A sötétség táltosai

A magyar hagyományokban nagy szerepe volt a táltosoknak. Gyógyítottak, tanítottak és gonosz szellemekkel küzdöttek meg környezetük védelme érdekében. Amolyan javas emberek voltak, varázslók, mágusok, akiknek képességük volt a természettel és az isteni törvényekkel együtt működni, elhozva ezzel a békét és új szellemi áramlatokat, melyet a másik világból súgtak nekik. Tehát közvetítők voltak, amolyan hírnökök is egyben, akik felmásztak a világfára és leszakították a világnak gyümölcsét, etetve ezzel az arra éhezőket.

Ezek az emberek révülés útján kapcsolódtak a szellemvilághoz. Révbe értek, azaz elérték úti céljukat és onnan vissza is tértek. Ez fontos, mert vissza is kell tudni jönniük.

Általában már bizonyos születési jegyek is megkülönböztették őket az átlagtól. Nem volt ritka a testi deformitás, a több ujj, a burokban születés.

Beavatásuk során, amely bekövetkezhetett bármikor, kapcsolatba lépett velük szellemi lényük. Ekkor elvesztették mindazt, ami még a régi életükhöz kapcsolta őket. Feldarabolódtak és újra összerakodtak. Valamilyen fajta testi és lelki traumán mentek keresztül, ami által megnyílt nekik az a kapu, mely őket azzá tette ami. Tökéletes összhangba kerültek, elmosódott a határvonal anyagi s lelki világ között. Mindent egyformán és egyszerre érzékeltek. Amolyan szent őrületben leledzettek, léteztek.

Minden hetedik évük során megkapták azt a fokozatot, azt az irányt s útmutatást, ami segítette őket munkásságuk alatt.

Ugyan a Fényt kellett, hogy szolgálják de előfordult olyan is, amiről kevesen beszélnek, de teljesen adott, hogy képességeiket ártó dolgokra használták. Nem is inkább anyagi haszonszerzés céljából, pusztán azért, mert túlléptek egy erkölcsi kereten, avagy megkísértődtek, fájdalomba estek.

http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/12928_10151250761832755_1605749933_n.jpg

A Világfa mászása közben, amely magába foglalja az Alsó, Középső és Felső világot, gyakran találkoztak magával a Gonoszsággal is, azaz a másik pólussal, a Hideggel. Mint a népmesei hagyományokban is előfordul a válaszút, a táltosoknál különösen megjelent ez a motívum. Választani merre tovább, melegedni a Jón, vagy fagyoskodni a Rosszban, ezáltal beköltözni az Alsó Világba, a démonok hazájába.

Ismerős a mondás, aki túl sokat bámul a sötétségbe, maga is sötétséggé válhat. Mivel a táltosok alapból érzékenyebb emberek voltak, ezért könnyen előfordulhatott egy másfajta döntés.

Gyakran a sötétség erőinek is érdeke volt átcsábítani a sötét oldalra a révülésre képeseket. Egy átlagos embert, akinek nem volt ereje, sokáig nem igazán használhattak semmire, de ha sikerült egy Fény minőségű embert átcsábítaniuk, igazolhatták magukat Isten előtt, hogy íme, míg világ a világ, szükség van a negatív energiára is, hiszen van olyan, aki ezt igényli.

Ennyit szerettem volna mondani, nem többet. Talán még egy picit. A régi idők óta sokat változott a világ. De van, olyan, ami sosem változik. Egyesek még mindig képesek a világok között utazni.

Az Antikrisztus és a média, avagy a virtuális illúzió

Egy világkorszak lezárása több összetevőből áll. A leglényegesebb azok az alkotóelemei, ami által betetőzik a folyamat. Ezt általában a két korszak közti harc jelképezi, azon belül is annak szereplői. Jelen cikkemben az Antikrisztus kerül bemutatásra, melyet eddigi olvasmányaimból és elképzeléseimből vetettem betűnként sápatag fényű monitorom mezejére.

Az Antikrisztus a Káli Júga megtestesült formája, a földre született gonosz, az elmúlt ezer évek minden iszonyának hatalmával felruházott személye, a jó ellentéte, minden világi uralkodó uralkodója. Számtalan jelzővel illették már őt, amit beavatottak és látók az elmúlt korszakok alatt tapasztaltak. Nagyon sok nép vallásában megfigyelhető ennek az Ellenségnek a motívuma, nem csupán a zsidó-keresztény, gnosztikus hagyomány részét képezi, hanem felelhető pl. a buddhista filozófiában is, aki mint az idők végén eljön és háborúra hívja a népeket. Tehát ergó, egy Diktátor, egy teljes hatalommal felruházott lény, akinek a kezében koncentrálódik a világ hatalma. De a legfontosabb szerepe mégis a megtévesztés. Ő a nagy bűvész, a nagy illúziókeltő.

http://socialbarrel.com/wp-content/uploads/2012/07/Microsoft-Engineer-Exposes-Android-Spam-Botnet.jpg

Igen, nos a blogom kezdeti témájától eltértem, a médiától már teljesen távol esik, az az írásos műfaj, az a tartalmi dolog, ami miatt ez az egész született. De, ha úgy vesszük mégse. Jól látható és tapasztalható, hogy az az illúzió és mértéktelen embertelenség, amitől őseink próbáltak óvni, szennyként folyik a jelenlegi emberiség szemébe, torzítva és butaságba kényszerítve a tömegeket. Mindezt azért, hogy az ember jól ellenőrizhető legyen és könnyen irányítható a gazdáink legnagyobb örömére. Mindez egy új bálvány imádatot hozott el, amely egyrészt tudatlanságig szórakoztatja és ejti ámulatba modern csodáival a tömegeket, ahogy az Antikrisztus is teszi. Ha eljön ez a Lény és igazak a jövendölések, mindenképpen nagy segítségére fog válni a modern kor nyújtotta technológiai és információs eszközök léte. Minden a szeme előtt lesz, mindent látni és mindent hallani fog, az emberek a technológiai forradalom helyett, csupán egy gépezet fogaskerekei lesznek, öntudat nélkül, a média és csodatévő közösségi oldalak rabságába vetve. Mint most.

Igen, elgondolkoztató, hogy mi van, ha már tart. Ha már rég ebbe a korba élünk. Sőt, mi van, ha én is agymosott vagyok, és szerepem csupán annyi, hogy az amúgy is végtelenül összezavart emberekre még én is rátegyek egy lapáttal a gondolataimmal megrakott talicskából.

Ám eközben folyik a mobilkommunikációs eszközök drasztikus fejlesztése és kiadása is, ami új világokat teremt mindenki számára. Az álomvilágból még nagyobb álomvilág lesz. Személyiségünk ezeken a helyeken megtöbbszöröződve létezik, avagy létezhet, megteremthetve a saját kis illúziónkat. Lehetünk mi is Antikrisztusok, akik elfedik a lényeget és csapdába ejtik a lelket, az áhított szabadság helyett egy gép börtönfalaiba zárva, hol a bitek keresztül kasul átszövik életünk és változtatják meg isteni sorsunk, belebetonozva magunkat a carpe diembe.

http://www.cyberpunkreview.com/images/matrix26.jpg

A virtuális világ elkezdődött menthetetlenül. Beláthatatlan helyekre vezethet minket ez az út, a kérdés csupán az, hogy emberek maradunk-e, vagy pecsétekkel megjelölt lények egy olyan világban, ahol aki nincs megjelölve menthetetlenül elpusztul. De nem kell nagyon messzire menni, ez zajlik most is, már a harmadik világ is be van hálózva. Ma bankkártya és internet hozzáférés nélkül nem lehet létezni. Nyugaton már megbüntetik azt, aki indokolatlanul nagy készpénzt tart magánál. A világ tehát folyamatosan változik és új trendeket teremt, kérdés, hogy milyen vonalat fog erőltetni.

Elnyom-e majd minket, vagy kipótol és teljesebbé tesz ?

Nem mindegy.

Paktum az Ördöggel

Paktumot, azaz egyességet viszonylag sűrűn köt az ember. Akár önmagával, akár másokkal, de akár azzal a társadalommal is, amelyben él. Valamilyen haszon, vagy előny reményében kötelezettséget vállal, vagy cserébe ad valami olyasmit, amire a másik félnek szüksége van. Lássuk be tehát ez viszonylag gyakori. A mindennapi megalkuvás része minden egyes személy életének, ezt megszegni nem lehet, vagy nem ajánlott, mert a függőségi viszonyból nehéz az öntudatra ébredés, szárnyaszegetté és tanácstalanná válik az ember, ha kiesik abból a világból, melyért egyességet vállalt.

Ám most egy egészen másfajta paktumról kívánok beszélni, mely már évszázadok, sőt évezredek óta kísérti az ember szellemét, s ez nem más, mint az ördöggel való egyesség. Általánosan elfogadott tény, hogy a megkeresés az ember részéről történik, ő hívja be a házába a gonoszt, hogy olyan előnyökhöz jusson, amivel élete sikeresebbé válik, vágya elérhető lesz. Az emberi történelem nagyon sok példát említ, a sikeres idézésektől kezdve a legmagasabb szövetségig, mely bukott és ember között létrejöhet. A legtöbb persze fantazmagória vagy olyan őrület, mely hatalmába keríti azt, aki sötét dolgokkal foglalkozik. Ez persze érthető, de legtöbb esetben gondolati szinten törnek rá a próbálkozóra. A folyamatos súgások és természetellenes késztetések idővel a legkitartóbbakat is megtörik. Persze, aki tudatosan foglalkozik ilyenekkel, és felkészülten megy elé a dolgoknak, azoknak már könnyebb dolguk van, de persze cseppet sem veszélytelenül. Fennáll a lehetőség, hogy a végén ő maga is olyan lénnyé válik, melyet behív önmagába, a házába, vagy akárhova, ahol szeretné használni azt. 

http://siongchin.com/blog/wp-content/uploads/2010/04/WillCotton6.jpg

A démonok, hasonlóak az emberekhez, legalábbis egyediségüket és feladatukat tekintve. Számuk milliószor millió, a legkülönfélébb arccal és megjelenéssel. Felosztásukat tekintve szervezettek, erre utal a Biblia is, hiszen Jézus is megküzdött a Légióval, ami beszédes név, egyrészt utal harciasságukra, másrészt egyfajta hierarchiára, mely köztük uralkodik. Vannak közöttük hatalmasok és kevésbé hatalmasok. Vannak melyek az emberben laknak, de vannak olyanok is, akik a szelekben. Előfordulási helyük tehát teljesen változatos. Fő irányító részük, a bukott angyalok, kiket a mennyekből taszítottak le Mihály seregei. Másrészről ezen angyalok leszármazottai, akik már keveredtek az emberekkel, harmadrészt pedig azok az emberek, akik a sötétséget választották (természetesen ők vannak a legtöbben).

Paktumot kötni, többnyire bukott angyalokkal szoktak, vagy érdemes. Egyedül nekik van képességük arra, hogy hatalommal és adottságokkal ruházzák fel azokat, akik kapcsolatba lépnek velük. Természetesen kisebb dolgokért, kisebb démonokhoz is lehet fordulni. Ám előfordulnak olyan esetek is, mikor hatni akarnak a világtörténelemre vagy emberi sorsokra. Ilyenkor a bukottak keresik, vagy ajánlják fel szövetségüket az arra méltónak. A cseretárgy az ember esetében a lélek, azon belül is az örök szolgálat, bár olyan, hogy örökké nincs. Ezért ki lehet bújni, meg lehet szökni idővel ez alól, de az addig elkövetett bűnök annyira eltorzítják a lelket, hogy már nincs számára remény.

Egyességet kötni tehát nem ajánlott, mert az egy olyan út, mely nem a Fénybe vezet, hanem az anyag szellemi világába láncol.

Írásomat egy vers részlettel zárnám, mely a legkiválóbban kifejezi állapotukat:

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

Ady Endre