Az ördög a részletekben lakozik....

….mert máshol nem tud létezni.

Gnosztikus elgondolás az, hogy Lucifer, a Fényhozó teremtette Földünket s magát az anyagi világot. Ha ebből indulok ki, s nem veszem alapul a többi dogmatikus elképzelést, melyet ókori és középkori misztikusok dolgoztak ki az évek alatt, akkor egy egészen új irányvonalat vagyok képes megalkotni. Mert a filozófiai áramlatok nem állnak meg, gondolatok, eszmék és új történetek születnek nap, mint nap.

Pusztán egy újabb elméletem, de tegyük fel:

A világ a sötétségből született. Mikor öntudatra ébredt az a valami, ami mindig is mozgásban volt, meghasonlott önmagával. Meghasonlott, mert önmagában hordozta jelenlegi világunkat, amolyan tudatalattiként. Látta, mi történik, mindent egyszerre tapasztalt. Káoszként létezett, de szüksége volt egyfajta rendre, amely minden káoszban, avagy válságban élő embernek vágya, hogy önmagán túlnőjön s ne hatalmasodjon el rajta az őrület. Ehhez szükség van őszinteségre is, amihez viszont el kell vetni a bonyolult struktúrákat, a kósza álomképzeteket, az ide-oda csapongó gondolatokat és tömény sóvárgásokat. Le kell egyszerűsödni. A káosz okos, ravasz, bonyolult és kiszámíthatatlan. A rend egyszerű s józan.

A rend sosem akar uralkodni, hiszen nem kell uralkodnia önmagán, szinte nem is kerül energiába. A káosz ezzel szemben folyamatosan azt akarja elérni, hogy mozgásban legyen, mert megzabolázhatatlan, mély s sötét.

http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/312452_327221534059813_1950160639_n.jpg

A mai emberre is jellemző ez, aki elég sokat fektet bele dolgokba, hajszol és nem állandósul, az képes belezuhanni abba a bizonyos mély kútba. Ebből a kútból persze nem lehet egy könnyen kimászni, mert a sötétség egyik legfőbb jellemzője, hogy kedvez az álmoknak. S az álmok egy idő után felemésztik az embert, ahonnan már nincs kiút. Azt mondják mindenhonnan vissza lehet térni, nos szerintem nem így van. Ha valaki arra a bizonyos helyre kerül, amit Seolnak neveznek egyes kultúrák, akkor beleolvad, a nagy Sötétségbe, az Örök Álmok Asztrális Útvesztőjébe, a Folyamatos Életekbe. Ki öntudatlanul, ki eléggé tudatosan. A tudat megőrzéséhez is éberség kell.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252050_327055347409765_1761986752_n.jpg

Ébernek lenni természetesen nem jelenti azt, hogy jól cselekszik az ember. Az éberség nem jelent egyebet, hogy amelyik minőségben használják azt, annál inkább felismeri az ember a minőség szabályait és varázskezeivel ügyesebben tudja mozgatni a szálakat.

Akár a káoszt, akár a rendet választja is az ember, eljuthat egy bizonyos szintre. Lehet szellem, lehet angyal, de akár lehet a Teremtő Sötétség is. Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó.

Isten voltam, de emberré zuhantam, de újra Isten lettem s megteremtettem a lehetőséget, hogy emberként álmodjak a káoszban, vagy éljek a rendben.....és így tovább.

Hermetikus tanítás: A Szó és a Szem

Minden, ami mozog, valami által mozog. A mozgató erő, mindig nagyobb, mint a mozgatott dolog.

A hermetikus tanítások szerint Isten nem mozog, mert nincs annál hatalmasabb erő, ami megmozgathatná. Mindent magába foglaló nemzetlen erő. Ami számunkra lenne ő, az egy legmagasabb szintű érzékelés, míg ő Önmagát nem érzékeli Istenként. Ő nem lélegzet, hanem a lélegzet létezésének oka, ugyanúgy ő nem fény, hanem a fény létének oka. A Jóság és a Szeretet az, amely meghatározza, ez a neve is, mert ez tölt ki mindent. Mindent odaad és nem vesz el semmit. Amolyan Atya, mely Teremt, ezért is elsődleges „elvárása” mondhatni a szaporodás, az alkotás, gyermeknemzés.

Tehát elmondható, hogy Isten minden szellemi létezőnek, dolognak az eredete. Ezen lények aztán felosztották egymás között a Létező világot, hierarchiák alapján. Aztán egyes beszámolók szerint, (ugyanis elég nehéz az értelmezése a hermetikus filozófiának és ezernyi ágra szakadt) az alsóbb isteni lények teremtették meg az anyagi embert, lelket helyezve bele, hogy az szemlélje a Jót, és képes legyen választani Rossz és Jó örök forgandóságában (amely természetesen ezen alsó isteni világok jellemvonása).

Az ember tehát nemcsak felismerte magát a testben, ezzel csapdába esve, ahogy előző cikkemben is írtam, hanem a Teremtő munkájának szemtanújává kellett válnia, hogy az alsó világból, aztán újra a felső világba juthasson megismerése által.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU1seIG1yuTKCQa2xxMTUvIWfuIsalPhtIvsXhZCG-P3_VJqX4DWspPPT2PSDhR2NbIRHsRag2qaumzYeNql5PqpdGk021C3xHk6pY_QVmf97pH9tPazgDDoJmg4UYJLLgrt7rhaJr-5vB/s1600/Hermetica.jpg

Mindegyik ember megkapta a Szót, mely kiemelte az állatok közül és alkotásra ösztönözte, illetve beszédre, értelemre. Nem sokan megkapták a Noust is, ami Isten felismerésére ösztönöz már az anyagi világban is, aki ebből kapott az Egy felé törekszik. Az ilyen emberek létüket károsnak tekintik és választaniuk kell halandó és halhatatlan lényük között, ami állandó belső harccal jár. Ettől függetlenül persze, mindenki halhatatlan lélekkel rendelkezik, csak nagyobb utat kell tenniük ( gondolom naivan).

A Corpus Hermeticum olvasása közben rájöttem, hogy a Nous egyfajta szem, az Éberség és a Tisztánlátás adománya, amit egyes kultúrák Harmadik Szemként is neveznek. Ez a homlok közepén elhelyezkedő spirituális szem, melyről blogomban már korábban is írtam. Egyes feltételezések szerint, ezen szem megnyílása (ami egy csakra), a többi csakra alul működéséhez vezethet, azaz a test erőközpontjai lassan, de biztosan kezdik feladni működésüket, ezáltal az élő szervezet elpusztul. Ezen szem túlműködését, ezen csakrák energiáját használták ki a mágusok is, ezen keresztül nyerték az energiát, mely által tudtak ténykedni, többnyire drasztikusan megnyitva ezen erőforrást. De ez egy nagyon tág tudomány, mint minden eszmerendszerben és gyakorlatban, a dolgok átfedik és kiegészítik egymást, így mutatva egy egységes képet.

A hermetikus tanítások az egyiptomi és sumér ősi vallásra vezethetőek vissza, főleg filozófia volt, melyből az ókor híres filozófiai iskolási is merítettek. Nem véletlen tehát, hogy keveredve van lélekvándorlásos és keresztény elemekkel is.

A középkorban a hermetikus vallás tiltott volt, gyakorlása okkultizmusnak számított, köszönhetően egyes hermetikus szekták drasztikus ténykedéseinek, illetve az Egyház növekvő befolyásának.  

Hallom a fejem felett a szárnyak susogását...

Pörögni kell, pörögni, s pörögni. Aztán néha egy kis pihenő, aztán lassabb pörgések, meg még lassabb pörgések, aztán végül eljön a pörgés vége is, de nem vég lesz, hanem irányváltás.
Ilyenkor bezárul a kör, az önmagába harapó kígyó, melyben én vagyok az egér, melyet emészt és formál a megtett út.

Közben ítélkezünk és ítéletet mondanak ki ránk. Helyek és emberek váltogatják magukat az életünk képzeletbeli képernyőjén, melyben sosincs adásszünet. Az adásszünet egyenlő a halállal és egy új kábeltelevíziós szolgáltatás határozatlan idejű bekötésével. Egy olyan csomagra szerződve, melyben nem tudjuk milyen csatornák szerepelnek, csak érzeteink, elképzeléseink vannak róla. De a szórakozás garantált lehet.

Aztán mások, sokan, vagy mindannyian szeretjük feszegetni a határokat, míg nem csapdába nem esünk és a képzeletileg meghúzott kör bezár, mint egy aranykalitka, hamis szabadsággal kecsegtetve. Ha ezt végül észre is vesszük, észrevétlenül felmentjük magunkat, könnyen belecsúszva.

Ezért kell folyamatos konfliktust teremteni a környezettel, hogy formálódjunk, de ne feszegessük önmagunkat. Nehéz különbséget tenni, és ez okozza a kihívást. Mert semmi és senki se közömbös, mert minden szembetűnően hat a másikra. Ezen mindennapi rituálék, események, cselekedetek és találkozások szükségesek az Elmének, hogy feloldódjon a Lélekben.

Vigyázni kell az így nyert erőkkel, mert az emberi történelem számtalanszor bebizonyította, hogy erő hatására eltűnhet az emberi jellem. Mert egy istennek nincsenek erkölcsi határai. Nem szabad elmenni a végletekig, mert rosszul járunk. Mint mikor egy kibuclakó füstifecske kibújik az odújából, körülnéz, a csőrére cseppen egy tétova csepp, visszabújik, úgy hogy közben behúzza a farkát, aztán egy lábbal nekirugaszkodik, de nem veszi észre hogy a másik lába beleakadt egy rozsdás szegbe. Így lezuhan, s át megy rajta egy betonkeverő...

Ébernek kell lenni, a változás sodrásától megformálva, szabadon, hogy választhassunk.

Ezek voltak a mai gondolataim mára. Legközelebb folytatom.

http://lcdtvakcio.info/wp-content/uploads/2010/05/cella_tv.jpg