A mellettünk élő lény alkotó, tevékeny, odafigyelő és megérző. Olyan, mint mi, csak nagyban gondolkozik, ez a feladata. Az élet minden pillanatában velünk van, az apró-cseprő, privát ügyektől kezdve, egészen a sorsdöntő helyzetet átszövő valóságig bezárolva.
Ha megszólítjuk sosem nevezhetjük a nevén. A neve az titkos, senki sem hallhatja, de mégis a saját nevünkkel rezonál. Hierarchiát alkot társaival együtt, szervezetten hatnak, a mindennapi életre. Ha kell, arrébb löknek, ha kell fellöknek. Mindez csupán jelzésértékkel bír. A mellettünk élő lény szava nem döntő, de elég befolyásoló.
Veszélyes is lehet ám, mert olyan, mint egy meghasonlott elme, igazodik gazdájához. Néhol, olyan, mint egy angyal, máskor felveszi a legördögibb gúnyát, hogy útitársa kedvében járjon attól függően, mikor mit erősít a gazda. Belső vágyakból szült e teremtmény, a gondolat által, ezért ő is, a gondolatot védelmezi és őrzi.
Ki őrzi tehát az őrizőket? Önmagunk. Önmagam. Önmagad.
 |
| Vass Lajos készítette, azaz én: Ikarus |
Nem zavarhatjuk el, de ő se zavarhat meg minket, mert amit, mi adunk, azt kapjuk vissza, amire titkon vágyunk, még, ha sötét is, a mellettünk élő lény felülbírálja az eddigi valóságot és változtat, mert így a jó. Gondolatra, csak teremtés lehet a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése