A tarot igazság – Mérleg és kard

Húztam ma is egy lapot, amire egy roppant egyszerű választ vártam, mivel egy roppant egyszerű kérdést tettem fel. Annyira nem készültem neki, nem meditáltam, semmi extra hókuszpók nem volt, semmi illékony füst, csak én és a pakli.

Meddig is jutottam el, ez volt a kérdés. Igazából rosszabbra számítottam, rosszabb jelre, de viszonylag tűrhető lapot dobott a belső én. Viszonylag tűrhető ami azt jelenti, hogy viszonylag tűrhető is a hozzáállásom a világ fele. Ez lejött. Szerencsére.

Hatalmas igazságérzettel rendelkezem, főleg másokkal szemben és magamra nézve. Azaz, észreveszem ha a másikban zavar valami. Pontosabban, szoktam élni önmagam fontosságával, azaz olykor olykor kitör belőlem az egoista állat. Ha valami nem tetszik, nem érzem arányosnak azt a saját viselkedésemmel, vagy hazugsággal, ármánnyal telítve érzem a dolgokat akkor zúzok lelkileg bárkit. Ez megnehezítette a hetemet. Persze, erről le kellene szoknom. Már csak magam miatt is. Ehehe. Főleg, ha saját tükörképemet vetítem rá a másikra és azt szeretném végigkarcolni, összetörni.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/549965_10151328495596725_1982318437_n.jpg

Szóval a Crowley Nagy Arkánum Nyolcasát kaptam, az Egyensúlyozást. A képen található két fő motívum a mérleg és a kard. Mindenki eldöntheti, hogy mivel él, belevág-e és hagyja, hogy elsodorja az áramlat, avagy mérlegel inkább, és próbál egyensúlyban maradni önmagával. Mindkét esetben természetesen felelősség terheli az embert. Szikla peremén egyensúlyozni nem túl célszerű, de ha már ott van a lehetőség arra, amit életnek hívunk, használja ki úgy az ember, hogy nem zuhan bele a mélybe. Tulajdonképpen olyan sokat nem veszít az elbukó, csak fáradtságos visszamászni és majd mindig magát kell igazolnia, hogy ne őrüljön teljesen bele a veszteségbe.

Az egyensúlyban való lét feldobja a hangulatot, vannak jó billenések, amikor könnyű a szív a mérlegen. Olyan, ez mint a libikóka, csak nem szabad róla leesni. Már csak azért is, mert ha leestél az azt jelenti, nincsen másik súly ami a játékban tartana. Ebben az esetben a súlytalanság hatalmas teher. Újra súlyt kell szerezni....

Szóval nekem azt üzeni ez a lap, hogy ne rántsak rögtön kardot, és inkább mérlegeljek. A közös igazságot keressem, és ne az egyénit, ne magamból induljak ki. Túl kell lépni a gondolatok és kibillentő helyzetek felett, főleg ha csak veszít az ember.

Az igazság sose igazolja magát. Nem kell bemutatkoznia, mert olyan élmény, ami megelőzi a harcot, nem von maga után ítéletet és egyensúlyba hoz mindent, ami csak elképzelhető. Az igazság egy nyugalmi pont. Maga a pillanat ereje. Akiben igazságérzet van, az igaz pillanatokban él. Nem hazudik, nem mentegetőzik, nem kér és nem ad bocsánatot, nem játszmázik. Ismeri és tudja a helyét és idejét, és mindig a megfelelő környezetben van.

Röviden ennyi. Bár nem válaszolta meg azt a kérdésemet meddig jutottam el. Vagyis de. Az egyensúlyozás képességéig teljes mértékkel.

 

Kiegyenlítődtünk a mértékletesség örömére

Az alkímia, az aranycsinálás tudománya, az anyagok egymásba ötvözésének gyakorlata, mely során új matériát állíthatunk elő szenvedélyünk és az alkotási kedv kielégítése céljából. De ezek csupán külsőségek a valóság elrejtésére. Az elv az alkímiában a belső emberi tűznek felhasználásával való kísérletezés, melynek nem titkolt célja összekötni a lelket és a testet, mely során megszülethet a tökéletes lény, mely képes érzékelni az illúziót és kényére, kedvére alakíthatja azt.

A mindehhez szükséges kreatív erő belső átalakuláshoz vezethet, mely kibékíti a bennünk található ellentéteket, nemesítve a szenvedélyt, összekapcsolva a duális világképet.

Nem véletlen, hogy az Egyház üldözte az alkimistákat, számukra az aranycsinálók csupán a sötét oldalt kívánták uralmuk alá hajlítani, holott az igazi cél  az egyensúly elérése volt. Már akkoriban se lehetett senki sem pártatlan, valamelyik szélsőség közül feltétlen kellett választania a kallódó halandónak.

http://www.noondarkly.com/wp-content/uploads/2007/01/edvardmunch_ashes.jpg

A 14-es tarot lap, a Kiegyenlítődés lapja világosan szemlélteti a szenvedélyek folyását egyik vederből a másikba, melyet egy angyal tart.

Az angyal itt jelképes, ő felette áll a térnek és időnek és minden emberi fogalomnak. Ő a belső fény, mely uralja az elemeket, egy görög Héphaisztosz mely kovácsolja a világot.

Nem véletlen, hogy a mértékletesség az erények közé tartozik.

Nem szabad tehát mértéktelennek lennünk, hiszen az hátráltat. Zavart és frusztrációt okoz, állandó hiányérzetet, mely megkeseríti az ember mindennapjait. Mindig csak annyit kell akarni, ami éppen van, mert a Fortuna kereke mindig pörög, aki a rosszban elégedetlen, az a jóban is találhat rá okot.

Ezért van tehát szükség a belső egyensúlyra, és a legfőképpen a reményre.