedélye miatt, vagy ha már rég nincs meg az alap indok.
10. Állatias tendenciák, félelem a szent dolgoktól, skizofrénia, többszörös személyiség zavar.
11. Különleges képességek: Alapvetően aki kapcsolatban áll az okkult világgal, esetleg gyakorlója is egyes praktikáknak megtapasztalhat bizonyos tudati elváltozásokat, ami az anyagi világra is hatással lehet (van), avagy születéssel megkapott adományok is okozhatnak átlagon felüli megtapasztalásokat, avagy erőket. Itt a paletta igazán terjedelmes: levitáció, jövőbelátás, telekinézis, teleportáció, telepátia vagy mágia általi befolyásolás (például kártyajóslás, szellemidézés, akarat általi manipuláció, hipnózis, gyógyítás, átok átvitel) stb.

Láthatjuk tehát, hogy nem minden esetben csak hátrány származik bizonyos dolgok gyakorlásából, bár az Egyház minden esetben üldözte a különlegesebb életvitelű embereket. Ennek oka, a totális hatalom megtartására tett kísérlet, illetve a Biblia által írt tiltás, mely megtiltja mindenfajta erő használatát, mert az csorbíthatja az Istenbe vetett hitet.

Mint minden dolognak, van árnyoldala, ez tény. Mindenhez szükséges a helyes arány, ami sajnos nem az emberi élet velejárója, mindenképpen tanulás útján lehet rá szert tenni. S, aki nem égeti meg magát egyszer se, az nem is élt igazán.

Isten azért adta a végtelen lehetőségeket, hogy végtelen módon megtapasztalhassuk azt.

Novella a hasonmásról

Anton Kristofer vagyok, vagyis voltam egykoron. Egészen addig, amíg nem találkoztam vele. Hol is kezdjem a történetet? Nem tudom, ennek igazán sose volt eleje és sosem lesz vége. Ám azért megpróbálom.

Úgy pár évvel ezelőtt kezdődött az egész. Az az este teljesen átlagosan indult. Hazaérkeztem a munkából, vacsoráztam és közben a híreket böngésztem a laptopomon. Megjegyzem, ez még most is érdekes számomra, olyan kis hétköznapi rutin dolgokra olyan élesen emlékszik az ember, de ha valami igazán fontost szeretnénk előhozni, akkor bizony elég mélyre kell ásni. S minél mélyebbre ásunk, annál inkább romlik az információ, képzeletünk becsap minket és meg nem történt dolgokat is hozzáillesztünk múltunkhoz.

Folytatva történetem, akkoriban nem voltam túl vidám, sehogy sem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan azt elterveztem. A munkával kapcsolatos és magánéleti problémák eléggé leterhelték húszas évei vége felé járó elmémet. Többnyire zavarodott voltam, és szinte már olyan kényszerképzeteim támadtak, ami sok személyes kapcsolatomat tönkretette. Álmaim viharosak voltak és különösen furcsák. Képzeletbeli helyeken jártam, képzeletbeli lényekkel beszélgettem, vagy harcoltam. De eléggé sokat is menekültem, ami így ennyi idő távlatából teljesen érthető.

http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/396645_424919204240180_479485428_n.jpg

Nos, az éjszaka történt az egész. A redőnyök teljesen le voltak húzva, csak a Hold vakítóan sápadt fénye szűrődött be a réseken keresztül. Kinyitottam a szemem, pedig nem volt semmilyen álmom, egyszerűen csak felébredtem. A szomjúság miatt. Gondoltam, kimegyek inni, de valamiért nem mertem kiszállni az ágyból. Egy árnyékra lettem figyelmes, ami az elég sötét szobában is feltűnő volt. Egy görnyedt alakot formált, aminek a fejformája egyenesen rám szegeződött. Elkezdtem rettegni, azaz igazi állati félelem lett rajtam úrrá. Azt hittem csak képzelődöm. De ekkor az a sötét valami elvált a faltól és felém kúszott. Eközben magamon olyan nyomást éreztem, ami arra kényszerített, hogy a hátamon fekve a plafonra irányítsa figyelmem. Okkal, mert az éjjelnél és éjjelebb lény fölém szállt, és füst állagú anyaga kezdett még emberibb formát felvenni. Ahogy az arcába néztem, egy ismerős tekintett rám, akit mindennap látok akarva, vagy akaratlanul. Az én ábrázatom volt az, de feketébb az olajnál is, mégis jól kivehető volt minden részlet. A szem, az orr, az apró kis gödrök és ráncok.

Aztán megszólalt :

-Hívtál. -

Ekkor teljesen elmúlt minden félelmem, és hihetetlen nyugalom szállt rám. Meglepő volt ez számomra ilyen élmény közepette, de fel is bátorított, ezért megszólaltam:

-Ki vagy? Mit akarsz?

-Egy jó barát.-válaszolta mosolyogva, aztán folytatta:-Figyelemmel kísérlek gyerekkorod óta. Jobban ismerlek téged, mint te önmagad. Látom minden vágyad, minden gondolatod, minden percedet, most és a jövőben is. Terveim vannak veled, és hívásod miatt engedélyt kaptam tőle, hogy megjelenhessek előtted.

-De hiszen nem hívtalak, és kitől kaptál engedélyt?-kérdeztem, majd az így felelt:

-Nincs neve, mégis mindenütt ott van. Atyámnak nevezem őt.

-Te egy angyal vagy. Méghozzá bukott. Talán maga az ördög.- meglepődtem gyors válaszomon, de hihetetlenül éber voltam, minden tudásom, emlékem és tapasztalatom könnyedén szóvá vált az ajkamon.

-Részben igaz, de elmesélem a történetem. Fellázadtam Isten ellen, mert nem akartam szolgálni az embert. Számomra alantasak és azok is maradnak. De te ezt a mesét ismered. Ám azt nem, hogy volt egy másfajta büntetésem is. Teremtőnk alkotott egy emberi lelket, aki ugyanazt érzi, mint én. Hozzám hasonlatos, ahogy ő hozzám. Ez az ember te vagy . Több millió éve vándorolsz s teszed a dolgod, ahogy én is. Egyek vagyunk, egy a vágyunk, egy a feladatunk. Egy a végzetünk. S ez a fátum, ami összeköt minket, tesz majd azzá, amilyen szerepet szánok neked. S amit te biztosan el fogsz fogadni. A benned rejlő csalódás és harag, amit elszenvedtél az évezredek alatt tesz alkalmassá arra, hogy azzá válj, amit mindig is szerettem volna. Mondhatjuk úgy, hogy megkedveltelek.

-Úgy érzem tudom mi ez a szerep.-válaszoltam.

-Ezt igennek veszem-mondta, majd belém szállt. Korok peregtek le a szemem előtt. Olyan történések, amiket nem éltem át. Egy lettem vele. S már én lebegtem ő fölötte. Ekkor mély álomba zuhantam.

Most éppen egy dombon állok. Körülöttem háború dúl. Elkezdődött a nagy összecsapás, egy új irányvonal reményében. A megváltásomban már nem reménykedem. Vállaltam ezt, és felelősséggel nézek elébe az utolsó ítéletnek. Szerepem talán ez volt, hogy bűnnel és gyűlölettel vezérelve felkeltsem a Magasságok figyelmét. Talán még jót is cselekedtem.

Vége

A rítus- The Rite

Megnéztem a filmet, a rítust. Mit is mondjak, mivel elfogult vagyok a témát illetően rögtön írhatnám azt is, hogy tetszett, de..

A mozit Mikael Hafström rendezte ( aki például az 1408 című filmért felel többek közt, illetve a Kisiklottak című alkotásért). A színészek közül Sir Anthony Hopkinst és Colin O'Donoghue-t említeném meg.

http://collider.com/wp-content/uploads/the_rite_movie_image_01.jpg

A történet adott. Az ördögűzésről szól, amihez adva van két pap, egy ifjú és egy annál jóval idősebb, illetve különböző megszállt emberek, esetek. Eddig teljesen sablonosnak mondható a sztori, kivétel nélkül minden ilyen típusú filmhez kell szerepeltetni minimum egy papot és minimum egy démont, vagy magát az Ördögöt.

De mi van, ha fiatal, kezdő diakónusunk (még pappá szentelés előtt) tele van bűnnel, nem érdekli az Egyház, sőt se az ördögben, se Istenben nem hisz? Ezt még spékeljük meg, egy elhivatott, kiöregedett, ám hatékony fortélyokkal küzdő pappal, aki mobiltelefonálás közben is képes a szent rítusra.

Ha nem nézem a logikai bukfenceket, avagy a mellékszálak felépítését, egészen jó kis mozit kapunk.

http://collider.com/wp-content/uploads/the_rite_movie_image_01.jpg

Teológiai értelemben nagyon jól bemutatja, miképpen küzd az Egyház az Ős Gonosszal, akár saját berkein belül is. Teljesen jól beszél a megszállásokról, azok menetéről, a démonok nevéről és tulajdonságairól. Annyira, hogy azt akár a szomszédainkon is ki lehetne próbálni. Épp ezért veszélyes az ilyen film. Túl sok igazság van benne.

"Az Ördög elleni harc, ami Szent Mihály arkangyal legfőbb feladata, még ma is folytatódik, mert az Ördög él és dolgozik a világban.” (II. János Pál pápa)"