A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bűn. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bűn. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 2., kedd

Illúzió, avagy sose az, aki és ami...


Olykor bele lehet futni a hamis dolgokba, akarva akaratlanul csupán csak érzéseinkre hagyatkozva. Nem vesszük észre se magunkat, se a másikat, se a környezet jeleit, csak mikor már késő.

Az önbecsapás persze sokszor dühítőbb tud lenni, mint a leleplezett hazugság. Ám felszabadító is tud lenni, olyan ez mint amikor megtör egy varázslat, vagy egy átmulatott éjszaka után kitisztul a fej és beáll az érzékelés az átlagos kerékvágásba.

Persze, nem szabad paranoiásnak lenni, de jól kell meg szűrni a kapott információkat. Ami bemegy a szemen, annak ki is kell jönnie.

Az évek múltával egyre kevesebb kígyó tud melegedni azon a bizonyos keblen, ha nyitott az ember és úrrá tud lenni a szeretet érzésen. A szeretet sok esetben káros is lehet, mert vakká tesz, mint a szerelem emberek, vagy dolgok iránt. Az elfogadás csak egy bizonyos szintig lehetséges, és ahhoz valamilyenfajta kölcsönös tisztelet is szükséges.

Hogy egy példával éljek. Éjjel álmomban két házat láttam. Ugyanúgy néztek ki kívülről, a szerkezetük is ugyanaz volt, de berendezésileg teljesen eltért a kettő. Más hangulatot árasztottak. Az egyik olyan volt, ahova szeretőt, vagy kalandot visz az ember, a másik meghitt volt, családias, átlagos. Ugyanúgy két személyiség lakik az emberben is. Minden ember egy ház és nem mindegy mivel rendezi be. Egy-egy tárgy, esemény vagyis információ egy egészen más érzetet kölcsönöz aztán az illetőről.

Ezek általában gyakori illúziók. Találkozik ezzel az ember olykor olykor. Magamra is aggattam berendezéseket, másokra is. Csak nem mindegy, hogy a konyhában található mikróban pattogatott kukoricát készítenek, vagy kóbor macskán tesztelik a hullámokat.

Ám, hogy én valamitől megszabadultam, a jövőben arra fog sarkallni, hogy másoknak is erősítsem az érzékelését. Az őszinteség sose gyengeség, és sose bűn, akármennyire is próbálják ezt beállítani.

http://1-ps.googleusercontent.com/x/www.stuckincustoms.com/stuckincustoms.smugmug.com/Portfolio-The-Best/your-favorites/i-8qLWMJf/0/900x666/900x666xthe-giant-rubber-ducky-Australia-900x666.jpg.pagespeed.ic.c4n409d9cA.jpg


A hatalmas kacsa sokszor ott lebeg az orra előtt mindenkinek, csak nem tűnik fel. Legyen szó bármiről, akár az egész világról.

Peace.

2013. február 17., vasárnap

Rossz ómenek még mindig vannak?


Ezen gondolkoztam, most így vasárnap délelőtt, hogy vannak-e manapság ómenek, azaz olyan jelek, amelyek valamilyen rossz, katasztrofális dolgokat jeleznek előre.

Úgy vélem lehetnek, valamilyen erőteljes külső behatás hatására. A negatív energia nem tudja elfedni teljesen a kilétét, zavar támadhat körülötte, azaz a természetben, vagy az emberi viselkedésformában torzulás következhet be. Tehát ezek a deformált, nem hétköznapi események, hangulatok lennének azok a jelek, amik egy nagyobb történésre kívánják felhívni a figyelmet.

Már az ősi népek hitére is jellemző volt, hogy különböző természeti csapások mögött isteni dolgokat sejtettek. Egyszerű logika alapján működtek ezek az emberek, ha villám csapott valakibe, vagy elverte a jégeső a termést az nem az az időszak volt számukra, mikor táncmulatságot szerveztek a falu főterén.

Egy másik megközelítésből, Isten is jelezhet, ha baj van. „Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől.” Talán ez a kedvesebbik, békésebb verzió, még az agresszió előtt életbe lép egy könnyebben emészthető üzenet az égi szféráknak köszönhetően.
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/488050_349402788508354_1261182567_n.jpg

Egy érdekes dologra lettem figyelmes Máté apostol egyik verséből :
„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint az előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is” - korábban ezt a verset úgy értelmeztem, hogy szakértelem híján ne végezzen senki se önmagán, se máson ördögűzést, mert csak ideig-óráig működik, ha a hézag ami miatt bejutott a rossz, még nincs betömve. Ám ugyanez vonatkozik a társadalomra és a nemzedékekre is. Egyre nagyobb a hasadék a generációk, az emberek, a szellemi és ösztönélet között. Fel vagyunk díszítve, minden csupa szín, de az elmúlt háborúk démonai már rég beköltöztek a kitöltetlen helyekre és folyamatosan feszítenek, harcolnak, akarva-akaratlanul létrehozva az ómeneket.

Persze, a bűnök nagyrészt az emberektől vannak, mindenki önmagát taszítja kárhozatra. Ezáltal természetesen megkönnyítve egy shedim (démon) dolgát, kinek minden vágya, hogy uralkodjon és táplálkozzon. Az elilimek bálványimádásra buzdítanak, a ketevek szeretnek pusztítani, a menik a sorsot babrálják, a gadok a szerencse démonai, a Lilithtől származóak (inkubuszok, szukubuszok)
az éj erotikus zaklatói. Tehát több fajtájuk van, ahogy nekünk embereknek is. Számtalan helyen említik őket, számtalan névvel ellátva. De ez csupán mitológia. Az emberi választás a lényeg.

Végezetül, gondoltam válogatok a hírek közül. Az elmúlt egy hét történéseit végignézve egy-két furcsa sztorira könnyen rábukkanhat az ember. Jöjjön tehát a legmodernebb kori ómen lista:

  • XVI. Benedek pápa váratlanul lemond
  • Oroszországra meteorzápor zúdul, többen megsebesülnek
  • Villám csapott a Szent Péter Bazilikába (azon a napon, mikor a pápa bejelentette lemondását)
  • A semmiből kattant be a csepregi családirtó (manapság egyre több az ilyen)
  • Lecsap New Yorkra az évtized hóvihara
  • A halak megfulladtak (ez sem ritka, mikor egész állatrajok pusztulnak el, mindenfajta különösebb ok nélkül)


Szóval, érdemes ébernek lenni és nyitottnak. Ez a világ még mindig furcsa.

Természetesen nem beszéltem arról, mi lehet a nagyobb történés, amire ezen dolgok figyelmeztethetnek. Nos, azt mindenkinek a hitére bízom.

2012. január 24., kedd

Megbocsátás - Út az Arany korszakba

Mivel külsőleg és belsőleg egyaránt a Vas korszakában létezünk, ezért elvárásaink és reményeink a jövőt tekintve meglehetősen anyagi központúak. Ez persze nem bűn, hiszen ezt tapasztalja mindenki, ez veszi őt körbe. A folytonos küzdelem a környezettel, vágyakozás a jobb fele, pillanatnyi örömök és nehézségek gyorsuló hullámzása erősen befolyásolja az emberek mindennapjait, és transzcendens iránti minimális igényüket is erősen lecsökkenti.

Egy kezdődő új korszakban, legyen az egyéni, vagy globális, mindig fontos a múlt tapasztalatait levonva, szilárdan állni a jelenben és pozitívan tekinteni a jövőbe. Ez sokszor nem egyszerű, sőt, sokszor nagyon nehéz. A régi sérelmek, érzelmek, elfojtott vágyak, csalódott álmok röghöz kötik az embert, ha az hagyja magát önmagába bele temetkezni. Egyetlen egy ellenszer létezik, ami oly kézenfekvő, de sokszor a legnehezebb emberi megnyilvánulások egyike a megbocsátás, és a bocsánat elfogadása. Maga a bocsánat szavunk is erősen hasonlít, az elbocsátó igére. De mit is bocsátunk el ilyenkor? Egyértelműen a múltba való kapaszkodást. Ezáltal sikerül elrugaszkodni a múlttól és az azokból következő pillanatnyi állapotoktól. Tiszta lapot ad, mindegyik fél számára, az adóra és a vevőre, azaz a megbocsátóra és a bocsánatot kérőre egyaránt. Ez a kulcs, az új korszak bejáratához.

Ez lesz a kulcs az Arany korszak eljöveteléhez is személyes életünkben, függetlenül a világ korszakok örökké ismétlődő folyamataitól (amelyek így is úgyis bekövetkeznek, erősítve önmagunk energiáit, ha az harmonizál az adott világgal és az adott világ szellemi, lelki törekvéseivel).
http://ingerart.webs.com/forgiveness%20copy.jpg

Ezért fontos globális szinten is elengedni mindenfajta népnek, nemzetnek, népcsoportnak a múlt árnyait, hogy azok ne lassítsák le a jövő és jelen lassan kibontakozó, építő törekvéseit. Ha ez nincs meg, a Vas korszak, a Káli Júga utolsó napjai még sok-sok ember számára festenek majd rémképeket elméje repedezett falaira, igazságosnak és igazságtalannak, szenvedőnek és zsarnoknak egyaránt.

Fejtegetéseimet egy idézettel zárnám, mely talán passzol a mondanivalómhoz is:

Nem "megbocsátani" nehéz, hanem elfelejteni és újra hinni. (Rákos Sándor)

2010. december 30., csütörtök

Kritika-Ördög

Az Ördög ( Devil ) című filmet John Erick Dowdle rendezte. A forgatókönyvet M. Night Shyamalan írta, aki rendezőként már bizonyított, leghíresebb filmjei közül néhány; Az esemény, A jelek és a Sebezhetetlen kétes érzeteket hagyott a nézőkben és a legutóbbi filmje, Az utolsó léghajlító csúfos bukást szenvedett a mozikban, de nem csak ott, nálam is.

Az Ördög című film egy új horror sorozat, a Night Chronicles nyitódarabja, mely nyitás jobban nem is sikerülhetett volna. A történet öt liftben rekedt emberről szól, mely kellemetlen szituáció csavaros és ijesztő fordulatot vesz, amikor kiderül, egyikük maga az ördög.
Egy picit megijedtem attól, hogy Shyamalan keze benne van a filmben, a sztori előrehaladtával zavartan lestem, mikor fordul át a film érthetetlen, felesleges katyvaszba, de ebből nem lett semmi. Lendületes, drámai feldolgozás lett, jól eltalált karakterekkel, főleg a mexikói biztonsági őr figurája tetszett, de a többiek is jó alakítást nyújtottak, persze nem kapnak majd Oscar díjat, de jól végigvitték a mondanivalót.
http://s2.daemonsmovies.com/mov/up/2010/07/devil-movie.jpg

A film egy legendát jár körül, amit maximálisan sikerült bemutatnia, a hangsúly inkább a bűnön volt és ennek beismerésén, semmint az ördögön. Maga a letaszított angyal kidolgozása sem volt annyira fontos és kiemelt, elsiklott felette a tekintet.

Nem egykönnyen lehetett rájönni, hogy ki alakítja a gonoszt, ki vezeti meg a többieket, de azért barátnőmnek sikerült eltalálnia az első öt percben. Én valaki másra tippeltem.

Ajánlom mindenkinek, aki egy pici kikapcsolódásra vágyik, gyerekek ne nézzék meg, bár hiába horrorfilmnek van beharangozva, az erőszak ellenére kevesebb vér van benne, mint egy argentin szappanoperában.