A szem, minden misztérium szerint a lélek teljes tükre, mely sugároz, és figyel, kinyilvánít és befogad. Átjáró, mely összeköti a lelki világot, a testivel.
Különböző szempont kiáradások, melyek függetlenek tértől és időtől már a gondolat megszületése óta léteztek. Nem mindegy tehát, mit lát, illetve mit mutat a tekintetünk.
A száj után, mely a szavakat formálja, a szem második legfőbb mágikus szervünk.
A szem próba nem más, mint a látás tudománya. Felismerjük-e a nyilvánvalót, meg tudjuk a különböztetni a formát, az érzéstől, a színeket az ízektől. Az agyunk alkotta fogalmaknak tehát a szem a szűrője. Nem a fizikaié, hanem a lelkié. Minőségbeli különbségek vannak, az állapot érzékelések között. Aki rosszul lát, az rossz következtetéseket fog levonni, a téves gondolatok, téves szavakhoz majd téves cselekvésekhez vezetnek.
A szemet sok kultúra veszélyes fegyvernek tartotta, mivel a szem közöl, hat és alkot is, ezért sokszor gonosz erőket szolgált ki. Átkok és áldások egyaránt gyúlhatnak minden tekintetben, nem mindegy tehát, hogyan nézünk egymásra.
Mivel egyben kapu is, egészen a szellemig, a koponyáig, ezért sok kultúrkörben szokás volt a halott szemet valamivel letakarni, vagy kendővel, vagy pénzzel, vagy kaviccsal. Ez azt a célt szolgálta, hogy a halott szelleme ne térhessen vissza a testbe, illetve más se szállhassa meg az üres testet.
 |
| http://fineartamerica.com/images-medium/el-brujo-joe-michelli.jpg |
Egyes tibeti varázslók számoltak be azon képességükről, hogy egy másik ember testét bármikor képesek megszállni a szemen keresztül, bizonyos rituáléknak köszönhetően.
De ezek csak mítoszok, illetve elvétet próbálkozások a látás tudományának vizsgálatára.
Hogy, miért írtam ezt a bejegyzést? Fogalmam sincs. Csak gondoltam, szemmel tartom kedves olvasóim. Már olyan rég voltam.
