Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.
A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.
Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.
 |
| http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg |
Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.
A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.
Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.
A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése